NBA Playoff 2021: az első kör előzetese (4/8)

Milwaukee Bucks (3.) – Miami Heat (6.)
Első mérkőzés: május 22., szombat 20:00

Mi történt eddig? A Milwaukee két megnyert alapszakasz és két, kudarccal véget érő rájátszás után kicsit újragombolta a kabátot és úgy döntött, hogy változtat: a kiegészítők terén is frissített, hasznosabbnak ítélt játékosokat hozott, a nagyobb módosítás pedig irányító poszton következett be, hiszen a PO-ban rendre lebőgő Eric Bledsoe helyett a nála magasabb szintet képviselő Jrue Holiday érkezett. Bogdan Bogdanovics megszerzését elszerencsétlenkedte a klubvezetés, így a várt erősítés azért nem jött össze, de Holiday miatt így is jobban néztek ki, az alapszakaszt pedig most egész másra szánták, mint eddig: ezúttal a PO-ra való felkészülést tartották szem előtt, támadásban és védekezésben is folyamatosan próbálgattak olyan dolgokat, amelyek a legfontosabb időszakokban segítségükre lehetnek majd. Ezek azért felemás eredményt hoztak, de összességében az tagadhatatlan, hogy idén is topcsapatként szerepeltek, csak kevésbé voltak stabilak, kevésbé mentek rá a kiemelkedő mérlegre, mint tavaly – így ezúttal keleti harmadikként zártak, de ez a későbbiekre nézve túl sokat azért nem jelent. 

A Miami a tavalyi bravúros nagydöntős szereplés után megsínylette az extra rövid szünetet, nagyon nehezen indult a szezon a csapat számára, kicsit sem tudott felpörögni és ez a helyzet gyakorlatilag az egész szezont végigkísérte eddig. Jimmy Butler koronavírusa, egy szinte minden kulcsjátékost elsöprő sérüléshullám és folyamatos kisebb-nagyobb problémák sújtották a gárdát, 7-14 után tudtak egyszer igazán belendülni, ott összeállt a keret és főleg az akarat, úgyhogy innentől egy 15-4-es időszakot raktak össze. Itt azonban megint kifulladtak, jött ismét sorozatban hat vereség, amellyel végleg elúszott az esély a jó eredményre, innentől az volt a kérdés, hogy képesek lesznek-e kiharcolni a pályaelőnyt, de ez sem jött össze, a Knicks és a Hawks is túl stabil volt hozzájuk képest. Összességében az alapszakasz legvégén megint mutattak biztató jeleket, a Bostonban aratott dupla győzelem mindenképpen jó eredmény a playoff előtt, a playint végül elkerülték és az utolsó egy hónapot 12-4-gyel hozták le, de még mindig messze vannak attól a csapattól, amely tavaly a PO-ban menetelt – többek között a Milwaukee-n keresztül. 

Az alapszakaszban az egymás elleni párharcukat 2-1-re nyerte a Milwaukee, de úgy, hogy az első két meccset back-to-back vívták még decemberben (1-1 lett, elsőre 144-et dobott a Bucks és eltaposta a Miamit, aztán másnap jött a visszavágás), a harmadikra pedig pár napja került sor, amikor már egyik csapatot sem igazán érdekelte a dolog, ott is a Milwaukee győzött.

A párharc pikantériája nyilván az, hogy a tavalyi playoffban is találkoztak, akkor a második körben és akkor a Miami némi meglepetésre lejátszotta a bajnoki címre törő Milwaukee-t – taktikailag is a floridaiak akarata érvényesült, fizikálisan is jobban bírták a szériát és a szoros végjátékokat is ők nyerték, így 3-0 után egy „szépségtapaszt” engedtek csak a Bucksnak és 4-1-gyel továbbjutottak. Most viszont egész más a helyzet: a Milwaukee nem olyan szedett-vedett, mint akkor a buborékban, egyáltalán nincs buborék, hanem egy felépített szezon során jutottak el idáig a felek, van pályaelőny, ami a Milwaukee-nak kedvez és a Heat sokkal kevésbé néz ki jól, mint akkor. 

Kezdjük a Bucksszal. A tavalyi (és az azt megelőző) szezonhoz képest a támadójátékukon és a védekezésükön is igyekeztek változtatni, felfogásban, variálhatóságban javulni, de az is tény, hogy amikor csak és kizárólag ezekre figyeltek az alapszakaszban, akkor nem annyira jöttek az eredmények. A korábbi agresszíven gyűrűt védő, triplákat feladó védekezésük nem működött a legfontosabb időszakokban, ezért most sokkal többször próbáltak meg váltani, a pick-and-rollok után arra mentek rá, hogy ez sikerüljön és Holiday magasságával, valamint a deadline-nál megszerzett PJ Tuckerrel valóban képesek is lehetnek arra, hogy egy switch-heavy védekezéssel operáljanak, legalább időszakosan. Ebben a szerkezetben Brook Lopeznek nincs igazán helye, pedig a tavalyinál jobb szezont fut támadásban, de ha bejön az újítás hátul, akkor lehet, hogy limitált szerepkörben, low-post pontszerzőként és shooterként használják majd szűken mért játékpercekkel. Ehhez viszont Tuckernek be kellene épülnie, ami eddig nem nagyon történt meg, keveset játszott, sérülésekkel bajlódott, de azért neki van PO-rutinja és egy ilyen védekezésben sokat is érhet az, amit ő tud, illetve amit megmutatott az elmúlt években Houstonban. A hátvédsorban Bledsoe is jó védő volt, de Holiday még egy fokkal jobb nála, vele, Middletonnal, Giannisszal, egy beélesített Tuckerrel és a hátul is meglepően jó dolgokra képes DiVincezóval pedig egy minden téren kiváló ötösük lehet - ebben a nagy kérdés tényleg Tucker, ha rá nem számíthatnak ilyen szinten, akkor ez az elképzelés nem fog ülni és marad a jóval lassabb, váltásokra nem használható, a tavalyi védekezésre alkalmas Lopez.

Itt említsük még meg azt, hogy Tucker eddig összesen 56 percet játszott Giannis mellett olyan felállásokban, amelyekben nem volt másik magas a pályán - mondhatni, hogy meccseken még nem nagyon próbálták ki azt az elképzelést, ami tényleges változást, előnyszerzést jelenthet nekik a playoffban a korábbi önmagukhoz képest. Viszont ez abszolút kulcsfontosságú lenne amiatt, hogy a lábon nem túl gyors, de nagyon okos és képzett Butler-Dragic duót sikerüljön maguk előtt, a periméteren tartani és elvenni a betöréseiket, illetve Duncan Robinson üres dobásait kiradírozni - tavaly ez utóbbihoz hol túl nagy erőket mozgósítottak és mások maradtak teljesen üresen, hol nem figyeltek rá eléggé, akkor pedig nagyon élt a Miami nehéztüzére.

Holiday érkezésétől leginkább támadásban vártak és várnak előrelépést, az alapszakaszokban ugyan Bledsoe sem volt rossz, de a PO-ban rendszeresen betlizett, nem tudta széthúzni a pályát és konkrétan semmire sem volt jó labdás emberként sem, ha megkapta a rájátszás-védekezést. Nos, Holidaynek ezzel is el kell bírni és amikor az ellenfelek megtervezik a védekezést Giannis ellen, felhúzzák elé a falat, jól felmérik a távolságokat, hogy kivegyék a kezéből a labdát, akkor kell előlépnie az irányítónak: szervezzen, legyen ő az első opció, Giannist pedig lehessen leváló emberként, a gyűrű környékén, szinte leütés nélkül használni. Ezt várták volna eddig Khris Middletontól is, de ő erre nem igazán képes, a playoffban amúgy sem mindig tudott ő igazán húzóember lenni, de a posztja, skillsetje sem volt alkalmas arra, hogy Giannist ilyen szinten kisegítse - az alapszakaszban most nála is működött ez a dolog, volt olyan időszak, amikor abszolút őt erőltették például a végjátékokban, érdekes lesz, hogy egy ilyen párharcban, éles helyzetben ez lesz-e a felállás.

Ami a Miamit illeti, a legfőbb kérdés a védekezés és az a mentalitás, amivel tavaly egészen a nagydöntőig meneteltek. Most szinte a teljes alapszakaszban hiányzott ez, Jimmy Butler egyszer-kétszer ki is akadt a dolgon, de most már nincs mire várni, a playoffban muszáj, hogy meglegyen a szükséges tűz, csak kérdés, hogy van-e ebben a csapatban "kapcsoló" és megy-e ez egyik pillanatról a másikra. Az év során ők is sok változáson mentek keresztül, Tyler Herrót elkezdték irányítóként használni, aztán bukásnak nyilvánították a projektet és a szezon végére visszatértek a tavalyi szerepéhez, ami sokkal jobban is állt neki, Bam Adebayo kicsit többet vállalt támadásban, aztán a végére megint nem, Goran Dragic pocsék idényt futott eddig, de neki is voltak biztató meccsei a végén, a rotációban pedig akadnak változások - a legfőbb hiányzó persze Kelly Olynyk, akit Trevor Ariza és Dewayne Dedmon próbál meg majd közös erővel pótolni. Ariza váratlanul jól nézett ki eddig ebben a csapatban és most is nagyon fontos szerepe lehet abban, hogy mihez kezdenek majd Giannisszal, Dedmon pedig Adebayo cseréjeként hozhat pluszt a festékben, az viszont biztos, hogy Olynyk nélkül nincs olyan centerük, aki szét tudná húzni a pályát.

A Giannis elleni védekezés természetesen abszolút kulcsfaktor lesz, ebben Adebayo, Iguodala és az említett Ariza kénytelen magára vállalni a felelősséget - jó védők, Adebayo talán a csapat legjobbja ebben, Iguodala óriási rutinnal méri fel a távolságokat és hoz döntést, ha ők jól teszik a dolgukat, akkor lehet keresnivalójuk ebben a matchupban. A periméteren már más a helyzet, Jimmy Butler extra védő, de egyszerre csak egy valakin tud dolgozni, aki vagy Holiday, vagy Middleton lehet, ráadásul túlságosan nem is szabad elvenni itt az erejét, hiszen támadásban abszolút tőle függ a csapat. Itt szóljunk külön Adebayóról, aki alapvetően a liga legjobb magasembere, ha arról beszélünk, hogy hátvédekre kell kiváltani védekezésben, ezt egészen extrán csinálja, viszont a Bucks elleni meccseken jóval kevesebbszer tette - egyszerűen azért, mert ő a legjobb védő Giannisra és ha a Milwaukee könnyedén leváltja róla, akkor komoly matchup-hátrányba kerülnek a göröggel szemben. Érdekes lesz látni, hogy mi lesz a taktika ezen a téren, mennyire marad ott Adebayo Giannison és ha a görög ad zárást a Holiday-Middleton párosnak, akkor azt hogyan próbálják meg levédeni - már csak ezért is lenne nagyon fontos a Bucks szemszögéből az, hogy ezek az emberek ténylegesen veszélyesek legyenek labdával és vegyék le a terheket a görögről, aki pedig fogadja el, hogy bizonyos matchupokban nem az ő kezében lesz a labda.

Említsük meg itt a zónavédekezést, ami a Miami egyik nagy találmánya volt tavaly, meglátjuk, hogy ezt tudják-e hasonló hatékonysággal művelni - az alapszakaszban kevesebbszer nyúltak ehhez, de Giannis lelassítására ez is alkalmas lehet, ha az eredeti matchupok nem működnek. Nyilván közel sem ilyen hatásfokkal, de a Bucks is elkezdett egyébként zónázni, ez volt az egyik újításuk az idei alapszakasz során, amit a váltás mellett próbálgattak, meglátjuk, hogy ezt most mennyire húzzák elő, de azért ez a Miami képes olyan triplafesztivált rendezni és olyan passzolókkal rendelkezik, hogy nem feltétlenül ez a legjobb fegyver ellenük.

Szólnunk kell még kiemelten az említett Butlerről, aki konkrétan legalább két győzelmet szállított a Heatnek a tavalyi playoff-párharcban és idén is brutális hatása van a csapatára, igazából akkor jöttek a vereségek, amikor ő koronavírusos, vagy sérült volt, esetleg pihentették - vele a pályán 11,1 ponttal volt jobb a csapata száz támadásra vetítve, mint nélküle, az óriási különbség. Védekezésben is nagyon kell az ő esze és tudása, mert a periméteren Dragicok, Herrók, Robinsonok szaladgálnak, akik nem nevezhetők jó védőnek, de főleg támadásban és különösen szokása szerint a negyedik negyedekben, szoros végjátékokban lehet ő döntő faktor - ezt sokan továbbra is alulértékelik benne, pedig az egyik legjobb clutch playoff-performer a ligában és ezen a téren egyelőre egyértelműen a párharc legjobb játékosa, méghozzá magasan. 

Egy érdekes aspektust kiemelnénk még, ez pedig a "pace battle", vagyis hogy ki tudja majd diktálni a tempót. A Milwaukee a második leggyorsabban játszott az alapszakaszban, szeretett rohanni, míg a Heat a 29. (!) volt "gyorsaságban", vagyis abszolút lassan építette a támadásait, 48 percre vetítve majdnem hattal kevesebb labdabirtoklásból dolgozott. A floridaiak önmagukban egyébként nem is voltak annyira lassúak, a maguk ritmusa inkább a középmezőnyre volt elég ezen a téren, viszont mindössze 10,4 pontot engedtek átlagban leindításból, ami nem csak hogy az idei alapszakasz legjobb mutatója, de az utóbbi három szezonban (!) nem volt példa ilyenre, vagyis nemcsak a saját tempójukat lassították, de főleg az ellenfélnél húzták be a kéziféket. Hogy ezt sikerül-e most is megcsinálniuk Dragicéknak, vagy a Bucks át tud rajtuk rohanni, az alapjaiban határozhatja meg az egész párharcot. 

Ami az edzőket illeti: Erik Spoelstra többször bizonyított playoff-edző, aki jó motivátor, jó stratéga és nem fél párharc, vagy néha akár meccs közben változtatni, ha valami nem működik, mindig van más terve, mindig tudja finomhangolni csapata játékát - ha taktikailag a Milwaukee kezd jobban, a Heatben akkor is lehet még plusz. A Bucksnál ez kérdésesebb: maga a keret most abszolút alkalmas lehet a variálásra, viszont Mike Budenholzer eddig az összes playoff-kiesésében benne volt azzal, hogy nem reagált időben, vagy éppen egyáltalán semmit, semmikor. Persze ő is tanulhatott a tavalyiból...

Összegzés: A Heatben alapvetően benne lehet a meglepetés, ha Butler hozza a tavalyi PO-önmagát, ha Dragic szintén szintet lép a rájátszásban (ahogy azt tavaly megtette), ha kontrollálni tudják a tempót, ha megint ők nyerik a szoros végjátékokat és ha a védekezésük tényleg összeáll arra a szintre, amire képesek, de idén nem nagyon láttuk tőlük. Ez viszont így elég sok ha, a Bucks pedig playoff-kompatibilisebbnek tűnik, mint az utóbbi két évben - ha tudatosan, okosan használják az erősségeiket, akkor a most meglévő pályaelőnyükkel előzetesen ők számítanak esélyesebbnek. Itt azért még tegyük hozzá, hogy fejben ki mennyire lesz erős, ez elsősorban a Milwaukee-nál kérdés, hogy a tavalyi kiesés, az utóbbi két év PO-kudarca után hogyan reagálnak arra, ha esetleg elrontanak egy meccset és mondjuk a Heat elveszi a pályaelőnyt...

Tipp: 4-2 a Milwaukee Bucks javára.