NBA Playoff 2020: Az első kör előzetese (5/8)

Houston Rockets (4.) - Oklahoma City Thunder (5.)
Első mérkőzés: augusztus 19., szerda 00:30

Mi történt eddig? A két csapat idei szezonjának története abszolút közösen indult, hiszen éppen egymással követtek egy el óriási cserét: a Thunder ikonja, Russell Westbrook költözött Houstonba cimborája, James Harden mellé, míg a Hardennel külön hullámhosszon lévő Chris Pault a Rockets elküldte Oklahoma Citybe. A Thunder Paul George távozása miatt döntött úgy, hogy akkor ideje újjáépülni, Pault majd elboltolják, vagy kezdenek vele valamit, aztán szépen elkezdik az egészet újra – csak éppen ezt vagy nem közölték Paullal és a társakkal, vagy magasról tettek rá a játékosok. A kezdeti döcögősebb teljesítmény után ugyanis döbbenetes rohamot vezényelt le CP3 és a csapat november vége körül ráérzett arra, hogy hogyan is működik jól ez a háromhátvédes felállás Paullal, Gilgeous-Alexanderrel és Schröderrel, hogy Paul mennyire más típusú irányító, mint Westbrook volt, hogy hogyan lehet kontrollálni a meccseket, hogy Danilo Gallinarinak mennyire megtalálták a szerepét, stb. – 1-4 és 5-10 után elindultak felfelé, 14-14-nél elérték az 50%-ot és onnantól már nem is mentek ez alá. Ezt követően egyszer sem volt két meccsnél hosszabb vereségsorozatuk és az lett az alap, hogy bárkit képesek megverni az alapjátékukkal, vagy Paul clutch teljesítményével, úgyhogy konkrétan ligaelit számokat hoztak az alapszakasz második felében. A buborékba úgy érkeztek meg, hogy nem kell kapkodniuk, nyertek egy-két mérkőzést, pihentettek is, felkészültek a PO-ra.

A Rockets teljesen másképp jutott el idáig, hiszen évek óta mindig elbukott a GSW ellen és az előző idény végén sem tudott élni a kapott eséllyel, ráadásul hamar megromlott a kapcsolat a Harden-Paul duó között – elég más stílusú játékosokról van szó, akik egyre kevésbé értettek egyet fontos kérdésekben. Így jött Westbrook, akivel viszont sokáig nem jöttek úgy az eredmények, ahogy kellett volna – természetesen idén is volt sérüléshullám, Harden hero-ball, miegymás, de ezeket már megszokhattuk tőlük, az igazi kérdés a korábbi MVP beépítése volt. Erre aztán a Morey-D’Antoni páros rátolta az all-int, ugyanis hogy Westbrooknak elég helyet csináljanak és elhomályosítsák a gyenge tripláját, elcserélték Clint Capelát és átálltak egy olyan szerkezetre, amely még a mai napig is erősen kérdéses – gyakorlatilag nincs magasemberük, de nem hogy a kezdőben, úgy egyáltalán a keretben sincs olyan, akit érdemben centerként lehetne használni ezen a szinten. Rob Covingtonban bíznak, mint légelhárítóban, de aztán a buborékban beütött a krach…

Az alapszakaszban 2-1-re nyert az OKC, elsőre James Harden 40 pontos, 22 büntetős meccsével még győzött a Rockets, de aztán Westbrook „hazatérését” elrontotta a Thunder, majd harmadjára 17 pontos hátrányból felállva húzta be a második sikerét.

No de vissza ahhoz a bizonyos krach-hoz. Ugyanis a Houston egész rendszere jelenleg Westbrook körül forog, amit a leállás előtti időszakban egyértelműen láthattunk is – gyakorlatilag ő volt a csapat legjobbja és nem Harden, Westy vitte a hátán az együttest parádés meccsekkel, korábbi MVP-önmagát idézve, míg Harden kevésbé találta a ritmust. Tegyük hozzá rögtön, hogy azért a micro-ballra való áttérés után is jobb volt a Rockets netratingje akkor, amikor csak Harden volt fent, mint amikor csak Westbrook, de az energiabomba helyét kétségtelenül megtalálták és egyénileg jobban nézett ki, mint sztártársa. A buborékban Szakáll bombaformába lendült és visszavette a gyeplőt, de ehhez aztán az is kellett, hogy Westbrook megsérüljön, több meccset is kihagyjon, majd kiderüljön, hogy nagyobb a baj: a széria elején biztosan nem számíthatnak rá és kérdéses, hogy később egyáltalán visszatérhet-e, egyelőre megy a ködösítés ezzel kapcsolatban. Így viszont van egy óriási problémája a Houstonnak, mert nemcsak hogy elvesztette a csapata második legjobb játékosát (illetve bizonyos esetekben a legjobbat), hanem maga a szerkezet is hibás ebben a formában – az arra lett kitalálva, hogy Westbrook tudjon alkotni, betörni, a többiek pedig dobnak, nélküle viszont marad az, hogy nincs center, agyonverik őket lepattanózásban és a festékben, úgyhogy kintről kellene szétdobni, meg szétfutni az ellenfelet.

Nem vitás, hogy a párharc kulcskérdése itt keresendő. A két csapat egyébként nem szívleli egymást, Paul bizonyára bosszút akar állni a Houstonon és Hardenen, az OKC egész szezonja kicsit dacosra sikerült, hiszen a legtöbben a PO-ba sem várták őket, erre a negyedik helyet szerezték meg és a kezdeti bizonytalankodás után ligaelit csapatként teljesítettek. Ez viszont csak másodlagos történet jelenleg Westbrook sérülése mögött – ha a korábbi MVP játszik, akkor abszolút nyílt lehetne a küzdelem, sőt, inkább a Rockets lenne az esélyes, nélküle viszont igazából nincs más, mint egy több meccsen át tartó remek dobóforma, Harden megállíthatatlansága és a rohanós stílus érvényesítése, ezzel nyerhet a Houston.

Az persze más kérdés, hogy mindebből mit tudnak majd megvalósítani. A Thunder a korábbi önmagához képest egészen mást játszik, védekezésben top10-es volt az alapszakaszban, tud futni, ha kell, de nagyon tudja kontrollálni is az eseményeket és papíron mindene megvan ahhoz, hogy legyőzze a Houstont. Ha nincs Westbrook, akkor alapvetően „csak” Hardennel kellene valamit kezdeni, ami nyilván bizonyos napokon lehetetlen küldetés, de egy négy győzelemig tartó párharcban azért bizonyítottan lehet fárasztani, erőlködésbe hajszolni és ha nincs más, aki levegye róla a terhet, akkor bajba tud kerülni – korábban éppen Paul volt az, aki ilyenkor előlépett, most ha nincs Westbrook, akkor maximum a sérülésből épphogy felépülő Eric Gordonra számíthatnak. Paul kiváló védő minden szempontból, fejben is szét tudja szedni ellenfeleit, de rajta kívül Gilgeous-Alexander is szívhatja Harden vérét, már használhatják Robersont, de ideig-óráig Dort is alkalmas lehet a feladatra, már amennyiben egészséges lesz.

Összegzésként így nyilván azt kell írnunk, hogy ez a párharc nagyrészt Westbrookon múlik. Ha ő nincs, akkor szerintem a játékot képes lehet kontrollálni a Thunder, amelynél Steven Adams képes tonnaszám leszedni a lepattanókat, Paul diktálni az iramot, megbontani a védekezést és elsüllyeszteni a nehéz dobásokat, Gilgeous-Alexander atletikusságból, erőszakosságból felőrölni az alacsony houstoni védőket, Gallinari kihasználni az adódó lehetőségeket és berámolni egy húszast, ahogy Dennis Schröder sem véletlenül az Év Hatodik Embere díj egyik esélyese. Alapvetően ez az OKC tud úgy alkalmazkodni a Rockets small-balljához, hogy van fent egy plusz Adamse lepattanózni, zárni, gyűrűt védeni és magasságbeli fölényt kialakítani – csak mondjuk Paulék a periméteren abszolút jobb védőnek számítanak, mint Harden, Gordon, vagy Austin Rivers.

Fontos még, hogy a Rocketsnek alapvetően nem nagyon férnek bele gyenge napok amiatt, mert nekik mindig óriási energiákat kell mozgósítaniuk, hogy a fizikai hátrányukat ellensúlyozzák – védekezésben mindig nagyon kell kaparniuk, jól kell váltaniuk, a labdaszerzésekből le kell rohanniuk az ellenfelet, el kell fogadni, hogy a Thunder mondjuk simán elviszi a fejük felett a lepattanókat, támadásban pedig jól kell dobni úgy, hogy Harden vérét folyamatosan szívják majd és a többiek sem számíthatnak könnyű estékre. Eközben az OKC-nek a tempót kell kontrollálni, amiben Paul nagyon jó – ő tudja úgy kreálni a helyzeteket, hogy azokból kevesebb esély legyen leindítani, be tudja dobálni a nehezeket, tudja diktálni az iramot, megtalálni Adamset, amikor kell, kiosztani Gallinariéknak, ha az kell, de Schröder is remek szezont futott, ebben ő is elég jó. A Thunder perimétere gyors, erőszakos és védekezésben is működik, jelenleg kiegyensúlyozottabbnak tűnik így a csapat, mint a Rockets.

Ettől függetlenül ne menjünk el amellett, hogy ha a párharc „nettó” legjobb játékosát keressük, akkor őt James Hardennek hívják, ő az, aki egymaga képes teljesen más irányba billenteni az egész szériát – Paul is remek kosaras a túloldalon, de Szakáll azért összességében ma már más polc. Hozzátehetjük nyilván, hogy Harden a PO-ban azért ritkábban szokta saját maga legjobb arcát mutatni és ha nincs Westbrook, akkor pokoli nehéz dolga lesz, de akkor is ő emelkedik ki felfelé, ez pedig a rájátszásban mindig felértékelődik, hiszen szoros mérkőzésekre számíthatunk, ahol egy Harden-őrület bizony bármikor döntő faktor lehet. Minden bizonnyal most minden az ő kezén fog átmenni, ő fog irányítani és dobni is, biztosan lassabban fognak játszani, mint Westbrookkal tennék, kérdés, hogy ez mennyire lesz majd hatékony.

Szóljunk még az edzőkről, hiszen mindketten érdekesek. Mike D’Antoni igazából évek óta egy rendszert játszat, abban hisz, nagyon rövid rotációkat alkalmaz, megvan az a pár játékos, akiben bízik és velük játszatja végig a meccseket, egész párharcokat – nagyon ritkán nyúl bele taktikailag, komolyabban szinte sosem, általában csak finomhangol egy-egy védekezést, vagy kicsit mentálisan tüzeli a játékosait. Billy Donovan egy fokkal talán taktikusabb, de a PO-ban eddig neki sem termett sok babér. Olyan óriási variációs lehetősége egyébként egyiküknek sincs, D’Antoninál minimális szerkezeti finomságokra van csak opció, de Westbrook nélkül talán nagyon még erre se, míg a Thundernél szintén nincs olyan joker, aki teljesen átszabhatja egy esetleg rossz irányba tartó párharc arculatát – van a háromhátvédes rendszer, vagy játszhatnak magasabb wingekkel, előkaphatják a mostanában legszebb napjait élő Bazley-t, esetleg több lehetőséget adhatnak Muscalának és nagyjából ennyi. Jó, azért itt mégis talán több mindenkihez lehet nyúlni…

Persze ez csak az elmélet, a gyakorlat hozhat mást. Például simán benne van, hogy a Houston már az első meccsen megszórja magát és bever 24 triplát, mert a shooterek olyan napot fognak ki, aztán a másodikon Harden dob 50 pontot és ő nyeri meg a meccset – 2-0, majd a negyedik találkozó körül visszatér Westbrook és simán elviszik a szériát, mert onnantól esetleg az ő akaratuk érvényesül. Viszont ugyanígy benne van az is, hogy CP3 lemenedzseli az első találkozót és a nyugodtabb, felkészültebb Oklahoma City kontrolláltan hoz egy győzelmet, ráerőlteti akaratát ellenfelére és onnantól végig diktálni fog – hiába tér vissza később Westbrook, mondjuk 2-0-ról, 3-1-ről már megoldja a Thunder. Nagyon széles az a skála, amelyen a végkimenetelek helyezkednek el – bárhova lehet 4-2, vagy 4-3 ez a széria és ahogy írtuk, ez nagyban függ attól, hogy mi lesz Westbrookkal. Jelen állás szerint viszont csak annyit tudunk, hogy az „első pár meccsen” nem lesz, én pedig nagyon hiszek Paul tudásában, rutinjában, valamint a bosszúvágyában is, ezért (de már saját magammal sem feltétlenül értek egyet, mindegy, szóval):

Tipp: 4-3 az Oklahoma City Thunder javára.

A párharc-felvezetőink (és egyéb blogjaink) ezen a linken olvashatók!