NBA Playoff 2022: Az első kör előzetese (1/8)

A Philadelphia 76ers és a Toronto Raptors párharcának mottója: tehetség a rendszer ellen, vagyis az Embiid–Harden páros elég-e a Phillynek a szupersztár nélküli, de tudatosabb, kontrolláltabb, jobban működő rendszerrel dolgozó Raptors ellen?

Philadelphia 76ers (4.) – Toronto Raptors (5.) 
Első mérkőzés ideje: 2022. április 17., vasárnap 00:00

Mi történt eddig? 

A Philly szezonját sokáig uralta a Ben Simmons-saga, játszik, nem játszik, elcserélik, nem cserélik, de Joel Embiid és Seth Curry vezetésével így is sikerült egy 8-2-vel, topcsapathoz méltó formában kezdeni. Aztán jött a koronavírus, jöttek a sérülések és karácsonykor már csak 16-16-tal álltak, majd ott megint elkapták a fonalat és februárig egy 15-3-as időszakuk következett, Embiid pedig szürreális játékkal bejelentkezett az MVP-címért. A deadline-kor meglépték azt, amit egészen addig szerettek volna, Simmonsért, Curryért és Andre Drummondért megszerezték James Hardent, ezzel szupersztárt raktak Embiid mellé, de az igazi varázslat elmaradt: 36-23-nál csatlakozott be Harden, onnantól 15-8-at hoztak a végéig, de úgy, hogy a rangadóik nagy részét elbukták, a védekezésük nem állt össze, Harden pedig az utolsó időszakra kifejezetten rossz formába került. Embiid végül megnyerte a pontkirályi címet és esélyes az MVP-díjra is, így jutottak el a holtversenyes 2-4. helyig Keleten, amelyből a negyedik kiemelés lett az övék – de maradhattak bennük kérdőjelek, nem feltétlenül tűnik úgy, hogy 100%-osan felkészültek ők erre a playoffra.

A Raptors a tavalyi, csalódást keltő szenvedés után idén is úgy kezdett, hogy azt fogja folytatni, főleg támadásban akadozott nagyon a gépezet és december végén, éppen a Sixers elleni vereség után csak 14-17-tel szerénykedett a társaság. Január 1-jével azonban új lapot nyitottak Kanadában, egy hatos sikerszériával „visszajöttek a meccsbe”, majd január végén elindítottak egy újabb győzelmi sorozatot, amely végül nyolc mérkőzésig tartott, innentől pedig már nem a playinért, hanem a közvetlen playoffba jutásért harcoltak. Voltak kisebb hullámvölgyeik, kellemetlen vereségeik nekik is, de az utolsó egy hónapot nagyon meg tudták nyomni és egy 13-4-es időszakkal zárták az alapszakaszt, amellyel egészen az ötödik kiemelésig kapaszkodtak fel, közben Pascal Siakam fantasztikus formába lendült, Gary Trent Jr. is jól játszott, úgyhogy bizakodva, lendületben érkezhetnek meg a playoffba. 

Az egymás elleni csatájukat 3-1-re a Toronto nyerte, ezért volt még némi tétje a hajrának, két meccsel a vége előtt még az is benne volt a pakliban, hogy a Raps utoléri a Sixerst. Az első meccsüket egyébként novemberben úgy húzta be a Raptors, hogy nem játszott Embiid, aztán december végén a Philly nyert úgy, hogy nem játszott VanVleet, majd márciusban és végül a hajrában, április 8-án is találkoztak és mindkétszer a kanadaiak bizonyultak jobbnak.

Mi várható?

A bevezetőben megfogalmazott narratívával érdemes közelíteni ehhez a párharchoz: az nem kérdés, hogy Joel Embiid a széria legjobb játékosa és ha lerázza magáról az utóbbi időben látott hullámvölgyét, akkor az sem lehet kérdés, hogy James Harden a második legjobb, hiszen igazi szupersztárral nem rendelkezik a Toronto, legyen bármilyen remek formában is Pascal Siakam. Viszont a védekezés, a tudatos, kontrollált, rendszerszintű játék feltétlenül a Raptors mellett szól és az a nagy kérdés, hogy ki tudja érvényesíteni a maga erősségeit.

Az azért egyértelmű, hogy Embiidre nincs igazi válasza a Torontónak, sem súlyban, sem magasságban, sem képességben nem közelíti meg senki a Raps magasai közül a klasszis centert: még az All-Star utáni két vereség során is +15-ben volt a Philly Embiiddel, viszont abban a két meccs alatt összerakott 21 percben, amíg a padon ült, 61-36-ra nyert a Toronto. Ez visszatérő probléma a Sixersnél és a minőségi cserecenterüket, Andre Drummondot odaadták Hardenért, így most igazi magasuk megint nincs – Paul Millsap vagy Paul Reed jöhet helyette (DeAndre Jordant hagyjuk), mindketten small-ball centert jelentenek, de hiába Reed remek formája, Doc Rivers valamiért nem is érti, hogy miért beszélnek sokan az ő játszatásáról. A Toronto alighanem small-ballozni fog, Siakam vagy Boucher lehet a legtöbbször ötös poszton, akkor néztek ki a legjobban a Philly ellen is, amikor ez volt a szerkezet, ilyenkor gyorsabbak, mozgékonyabbak, ami képes komoly károkat okozni. Még egy gondolat Embiidhez: a center tavaly nyilatkozta azt, hogy a Raptors azonnal betriplázza, amint elindul felé egy passz és ez az egyetlen csapat, amely nem engedi, hogy nála legyen a labda – ez korábban meg is látszott a számain, általában gyengén dobott kevés pontot a kanadaiak ellen, karrierje eddigi legkellemetlenebb ellenfeléről van szó. Ebből idén is láttunk ezt-azt, volt amikor nagyon gyengén célzott (márciusban 6/20 például, de a másik két meccsen elérte a 30 pontos határt), erőlködött, de így is képes teret nyitni a többieknek – erre mindjárt visszatérünk.

Embiid nélkül elöl-hátul képes beszakadni a Sixers, így kulcsfontosságú lesz, hogy a cseremagasok mit csinálnak, Rivers hogyan használja őket, valamint hogy Harden mennyire tudja működtetni azt a támadójátékot a center nélkül. Rivers viszont az első pár meccs próbálkozása után más úton indult el és a legtöbb esetben egyszerre ültette a két sztárját, olyankor Tyrese Maxey és esetleg Tobias Harris kezébe adva a labdát – nem biztos, hogy ennek nincs köze Harden ritmusvesztéséhez.

Ő ugyanis egészen pocsék formában van, ami a fő aggasztó jel lehet a Philly számára. áprilisban eddig 36%-kal dob mezőnyből és 27%-kal triplázik, de ezek már csak kis romlásnak számítanak a jóval nagyobb mintát jelentő márciushoz képest, amikor a jó kezdés után 39%-os mezőnymutatóig és 30%-os triplázásig süllyedt. Nincs meg a ritmusa, sokszor csak lejátssza a pick-and-rollt és keresi Embiidet, szétosztogatja a labdákat (áprilisban például 13 gólpassz felett átlagol), de abszolút nincs meg az agresszivitása, a pick-and-rollokból ritkán támadja a gyűrűt és teljességgel szétesett a dobása. A Raptors elleni meccseken egyébként az újonc Scottie Barnes fogta őt legtöbbször és valószínűleg most is ő kezd majd rajta, Harden pedig az említett két mérkőzésen összesen 8/24-et dobott mezőnyből 1/8 triplával 30 pontért, ehhez hozzátett 23 gólpasszt és kilenc eladott labdát. Az ő feljavulása alapvető kulcskérdés a Philly számára: ha ezt a passzív floor general szerepet vállalja magára a puha, erőtlen védekezésével, akkor óriási bajba kerülhet a csapata, tőle a korábbi önmaga, egy minimum 25 pontos átlag kellő agresszivitással, sebességgel és vállalható, veszélyes triplával szükséges ahhoz, hogy ki tudják aknázni a bennük rejlő potenciált. Ha Harden a mostani formájában folytatja, akkor nincs Embiid–Harden páros, nincs két szupersztár, csak egy olyan kiegészítő a center mellett, akinél Maxey agresszivitása, sebessége egyértelműen hasznosabb...

Márpedig ha ő nem játszik jól, nem tud dominálni, akkor még nagyobb teher lesz Embiiden, aki viszont egyelőre sokkal jobban kezeli ezt, mint a korábbi években: ugyanis rengeteget javult a passzjátéka. Sokkal jobban olvassa a duplázásokat, esetleg triplázásokat, sok esetben már előre érzi, hogy mi fog történni és szinte Marc Gasol-szerűen passzol: villámgyorsan, jó helyre, akár úgy is, hogy meg sem fogja a labdát, csak továbbtolja. Ez kulcskérdés lesz most is, mert a Raptors biztos, hogy több emberrel fogja őt védeni, már csak az említett fizikális hátrány miatt is, így Embiidnek nagyon koncentráltan, fegyelmezetten kell megpasszolnia a jó megoldásokat – innentől viszont már nem rajta múlik, hogy a társak mihez kezdenek azokkal. A Sixers rengeteg pontot dobott idén abból, hogy a társak a gyűrű felé váltak le és üres ziccereket, könnyű ketteseket dobhattak Embiid labdái után, ezeket is jól kell megcsinálni, de még fontosabb lesz, hogy jól triplázzon a gárda: Harris, Green, Harden és Maxey révén alapvetően megvan ehhez a szükséges arzenál, a padról Korkmaz és Niang is komoly pluszt jelenthet ezen a téren, ha szükség van rá, de nem fér bele egy meccseken keresztül tartó gyengébb kinti dobóforma, legalább a jó kiosztásokat, saroktriplákat be kell verniük. Még egyszer emeljük ki Maxey-t és Harrist: ők lesznek fent a legtöbbet, nekik kell leginkább bedobni a hármasokat és nekik kell levenni a másodlagos, harmadlagos playmakingjükkel a terhet Embiid és Harden válláról is, nagyon sok múlhat az ő játékukon.

A Toronto ugyanis kiválóan kontrollálja a tempót és azt a possession game-et fejlesztette magas szintre, amit a Miami is képvisel. A kanadaiak a liga legjobbjaiként zárták az alapszakaszt az ellenfél eladott labdáit (16,2 100 labdabirtoklásonként) és harmadikként a saját eladott labdáikat (12,4 100 labdabirtoklásonként) tekintve, így meccsenként 3,4-gyel többet támadhattak, majd ehhez jön hozzá az, hogy a liga második legnagyobb támadópattanó-különbsége az övék, átlagosan hárommal szedtek többet ellenfelüknél – összesen meccsenként héttel több dobáslehetőségük volt átlagosan, ami óriási különbség. Olyannyira óriási, hogy az utóbbi 23 szezonban senki (!) nem tudott ilyet produkálni és ez ellensúlyozta azt, hogy amúgy dobásban jóindulattal is átlagos volt a gárda: a legrosszabb öt csapat között volt a saját eFG%-ában és a középmezőnyben az ellenfél eFG%-ában. Ez a stratégia pedig a Philly ellen is működött: mind a négy egymás elleni meccsen a Sixersé volt a nagyobb eFG%, de a Toronto átlagosan tízzel (!) több dobást vállalhatott el, mint ellenfele és 57-28-ra nyerte a támadópattanózást. Ebből jött ki az, hogy 3-1-re nyert a Raptors…

Emeljük még ki a büntetőzést: Harden egy dologgal tudja kozmetikázni a számait, a büntetőivel, márciusban még tízet átlagolt meccsenként és bár ez áprilisban majdnem a felére csökkent, de ettől még ez az erőssége – hacsak nem arról van szó, hogy a passzivitása annyira tartós, hogy már ezt sem tudja megcsinálni. Embiid viszont stabilan 12-13 büntetőt harcol ki mérkőzésenként hónapok óta, óriási kérdés, hogy a playoffban is megkapják-e ezeket a fújásokat és ketten együtt eldobhatnak-e mondjuk 20-22-t. 

A Philly tehát összességében azzal nyerhetne leginkább, ha vigyáz az eladott labdákra (javultak ebben Embiidék, de pl. a legutóbbi Raptors elleni meccsen 17-szer szórták el) és kulcskérdésként kezeli a lepattanózást, a Toronto támadópattanóinak elvételét – ha ezeket megcsinálja a gárda, akkor a Raptorsnak azért nem lesz könnyű sok pontot szereznie akkor sem, ha a Sixers védekezése messze van a jótól. Mondjuk ezt azért egy kicsit helyezzük kontextusba: a Raps védekezési hatékonysága 11., a Sixersé 12. lett az alapszakasz végére, de egyrészt a Toronto tud jobbat, másrészt a Philly lefelé tendált Harden érkezésével. A kanadaiaknál öten is elérték a 15 pontos átlagot és a kezdőben VanVleet, Trent Jr., Barnes, Anunoby és Siakam is képes a playmakingre, bizonyos napokon kifejezetten jóra, főleg ha egy Philly-szerű, nem túl agresszív, nem túl fizikális védekezéssel találkoznak, de mégis hiányzik az igazi shooting és az igazi egyéni extra, legalábbis egy négy győzelemig tartó párharcban ezt egyelőre nehezebben látni, mint a Sixersnél. A Torontónak ezt a possession game-et kell tökéletesen csinálni, bízni abban, hogy Harden nem kapja el a fonalat, az Embiid nélküli perceket nagyon megnyomni, amikor pedig a center fent van, akkor a lehető legváltozatosabb fogadtatásban részesíteni – ha ehhez jön még mondjuk Siakam jelenlegi bombaformája (áprilisban 28,4-10,8-6,6-ot átlagol, márciusban 26-8-5-öt hozott), akkor akármi elképzelhető. Itt említsük meg, hogy korábban Embiid tökéletesen meg tudta fogni Siakamot, de az idei tavaszi meccseiken a Raptors vezére brillírozott, nagy kérdés, hogy ő mire lesz most képes – nagyon sokat számíthat ő, hiszen ha ő sztárteljesítményt hoz, azzal óriási pluszt tehet hozzá a Toronto támadójátékához.

Térjünk viszont még ki az edzőkre, ez ugyanis szintén komoly faktor lehet. Egyáltalán nem szeretnénk megsérteni Doc Riverst, de bármit is gondol magáról, bármennyiszer hasonlítja magát Gregg Popovich-hoz, ha visszanézzük az elmúlt évek rájátszásait, rendre azt találjuk, hogy a csapata betlizett. Sem a motiváció, sem a konkrét, adott meccsre, adott ellenfélre való felkészítés nem működött, tavaly már ezzel a Phillyvel is nagyon csúnyán megégett akkor is, ha utána Ben Simmons lett az egyedüli főbűnös és ha Rivers úgy fogalmazott, hogy szerinte előreléptek a korábbiakhoz képest. Eközben Nick Nurse már többször is bizonyította, hogy a váratlan stratégiák, a nagy húzások mestere, akinek biztos, hogy több terv is be van készítve erre a szériára, képes egészen változatos védekezéseket előrántani, azt pedig az eddigiek alapján nehéz magabiztosan állítani, hogy Rivers majd képes lesz ezekre reagálni. A bevezetőben feltett kérdés tehát itt érvényesül: Nurse egy nagyon olajozottra összerakott gépezetet küld harcba úgy, hogy sok mindent tud rajta igazítani, míg a Phillynél leginkább az Embiid–Harden párosban és a tehetségben lehet bízni. Már ha lesz Embiid–Harden páros. 

Még egy adalék: a Sixers legjobb periméter-védője, Matisse Thybulle nem játszhat az idegenbeli meccseken, ami aligha fogja segíteni Hardenék dolgát – vagy több percet kell adni Greennek vagy elő kell húzni Korkmazt, Nianget, többet játszatni Miltont. Mégis tegyük hozzá azt, hogy a Raptors ellen nem feltétlenül az 1-1 elleni periméter-védekezés lesz a döntő, a rendszerintű fegyelem és koncentráció lesz a lényeg, nyilván jobb lenne ezt Thybulle-lal csinálni, de nem biztos, hogy kulcsfaktor lesz az ő hiánya. Ha viszont már sérültek, említsük meg, hogy sem VanVleet, sem Anunoby nincs 100%-os állapotban a Torontónál, márpedig ők azok, akik abszolút kulcsszereplők lehetnek és nagyon nagy szükség lenne arra, hogy legalább nagyjából egészségesek legyenek. A szezon során sokszor leírhattuk, hogy back-to-backek második felén, 40-42 percnyi keménykedés után is volt energia ebben a társaságban, nagy kérdés, hogy az utóbbi időben pihengető, meccseket kihagyó páros milyen állapotban lesz.

Összegzés: A papírforma nyilván inkább afelé mozdul, hogy a Philly ezekkel a játékosokkal, pályaelőnyből továbbjut, hiszen egy elsőkörös kiesés ebben a helyzetben minden normális klubnál azonnal edzőváltást jelentene – sőt valószínűleg Harden megítélésének végérvényes leromlását is. Vajon elbírják ezt a terhet Riversék? Ennek ellenére abszolút reális esély van a Toronto továbbjutására is, ha azok a faktorok érvényesülnek, amik a vendégeket segítik – az a legbiztosabb, hogy ez egy elhúzódó, fordulatos, hosszú párharc lesz, de én egyelőre annál maradnék, hogy több meccset tud megnyerni a tehetség (Embiid).

Tipp: 4-3 a Sixersnek.

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus