NBA Playoff 2020: az első kör előzetese (4/8)

Mi történt eddig? A Celtics a nyár folyamán Kyrie Irvinget egy Kemba Walker-Terry Rozier "cserével" pótolta, Al Horfordot viszont éppen a Sixersszel szemben bukta el. Ennek ellenére, vagy éppen az első változásnak köszönhetően Brad Stevens együttese sokkal összeszedettebb volt, mint egy évvel korábban: Irving távozása rendkívül jó hatással volt a csapaton belüli korábbi feszültségekre, amelyek gyakorlatilag megszűntek létezni. Az ezúttal már ténylegesen Jayson Tatumra és Jaylen Brownra építő alakulat nagyszerűen szerepelt. A Phillytől még kikapott az első mérkőzésen a Boston, de ezt egy 10 meccses győzelmi sorozat követte, és nagyobb hullámvölgyek nélkül sikerült lehozni az idény normál mederben folyó részét, 43-21-gyel állt a Celtics a leállás előtt. A buborékban gyengén rajtolt a gárda a Milwaukee-val szemben, de azóta stabilizálta teljesítményét, végül 5-3-mal zárta a Disney Worldös részt, összességében 48-24-gyel keleti harmadik lett.

A Sixers nagy átalakuláson ment át: Jimmy Butler elvesztését Josh Richardsonnal próbálta meg egy kicsit elviselhetőbbé tenni a gárda sign-and-trade üzlet segítségével, Horford érkezését pedig már említettük a Bostonnál, ő kifejezetten a Bucks miatt/ellen érkezett. A Phillynek sem volt sok problémája a rájátszással, de volt gondja a spacinggel és a kiegyensúlyozottsággal is, többször is becsúsztak három vagy négy mérkőzésig tartó vereség sorozatok. Március 11-én 39-26-tal állt a gárda, amikor lefújták a szezont, de ez ettől a kerettől csalódás volt, hiszen csak keleti hatodik volt Brett Brown együttese. A buborékban ugyan jött egymás után három győzelem, és a második, harmadik sor is egészen játékba lendült. Ben Simmons azonban az egész idényre kiesett, Joel Embiid több kisebb sérülést is szenvedett, és továbbra sem lehengerlő a Philly teljesítménye, hogy finoman fogalmazzunk - 43-31-gyel maradt hatodik a gárda a főcsoportban.

Az alapszakaszban 3-1-re a Sixers nyerte az egymás elleni párharcot. Rögtön október 23-án, a szezon legelején összecsaptak egymással a felek, akkor 103-97-re győztek Embiidék hazai pályán, majd december 12-én 115-109 arányban tették meg ugyanezt idegenben. Nem sokkal később, január 9-én megint Philadelphiában győzött a hazai alakulat 109-98-ra, február 1-jén pedig 116-95 lett a végeredmény, ezúttal már Brad Stevens csapatának javára.

Ez azon kevés párharcok közé tartozik, ahol az alapszakaszból túlságosan messzemenő következtetéseket nem nagyon lehet levonni - és nem csak a Sixers 3-1-es mérlegéből a Boston ellen, hanem alapvetően a Philly játékából sem. A szezon nagy részét ugyanis úgy játszották le Embiidék, hogy Simmons volt az irányító, aztán jött egy szerkezetváltás a kezdőben a Horford - Shake Milton cserével, majd Simmons kiesett az egész évre térdsérülése miatt. Azt nem tudni, mit választ a Philly, visszaáll-e a magas szerkezetre, esetleg még alacsonyabb ötösre váltanak. Az utolsó alapszakaszmeccsen, az ultra smallballt játszó Rockets ellen Horford kezdett, de nem vagyok biztos abban, hogy ez lesz a megoldás mondjuk Jayson Tatummal szemben...

A Phillynek össze kell szednie majd magát hátul, mert az alapvetően Top10-es védekezéséből hiányozni fog Simmons, ráadásul ő pont egy megoldás lehetett volna Tatumra, aki szintet lépett erre az idényre (23.4 pont, 56.7% TS), több egészen kiemelkedő teljesítmény is fűződött a nevéhez. A Sixersnek azonban nem csak belőle kell készülnie, mivel a Bostonnak három 20 pontos játékosa is van: Tatumon kívül Jaylen Brown (20.3 pont, 58.3% TS) és Kemba Walker (20.4 pont, 57.5% TS). Ha ehhez hozzávesszük, hogy Gordon Haywardnál is úgy tűnik, kijelenthető, hogy visszatért (17.5 pont, 59.5% TS), akkor nincs min csodálkozni, hogy a bostoni támadójáték liganegyedik volt az alapszakaszban (113.3 dobott pont 100 támadásra vetítve).

Az előző szezonnal ellentétben ezúttal semmilyen súrlódás nincs a játékosok között - Walker tökéletesen alkalmas arra, hogy a 20 pontjait úgy dobja meg, hogy közben teret adjon Tatumék fejlődésének, és ez meg is látszik a csapat hangulatán, pályán mutatott csapatjátékán is. Kemba esetében azért azt sem szabad elfelejteni, hogy korábban ő go-to-guy volt a UConn Egyetemen és Charlotte-ban is, a meccsek végjátékaiban bő egy évtizede állandó kulcsszerepe van - ezt a képességét Bostonban még nem nagyon kellett kamatoztatnia, de a rájátszásban egy-egy szoros meccs végjátékát könnyen lehet, hogy ő dönti majd el és nem a fiatalok. Mindent összevetve, a játékát és a hozzáállását is nézve telitalálat volt, hogy őt szerezték meg Irving helyére, és ezt a pénzt most még inkább megszolgálhatja.

Marcus Smart remekül szervezi a játékot a nagy négyes mellett (amelynek minden tagja 38% fölött dobja a triplákat, ez is óriási segítség abban, hogy hatékonyan támadjon a Tatum-Brown-Walker-Hayward négyes összes tagja), Dani Theis és Enes Kanter pedig szépen végzik a dolgukat a palánk alatt - ez a hét játékos és Brad Wanamaker alkotják a Celtics aktív rotációját.

A Bostonnak nem sok mindenen kell változtatnia a PO első körére, amit az alapszakaszban nyújtott, az itt is bőven elég lehet. Nagy kérdés viszont, hogy a Sixers mivel próbálkozik majd hátul. Azt gondolom, az világos, hogy Horford erőcsatárként játszatását nem erre a párharcra találták ki, akkora a sebességkülönbség Tatum javára. Kérdés, hogy ráküldik-e Tatumra a gárda második számú támadójátékosát, Tobias Harrist, aki meg gyorsan faultgondokba keveredhet emiatt - emiatt pedig elöl lehetnek (még nagyobb) gondok. Ezt a felállást azért valószínűleg használni fogja Brown, Harrisre és Mike Scottra is rá fogja bízni Tatum őrzését bizonyos időszakokra.

Meg lehet még próbálni esetleg az alacsonyabb szerkezetben azt, hogy nem Harris, hanem valamelyik kisebb, de jó védő próbálkozzon Tatumon, ez pedig lehet Josh Richardson vagy Matisse Thybulle is - utóbbi újonc, de nem a legkellemesebb ellenfél, ennyit már bizonyított az alapszakaszban is. Más kérdés, hogy Tatum simán átdobálhatja őket, 10 centivel nagyobb mindkét érintettnél. Jó eséllyel egyébként Horfordot, Harrist, Scottot és talán Thybulle-t is látjuk majd Tatumon, tekintve hogy igazán jó opció nincs rá a Sixersnél, és míg a többiek ellen viszonylag jó lehetőségei vannak Brett Brownéknak, addig Tatum ellen Simmons kiesésével papíron nem igazán, itt meg el is bukhatják a párharcot.

A Philly támadójátéka is kérdés, de itt pozitív irányba is elmozdulhatnak az események Simmons távollétében. A Sixers elöl csak a liga középmezőnyében végzett, egyáltalán nem sikerült összerakni a keretet az ausztrál és Embiid köré, ez pedig meglátszódott az eredményeken is - nem véletlen, hogy Brown a buborékra szerkezetet váltott, a spacing abszolút nem működött Simmonsszal, Horforddal és Embiiddel egyszerre a pályán. Így, hogy nincs az ausztrál, még a Horford-Embiid páros is jobban működhet elöl - más kérdés, hogy ennél talán vannak jobb lehetőségei is a Phillynek a támadójátékot és a védekezést egyszerre nézve.

Embiid új magasságokba emelkedhet, miután egyrészt több labdája is lesz, mint volt, másrészt körbe lehet őt venni shooterekkel: Shake Milton, Furkan Korkmaz, Alec Burks vagy Glenn Robinson III pedig pont a tripladobásáról híres - más kérdés, hogy utóbbinak egyelőre nem nagyon megy a Sixersnél, de a minta még kicsi. Egész meccsen nem lehet Embiidre és az inside-out játékra építeni, második-harmadik opciónak ott is van Harris és Richardson, az viszont kérdés, hogy ők ketten mennyire elegek ahhoz, hogy egy Bostonon túlléphessen a Philly. Papíron nem igazán, úgyhogy vagy feljebb lép valaki (erre játéka alapján talán Korkmaznak van a legnagyobb esélye), vagy Harriséktől kell sokkal több, mint amit eddig láttunk.

Simmons hiánya itt égető is lehetne, viszont azt is hozzá kell tenni, hogy a szép számok ellenére igazán kulcshelyzetben nem lehet odaadni a labdát az ausztrálnak, tekintve hogy elég elkezdeni védekezni rajta 2-3 méterre a gyűrűtől. Ezt is figyelembe véve viszont támadásban még akár hasznos is lehet majd Simmons távolléte - egyrészt így nem is kérdés, hogy kinél kell majd lennie a labdának túlnyomórészt, másrészt Embiid többre megy egy shooterrel az oldalán, mint Simmonsszal.

A Sixers saját problémáin túl azt is meg kell említeni, hogy a Boston védekezésben is negyedik volt a ligában (107.0 kapott pont 100 támadásra vetítve) - Horford elvesztése után, a kérdőjeles center poszttal voltak aggodalmain ebből a szempontból, de Brad Stevens tökéletesen oldotta meg a feladatot, legalábbis az alapszakasz szintjén. Embiid megállítása azért nem lesz egyszerű, de Theisnek kifejezetten jó éve van, és várhatóan sok besegítéssel fog majd védekezni a Boston, aztán verje meg őket a külső sor, ha tudja.

Ebben a párharcban az edzőknél is van azért különbség: Brad Stevens látszólag sokkal jobban megtalálta az összhangot a csapatával, jóval nagyobb ráhatása van az eseményekre, és jobban is szokott változtatni - több is a variációs lehetősége, miután lényegében négy hasonló opciója is van elöl. Brett Brown ezzel szemben évek óta szenved azzal, hogy a Simmons-Embiid páros mellé megtalálja a játékot - meg azzal is, hogy rávegye Simmonst, kezdjen el végre kintről is dobni. Tavaly Jimmy Butler megoldotta helyette a gondok egy részét, a Philly egy Kawhi Leonard-klasszikusra volt a főcsoportdöntőtől és potenciálisan akár a bajnoki címtől is az események későbbi alakulását nézve. Idén azonban Simmons sérülésétől függetlenül is visszalépett a gárda, és Brown semmit nem tudott kezdeni ezzel.

Összességében nézve jelenleg úgy néz ki, hogy a Boston jócskán előrébb tart, és bár a Sixersnek kellene fejlődnie, sokkal inkább a Celticsben van meg a szintlépés lehetősége. Tatuméknak semmi mást nem kell csinálniuk, csak amit eddig tettek, a Phillynek meg az egyik kulcsembere nélkül kellene megpróbálni bebizonyítani, hogy ezt a keretet tényleg a PO-ra építették fel. Nagyon érdekes kérdés lesz, hogy Simmons hiánya támadásban milyen hatással lesz a gárdára, de hogy védekezésben mit talál ki Brown Tatumra, azt egyelőre nem látni - sokkal több a kérdőjel a Sixers oldalán.

Tipp: 4-1 a Boston Celticsnek.

A párharc-felvezetőink (és egyéb blogjaink) ezen a linken olvashatók!