NBA Playoff 2022: Az első kör előzetese (2/8)

Dallas Mavericks (4.) – Utah Jazz (5.)
Első mérkőzés ideje: 2022. 04. 16., szombat 19:00

Mi történt eddig?

A Mavericks nyáron edzőt váltott, Rick Carlisle 13 szezon és egy bajnoki cím után áttette a székhelyét a Pacershez, a helyére pedig a 2011-es bajnoki címben még játékosként tevékeny szerepet vállaló Jason Kidd érkezett. A játékoskeretben Josh Richardson elcserélése volt a legjelentősebb változás, akiért az a Moses Brown érkezett, aki végül nem Dallasban fejezte be az idényt, ezen túl Tim Hardaway Jr. szerződésének a meghosszabbítása volt a legjelentősebb lépése az új GM-nek, Nico Harrisonnak. Érkezett még Frank Ntilikina, illetve a szezon közben Marquese Chriss is aláírt, de az alapszakasz eleje nem erről szólt, hanem Jason Kidd rendszerének a meghonosításáról, aki igyekezett összerakni a Mavericks védekezését, illetve elődjénél jobban bevonni a támadásokba Kristaps Porzingist. A 7-3-as szezonkezdet biztató volt, de 2021-et 16-18-as mérleggel fejezték be, és sokszor Luka Doncic is csak kereste önmagát, amiben az sem segített, hogy ismét az ideálistól messze elmaradt a fizikai állapota. Az új év új Maverickset is hozott, 10-1-gyel kezdték 2022-t, a csapat játékára az sem vetett árnyékot, hogy Tim Hardaway Jr. eltörte a lábát, a teljesítményüket az is egyre kevésbé befolyásolta, hogy éppen bevethető-e Porzingis, ennek ellenére is mindenkit meglepetésként ért, amikor a deadline előtt a Wizardshoz cserélték a magasembert Spencer Dinwiddie és Davis Bertans kettőséért. A csapat a lehető legjobban reagált erre a cserére, ezt követően 19-7-es mérleggel fejezték be az alapszakaszt, és egészen az utolsó játéknapig harcban voltak a nyugati harmadik helyért is, végül a negyedik helyre jöttek be 52-30-as mutatóval, viszont mindezt némileg beárnyékolja, hogy Doncic vádlisérülést szenvedett az utolsó meccsen.

A Jazz keretében csak kisebb változások történtek a nyáron, Georges Niang és Derrick Favors helyére jött Rudy Gay és Hassan Whiteside, illetve a keret Erik Paschall megszerzésével mélyült is egy hangyányit, de a legfontosabb lépés egyértelműen Mike Conley megtartása volt. Az alapszakasz kezdetén villámrajtot vettek, 7-1-gyel indítottak, majd az első kisebb hullámvölgy után egészen január elejéig magabiztosan meneteltek, viszont ezt a hónapot egy 2-11-es periódussal fejezték be, és a végén Joe Inglest is elveszítették ACL-szakadással. Ezt egy jobb időszak és egy 9-1-es szakasz követte, majd a cserehatáridő lejárta előtt Ingles szerződéséért érkezett Nickeil Alexander-Walker és Juancho Hernangomez is, továbbá Danuel House Jr. leigazolása is jó húzásnak bizonyul. Egy újabb gyengébb időszak során ismét előkerültek a csapaton belüli problémák, azon belül is Donovan Mitchell és Rudy Gobert nem túl fényes viszonya. A márciust sorozatban öt vereséggel fejezte be a Jazz, és ugyan felmerült, hogy esetleg a rájátszásra helyezkednek már, a játékosok reakciói inkább árulkodtak arról, hogy emögött a csapaton belüli problémák állhatnak. A Jazz végül 49-33-as mérleggel fejezte be az alapszakaszt, ami végül az ötödik helyre lett elegendő nyugaton, noha a szezon első felében harcban álltak az ettől előkelőbb pozíciókért is.

Az alapszakaszban négyszer találkozott a két csapat, és mindegyik alkalommal a hazai csapat tudott nyerni. December 26-án 120-116-ra nyert a Jazz, ugyanakkor Doncic ezen az összecsapáson nem játszott, február 26-án viszont vele együtt is kikapott a Mavericks 114-109-re. Márciusban Dallasban eljött a visszavágás ideje, 8-án 111-103-ra, 28-án 114-100 arányban verték a Jazzt, ugyanakkor az utolsó meccsen Gobert nem játszott sérülés miatt. A szezon során kétszer csaptak össze a felek hozzávetőlegesen teljes kerettel, úgyhogy csak részleges következtetéseket lehet ezekből a meccsekből levonni, viszont azt érdemes megjegyezni, hogy Mitchell a két vesztes meccsen 5/19-cel, illetve 4/13-mal dobott mezőnyből.

Mi várható?

Minden attól függ, hogy mi lesz Doncic vádlisérülésével, mert ez a Mavericks egyértelműen köré van felhúzva, és ugyan nem mutat olyan rosszul, hogy nélküle 8-9-es mérleget értek el az alapszakaszban, ezekből a győzelmekből 2-2 a Rockets és a Kings, míg egy a Thunder ellen jött össze, a nehezebb ellenfelekkel szemben közel sem szerepeltek olyan jól a hiányában. Amennyiben Doncic nem lesz bevethető a párharc során, vagy legalábbis annak egy része alatt, elképesztő mértékű teher nehezedhet Spencer Dinwiddie és Jalen Brunson vállaira, hogy 48 percen keresztül életben tartsák a csapat támadójátékát, miközben a pálya másik oldalán csapatszinten lassítaniuk kellene a szezont legjobb támadómutatóval befejező csapatot (116,2-es offensive rating). A Mavericks mindenesetre egyelőre nagyon nagy titokként kezeli Doncic állapotát, mindössze egy szűkszavú közleményt adtak ki, amiben csak olyan információk szerepeltek, amiket eddig is lehetett tudni, igyekeznek az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartani ellenfelüket.

Az egy teljesen másik kávéház, ha Doncic a párharc elejétől bevethető, főleg akkor, ha a teljesítményén nem is látszódik meg komolyabban a sérülése, ebben az esetben a Mavericks egy jobb formában lévő csapat, amelyiknél egészségesebbnek is tűnik az öltözői légkör, a Jazznél pedig komoly károkat okozhat az elmúlt évek kudarcaiból fakadó frusztráció. Doncic-ot most először láthatnánk a rájátszásban úgy, hogy nem a Clippers az ellenfele, akik ellen az előző két szezonban összesen 13 meccset játszhatott ezen a színpadon, 33,5 pontot, 8,8 lepattanót és 9,5 gólpasszt átlagolt ellenük, de egyszer sem tudta továbbjutáshoz segíteni a csapatát. Tavaly Porzingis teljesen leolvadt mellette, és rajta kívül az előző két rájátszásban 17,4 pontot átlagoló Hardaway Jr. sem lesz most mellette, lesz viszont egy tavalyhoz képest kiforrottabb Brunson, valamint egy Dinwiddie is, meglátjuk, melyik ér többet.

A Jazz oldaláról az egyik nagy kérdés, hogy idén is láthatjuk-e playoff-Mitchellt, vagy esetleg érvényesülni tud a Mavericks védekezése, ahogyan az a két csapat harmadik és negyedik alapszakaszban lejátszott mérkőzésén történt. Az előző két rájátszásban a Jazz fő pontfelelőse is hasonlóan meg tudott őrülni, mint a túloldalon Doncic, 17 meccsen 33,9 pontot és 5,2 gólpasszt átlagolt, de ez is csak egy első és egy második körös kiesésre volt elég, és nehéz látni, hogy miben lenne más ez az idei Jazz, mint a tavalyi vagy a tavalyelőtti. Továbbra is a triplákra és a büntetőkre építenek, előbbiben a második, utóbbiban a negyedik helyen zártak az alapszakasz során, ugyanakkor a Mavericks többször is jó munkát végzett az ellenük játszott meccsek során, hogy egyiket vagy a másikat elvegye tőlük.

A Doncic-Mitchell párharc már csak azért is érdekes lesz, mert előbbi már szó szerint bevitte az első ütést az alapszakasz során, és ha feszültté válik a hangulat, akkor ennek az emlékképe is bevillanhat egy rossz pillanatban:

Mivel nem elképzelhetetlen, hogy ez lesz az a rájátszás, esetleg az a párharc, amikor utoljára látjuk egy csapatban Mitchell és Gobert kettősét, ki kell térnünk arra is, hogy mennyire diszfunkcionálisan működött a kettősük. Mindent elárul, hogy Mitchell az egész szezon során 156 alkalommal passzolt a centernek, míg a szezon közben súlyos sérülést szenvedő, majd a Trail Blazershez elkerülő Ingles 174 alkalommal. Mitchell meccsenként alig 2,3 alkalommal passzol Gobert irányába, miközben a túloldalon Doncic 1,9 gólpasszt ad annak a Powellnek meccsenként, aki jó 10 perccel kevesebbet is játszik a Jazz centerénél. Amikor Mitchell kezében van a labda, egyáltalán nem gondolkodik abban a Jazz, hogy kihasználja a francia adottságait a festékben, ezért ebben a párharcban is nehéz erre számítani, hiába tudna potenciálisan nehézségeket okozni a Mavericks alacsonyabb, és főleg jelentősen kisebb karfessztávolsággal bíró centereinek (kivétel Boban Marjanovics, de ha ő pályán van, akkor vagy bajban van a Mavericks, vagy eldőlt a meccs).

A problémák a pályán mutatott teljesítményben is megjelentek, hiába zártak a legjobb támadójátékkal, és a 10. legjobb védekezéssel, a szezon során elszenvedett 33 vereségükből 16 úgy született, hogy a mérkőzés egy szakaszában kétszámjegyű előnnyel rendelkeztek. Különösen az alapszakasz hajrájában szaporodtak meg náluk a nagy leolvadások, amik egy-egy meccsen beleférnek ugyan, de a rájátszásban már nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy belealudjanak egy-egy mérkőzésbe. Csak az elmúlt egy hónapban hatszor kaptak ki úgy, hogy kétszámjegyű előnyük volt, közte négyszer úgy veszítettek, hogy legalább 15 ponttal vezettek a negyedik negyed egy pontján, ha ehhez hasonlókat produkálnak a Mavericks ellen is, minden bizonnyal utoljára látjuk ezt a csapatot ebben a formában.

Dorian Finney-Smith kulcsszereplővé léphet elő a párharcban, az alapszakasz során pazarul védekezett Mitchell ellen, amikor ő fogta a Jazz sztárját, 6/19-cel célzott mezőnyből, és mindössze 2/9 kétpontosát küldte a helyre, sokszor ráadásul arra is tudta kényszeríteni, hogy kiadja a labdát a kezéből. A túloldalon az eddig látottak alapján Royce O’Neale lehet hasonlóan fontos szereplő, az alapszakaszban ő fogta a legtöbbet Doncic-ot, a szlovén vele szemben 5/10-zel dobott, viszont kiemelendő, hogy mellőle az 5 gólpasszára jutott 4 eladott labdája is. Az sem mindegy, hogy milyen arányban dobálja be a tripláit Finney-Smith, illetve O’Neale, az alapszakaszban ugyanis mindketten megbízhatóan céloztak kintről, de ha egyikük gyengébb párharcot fog ki, akkor az jelentősen befolyásolhatja a párharcot.

Doncic állapotán túl az is befolyásolhatja még a párharcot, hogy melyik oldalnak sikerül jobban lebontania az ellenfél támadójátékát Doncic/Mitchell körül, vagy a másik irányból nézve, ki tud melléjük inkább fellépni legalább átmenetileg? A Mavericksnél Brunson élete szezonját futja, 16,3 pontot és 4,8 gólpasszt átlagol idén, és mióta megérkezett, Dinwiddie (15,8 pont, 3,9 gólpassz) is hasonló számokat hoz, ráadásul clutch pillanatokban is villantott már. A túloldalon Bogdanovic átlagol csendben 18,1 pontot 38,7%-os triplázással, míg Clarkson 16 pontot hoz pocsék hatékonysággal a padról, viszont a Jazznek lehet egy nem is annyira titkos fegyvere, Mike Conleytól még remélhetnek néhány extra mérkőzést, így náluk talán több az olyan opció, akitől egy-egy meccs erejéig számítani lehet arra, hogy fellépjen a csapata sztárja mellé. Ha viszont Conleyról nem az bizonyosodik be a rájátszásban, hogy csak „lepihente” az alapszakaszt magához képest, hanem valóban ennyit tud már csak, mint amit mutatott, akkor az megint nem a Jazz esélyeit növeli.

Edzők

Jason Kidd az alapszakaszban jelentősen javította a reputációját, ráadásul az is jó képet festett róla, hogy a Mavericks védekezését ideig-óráig nagyon jól össze tudta rántani, ugyanakkor az aggodalmat kelthet, hogy az az alapszakasz végére közepesre puhult fel, és inkább Doncic zsenijének, illetve annak az új impulzusnak, amit Dinwiddie hozott a támadójátékukba, köszönhették azt, hogy az alapszakasz hajrája jól sikerült számukra. Kiddnél azt is érdemes kiemelni, hogy a Nets és a Bucks vezetőedzőjeként szerzett már ugyan némi tapasztalatot a rájátszásban, de jelentősen kevesebbet, mint az ellenfél edzője, ráadásul akkoriban nem is feltétlenül gondoltuk azt róla, hogy jó edző lenne. A Jazznél nincs új a nap alatt, Snyder kisebb módosításokkal továbbra is ugyanazt az alapjátékot játszatja a csapatával, és tavaly ugyan helyenként kacérkodott az alacsony szerkezetekkel olyankor, amikor Gobert ült, idén Whiteside érkezése után ezt ismét elvetette. Nem elképzelhetetlen, hogy védekezésben hátrányba kerülnek akkor, ha Whiteside kikerül a periméterre, és ha ezzel nem kezd valamit időben Snyder, akkor az akár végzetes is lehet – az elmúlt évek alapján az a tapasztalat, hogy nem képes arra reagálni megfelelően, ha az ellenfél végrehajt egy komolyabb változtatást, tavalyelőtt 3-1-ről, tavaly 2-0-ról estek ki a rájátszásból a Nuggets, illetve a Clippers ellen.

Összességében nagyon nehéz most belőni, hogy pontosan mire lehet számítani ettől a párharctól, mert azt alapjaiban befolyásolja, hogy Luka Doncic sérülésével mi lesz. Amennyiben nélküle kell kiállnia a Mavericksnek, a Jazz számára annak ellenére is kötelezőnek tűnik a továbbjutás, hogy láthatóan megbomlott náluk az egység, viszont ha Doncic is bevehető lesz, és tudja hozni magát, akkor az ellentétes végkimenetelt is jelenthet. Meghatározó lehet, hogy melyik csapat védekezése tudja jobban lassítani az ellenfél első opcióját, az alapszakasz alapján úgy tűnik, hogy inkább a Mavericksnek van ellenszere Mitchell ellen, mintsem a Jazznek Doncic ellen, viszont mindkét játékosra jellemző volt az elmúlt két évben, hogy szintet emeltek a játékukon a rájátszásra.

Tipp: ha Doncic rendben lesz, 4-3 a Mavericks javára, ellenkező esetben a Jazznek ezt a házon belüli problémák ellenére is meg kellene oldania.