NBA Playoff 2020: az első kör előzetese (2/8)

Toronto Raptors (2.) – Brooklyn Nets (7.)
(Első mérkőzés: augusztus 17. 22:00)

Mi történt eddig? A Toronto alaposan megünnepelte az első bajnoki címet, utána viszont hiába reménykedtek, Kawhi Leonard úgy döntött, hogy a Clippershez igazol – mellette Danny Green (Lakers) személyében is egy nagyon rutinos láncszem távozott, két kezdőjátékosát vesztette el a címvédő. A drafton Dewan Hernandezt szerezték meg, de nem vele, hanem a csapaton belül igyekeztek pótolni Leonardéket: Pascal Siakam vette át Kawhi szerepkörét, Siakam helyét OG Anunoby foglalta el, a padról pedig Fred VanVleet került be a kezdőötösbe. Marc Gasol maradt még egy évre, Patrick McCaw két évre írt alá, és a szabadügynök-piacról több kiegészítőt szereztek: Stanley Johnson, Rondae Hollis-Jefferson, Terence Davis, Matt Thomas, Oshae Brissett és Cameron Payne érkezett. Az Év Edzője Díjra is esélyes Nick Nurse vezetőedző óriási munkát végzett a szezonban, hiszen Siakam vezérszerepét kellett kidolgoznia, két játékos helyét kellett megtalálnia a kezdőben, majd a kispadon az ő helyükre lépőket – tette mindezt úgy, hogy a kulcsjátékosok közül szinte mindenki kihagyott 10-12 meccset, Gasol egyébként közel harmincat. Ennek ellenére csak decemberben volt egy kisebb hullámvölgy, ezt leszámítva stabilan ott voltak a keleti 2-3. helyen, a buborékba pedig már úgy érkeztek, hogy szinte biztosan másodikok lesznek. Siakam, Anunoby, VanVleet és Norman Powell is megugrotta a magasabb lécet, a veteránok (Lowry, Ibaka, Gasol) szépen fogták össze a bandát, a sérülések idején pedig olyan játékosok villantak, mint Terence Davis, Chris Boucher, Matt Thomas vagy Oshae Brissett. 

A Brooklyn előző évben bejutott a rájátszásba, de a friss All-Star D’Angelo Russellt elboltolták a Warriorshoz Kevin Durantért, a szabadügynök-piacon pedig behúzták Kyrie Irvinget, DeAndre Jordant és Wilson Chandlert is – a négy új játékosban közös pont, hogy a Raptors elleni párharcban egyikük sem lép pályára. Durant az egész szezont kihagyta, DAJ hivatalosan koronavírus miatt nincs, Kyrie Irving játékában nem volt sok köszönet, ráadásul az új húzóemberek szépen ki is golyózták Kenny Atkinsont, szezon közben Jacque Vaughn lett a vezetőedző. A munka javarészét Atkinson végezte, neki köszönhető, hogy a rengeteg új arcból (a fentieken túl például Garrett Temple, Timothe Luwawu-Cabarrot és Chris Chiozza) értelmes csapatot tudott összerakni, akik a rengeteg probléma ellenére is simán playoff-helyen álltak a leálláskor. A buborékra készülve is nőtt a fluktuáció, megszerezték Tyler Johnsont, Jamal Crawfordot, Donta Hallt és Lance Thomast (utóbbit másodjára ebben a szezonban). Az évadot alapvetően a center Jarrett Allen, Joe Harris, Caris LeVert és Garrett Temple vitte el a vállán – illetve Taurean Waller-Prince és zseniális szezont futó, 20 pont felett átlagoló Spencer Dinwiddie, akik viszont elkapták a koronavírust július elején, így nem lehetnek ott a buborékban. 

Az alapszakaszban 3-1-re nyert a Toronto, bár az elért eredmények nem igazán számítanak, hiszen a jelenlegi Nets-rotáció egyszer sem játszott együtt ezeken az összecsapásokon. Azért említsük meg, hogy decemberben a Raptors otthon, januárban idegenben győzött simán, míg februárban az All-Star Gála előtt kétszer találkoztak – először a Toronto nyert egy ponttal, másodjára viszont a Nets Brooklynban tudott nyerni 101-91-re. 

Mindkét csapat egy alapvetően nagyon kellemetlen stílusban kosárlabdázik. A Toronto egész szezonban kiemelkedett a kőkemény védekezésével (bár magánvélemény, hogy nem ők védekeztek keményebben, hanem a liga védekezett puhábban), illetve azzal, hogy mindig "volt másik", ha egy játékos kidőlt – nem sorolom fel, mennyien szereztek nevet maguknak a Raptorsnál ebben a szezonban néhány jó meccsel. Az egyébként nem rosszul védekező Brooklynnál is állandó volt a fluktuáció, a totálisan hektikus szezon miatt egyszerűen nem lehet megjósolni, hogy egy-egy meccsen éppen ki kezd, milyen ötösöket rak fel Atkinson, majd Vaughn a pályára. Ez egyébként a buborékban kifejezetten jól jött mindkét csapat számára, náluk a sérülések/pihentetések látszólag kevesebb problémát okoztak, mint sok ellenfélnél, kifejezetten jól alkalmazkodtak a szokatlan körülményekhez. 

Az nyilván nem vita tárgya, hogy a Raptors mindennel együtt sokkal előrébb tart minőségben. A csapat magjának javarésze egy éve a bajnokcsapat játékához adott hozzá többet-kevesebbet (inkább többet), némelyikük évtizedes playoff-rutinnal rendelkezik, nem ijednek meg egy-egy nehéz szituációban. Kyle Lowry és Fred VanVleet nagyon kellemetlen matchup együtt, az Anunoby-Siakam csatárpárosba igen komoly játékosok bicskája tört bele, centerben pedig Marc Gasol és Serge Ibaka még éppen jó karban lévő veterán. A kispadon Norman Powell nagyjából élete szezonjában van, tökéletes second unit leader, de Rondae Hollis-Jefferson, Terence Davis és a negyedik számú magasember, Chris Boucher is remek szezont futott a maga szintjén.

Amiben egyébként a Toronto kiemelkedő, hogy szinte kivétel nélkül minden fontosabb játékosa támadásban és védekezésben is képes hozzátenni, éppen ezért is borzasztó nehéz őket legyőzni – nem lehet rákészülni egy-egy játékos támadásbeli vagy védekezésbeli gyengeségeire, mert ha vannak is hiányosságok, nem olyan mértékűek, hogy az önmagában döntő faktor legyen egy meccsen. Nem szeretnék belemenni mélyebben, mert reggelig lehetne videókat elemezni róla, csak szögezzük le: ha a Torontónak nem megy a támadás, elkezdik hátul feltépni a parkettát, ha pedig az ellenfél nem védekezik jól és megpróbálja őket túldobni, akkor előjön az állat VanVleetből, Powellből, Siakamból, és a sor folytatható. 

A matchupok megtalálásában ráadásul Nick Nurse ligaelit szinten mozog, nagyon jól ismeri a játékosai képességeit, akik (és ez ugyanolyan fontos) el is hiszik, hogy meg tudják csinálni azt, amit a mester kitalált – a playoffban ez a fajta összeszokottság és bizalom az egyik legfontosabb faktor. Ezzel a bizalommal Vaughn sem áll rosszul a másik oldalon, hiszen segédedzőként ismerte a csapatot korábban, és a buborékban is úgy tűnik, hogy a csapat hallgat rá, elhiszi, hogy képes győzni, akármilyen rosszak is az oddsok. Ahogy fentebb írtuk, ez a mentalitás még félig-meddig Atkinson munkájának keze nyoma, de Vaughn saját jogán is kiharcolt már tiszteletet a csapatától. 

Ami problémásabb Vaughn számára, az a minőség – nem is feltétlenül az első vonalban. A jelenlegi kezdőötös (tekintsünk el attól, hogy többen kisebb-nagyobb sérüléssel bajlódnak, ezek jó eséllyel kiegyenesednek a rájátszásra) alapvetően jó szerkezetű. Jarrett Allen szépen védi a festéket, kifejezetten szereti megtakarni az ellenfél sztárjait, de a periméteren is kellően mozgékony, támadásban pedig ugyan kicsit egysíkú és csak bent érzi magát jól, de minőségi elzárásokkal operál, ami aranyat érhet a kinti kreátoroknak: Joe Harrisnek, Caris LeVertnek és Garrett Temple-nek. Ez a trió, ha egészséges, nagyon sok borsot képes törni az ellenfelek orra alá, ráadásul ha variálják őket Chiozzával, Luwawu-Cabarrot-val, Rodions Kurucs-csal, Tyler Johnsonnal, esetleg Jamal Crawforddal, mindig lehet fent két kinti dobó és két szervező, illetve small-ballozni is tudnak.

A problémák akkor kezdődhetnek, ha sérülés, faultgondok vagy csak egyszerűen egy kellemetlen matchup miatt a vezérek kiesnek a képletből, mert önmagában a jelenlegi  második (normál esetben harmadik) vonal nem az igazi, ha még eggyel előrébb kell lépni a felelősségben – véleményem szerint nem tudnak olyan minőségben helyzeteket kreálni, ami a Toronto ellen kellene. A másik probléma a védekezés, ahol a gyengeségek sokkal jobban kiütköznek például Harrisnél és Kurucsnál, vagy a "madárcsontú" Chiozzánál, mint a túloldalon. Ezeket a matchupokat Raptors kíméletlenül fel fogja tárni és folyamatosan büntetni fogja, változtatásra kényszerítve a Nets edzői stábját. Ebben a különversenyben nem nagyon győzhetnek Vaughnék, annyival mélyebbek a kanadaiak. 

A folyamatos small-ball lehet még egy olyan fegyver, amihez egy négy győzelemig tartó párharcban szinte biztosan hozzányúl majd a Brooklyn, mert ha ki tudják venni a képletből Gasolt és Ibakát, akkor egy-egy kisember megőrülésével és némi szerencsével meccset vagy meccseket tudnak fogni. Viszont ez a mutatvány igen nehéz, hiszen Ibaka ugyan jóval lassabb már, mint fénykorában, de lábon még odaérhet a kinti dobókra – ha mégsem, akkor viszont a mezőnyben is bevethető magas játékosok közül messze Pascal Siakam a legjobb. Siakam nagyon stabilan játszik, az ő szintjére ugyan Harris vagy LeVert felléphet, de nem tartósan, több meccsen keresztül, márpedig itt erre lenne szükség. 

Összességében a Torontónak nincs különösebb félnivalója, viszont nagyon oda kell figyelniük, mert a Nets képes meglepetést okozni, elcsenni 1-2 meccset, amivel megnehezíthetik a dolgokat Gasolék számára. A 4-2 sem teljesen elképzelhetetlen (hiszen hagyomány, hogy pályaelőnyben a Toronto a párharcokat eleve 0-1-ről kezdi – csak vicceltem), de a realitás inkább a 4-1, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a címvédőnél nem fiatal már néhány kulcsjátékos, a fáradtság, pici sérülékenység is szerepet játszhat. 

Tipp: 4-1 a Raptors javára. 

A párharc-felvezetőink (és egyéb blogjaink) ezen a linken olvashatók!