NBA Playoff 2022: A nagydöntő előzetese

Golden State Warriors – Boston Celtics
Első mérkőzés ideje: 2022. június 3. péntek, 03:00

Mi történt eddig?

A Warriors leginkább a keret mélyítésére ment rá a nyáron, a pletykák ellenére draftoltak a 7. és a 14. helyen is, előbbiből Jonathan Kuminga, utóbbiból Moses Moody lett, majd a piacról visszahozták a korábbi sikerekben nagy szerepet játszó Andre Iguodalát, illetve leigazolták Otto Porter Jr. és Nemanja Bjelica kettősét. A szezon elején villámrajtot vettek, 18-2-vel is álltak, és egy ideig úgy tűnt, hogy versenyben lehetnek az alapszakasz megnyeréséért. Januárban 2,5 év kihagyás után visszatérhetett Klay Thompson, aki ugyan nem tudta rögtön a korábbi önmagát idézni, de nem is feltétlenül emiatt kezdtek el megszaporodni a vereségek, hanem amiatt, hogy előbb Draymond Green sérült meg, majd amikor ő visszatért, Stephen Curry esett ki. Az alapszakaszt végül 53-29-es mérleggel zárták le, ami nyugaton a harmadik helyre volt jó, így a rájátszást a Nuggets ellen kezdhették meg. Curry visszatért, miközben a túloldalon Jamal Murray és Michael Porter Jr. sem tudott játékra jelentkezni, végül 4-1-gyel mentek tovább. A második körben a Grizzlies jött velük szembe, és Ja Morant okozott is némi nehézséget a számukra, de a harmadik meccsen megsérült az irányító, a Warriors pedig az ötödik meccses leolvadást leszámítva nem ingott meg, 4-2-vel jutottak a nyugati döntőbe, ahol a Mavericks várt rájuk. Luka Doncicék itt már falnak ütköztek, mindössze annyira futotta tőlük, hogy 3-0 után elkerüljék a söprést, végül öt meccsen zárta le a párharcot, és jutott be a döntőbe a Warriors, ahová két év kihagyás után térhetnek vissza.

A Celtics komolyabb változtatásokat eszközölt a nyáron, Brad Stevens a kispadot lecserélte Danny Ainge megüresedő székére, az ő helyét pedig az első vezetőedzői megbízatását kapó Ime Udoka vehette át. Stevens első húzása Kemba Walker elcserélése volt, ami egyben Al Horford visszahozatalát is jelentette, majd a nyáron elengedte a pár hónappal korábban megszerzett Evan Fourniert is. A keretet Josh Richardson, Dennis Schröder és Enes Kanter megszerzésével igyekezett mélyíteni a Celtics, ugyanakkor árulkodó, hogy a nagydöntőre készülő csapatnak már egyikük sem a tagja. Az alapszakasz első felében nagyrészt szenvedtek, ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek azt firtatték, hogy képes-e hatékony párost alkotni Jayson Tatum és Jaylen Brown. A cserehatáridő lejárta előtt megszerezték Derrick White játékjogát, illetve visszatért Daniel Theis is, és innentől kezdve megállíthatatlanná váltak, január óta csak egyszer szenvedtek back-to-back vereséget, és akkor is tartalékosan álltak ki az egyik meccsen. Az alapszakaszt 51-31-es mérleggel fejezték be, ők nem taktikáztak, hogy kit akarnak kapni a rájátszás első körében, és a lehető legstílusosabb módon, egy söpréssel mutatták meg, hogy miért nem akarták elkerülni, hogy a Nets ellen kezdjenek. A második körben Khris Middleton nélkül, de egy eltökélt Giannis Antetokounmpóval jött velük szembe a Bucks, a címvédő vezetni is tudott még 3-2-re, de Horford elképesztő munkája kifizetődött a párharc végére, le tudták fárasztani Giannist és hét meccsen bejutottak a keleti döntőbe. Itt a Heat ellen sem volt könnyebb dolguk, hiába küzdött a párharc során kisebb-nagyobb sérüléssel többek között Jimmy Butler, Kyle Lowry és Tyler Herro is a túloldalon, és ugyan 3-2-nél még nem tudták lezárni a párharcot Butler extrája miatt, de a hetedik összecsapást Miamiban be tudták húzni, annak ellenére is, hogy a Heat nagyot hajrázott a végén, így 2010 után ismét nagydöntőt vívhat a (holtversenyben) rekordbajnok.

Az alapszakaszban 1-1-re zártak egymás ellen a felek, mindkétszer az aktuális vendég tudott nyerni. December 17-én 111-107-re nyert Bostonban a Warriors, vagyis még bőven az előtt, hogy a Celtics kerete finomhangoláson esett volna át, ráadásul egyik csapat sem lehetett teljes, a hazaiaktól Horford és Schröder, míg a vendégektől Thompson és Poole is hiányzott. Március 16-án San Franciscoban tudott visszavágni a korábbi vereségért a Celtics, ugyanakkor a 110-88-as végeredményt hozó mérkőzés legjelentősebb eseménye nem egy egyéni kiugró teljesítmény volt, hanem az, hogy ezen a meccsen sérült meg Curry, amikor Smart egy szabad labda után vetődve a lábán landolt. Ami az egymás elleni teljesítményeket illeti, érdemes azt is megjegyezni, hogy Steve Kerr irányítása alatt egyedül a Celtics ellen van negatív mérlege a Warriorsnak, 7-9-re állnak velük szemben az elmúlt 8 szezonban, és ellenük is dobták a legrosszabbul a triplát ebben az időszakban, 32,5%-kal.

Mi várható?

Az első fontos dolog, amire ki kell térni, az természetesen a sérülések kérdésköre. Sokan, sok helyen hangoztatták már, hogy a rájátszás ezen szakaszában senki sem igazán egészséges, és ez igaz a két döntősre is. A pályaelőnyt birtokló Warriorsnál Andre Iguodala az első kör óta küzd egy rejtélyes nyaksérüléssel, amiről heteken keresztül mindig azt közölték csak, hogy egy hét múlva vizsgálják felül az állapotát, de állítólag a héten edzésbe áll. Ugyancsak közel van a visszatéréshez a második körben könyöktörést szenvedő Gary Payton II is, olyan hírekről is hallani, hogy már az első meccsen is mutatkozhat esély a játékára. Otto Porter Jr. lábfejsérülése is aggasztó, mert ő a Warriors alacsony szerkezeteiben játszott többször is kulcsszerepet a rájátszás során, de elvileg ő is hamarosan edzésbe áll. A túloldalon Robert Williams III küzd gyakorlatilag a rájátszás kezdete óta térdsérüléssel, és azóta is minden meccs előtt kérdéses, hogy tudja-e vállalni a játékot, ugyanakkor jó jel, az elmúlt négy meccsen mindig rendelkezésre tudott állni, még ha nem is mindig töltött sok percet a parketten. Rajta kívül Marcus Smart (boka) és Jayson Tatum (váll/nyak) is küzdött sérüléssel az elmúlt időszakban, de utóbbi egyáltalán nem hagyott ki meccset emiatt, és előbbi is úgy tűnik, hogy ki tudta hordani a pályán ezt a problémát, az elmúlt három meccsen ő is játszott már.

A fentiekből is kiderül, hogy mindkét csapat eddigi útját meghatározták a sérülések, és ez egyaránt igaz a döntősökre és az ellenfeleikre is, de az eddigi ellenfeleken végigtekintve az is szembeötlő, hogy se a Warriors, se a Celtics nem játszott ahhoz hasonló szerkezetű ellenféllel, mint amilyennel most meg kell vívnia. Noha ez a dolgok nagybani leegyszerűsítése, de a Warriors egy centerközpontú és két irányítóközpontú csapaton jutott túl, míg most egy támadásban wingekre építő csapat jön velük szembe, miközben a Celtics mindhárom eddigi ellenfele főképp wingekre épített, míg most egy hátvédekre erősebben támaszkodó csapat jön velük szemben (ha Antetokounmpót wing helyett magasnak vesszük, az sem változtat a lényegen).

Alapjaiban határozhatja meg a párharcot, hogy melyik csapat tudja érvényesíteni az akaratát a másikkal szemben: kérdéses pont lehet, hogy a Celtics pályán tudja-e tartani huzamosabb ideig a két kezdő magasemberét egymás mellett, hogy a Warriors talál-e megfelelő védőket a Brown-Tatum kettős ellen, és az is, hogy Curry melyik arcát mutatja a pálya két oldalán. Utóbbi különösen érdekes, mert támadásban magához képest kicsit felemás teljesítményt nyújt, minden körrel csökkent eddig a pontátlaga, és tőle a 38%-os triplázás sem számít extrának, de azért így is 25,9 pontot, 4,9 lepattanót és 6,2 gólpasszt átlagol 59,7%-os True Shooting mutatóval a rájátszás során, ami azért még mindig elég erős. Ami az igazán váratlan, hogy védekezésben messze az elvárások felett teljesít, mindössze 39,4%-kal dobnak mellőle az ellenfelek, és nem is elhanyagolható már ez a minta, mert 160 dobást foglal magában. Látatlanul lehetne azt gondolni, hogy a Celtics az ellene vívott párharcokból akarhat előnyt kovácsolni támadásban, de ha tartani tudja ezt a formát, akkor egy lehetőséggel kevesebbje marad Udokáéknak. Az is igaz, hogy túlnyomórészt hátvédeket fogott eddig, és a Celtics minden bizonnyal azt szeretné elérni, hogy Tatum vagy Brown támadhassa őt, de a rájátszás során a wingeket is 40,5%-on tartotta eddig Curry (jelentősen kisebb minta mellett), és ami az igazán extra a részéről, hogy jelentősebb faultgondokba is csak kétszer keveredett, és mindkétszer megállt 5 személyinél.

Ettől függetlenül nem lenne meglepő, ha a Celtics ezt a párharcot próbálná meg erőltetni, illetve amikor pályán van, akkor Jordan Poole-t is támadhatják, mert a Warriors védelme még mindig ezen a két ponton tűnik a leginkább sebezhetőnek. Green és Wiggins védekezése miatt nem kell aggódni, a rájátszásban már Thompson is jobban néz ki a pálya ezen oldalán, és Kevon Looney is bizonyította már, hogy nem feltétlenül kifizetődő őt támadni, mert elég jól tudja tartani a lépést a periméterjátékosokkal is. Ebben egyébként nagy a hasonlóság a két csapat között, Horfordnak vagy Robert Williamsnek sem okoz gondot, ha el kell távolodnia a gyűrűtől, a Celtics védelmét sem lesz egyszerű feltörni.

Mivel mindkét csapat elit védekezésben (a Celtics zárt ebben az első helyen az alapszakaszban, míg a Warriors valószínűleg csak azért csúszott be mögéjük, mert Green jelentős időt kihagyott), úgyhogy az lehet inkább a különbség, hogy támadásban mennyire tud érvényesülni a két csapat akarata. A Warriors rendszere tűnik a biztosabbnak, elvégre kisebb módosításokkal ugyan, de hosszú évek óta nagyságrendileg ugyanazt játsszák, rengeteg zárással és labdajáratással operálnak, és amellett, hogy tekintélyes kinti tűzerővel rendelkeznek, nem riadnak el attól sem, hogy fizikálisak legyenek és a gyűrűt támadják, főleg a Grizzlies ellen volt látványos, hogy milyen mértékben képesek az atletikusságukra is támaszkodni, ha arra van szükség. A Celticsnél Tatum és Brown már többször is bizonyította idén, hogy bármilyen védekezésből ki tudnak szabadulni legalább átmenetileg, és ahogyan a túloldalon Curry vagy Thompson, úgy ők is képesek olyan párperces megőrüléseket produkálni, amik más mederbe tudják terelni az egész mérkőzést.

Az is elképzelhető, hogy nem a fő pontfelelősök teljesítménye lesz a döntő, hanem a kiegészítőszemélyzet játéka, és ez olyasminek tűnik, amiben a Warriors kerülhet lépéselőnybe. Tatum és Brown mögé a legtöbbször Smart vagy Horford lépett fel eddig, néha Grant Williams és Derrick White is meg tudott villanni, ugyanakkor mögöttük nincs túl sok további opció – Robert Williams támadópotenciálja kérdéses a sérülése miatt, Payton Pritchard pedig egyre inkább kiszorult a rotációból a Heat elleni párharc végére, és más nem is nagyon akad a Celticsnél, aki normális körülmények között a pályára kerülhetne. Ezzel szemben a Warriorsnál Wiggins és Poole is olyan, akiktől várható, hogy akár több meccsen is hozzon jelentősebb ponttermést, Green is megvillantotta már ebben a rájátszásban, hogy egy-egy meccs erejéig még mindig képes előlépni ebben is, Looney szintén képes lehet legalább átmenetileg tartani a lépést a Celtics egyik magasemberével, és ha nem is feltétlenül a ponterőssége miatt, de Porter Jr., Iguodala, Payton II, Kuminga, Moody, Bjelica és Lee is kaphat nagyobb szerepet, mindannyian voltak már az aktív rotáció tagjai ebben a rájátszásban. Persze sok múlik azon, hogy közülük az első három mennyire lesz egészséges, de attól függetlenül is úgy tűnik, hogy Kerr rendelkezik a több variációs lehetőséggel, míg a Celtics inkább kerülhet bajba, ha egyszer csak elkezd huzamosabb ideig nem működni az a játékuk, amivel elverekedték magukat idáig – lehet, hogy ez végül nem történik meg, de minden eshetőséggel érdemes számolni.

A tapasztalat ugyancsak a Warriors mellett szólhat, bár a Bostont sem szabad lebecsülni ebből a szempontból. Noha náluk gyakorlatilag mindenki az első nagydöntőjére készül, míg a túloldalon többszörös bajnokok is találhatók, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Smart-Brown-Tatum mag évek óta együtt van már, és ők is megvívtak már közösen néhány nagy párharcot, ahogyan a 141 rájátszásbeli meccse után az első döntős fellépésére készülő Horford is komoly tapasztalattal rendelkezik. Az összeszokottsággal a Celticsnél sem lehet gond, január óta egészen elképesztő az, amit csinálnak, de ez mégis egy eddig ismeretlen terep lesz a számukra, egyedül Udoka járt tőlük már a fináléban, még Gregg Popovich segítőjeként.

Tatum (27 pont, 6,7 lepattanó, 5,9 gólpassz) és Brown (22,9 pont, 6,8 lepattanó, 3,5 gólpassz) is összességében nagyszerű rájátszást fut, de mindkettőjüknél becsúszott azért egy-két gyengébb meccs támadásban, és nem biztos, hogy a Celtics ezt ugyanúgy el tudja bírni a döntőben, mint mondjuk az ellenfelük azt, ha Curry vagy Thompson dobásai nem esnek. Kettejükön lesz a legnagyobb teher, az ő megállításukat fogja célul kitűzni a Warriors, és ha legalább az egyiküket le tudja szedni huzamosabb ideig Wiggins vagy Green, akkor az el is döntheti a párharcot.

Egy valamire még érdemes kitérni, mégpedig a triplázásra, ugyanis a Celticsnek az egyik legnagyobb erőssége a kinti dobások levédése, ellenfeleik 31,7%-kal céloztak távolról a rájátszás során. Az is igaz, hogy nem is találkoztak olyan kinti tűzerővel bíró ellenféllel, mint a Warriors, ahol minden idők legjobb triplázói közül kettő is pattogtat, de a Kerr-érában többször is bizonyították, hogy a Warriors játékát is képesek elrontani, és erre szükségük is lesz ahhoz, hogy felérhessenek a csúcsra. Azt sem szabad kifelejteni a számításból, hogy Currynek a túloldalon plusz motivációt jelenthet, hogy a szezon közben pont a Celtics ellen sérült meg, ahogyan az is, hogy bebizonyítsa, képes egy döntő legértékesebb játékosává válni, és ez egyaránt vezethet egy ihletett dobóformához erőlködéshez is.

Edzők

Steve Kerr egyértelműen a tapasztaltabb edző, három bajnoki címet is nyert ennek a csapatnak a magjával, és ebben a döntőben az lesz nála a legérdekesebb, hogy kik fogják alkotni a rotációját. Ezt valamennyire a sérülések is befolyásolhatják, ugyanakkor ebben az esetben már nem biztos, hogy annyira kötetlenül variálhat, mint az előző körökben, de ha az egyik kiegészítő nagyon nem néz ki jól a pályán, akkor gátlástalanul elő fog helyette húzni valaki mást.

Ime Udoka annak ellenére is bizonyít, hogy az első vezetőedzői megbízatását tölti, megtalálta azokat a játékosokat, akikben bízni tud, ugyanakkor ez meg is kötheti a kezét, különösen akkor, ha közülük egyre vagy többre átmenetileg nem számíthat sérülések vagy faultgondok miatt. Elméletben a kisebb tapasztalat ellene szól, vezetőedzőként még nem volt ilyen helyzetben, de az elmúlt években nem egyszer láthattuk már, hogy valaki az első vezetőedzőként töltött évében bajnoki címig menetel, a túloldalon is olyasvalaki ül a kispadon, aki ezt végrehajtotta.

Összességében amiatt nagyon nehéz jósolni ebben a párharcban, mert egyik csapat sem találkozott ebben a rájátszásban ahhoz hasonló szerkezetű csapattal, mint amilyen a mostani ellenfele lesz, és egyik irányba sem lehetetlen elképzelni, hogy az adott fél tudja ezt jobban kihasználni. Ami a Warriors mellett szólhat, az a hazai pálya előnye és a bajnoki tapasztalat, ugyanakkor az sem véletlen, hogy miért nem kapott ki teljes kerettel január óta egymást követő meccseken a Celtics – itt érdemes megjegyezni, hogy a Warriors nem kapott még ki hazai pályán ebben a rájátszásban, a két sorozatból az egyik biztosan meg fog szakadni legkésőbb a második meccsen.

Tipp: 4-3 a Warriors javára, ugyanakkor a Celtics győzelme sem lenne meglepő, leginkább a bajnoki tapasztalat miatt esett a választás Curryékre.