NBA Playoff 2021: A nagydöntő beharangozója

Phoenix Suns - Milwaukee Bucks
Első mérkőzés ideje: 2021. július 7., szerda 03:00

Mi történt eddig? A Phoenix Suns húzott egy hatalmasat az alapszakasz kezdete előtt, amikor cseréltek Chris Paulért. Ugyancsak jelentős igazolásnak bizonyult Jae Crowder megszerzése, majd később Torrey Craig is hasznos kiegészítőként csatlakozott hozzájuk. A megújult csapat jól kezdte a szezont, és ugyan egy kisebb hullámvölgy után 8-8-ra is álltak az alapszakasz elején, azt követően fokozatosan egyre jobbak lettek, és tavasszal egy rövid ideig a ligát is vezették, de végül egyetlen meccsel elmaradtak a ligaelső Utah Jazz csapatától, 51-21-gyel zárták az alapszakaszt. A rájátszás első körében a címvédő Los Angeles Lakers jött velük szembe, és azt követően, hogy a párharc során Chris Paul és Anthony Davis is sérüléssel küszködött, végül 1-2-ről fordítva tudtak továbbjutni 4-2-vel. A második körben kisebb meglepetésre söpörni tudtak a Denver Nuggets ellen, akik ugyan Jamal Murray nélkül álltak ki, de ettől függetlenül nagyobb ellenállást várt tőlük a közvélemény. Chris Paul fantasztikus formába lendült a Nuggets ellen, majd karanténba került és kihagyta a nyugati döntő elejét, de csapata így is a kosárlabda magasiskoláját mutatta be, több szörös végjátékot is behúzott és végül a Clippers sérüléseit kihasználva sikerült nyernie - a végén Paul maga vette a kezébe a karmesteri pálcát és igazi mestermunkával jutatta nagydöntőbe csapatát.

A Milwaukee Bucks két megnyert alapszakasz és két, kudarccal véget érő rájátszás után kicsit újragombolta a kabátot és úgy döntött, hogy változtat: a kiegészítők terén is frissített, hasznosabbnak ítélt játékosokat hozott, a nagyobb módosítás pedig irányító poszton következett be, hiszen a PO-ban rendre lebőgő Eric Bledsoe helyett a nála magasabb szintet képviselő Jrue Holiday érkezett. Bogdan Bogdanovics megszerzését elszerencsétlenkedte a klubvezetés, így a várt erősítés azért nem jött össze, de Holiday miatt így is jobban néztek ki, az alapszakaszt pedig most egész másra szánták, mint eddig: ezúttal a PO-ra való felkészülést tartották szem előtt, támadásban és védekezésben is folyamatosan próbálgattak olyan dolgokat, amelyek a legfontosabb időszakokban segítségükre lehetnek majd. Ezek azért felemás eredményt hoztak, de összességében az tagadhatatlan, hogy idén is topcsapatként szerepeltek, csak kevésbé voltak stabilak, kevésbé mentek rá a kiemelkedő mérlegre, mint tavaly – így ezúttal keleti harmadikként zártak, de ez a későbbiekre nézve túl sokat azért nem jelentett. Az első körben aztán olyan simán gyalulták le a tavaly őket búcsúztató Miamit, hogy azt sokan hitetlenkedve fogadták, majd a másodikban jött a keserű valóság: 2-0-s hátrányba kerültek és gyengén játszottak a Nets ellen, majd nem kevés szerencsével, illetve a végén azért nagyot küzdve fordítottak, két elimination game-et megnyerve pedig 4-3-mal továbbjutottak onnan is. A keleti döntőben aztán összességében egyértelműen jobbak voltak az Atlantánál, ugyan az első meccset még elbukták, majd Giannis Antetokounmpo sérülésének idején a negyediket is, de végül 4-2-vel így is hozták a párharcot, így 1974 óta először jutottak be a nagydöntőbe.

Az alapszakaszban két kiváló meccset játszottak a felek, de mindkettőt a Suns nyerte, igaz, mindkettőt egyetlen egy ponttal. Először februárban, Phoenixben győzött a gárda 125-124-re úgy, hogy Giannis 47 pontot dobott, de a Suns kiegyensúlyozottabb volt, a Paul-Booker páros 58 egysége pedig többet ért a görög extrájánál. Majd legközelebb április 20-án már Milwaukee-ban találkoztak, ahol 128-127-re nyertek Paulék, akiknél négy kezdőjátékos is elérte a 20 pontos határt, ami többet ért, mint a Giannis-Middleton-Holiday trió 84 egysége. Ezen a meccsen csak hosszabbítás döntött, amelynek végén 0,3 másodpercnél harcolt ki büntetőt Booker és azzal nyert a Suns, azt tehát elmondhatjuk, hogy ennél szorosabb aligha lehetett volna a két csapat küzdelme. 

Nem túlzás kijelenteni, hogy a sorozat legnagyobb kérdése Giannis Antetokounmpo egészségi állapota, hiszen a Hawks elleni negyedik meccs óta nem láttuk egy nagyon csúnyának tűnő térdsérülés miatt és bár a komoly bajt elkerülte, de azóta is csak hétvégén tudott elkezdeni edzegetni, az első találkozót pedig minden bizonnyal kihagyja. Az ő jelenléte természetesen elöl-hátul kiemelten fontos a Bucksnál, nem véletlenül ő a kétszeres MVP-jük, akárhogy is büntetőzik, akárhogy is triplázik, ő egy Év Védője kaliberű játékos, aki közben simán dob 30 pontot 15 lepattanóval és ebben a PO-ban is stabilan remekel gyakorlatilag matchuptól függetlenül. Döntő lesz, hogy mikor tér vissza és ha ez megtörténik, akkor milyen állapotban lesz, mennyire tud önmaga lenni, erről viszont egyelőre sokat nem tudunk.

A Milwaukee-nak viszont addig sem kell feltartott kézzel mennie a csatába, amíg Giannis nincs, mert az Atlanta elleni ötödik-hatodik meccsen tökéletesen megmutatkozott, hogy milyen játékuk tud működni a legjobbjuk nélkül is. Jrue Holiday kezében van a labda, pick-and-rollozik az újjászülető Brook Lopezzel, "mellesleg" pedig megnézik, hogy Khris Middletonnak milyen napja van és ha ő a szupersztár-énjét húzza elő, akkor támadásban pokolian erősek és sokoldalúak tudnak lenni. Az alapfelfogásuk Giannis nélkül is ugyanaz, folyamatosan támadni a festéket, óriási nyomást helyezni az ellenfél védekezésére a gyűrű környékén és kihasználni a magassági, fizikai fölényüket, ami még Giannis nélkül is megvan azzal, hogy Mike Budenholzer továbbra is három magasemberrel kezd. Ebből aztán jöhetnek a kiosztások és ha a tripláik is ülnek, akkor nagy gondjuk nem lehet.

Az említett magas szerkezet érdekes matchupokat eredményezhet most is, hiszen a Suns sokkal alacsonyabb, igazából egyetlen magasemberük van csak a kezdőben, Deandre Ayton, mellette Jae Crowder és Mikal Bridges szerepel wingként, ezekben a matchupokban nekik jut Bobby Portis és PJ Tucker. Persze ezzel lehet variálni, Bridgest rá lehet küldeni Middletonra (sőt, egyértleműen ott a helye, Tuckeren nem lehet elpazarolni), Bookert pedig esetenként pihentetni a sarokban álldogáló Tuckeren, mert talán tőle lehet a legkevésbé várni azt, hogy majd beviszi pozícióba a kisebb emberét és megszórja magát róla. Monty Williams túl nagy dolgokat amúgy sem tud kezdeni ezzel a magasságbeli hátránnyal, a kispadon ugyanis nincs is bevethető centere, a cseremagasa Ayton pihenőperceire Dario Saric, alivel echte small-ballozni fognak a folyamatosan magasabb Bucksszal szemben, az is érdekes felállásokat szülhet majd.

Viszont tegyük hozzá, hogy a Lopez-Portis páros finoman szólva sem gyors, ugyan Portis alacsonyabb Giannisnál, de lassabb, lomhább és sokkal-sokkal gyengébb védő, amit a Hawks elsősorban azért nem tudott megbüntetni, mert Trae Young megsérült, így nem volt olyan irányítójuk, aki nagymesteri szinten játszotta volna a pick-and-rollt. Nos, ha valaki képes erre, akkor az Chris Paul, a Suns veterán vezére biztosan meg fogja találni a megfelelő matchupokat a kettő-kettőkre és meg fogja bolondítani a Milwaukee két lassú magasemberét - alapvetően Budenholzer itt sem változtatott eddig a felfogáson, továbbra is behúzódnak a "nagyok", ami viszont akár Paulnak, akár Devin Bookernek felkínálja a számára oly kedves középtávolit. Ezek a dobások alapvetően a védelmeknek kedveznek, a Bucks játéka is erre épült, de ez a két ember olyan hatékonyan dobja őket, hogy nem feltétlenül lesz ez kifizetődő a védekező csapat számára. Agresszívebb, a festéket kevésbé védő, a magasembert a periméterig kiküldő rendszert pedig a Lopez-Portis párossal nehéz lesz játszani Paulék ellen, főleg ha a Suns triplái is beesnek majd - egyébként a behúzódásból is jöhetnek a jó kiosztások Crowderéknek, mert Portisék azokra sem fognak időben visszaérni. Természetesen lehetne switchelni is a kettő-kettőknél, néha alkalmazta ezt Budenholzer, de Giannis nélkül ez a csapat nem feltétlenül alkalmas erre, a Portisszal középen kitalált zóna sem biztos, hogy sokáig állva marad egy jó Paullal és a sok belépéssel, cuttal dolgozó Suns-offense-zel szemben, maximum ezek variálását és jó ütemű váltogatását tudnánk elképzelni. Az is benne van, hogy Lopez és Portis együtt itt már nem lehet pályán, de egyiküket is nehéz lesz rejtegetni, ha jól pnr-ozik a Suns, illetve Giannis nélkül akkor még tovább rövidül az amúgy is hétemberes rotáció - a görög már csak a szerkezet miatt is nélkülözhetetlen...

Mindenképpen döntő lesz, hogy a két sztár hátvédpár mire megy egymással és melyikük tudja esetleg lassítani a másikat, itt főleg a Paul-Holiday duó lesz majd érdekes. Mindketten elit védők, elit pick-and-roll játékosok, Paul rutinosabb és dörzsöltebb, de Holiday magasabb, atletikusabb - ha ő meg tudja nehezíteni CP3 dolgát, azzal kis túlzással meg is nyerheti a döntőt a Milwaukee-nak. Booker passzjátékát kellő fizikalitással limitálni lehet, ezt a Clippers már megmutatta az előző kör második felében, a dobógép csak az első meccsen tudott dominálni és minden téren uralni a játékot, utána eléggé egysíkúvá tették a játékát - ha ezt esetleg Middleton vezetésével meg tudja tenni a Bucks is, miközben Holiday szorongatja Pault, azzal a Phoenix játékának alapját szednék szét. Viszont hozzá kell tenni, hogy a Clippers extra alacsony volt, ezzel együtt gyors, mozgékony, fizikális, míg a Bucks Giannis nélkül teljesen más szerkezet. Az Atlanta ellen egyébként váltottak, az utolsó két meccsen Lopez 40 darab pick-and-rollt váltott el, ami tőle rengeteg és csapatszinten is folyamatosan ezt csinálták - értjük mi, csak ott Young nélkül nem volt komoly ballhandler, aki a lassú magasakat büntette volna, itt legalább két ilyen lesz az ellenfél.

Ha már más szerkezet, szóljunk Aytonról is, aki várakozáson felüli rájátszást hoz eddig, de rögtön tegyük hozzá, hogy az eddigi ellenfelek másfajta kihívást jelentettek számára - az első körben igazából nem nagyon volt Anthony Davis, a másodikban Nikola Jokicson remek munkát végzett, de a szerb egy kevéssé atletikus, kevés pick-and-rollból dolgozó magas volt, a Clippersnél pedig vagy Ivica Zubaccal, vagy egy nála egy fejjel kisebb játékossal kellett küzdenie, aki ellen elvárás volt a 15 lepattanós meccs. Most viszont óriási nyomás lesz rajta elöl-hátul, mivel hogy a Bucks legnagyobb erőssége a festék megszállása a pálya mindkét oldalán és magasságban csak Ayton veheti fel a versenyt Lopezékkel.

Maradjunk még egy kicsit a különböző szerkezeteknél, ugyanis elsősorban a Suns oldalán vannak azért opciók. Egyrészt Paul és Booker a két playmaker, de a wingek 3&D játékosok, onnan nem fogja senki leütni a labdát, egy-egyezni és abból kreálni, így ha a Holiday-Middleton páros limitálja valahogy Paulékat, akkor elő kell, elő lehet húzni Cameron Payne-t - a csereirányító extra rájátszást fut és harmadik kiváló periméter-védő nincs rá, ha ő tud kreálni és bontani, büntetni a Bucks magasait, akkor meglehet az ellenszer. A másik opció viszont éppen egy magas szerkezet lehet, amelyben Saric négyest játszik és pick-and-popból szétlövi a Milwaukee-t kintről, közben pedig hátul legalább fizikalitásban, magasságban közelítenek a Buckshoz.

Egy dolgot emeljünk még ki: a két csapat csak a 10-11. helyen áll a playoffban a támadóhatékonyságot tekintve, viszont a Bucks az első, a Suns pedig a második a védekezési hatékonyság terén, vagyis a rájátszás két legjobban védekező csapata jutott be a döntőbe. Ehhez hozzátartozik az is, hogy elveszik az ellenfél leindításait, mindkét gárda egy pont / leindításos átlag alatt tartotta riválisait, illetve szintén első-másodikak az ellenfél gyűrű közeli mezőnyszázalékát nézve - ugyanakkor a Suns vezeti a ligát az ellenfél festéken kívüli eFG%-ában, míg a Milwaukee az ellenfél száz dobásra vetített büntetőkísérletében első. A védekezésük tehát végig stabil és kiemelkedő, a sikereikhez így természetesen a jó támadójátékkal lehozott meccseik párosultak, a Bucks például 123 pont / labdabirtoklásos átlagot hozott az Atlanta elleni négy győzelem során, míg a Phoenix éppen legutóbb játszotta a leghatékonyabb találkozóját, 94 labdabirtoklásból 130 pontot bombáztak be a Clippersnek. 

Természetesen ne hagyjuk szó nélkül azt sem, hogy mi lesz, ha Giannis visszatér. Egyelőre nem tudni, hogy ez mikor és hogyan következik be, a realitás talán az, hogy az első két mérkőzést kihagyja, aztán eredménytől függ a folytatás, mert azért azt tudni kell, hogy ebből a sérülésből 100%-osan erre a döntőre nem lehet visszatérni, csak valamilyen csökkentett formában. A kérdés pedig itt az lesz, hogy mennyire közelíti az a 100%-ot - egy domináns Giannis eldöntheti a párharcot a Milwaukee javára, mert bármikor, bárkinek bedobálja a 30 pontjait 15 lepattanóval, illetve még ennél is fontosabb, hogy védekezésben, szerkezetben olyan pluszt ad, ami szintet emel a csapatán. De kérdés, hogy egy nem 100%-os Giannis mennyire tudja ezt hozni - támadásban erőltetik, elviszi a labdát, elviszi a területet úgy, hogy nem tud önmagához illő hatékonysággal dolgozni a Suns által esetleg felhúzott fallal szemben? Kiveszi a labdát Middleton kezéből, feleslegessé teszi Lopez szerepeltetését azzal, hogy ő dolgozik a festékben? Nem biztos, hogy egy 50%-os Giannis nem árt-e többet annál, mint ha egyáltalán nem játszik, feltéve persze, hogy a Bucks alapfeltevése működik nélküle. Erre is térjünk ki még egy gondolat erejéig, ugyanis a Hawks elleni ötödik-hatodik meccsen Middleton és Holiday mindent megoldott, külön-külön voltak remek meccseik a PO-ban, Middleton konkrétan minden fontos pillanatban sztárnak nézett ki, de az is világos, hogy mindketten rendkívül hullámzó teljesítményt nyújtottak - voltak pocsék meccseik, eltűnős meccseik, mindent kihagyós meccseik. Ha erőből, tehetségből, magasságból, egészségből nem lesznek olyan fölényben (lehetnek), mint az eddigi párharcaik során, akkor viszont ezek nem biztos, hogy beleférnek - értjük, hogy Middleton tud dobni 40 pontot, de tud-e egy sorozaton belül négy ilyen meccset is szállítani? Ha nincs Giannis, akkor tőle kell az extra, de egyelőre azt nem bizonyította, hogy stabilan képes a hátára venni a csapatát...

Végezetül beszéljünk az edzőkről és igazából ezzel le is zárhatjuk a felvezetést. Mike Budenholzert rengetegen szidták ebben a PO-ban és az utóbbi években is, mi is elemezgettük a nyilvánvalónak tűnő hibáit, természetesen nem most fog hirtelen megtáltosodni. Bud nem jól meccselő edző, ha találkozó közben történik valami váratlan, azt szinte mindig elbukja, ha a rendkívül tehetséges játékosai nem segítik ki és az sem biztos, hogy meccstől meccsig megtalálja a megfelelő válaszokat, láttunk már erre sok példát. Monty Williams tudja finomhangolni a csapatát és azt is megmutatta, hogy olyan erős, letisztult alaprendszert épített ki, amely még akkor is képes nyerni, ha nincs mondjuk Chris Paul. Ne rejtsük véka alá a lehetőségeket sem: Williamsnél olyan cseresor van beélesítve Cameron Payne-nel, Torrey Craiggel, Cameron Johnsonnal, az említett Sariccsal, akikre egyrészt nyugodtan lehet támaszkodni, másrészt valami pluszt, valami mást tudnak adni a kezdőkhöz képest, lehet velük változtatni, szerkezeteket, felfogásokat módosítani. A Bucksnál ilyen cseresor nincs - Giannis nélkül van a három magassal felálló kezdő, a padról pedig jöhet a periméterre Connaughton és Forbes, a többiekkel azért finoman szólva óvatosan kell bánni. Ebben nincs variációs lehetőség, lehet többet használni a két kisembert és így alacsonyítani, gyorsítani, de más opció nincs, nyilván ha a görög visszatér, akkor a padról jöhet még egy magas és akkor vele lehet mozgékonyabb, variálhatóbb ötösöket felrakni, de még ez sem üti meg a Suns-pad szintjét. Tehetségben előrébb tart a Giannisszal felálló Bucks, sőt, még az is lehet, hogy nélküle is a keleti bajnok mellett szól ez a faktor, de a rendszer és a mélység a Sunst segíti, az edzői munkát eddig Monty Williams végezte jobban - kiváló védekezést rakott össze, amelyet egy nagyon pontosan kitalált támadójátékkal kombinált.

Összességében a Bucks akkor nyerhet, ha a festékben sikerül lebirkóznia ellenfelét, a magas szerkezettel uralja a lepattanózást, kitapossa a zsírt Crowderékből, eltünteti Aytont, közben pedig a Holiday-Middleton páros elöl-hátul nyeri a párharcot a Booker-Paul duóval szemben. Ezen sokat segítene Giannis mielőbbi és minél jobb formában történő visszatérése, ha ez gyorsan és kellő hatásfokkal történik, akkor fordulhat a kocka a javukra. A Suns azzal nyerhet, hogy a precíz, kitalált rendszer jól működik, a Paul-Booker páros kettő-kettői és középtávolijai kinyírják a lassabb Lopezéket, védekezésben jó szögekből és kellő fizikalitással dolgoznak, így limitálják ellenfelüket, ha pedig változtatni kell, akkor azt meg tudják tenni. A pályaelőny is a Phoenix mellett szól, így...

Tipp: 4-2 a Suns javára. Vagy ha Giannis nagy formában és hamar visszatér, a Milwaukee pedig a festékben dominál, akkor az is benne van, hogy 4-2 a Bucks javára.