NBA Playoff 2021: az első kör előzetese (6/8)

Phoenix Suns (2.) - Los Angeles Lakers (7.)

Első mérkőzés: 2021. május 23., 21:30

Mi történt eddig? A Phoenix Suns fiatal csapata új vezetőedzővel, Monty Williamsszel futott neki a 2019-20-as évadnak, 26-39-es mérleggel állt a tavaly márciusi leállás előtt, éppen csak befért a 2020-as buborék mezőnyébe, ott viszont remekül összeállt a társaság, veretlenül zártak és nem rajtuk múlt, hogy végül nem értek oda a play-inbe – érdemes megemlíteni, hogy a 26-39 nem tűnik erősnek, de így is az elmúlt öt év legjobbja volt Arizonában. Az edzői stáb és a csapat fiatal magja bizonyított, így a menedzsment lépett és elkezdte megerősíteni a gárdát: novemberben megszerezték Chris Pault Ricky Rubióért és Kelly Oubre Jr.-ért – Paul New Orleansban már dolgozott Williamsszel, ez is faktor volt a csere meghúzásában. Emellett leigazolták a pár héttel korábban nagydöntőt játszó Jae Crowdert, illetve E’Twaun Moore-t és Langston Gallowayt, újraigazolták Jevon Cartert, Frank Kaminskyt és Dario Saric-ot, majd szezon közben Torrey Craiget is megszerezték.

A Suns parádésan kezdte a szezont, majd februárban 12-3-at futottak, a szezonfelezőnél 25-11-gyel álltak, majd a „fordulást követően” összeraktak egy 7-0-s futást, zsinórban tízszer nyertek hazai pályán, és az alapszakasz vége felé még az első kiemelésre is valós esélyük nyílt. Végül nyugati második helyen zártak és 2010 után ismét rájátszásba jutottak. Chris Paul legit All-NBA Első Ötöst érő szezont rakott össze, Devin Bookerrel remek párost alkottak, Deandre Ayton és Mikal Bridges is nagyszerűen játszott, de a többiek is rendre sokat tudtak hozzátenni – nem véletlen, hogy az edzőkollégák szerint Monty Williams volt idén a legjobb szakvezető és az Év Edzője Díjra is teljes joggal pályázik. 

A Los Angeles Lakers 2019 nyarán szerezte meg Anthony Davist, Frank Vogel vezetőedzőként és Jason Kidd segédedzőként kapott bizalmat, lépésről lépésre építették fel azt a gárdát, ami rögtön az első évad végén célba is ért, a James-Davis páros játékára és a kőkemény csapatvédekezésre építve behúzták a franchise 17. bajnoki címét. Az ilyenkor megszokott játékoskeringő nem maradt el: Danny Greenért és az 1/28-on húzott Jaden McDanielsért egy háromcsapatos csere keretében megszerezték Dennis Schrödert, illetve JaVale McGee-t spórolási célzattal elcserélték Clevelandbe. Hosszabbított többek között James, Davis, Caldwell-Pope, Markieff Morris és Kyle Kuzma, maradt Alex Caruso és Talen Horton-Tucker – Rajon Rondo és Dwight Howard viszont távozott a szabadügynök-piacon. Az FA-k közül Montrezl Harrellt, Wesley Matthewst és Marc Gasolt sikerült a csapathoz csábítani – majd szezon közben a kivásárolt Andre Drummond, illetve Ben McLemore is ide tette át a székhelyét.

Nem indult jól a Lakers szezonja, mivel Anthony Davis Achilles-fájdalmakkal elég korán kidőlt, és rengeteget kellett kihagynia, ám az igazi csapást LeBron James kiválása jelentette, akinek március 20-án estek rá a lábára. Az addig MVP-kaliber szezont futó James majdnem másfél hónapot hagyott ki, de visszatérése után is újra ki kellett ültetni, így hiába tért vissza Davis, a Lakers fokozatosan visszacsúszott a tabellán, és bár nagyot hajrázott, de az utolsó játéknapon eldőlt, hogy play-int kell játszania. A Warriors ellen végül nagyon rossz támadójátékkal, de sikerült behúzni a győzelmet és a hetedik kiemelést. 

Az alapszakaszban háromszor futottak össze a divízióellenfelek, 2-1-re a Suns nyerte a különcsatát. Az első meccset március harmadikán a Suns nyerte idegenben 114-104-re, ekkor az egyik oldalon Davis és Kuzma nem játszott, a másik oldalon pedig a harmadik negyedben két gyors technikaival kiállították Devin Bookert, és Dario Saric lépett elő nyerőemberré. Másodszor március 22-én, már James nélkül utazott el a Lakers Phoenixbe, ahol a vendéglátók Booker és Ayton ponterős játékával és Chris Paul tripla-duplájával simán, 111-94-re diadalmaskodtak. A harmadik mérkőzésre nemrég, május 9-én került sor, itt James és Schröder nem játszott, Davis viszont 42 pontot szórt és a kiegészítők is remekeltek, így 123-110-re szépített a Los Angeles hazai pályán. 

Mi várható? Idén olyan párosítások alakultak ki eddig, hogy borzasztó nehéz megtippelni a végkifejletet, és közülük is az egyik legnehezebb ez a párharc - sokan minden idők legijesztőbb 7. kiemeltjét látják a LAL-ban. Az egyik oldalon ott van, hogy „soha ne becsüld le egy bajnok szívét”: ha James és Davis maga mögött hagyta a szezon közbeni sérüléseket, akkor bizonyítottan egészen borzalmas matchupot jelentenek a komplett mezőny számára. Ezt különösen nem is ragozom, gyakorlatilag a legkülönfélébb csapatokkal találkoztak a 2020-as playoffban, és mindig megtalálták a megoldást. A Lakers mellett szól, hogy bár a csapatvédekezésük szerkezete azért átalakult tavaly óta, azt a Warriors ellen is megmutatták a play-inben, hogy bármikor elő tudják kapni – apró betű: a Suns támadójátéka azért cizelláltabb, mint a Curry-show, viszont cserébe Paul vagy Booker nem akkora fenyegetés a hármasról.

A Lakers ellen szól, hogy a rengeteg új arcnak egyszerűen nem volt ideje összeszokni, és ez főleg támadásban problémás. Jamesék alig-alig játszottak együtt Drummonddal, aki átvette a kezdőcenter pozíciót, ami akkor is gond, ha Drummondot pickek adására és alley-oopokra használják elsősorban. Dennis Schröder játékszervezése finoman fogalmazva sem egy kávéház Rondóéval, Harrell extra hatékonysággal, de nagyon hullámzó volumenben dobott, és mindkettejükre igaz, hogy a playoffban sokat még nem mutattak eddig. Pozitívum, hogy Kyle Kuzma meglepően jól dolgozott védőoldalon, KCP és Caruso nagyjából hozza ugyanazt, mint tavaly, THT kategóriát lépett, Ben McLemore pedig villámgyorsan beilleszkedett a csapatba, így a Lakers-drukkerek által (kicsit talán túlzottan is) kikezdett Wes Matthews bátrabban ültethető. Negatívum, hogy Marc Gasol csúnyán megöregedett, és ezt mintha nem akarná észrevenni - hiába érkezett Drummond, egy igazán atletikus, védekező center mintha hiányozna a csapatból (nem feltétlenül ebben a párharcban). 

A túloldalon egyértelműen a Suns mellett szól, hogy a liga egyik utolsó vérbeli floor generalja, Chris Paul zseniális szezont fut, Devin Bookerrel párban igazi kétfejű sárkány a Phoenix támadójátéka. A Paul-Booker páros 48 percen át folyamatosan tudja támadni a festéket, a középtávoliakat irgalmatlanul beverik, a kiosztásoknál pedig biztos kezű végrehajtók várakoznak a triplánál, és Ayton is egyre sokoldalúbb támadásban – sőt, az aktív rotációban szinte mindenki le tudja ütni a labdát és tudja bontani a védekezést. Kiforrott, letisztult, brutálisan hatékony gépezetté vált a Suns támadójátéka, 100 támadásra vetítve a legtöbb gólpasszt adják, és emellett a negyedik (!) legkevesebb labdát szórják el. Az NBA-szinten sok középtávoli miatt nagyon kevés büntetőt harcolnak ki, de a vonalról 83.4%-kal (messze ligaelső) céloznak – a triplahatékonyságban hetedikek, a kétpontosoknál másodikak. Röviden: a Chris Paul-hatás még mindig elképesztő, ha van rá befogadó készség. 

Emellett a dobás elleni védekezésük is rendben van, bár összességében semmi extra: a triplák levédésében Top5-ben, a kétpontosoknál és az engedett büntetőkben is középmezőnyben vannak, a kilencedik legkevesebb pontot kapják átlagban. Nem látványos a Suns védekezése (kevés labdát szereznek és kevés blokkot osztanak ki), de látszik, hogy komolyan foglalkozott ezzel az edzői stáb, és Paul a hátsó alakzat irányításában is vezér.

A Sunsnál a problémák ott kezdődnek, ha valamilyen oknál fogva az alapjátékuk nem működik és a két húzóembert limitálni tudják a védelmek. Az utóbbi 5 vereségükből egyszer dőlt be nagyon csúnyán a támadójátékuk (86 pont a Boston ellen), négyszer viszont túldobta őket a Nets, a Hawks, a Lakers és a Warriors. Itt érdemes kiemelni a másodéves Cameron Johnsont, aki május 5-én, a Hawks elleni meccsen szedett össze csuklósérülést és nem játszhatott a Lakers és a Warriors ellen sem – ha ő továbbra sem bevethető, az komoly probléma lehet a Suns számára, mert pontgazdag meccseken megbicsaklani látszott a jól működő rendszer. 

A Lakersnél alapvető, hogy a védekezést azonnal fel kell pörgetni, minél hamarabb elkezdeni megborítani a Suns támadósémáit, mert ha az nem sikerül, akkor hamar 2-0-s hátrányba fognak kerülni, és onnan pályahátrányból már nagyon nehéz visszajönni. Még az sem tragédia, ha elvesztik az első meccset, ha közben már kissé limitálni tudják Paulékat. Támadásban Jamesnek és Davisnek is sokkal konzisztensebben kell játszania, mint tették a Warriors ellen, mert a Suns ellen nem fér bele olyan első három negyed, mint Davisé volt a GSW ellen. Ilyen szempontból talán nem is gond, hogy pályahátrányban vannak, mert ha kikapnak az első meccsen, de a sztárok lendületet tudnak venni, akkor lophatják a másodikat. 

Azt gondolom, hogy Jamesszel és Davisszel nem is lesz probléma, vannak akkora klasszisok, hogy egyik napról a másikra előkapják a playoff-formát, ám Dennis Schrödernél már közel sem vagyok ebben biztos. Amióta nem tudtak vele megegyezni az idő előtti hosszabbításról, mintha időnként belesz.rna a csapatjátékba, meg úgy általában a játékba is – inkább Caruso, sőt Horton-Tucker kreálásában van fantázia, ami átmenetileg működhet, de ebben a playoff-szériában kevés. Ha Schröder nem tud felpörögni, akkor ha valamelyik/mindkettő sztár ül, könnyen megborulhat a Lakers támadójátéka és ezt a javára fordíthatja a Phoenix, mert vannak olyan jó védőik, hogy Kuzmát, McLemore-t, Matthewst vagy KCP-t egy az egyben megoldják, vagy hogy Harrellnek ne jusson elég labda, a rossz passzokból, rossz dobásokból pedig Cameron Payne vezetésével nyomják a gyorsindításokat. Itt még szóba jöhet egyébként Marc Gasol is, mint szervező, mert azért a túloldalon a cseremagasok (Kaminsky, esetleg Saric) ellen talán még használható, bár nyilván pick-and-roll, illetve pick-and-pop ellen már eléggé kétesélyes a lábmunkája. Ha kioszt 3-4 gólpasszt és 2-3 kulcspasszt, jó elzárást, már rendben is van a Lakers második sora, mert azonnal elkezdenek élni a triplaspecialisták (McLemore, Matthews) és több helye lesz Kuzmának is. 

A Phoenixnek két fontos dologra kell készülnie. Az egyik, hogy a Lakers védelme megpróbálja majd kiszorítani Pault és Bookert a komfortzónájából, ami a P&R után a büntetővonal környékén, szemben a gyűrűvel való labdázgatás és onnan dobás vagy osztogatás. Ez azért nem könnyű feladat, de ha a Drummond-Davis duó kezd, akkor a középtávoliakat limitálni tudják, passzolásra kényszerítve Paulékat – Crowder és Bridges lehet a fő célpont, de nyilván aki éppen pályán van, számíthat egy labdára a hárompontosnál. Bridgest szeretném kiemelni, mint szerintem kulcsszereplőt: mivel jó eséllyel nála lesz olyan matchup-előny, hogy egy magasemberrel (esetleg az egyre jobb, de még messze nem jó védő Kuzmával, vagy kisemberrel) fog sűrűn találkozni, ezekből a kipasszokból sokat kell majd kontráznia. Ez egyébként számára nem egy ismeretlen terület, képes hatékonyan betörni magasabb ellenfelek, tempókat dobni az alacsonyabb védők ellen, még ha nem is elit szinten. 

A túloldalon is komoly munka vár az egyébként jó védő Bridgesre, mert ha magas szerkezetben játszik a Lakers, akkor vagy Davis, vagy James jut rá, egyik sem leányálom, és ezzel térjünk is át másik dologra, amire készülniük kell: a matchup-előnyök erőltetésére. A Lakers tavaly is ebből élt elsősorban, hogy James és Davis sokoldalú, előbb-utóbb megtalálják azt a támadási felállást, amivel az ellenfél nem tud mit kezdeni, és onnantól egy taktikai macska-egér harccá változik a széria. Idén annyiban más a helyzet, hogy a második vonal fő fazonszabásza nem Rondo, hanem Schröder, akit ha limitálni tudnak, máris nem tűnik olyan veszélyesnek a Lakers (erre a feladatra vannak is embereik, Jevon Carter, esetleg Langston Galloway). Ugyanakkor tavalyhoz képest van egy Montrezl Harrell, akihez ha bejut a labda, onnantól kezdve Saric és Kaminsky nagyjából a bója szerepére van kárhoztatva, a kemény, brusztolós, izomra építő játékára nem nagyon van opciója a Sunsnak. Könnyen elképzelhető olyan taktikai váltás is, hogy ha a Lakers kezdője small-ballt játszik és az ellen nem működik Ayton, a Suns felrakhatja Harrell ellen. 

A modern játék egyik alapja a tranzíciós kosárlabda, itt alapesetben mindkét csapat nagyon figyel arra, hogy ne kapjanak sok könnyű kosarat, jól zárnak vissza a védelmek, de a Lakers két magasemberes felállás esetén gondban lehet, mert ha nem sikerül támadópattanót szedni, Paulék könnyen átrohanhatnak rajtuk, ugyanez igaz egyébként a Suns cseréire is. A Lakerst jelen állapotában egy fokkal gyengébbnek érzem mindkét oldalon a gyorsindítások tekintetében, de valószínűleg ez nem lesz hangsúlyos faktor a párharcban. 

Ejtsünk még szót a mesterekről. A Lakersnél nyilván a bajnokcsapat stábja ül a padon, Frank Vogel tavaly megtalálta az egyensúlyt, hogy mikor utazik a sztárjaival és mikor nyúl bele egy párharcba. Tavaly azért Rondóval ez könnyebb volt, most több kell majd a stábtól. A Sunsnál Monty Williams szépen összerakta a csapatot, két év alatt a húzóembereit megismerte, Chris Paullal pedig ott a közös múlt – megvan a tekintélye, a „helyismerete”, és közel 500 meccsen ült már vezetőedzőként kispadon.  Ami nála talán gond, hogy bár segédedzőként 2015-16-ban a Thundernél, 2018-19-ben a Phillynél igen sokat tapasztalt, vezetőedzőként összesen 10 playoff-meccse van: két elsőkörös kiesése, amiből a második is már hatéves történet. Összességében azért nagy különbséget nem érzek a stábok között, pláne hogy James és Paul a két csapat alfája, all-time szinten olvassák ezt a játékot. 

Összefoglalva: az egyik oldalon a pályaelőnyt élvező Suns egy alapszakaszban szinte tökéletesen működő támadási rendszerrel és egy apró kérdőjellel (Cameron Johnson csuklója), illetve egy "hármas fölé, négyes alá" védekezéssel, rutinos és fiatal spílerek egyvelegével, elég mély kerettel, de kicsit kevésnek tűnő taktikai lehetőséggel. A másik oldalon a Lakers egy egészségesen levédhetetlen kaméleon párossal, akiknek viszont idén méretes a kórlapjuk, egy playoffban már bizonyított, de pár helyen megváltozó védelemmel és rotációval, kérdőjeles second unit vezérrel, de több változtatási opcióval, azonban pályahátrányban. 

Reálisan nézve ha a Suns 2-0-s előnyt harcol ki, onnantól a Lakers nyakán a kés és könnyen dőlhetnek a dominók – sose becsüld alá egy bajnok szívét, mondta 1995-ben Rudy Tomjanovich, de ha Davisék korán ilyen hátrányba kerülnek, akkor nem az 1995-ös, hatodik kiemelt Houston címvédése valósul meg, hanem a csúcsra járatott 2006-os Miami, 2010-es Lakers és 2011-es Mavericks bajnokcsapatának következő évi korai búcsúja. Ebben az esetben 4-1-es, 4-2-es Suns-továbbjutás várható, mert ha két meccs alatt nem találnak atombiztos fogást Jamesék Paulékon, akkor később se fognak. 

Ha viszont Jamesék felszívják magukat és az egyik meccset elcsenik Phoenixből, akkor kezdődhet a taktikai matek, a Sunsnak is változtatnia kell és egy emlékezetes párharc kerekedhet ki belőle, amiben hét meccs a reális forgatókönyv. Hetedik meccsen pedig alapszabály, hogy nem fogadunk James ellen - még akkor sem, ha idegenben kell játszania. 

Tipp: 4-3 a Lakersnek vagy 4-2 a Sunsnak. Hit kérdése, hogy ki kire tesz ebben a párharcban - csak a szubjektív meggyőződésem miatt tippelek 4-3-at a Lakersnek.