NBA Playoff 2021: A második kör előzetese (1/4)

Brooklyn Nets (2.) – Milwaukee Bucks (3.)
Első mérkőzés: június 6-a, vasárnap 01:30

Mi történt eddig? A Brooklyn változtatott erre a szezonra: szeptember elején kinevezte vezetőedzőnek a korábbi kétszeres MVP-t, Steve Nash-t, akihez hamarosan csatlakozott a Houstonból távozó korábbi mentora, Mike D’Antoni, az átmeneti vezetőedző Jacque Vaughn pedig ismét segédedző lett, megtartva ezzel a szakmai stábban a folytonosságot. Marks a draft idején megszerezte a triplaspecialista Landry Shametet, illetve Bruce Brownt és Jeff Greent, hosszabbított a másik triplavetővel, Joe Harrisszel. Ezután következett a hetekig tartó huzavona, ahol behúzta a csapat harmadik sztárját, James Hardent is, akiért feladta Jarrett Allent, Caris LeVertet és Taurean Prince-t is. A nagy örömbe azért üröm is vegyült, az újjászervezett csapat hatodik emberének szánt Spencer Dinwiddie ekkor már ACL-szakadás miatt a teljes évadra kidőlt. A Nets rögtön FA-mágnessé vált, kivásárlás után Blake Griffin és LaMarcus Aldridge is ide igazolt – sajnos Aldridge szívproblémái miatt gyorsan vissza is vonult. A magas posztok erősítésére érkezett még Alize Johnson, majd pár hete az Euroligából hozták vissza az NBA-be Mike Jamest, aki Dinwiddie szerepkörét vehette át. A rengeteg játékosmozgás mellett az is nehezítette Nashék dolgát, hogy Kyrie Irving személyes problémák, Kevin Durant és James Harden sérülések miatt hagyott ki rendszeresen meccseket, így a trió nem igazán tudott összeszokni, DeAndre Jordan pedig (nem is annyira) hirtelen és csúnyán megöregedett. Szerencséjükre a rutinos játékosok (Jeff Green, majd Blake Griffin), illetve a ligaelső, 47.5%-kal triplázó Joe Harris nagyon sokat tudott hozzátenni, az edzői stáb is megtalálta a csapat alapszakaszban hatékony játékát. Az utolsó hetekre eldőlt, hogy Top3-ban lesznek Keleten, emiatt nyugodtabban tudtak pihentetni, a sérültek visszatérését sem kellett siettetni. Végül második kiemeltek lettek, a Boston Celticset pedig nagyon simán, 4-1-gyel intézték el az első körben, a három szupersztár megmutatta, hogy milyen félelmetes dolgokra képes együtt.

A Milwaukee két megnyert alapszakasz és két, kudarccal véget érő rájátszás után kicsit újragombolta a kabátot és úgy döntött, hogy változtat: a kiegészítők terén is frissített, hasznosabbnak ítélt játékosokat hozott, a nagyobb módosítás pedig irányító poszton következett be, hiszen a PO-ban rendre lebőgő Eric Bledsoe helyett a nála magasabb szintet képviselő Jrue Holiday érkezett. Bogdan Bogdanovics megszerzését elszerencsétlenkedte a klubvezetés, így a várt erősítés azért nem jött össze, de Holiday miatt így is jobban néztek ki, az alapszakaszt pedig most egész másra szánták, mint eddig: ezúttal a PO-ra való felkészülést tartották szem előtt, támadásban és védekezésben is folyamatosan próbálgattak olyan dolgokat, amelyek a legfontosabb időszakokban segítségükre lehetnek majd. Ezek azért felemás eredményt hoztak, de összességében az tagadhatatlan, hogy idén is topcsapatként szerepeltek, csak kevésbé voltak stabilak, kevésbé mentek rá a kiemelkedő mérlegre, mint tavaly – így ezúttal keleti harmadikként zártak, de ez a későbbiekre nézve túl sokat azért nem jelentett. Az első körben aztán olyan simán gyalulták le a tavaly őket búcsúztató Miamit, hogy azt sokan hitetlenkedve fogadták, jelenleg minden szempontból kategóriákkal a korábbi PO-önmaguk felett állnak, úgyhogy bár pályahátrányban érkeznek meg a szériába, de így is magabiztosan léphetnek pályára.

Az alapszakaszban 2-1-re nyert a Bucks, de igazából egyik mérkőzésen sem állt ki teljes kerettel a Nets – mindhárom derbi szoros volt és mindhármat az aktuális hazai csapat húzta be. Elsőre még januárban a Brooklyn győzött otthon, Kevin Durant fél perccel a vége előtt dobta a győztes kosarat, másodjára május elején jött Durant 42 pontos meccse, amelyet Giannis Antetokounmpo 49-cel túldobott és visszavágott a Milwaukee, majd három nappal később, egy hónappal ezelőtt ismét a Bucks nyert hat ponttal.

Ez a párharc már abszolút két kiemelt sztárcsapat küzdelme lesz, mindkettőről könnyedén el tudjuk képzelni, hogy megnyeri a bajnoki címet, igaz, mindkettőnél látni problémákat is – a Netsnél elsősorban a védekezés tűnik bajosnak, míg a Bucksnál az utóbbi két év PO-lebőgése az, ami óvatosságra inthet. Azt még tegyük hozzá, hogy mivel Nyugaton szinte alig van egészséges, jó formában lévő csapat, a Sixersnél pedig Joel Embiid jelen állás szerint nem lesz már 100%-os ebben a PO-ban, aki megnyeri ezt a párharcot, érezheti úgy, hogy ennél már nem lesz nehezebb dolga.

A fő kérdés talán az lesz, hogy mi történik majd a festékben, különösen a Nets gyűrűje alatt. A Bostonnál Tristan Thompson is nagyon élt belül, tépte a lepattanókat, adta a zárásokat, löködte arrébb a Nets „magasait”, a Milwaukee pedig ehhez képest nem is egy, de legalább két szinttel veszélyesebb itt, hiszen egyrészt ott van Giannis Antetokounmpo, másrészt az a Brook Lopez, aki javuló formát mutat és az elmúlt időszakban egyértelműen korábbi, gyűrű alatt játszó önmagát idézi a kint sasszézás és tripladobálás helyett. 

Giannis megállítása lenne persze az első, de a görög a három alapszakasz-meccsen 39,8 pontot, 10,7 lepattanót és 5 gólpasszt átlagolt, ami brutális adat, bár ehhez kapcsolódik egy érdekesség: a kinti dobáskísérleteinél átlagosan tíz láb messze volt tőle a legközelebbi védő, ami a legmagasabb adat azóta, hogy ezt elkezdték mérni. Vagyis a Brooklyn úgy volt vele, hogy húzódjunk be olyan mélyen, amennyire csak lehet, legyen a labda Giannisnál, aki emelgesse csak el a tripláit, tempóit, azzal együtt tudunk élni – ebből átlagolt össze 40 pontot a görög, mindenki döntse el maga, hogy mennyire volt ez sikeres ötlet azzal együtt, hogy 2-1-re nyert a Bucks és mindhárom meccs szorosan alakult.

Giannis őrzésével kapcsolatban előkerülhet az első körben egyetlen másodpercet sem játszó DeAndre Jordan, aki a szezon során 130 alkalommal találkozott a kétszeres MVP-vel félpályás védekezésnél, ami a legtöbb az egész ligában, érdekesség, hogy a második legtöbbet 114 alkalommal Blake Griffin hozta úgy, hogy ez még a detroiti időszakából indul. Vagyis adott két olyan center, akik eddig elég sokat fogták Giannist, persze hogy milyen sikerességgel, az más kérdés…

És akkor itt térjünk rá arra, hogy Steve Nash-nek milyen opciói is vannak magas poszton, mert az biztos, hogy ez lesz a párharc egyik kulcskérdése – már a Boston ellen is ez tűnt gyengeségnek, a Bucks pedig éppen itt a legerősebb. Egyrészt megpróbálhatja az említett Griffint, akit már a Celtics is minden labdabirtoklásnál keresett, megnézheti azt a Nicolas Claxtont, aki ugyan magas és atletikus, de fizikálisan sem Giannisszal, sem Lopezzel nem tudja felvenni a harcot, megnézheti Jordant, vagy pedig elindulhat a másik irányba, a small-ball felé. Ehhez nagyon-nagyon kéne Jeff Green és az ő egészsége nagyon fontos lesz a szériában, hiszen az első kör második meccsén megsérült és igazából onnantól nem működött a Nets festékvédekezése megfelelően – most day-to-day az állapota, van esély arra, hogy visszatérjen már az első mérkőzésre. Nélküle Bruce Brownt erőltették magasként Duranttel párban, ez egy rohanós, „könnyű” szerkezet, amivel belemehetnek egy pontpárbajba a magasabb, de lassabb Bucks ellen, nem biztos, hogy ez kifizetődő – viszont ha a klasszikus szerkezet nem működik az említett „kétséges” megoldásokkal, akkor nem nagyon lesz más lehetőség. Ha Green egészséges, akár az is elképzelhető, hogy már az első meccsen bekerül esetleg a kezdőbe, ha így lesz, akkor egyértelművé válik Nash gondolkodása.

Ez lesz tehát a Brooklyn fő problémája, a Bucksé pedig az, hogy meg tudja-e állítani a Nets három szupersztárját, hiszen azt jól tudjuk, hogy a Nets nem nagyon fog extra védekezéssel komoly csapatokat megállítani, a kérdés az, hogy eléggé le tudja-e lassítani az ellenfeleit ahhoz, hogy ezek a nehéztüzérek túldobják. A Durant-Harden-Irving trió 85 pontot átlagolt a Boston elleni szériában és az biztos, hogy ezúttal is az ő egy-egyeik jelentik majd a megoldandó feladatot a Milwaukee számára: ez a három játékos ott van a top négyben (!) a liga leghatékonyabb iso-játékosai között a szezon adatai alapján és meccsenként 37 izolációt átlagoltak az első körben, ami nagyon messze a legtöbb minden csapatot figyelembe véve.

Viszont papíron lehet erre ellenszere a Bucksnak, hiszen Jrue Holiday, Khris Middleton és Giannis Antetokounmpo is parádés védőmunkára képes és posztok szerint is jól el lehet őket osztani a Durant-Harden-Irving trióra. Alapvetően ezt egyébként még nem láttuk, az egymás elleni meccseken sosem volt teljes a brooklyni BIG3, de részeredményekből kiindulhatunk. Holiday például kétszer fogta Irvinget, aki elég jól dobott ellene mindenhonnan, hatékony volt, Harden viszont nem tudott vele mit kezdeni és amikor Holiday fogta (egy meccs), minden dobáskísérlete tripla volt ellene – ezek alapján logikusnak tűnhet, hogy Holiday lesz az, aki Hardenen kezd majd. Így Middleton juthatna Irvingre, aki viszont alacsonyabb és gyorsabb, ráadásul Middleton az egymás elleni meccseken Durant őrzéséért felelt, messze ő fogta őt a legtöbbet és nem is dolgozott rajta rosszul – Giannis keveset fogta Durantet, ellene viszont csak 1/6-ot dobott a Nets sztárja, ráadásul Giannis az első körben Jimmy Butlert is leradírozta, hátul is nagy formában van. Ezek alapján elsőre úgy tűnhet, hogy Giannis megy Durantre, Middleton Irvingre, Holiday Hardenre, Forbes, vagy Connaughton juthat Joe Harrisre, a „maradék” egy poszt pedig kérdéses – itt is azt lehet feszegetni, hogy egy Jeff Greennel mismatch-et lehetne kialakítani és talán le lehetne kergetni a pályáról Brook Lopezt a Nets szemszögéből nézve, míg mondjuk Griffinnel ez nem nagyon történhet meg.

Szintén a védekezéseket elemezgetve tűnik fel az a statisztika, hogy a Bucks ugyan továbbra is elsősorban a festéket védi és inkább az üres triplát adja fel, mint egy jó betörést, de sokkal-sokkal többször váltja el a kettő-kettőket még Lopezzel is, pláne akkor, ha helyette PJ Tucker van a pályán. Tavaly átlagosan 4,2 zárást váltottak el Giannisék, idén már 13,9-et és az All-Star óta ez a szám már 18,4-re kúszott fel. Más kérdés, hogy a váltással gyakorlatilag az egy-egyezésre kényszerítik rá azt a csapatot, amelyet erre nem kell kényszeríteni, mert pontosan ezt szeretné elérni a labdabirtoklásai során, hogy kedvező egy-egyeket vállalhasson a három sztár…

A Nets viszont közel 40%-ban elváltotta a labdás kettő-kettőket a szezon során, ami a legmagasabb számadat az egész ligában, de még egyszer hangsúlyozom, ehhez muszáj előszedni Greent, vagy Brownt és alacsonyabb, gyorsabb ötösökkel operálni, mert Griffinnel ez nem működik. Hogy aztán a váltások után a Bucks mennyire egy-egyezik jól, az más kérdés – említettük, hogy a három Nets-sztár top négyes ebben, nos, Jrue Holiday az ötödik a listán és Middleton is befér a top tízbe, Giannis mondjuk nem, talán őt lehetne ezzel limitálni, ha a váltások után mindig behúzódnak róla.

Itt is látszik, hogy Holiday és Middleton játéka szintén kulcsfaktor lesz, utóbbi idén sok esetben a szoros végjátékok befejezője volt, olyan esetben ő lett az első opció, a korábbi PO-lebőgésekben pedig vastagon benne volt az ő eltűnése és az, hogy ilyen helyzeteket egyszerűen nem tudtak megoldani. Most papíron Middleton sokkal felkészültebb erre a szerepre, talán Giannis sem erőlködik majd annyit labdával, ha nem megy neki és jól húzza fel a falat a Brooklyn, illetve nyilván ezért igazolták Holidayt, aki az első körben 10 gólpasszt átlagolt, remekül megbontotta a védekezést és folyamatossá tette a játékot, nem hagyta, hogy stagnáljon a támadás. Holiday és Middleton higgadt, pontos játéka most is kulcskérdés lesz majd a Milwaukee szemszögéből - amellett, hogy védekezésben is iszonyatos teher lesz rajtuk, támadásban is nekik kell főleg labdázni, jó döntéseket hozni és egy esetleges szoros végjátékban gyilkossá válni.

Emeljük még ki a leindítások fontosságát, a Nets ebben kifejezetten jól védekezett a szezon során, a hatodik legkevesebb pontot kapta ebből, viszont Giannis ligaelső volt pontokban, kosarakban és mezőnyszázalékban is, ha fastbreakről volt szó.

A mentális erő is nagyon fontos lesz, mindkét csapat ellenállás nélkül jutott túl az első körön, lendületben van, pihenhetett is, de egy szoros párharcban döntő lehet, hogy ki hogyan reagál a problémákra, mi történik, ha ég a ház, ha nem működik a játék, ha olyat kell csinálni, ami nem tetszik, vagy úgy kell kiizzadni a sikert. Ebben a játékstílus (fizikálisabb keret, jobb védekezés, jobb lepattanózás) és az utóbbi két év bukása miatt is a Bucks tűnik talán erősebbnek, Giannisék reményeik szerint már túl vannak a "PO-szíváson", amely során megtanulhatták, hogy mennyire más a rájátszás az alapszakaszhoz képest és egyelőre nagyon locked in csapatnak tűnnek fejben - hogy ez megváltozik-e akkor, ha jönnek a problémák és mondjuk 2-1-re, vagy 3-2-re égnek, az más kérdés, de a két évvel ezelőtti önmagukhoz képest jóval rutinosabbak és felkészültebbek most. A Nets ellenben egy még összeállóban lévő, sokra hivatott, de együtt alig-alig játszó társaság, amely még nincs is kész és bár a Bostont tehetségből simán megverték, egy felkészült, fizikális, rossz matchupot jelentő csapattal szemben lehetnek gondjaik. Ha pedig jönnek a gondok, akkor vajon mi történik Durant, de főleg Irving fejével, előjön-e a PO-ban néha-néha megrettenő Harden rosszabbik önmaga, lesz-e olyan kiegészítő, aki egy ilyen szerkezetű csapatban ad némi pluszt, ad némi stabilitást - vagy maradjunk abban, hogy Durant és Irving is bajnok vezér, ha szorul a hurok, ők emelnek a szinten és kész. Ezt még nem tudhatjuk...

Ebben pedig nyilván fontos szerepe lesz az edzői stáboknak is. Mike Budenholzer az előző két PO-kiesésben vastagon benne volt, nem tudott változtatni, ragaszkodott ahhoz, amit 1-2 meccs alatt megoldott az ellenfél, az idei alapszakaszban viszont próbált változtatni több dolgon is - számára komoly vizsga lesz ez a párharc, de egyelőre nem bizonyította, hogy pozitív irányban képes döntő faktor lenni egy ilyen szériában. Steve Nash újonc vezetőedzőként jó munkát végzett az alapszakaszban, de hogy a PO-párharc megnyeréséhez szükséges képesség megvan-e benne, az más kérdés - viszont olyan tapasztalt szakemberek vannak a stábjában és segítik a munkáját, hogy edzői fronton lehet, hogy a Nets áll jobban.

Összegzés: Rengeteg faktor dönthet és nagyon sok mindent még nem láttunk, nem tudunk megítélni. Az biztos, hogy mindkét csapat bajnokesélyes, mindkét csapat jó formában van és ha Jeff Green felépül (minden bizonnyal igen), akkor csak Donte DiVincenzo lesz fontos hiányzó - a Bucks kezdő kettese persze komoly érvágás, de ezen a poszton tudnak helyette mást játszatni és talán ez a legkevésbé fontos pozíció most náluk. Mindenképpen látnunk kell még a Nets alacsony szerkezetét Giannisék ellen, látnunk kell, hogy mi történik a lepattanók terén, látnunk kell, hogy Holidayék egy-egy elleni védekezése milyen lesz majd Irvingékkel szemben, látnunk kell, hogy ki hogyan reagál szorult helyzetben - a matchupokat és az egységet, a közös rutint tekintve a Bucks lehet előnyben, a tehetség és a hazai pálya viszont a Brooklyn mellett szól.

Tipp: 4-3 a Nets javára. Leginkább csak azt nem lehet elképzelni, hogy sima lesz a széria, ezen felül rengeteg faktor dönthet, amiről most még nem tudunk biztosat. Hat vagy hét meccsen is nyerhet bárki, aki a fent említett dolgokból jobban jön ki - ha hét meccsig megy a dolog, akkor ott a hazai csapatra és a Nets sztárjaira fogadnék inkább, a B terv a 4-2 Bucks, ha a matchupok annyira Giannisék javára érvényesülnek, mert "csak úgy", tisztán tehetségből is nyerhet kettőt a Nets akkor is, ha taktikailag bajban van.