NBA Playoff 2022: Az első kör előzetese (3/8)

A korábbi párharcok beharangozóit itt olvashatjátok el.

Golden State Warriors (3.) - Denver Nuggets (6.)

Első mérkőzés: április 17. vasárnap, 02:30

Mi történt eddig?

A Warriors nyáron két lottery-újoncot, Jonathan Kumingát és Moses Moody-t húzott ki, közülük Kuminga kifejezetten ígéretes meccseket hozott, emellett visszahozták Andre Iguodalát, illetve leigazolták Otto Porter Jr.-t és Nemanja Bjelicát is. Bár James Wiseman az egész szezont kihagyta, de Kevon Looney 80 meccsen léphetett pályára, összességében pedig a veteránokkal és fiatalokkal mélyített keret az első perctől kezdve jól muzsikált. Brutális, 18-2-es mutatóval álltak 20 meccs után, az All-Star MVP Steph Curry és Draymond Green mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett az először gálázó Andrew Wiggins, valamint az ennek közelében teljesítő Jordan Poole. Később azért egyre több vereséget szedtek össze, ebben közrejátszott az is, hogy Klay Thompson visszatérése kicsit megkavarta a csapatot, a szezon második felében pedig Green és Curry felváltva volt sérült. Az All-Star szünet után több pármeccses vereségszéria is összejött, amivel lecsúsztak a 3. pozícióba, de az alapszakasz végén sikerült visszaülniük a lóra és megőrizték az elsőkörös hazai pályát. 2019-et követően jutottak be ismét a rájátszásba úgy, hogy a Nagy Hármasuk összesen 11 percet játszott együtt, a papíron legerősebb kezdőötösük pedig Thompson visszatérésekor 7 másodpercet... 

A Nuggets a drafton Bones Hylandet húzta ki, hosszabbított JaMychal Greennel és Will Bartonnal, leigazolta Jeff Greent és Austin Riverst, majd szeptemberben öt évre 172 millióért lekötötték Michael Porter Jr.-t is. Ez utóbbi húzás egyelőre nem jött be, mivel MPJ mindössze kilenc meccsen léphetett pályára, majd meg kellett műteni a gerincét, és erősen kérdéses, hogy ebben a playoffban láthatjuk-e - ugyanez igaz Jamal Murray-re, aki szinte napra pontosan egy éve éppen a Warriors ellen szakította el az ACL-jét, azóta lábadozik. A regnáló MVP-re, Nikola Jokicsra az eddigieknél is több teher hárult, aki azonban szinte minden szinten überelte a 2020-21-es alapszakaszban nyújtott teljesítményét, jó esélye van rá, hogy back-to-back besöpörje a díjat. A Jokics nyújtotta alapra végig tudott támaszkodni a Nuggets: az alapszakasz első felében még 50% körül mozgott a mérlegük, utána viszont hatos, ötös és négyes győzelmi szériát is összeraktak, igazán komoly veszély nem fenyegette zsinórban negyedik playoff-szereplésüket. Szezon közben megszerezték Bryn Forbest és DeMarcus Cousinst, akikkel sikerült kicsit mélyíteni a keretet, összességében pedig Jokicson kívül öt játékos (Barton, Gordon, Morris, Green és Hyland) is elérte a 10 pontos átlagot, két nagy hiányzójuk ellenére is hatékony és stabil támadójátékot tudtak kiépíteni. 

Egymás ellen négyszer találkoztak az alapszakaszban, a Nuggets 3-1-re hozta a párharcot, Jokics kifejezetten lubickolt (28 pont, 15.8 lepattanó, 8.8 gólpassz és majdnem 52%-os mezőnymutató), ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy egyik meccsen sem játszhatott Draymond Green. December végén 89-86-ra, februárban 117-116-ra, március elején pedig 131-124-re nyert a Denver, mindegyik szoros volt, ráadásul az utolsón mindenkit pihentetett Steve Kerr. Utoljára március 10-én futottak össze, ott már Curry és Thompson is játszott, 113-102-re nyertek is Coloradóban. Ekkor már sikerült Jokicsot is megzavarni, 0/8 triplát emelt rá, a plusz-mínusz mutatója pedig -7 volt - ahogy hamarosan látni fogjuk, ez utóbbi mutató kiemelten fontos lesz, lehet ebben a párharcban. 

Mi várható?

Kezdjük is a Denver legnagyobb erősségével és gyengeségével, azaz Nikola Jokics játékával és pihenőidejével, egyben a párharc legnagyobb kérdőjelével. Amikor Jokics pályán van, 100 labdabirtoklásonként +8.4 pont a mérleg, nélküle -7.9 pont, a kettő közötti 16.3 pontos különbség pedig messze a legnagyobb a liga legalább 1000 percet játszó játékosai között. Jokics szervezőkészségét ismerve nem lepődünk meg, hogy támadásban 12.3 pont a differencia, de idén a szerb center védekezésben is szintet lépett, ennek köszönhetően védekezésben is +4.1 pontot hoz csapata, amikor pályán van, ráadásul ezek nem garbage percek, mindig sztárok ellen kell védekeznie. 

A Warriors ellen még jobban kiütközött a különbség: a négy meccsen Jokiccsal +22.6 pontban volt a Nuggets, amikor viszont leült, 56 perc alatt 19 pontot vert ellenfelére a Golden State. 

Ezért is lényeges, hogy a Warriors -7-en tartotta a március 10-ei meccsen, ugyanakkor nem találták meg a Jokics-stopper játékost vagy felállást, egyszerűn annyi történt, hogy ezen a meccsen Will Barton nem játszhatott. Itt érkeztünk el a következő buktatóhoz a Denver játékában, ez pedig a „dekára kimért” rotáció. Jokics mellett hiába értek el öten is 10 pont feletti átlagot, ha ebből az öt emberből akár csak egy is hiányzik, már olyan minőségi hátrányba kerül a csapat, amit nehéz menedzselni. Ott már Jokicsnak kell még többet vállalni, de azért félig ő is ember, egy bizonyos szint fölé már nem tud menni, különösen egy négy győzelemig tartó párharcban, ahol azért előbb-utóbb taktikai részsikereket el tudnak könyvelni vele szemben az ellenfelek. 

Lássuk a Warriors erősségeit és gyenge pontjait. Említettük, hogy amikor Jokics ül, a Warriors pörög, ez azonban csak részigazság: akkor pörög, ha Steph Curry a pályán van. Vele 27 perc alatt +21-ben volt a GSW, nélküle 29 perc alatt -2-ben. Ha ezt súlyozzuk azzal, hogy Curry és szinte komplett kezdőötös kiülte a harmadik meccset, akkor egyrészt jól látható, hogy Curry hatékonysága mennyire magas a Denver védekezése ellen, másrészt az is jól látható, hogy egyszer-egyszer a Warriors második sora is fel tudja venni a versenyt éles körülmények között. 

Összességében igen-igen fontos a párharc szempontjából, hogy az alapszakasz végét kiülő Curry vissza tud-e térni a párharc első meccsén. Megkockáztatom, hogy még csak jól sem kell dobnia, elég, ha több helyet generál a Wiggins-Thompson-Poole triónak, már ezzel nagyon komoly problémák elé állíthatja a denveri védekezést. Ha még nem unjátok a statisztikát, itt van újabb kettő, ami ezt támasztja alá. Idén egymás ellen 89 percet töltött el Jokics és Curry, ez idő alatt 192-192-re végeztek a felek. Ha Curry egész szezonját nézzük, vele +10.1 pontot hozott 100 támadásonként a GSW, ha viszont nem játszott, akkor is +0.1-ben voltak, utóbbi miatt sokkal kevésbé függnek Currytől, mint a Denver Jokicstól. Ha ezeket a számokat megközelítőleg tartani tudja a Warriors első sora, onnantól csak idő kérdése, hogy lebontsák a Denver gyengébb láncszemeit. Ha pedig Curry bemelegszik és jól játszik, akkor megkaphatja Aaron Gordont, aki tavaly Damian Lillardöt is fogta – onnantól a többiek előtt kvázi szabad az út, mert a többi denveri periméter-védő finoman fogalmazva sem klasszis.

A Denver támadójátékának lebontásában Draymond Green lehet a kulcsfigura, aki idén nem játszott a Nuggets ellen, és ez inkább az ellenfélnek kellemetlen, mert nem tudják, mire számíthatnak tőle (Jokics viszont nagyon is tudja, mert karrier TS%-a 55.7 a Warriors ellen, ennél gyengébben csak a Hawks ellen dob). Green idén visszatért korábbi formájához, szinte biztos, hogy a playoffban is hozza magát, ez pedig nem sok jót ígér a Denver számára. Steve Kerr könnyen feltehet egy small-ball védelmet és ráállíthatja Jokicsra, megzavarva ezzel a dobásait és leütéseit, de hagyományosabb szerkezetben is hatékonyabb lehet a GSW védelme a Nuggets ellen, mint az alapszakaszban. Egyrészt a pályán Green irányítja a védelmet, másrészt óriási tapasztalata miatt sokkal hatékonyabban tudja betömni az esetleges lyukakat. A számok nyelvén: amikor Green játszik, a Warriors a liga 2. legjobb védelmével rendelkezik, amikor nem, csak a 8. legjobbal. 

Természetesen ez csak a „2K”-része a dolognak, a Warriors egyelőre csak a kontroller mögött jobb: akármennyire is összeforrt a Nagy Hármas és Looney/Iggy, utoljára három éve játszottak együtt éles helyzetben. Ugyanez igaz Andrew Wigginsre és Jordan Poole-ra is, vagy a többiekre, akik tavaly nyáron érkeztek. Az alapszakasz és a közös edzés egy dolog, de a playoff-kosárlabda más: itt egy Jokics-szintű passzoló irtózatos pusztítást tud végezni, ha hibázik a védelem. Ha csak kicsit is elcsúszik a rotáció, elrontják a labda nélküli elzárások váltását, rossz ütemben dupláznak, biztosak lehetnek benne, hogy azonnal érkezni fog a Jokics-féle lézerpassz és könnyű kosár – utóbbinál pedig kevés fájdalmasabb dolog akad egy rájátszásban, pláne sorozatosan. 

A Denver ráadásul erre (leegyszerűsítve: Jokics helyzetfelismerő képességére és az ebből adódó komfortzónás kosarakra) építi a játékát. Ez a komfortzóna/Joker-hatás pedig bitangerősen megmutatkozik a dobáskiválasztásban. A Nuggets idén két magasabb szintű dobásmutatóban ligaelső: az effektív mezőnyszázalékban (eFG) és a TS%-ben – ráadásul 100 támadásra vetítve második legjobb a mezőnyszázaléka és a legtöbb gólpasszt hozza össze. Aaron Gordon a palánkok közeli befejezéseknél használhatja ki a fizikumát, Barton és Morris üres kinti-középtávoli dobásokhoz juthat, Jeff Green gyakorlatilag mindenhonnan instant veszélyt jelenthet. Az újonc Hyland képes 5-6 hármast beszórni, ha rá már nem jut elég figyelem, és a kispadról is olyan rutinos játékosok jöhetnek, mint DeMarcus Cousins, Bryn Forbes, Facundo Campazzo - még Austin Rivers és JaMychal Green is azonnal használható részfeladatokra. Nyilvánvalóan összességében nem bajnokcsapat-alapanyag, de nem is vehető félvállról, mert ha Jokics villog, a csapat is villog. 

Nyilván mindenkinek vannak hendikepjei (képesség, atlétika, magasság, gyengébb forma, sérülékenység, playoff-rutintalanság), de ez a túloldalon is igaz. A Warriors azért abban joggal bízhat, hogy összességében mélyebbnek tűnik – nem csak „darabra”, hanem fejben is. Andre Iguodala hiába volt sérült hónapokig, több rutinja van, mint a túloldalon a komplett kispadnak, és ha nem is kerül pályára, az pontosan látszik például Kuminga fejlődésén, hogy Greennel együtt folyamatosan adják át a tudást. Mindez egy elnyúló párharcban óriási érték lehet egy fizikálisan extra, de rutintalan Kumingának, mert percről percre kaphat minőségi tanácsokat a veteránoktól. Gyakorlatilag ugyanez igaz Andrew Wigginsre és Jordan Poole-ra is, akik remek alapszakaszt csináltak, de azért a playoffban még bőven tanulhatnak Thompsonéktól. Utóbbi két játékosnál egyébként érezhető volt a visszaesés, amikor csökkent a szerepkörük Thompson visszatérése után, emiatt a rájátszásban is hullámzó lehet a teljesítményük, pláne szükségük van a vezérek rutinjára – az is igaz viszont, hogy Poole márciusban parádésan vette át a sérült Curry helyét, így ha esetleg a Séf kihagyna 1-2 meccset, megvan az instant helyettese.  

Térjünk át kicsit az edzőkre. Steve Kerr gyűrűkkel bizonyította rátermettségét, az elmúlt években pedig azt is megmutatta, hogy képes olyan rendszert felépíteni, ahol a máshol leírt/fiatal játékosok is kiteljesedhetnek, általában meg szokta találni a jó változtatásokat és bátran meg is húzza azokat. Michael Malone az előző években Jokics köré felhúzott egy olyan rendszert, ami a jelenleg sérült és szinte biztosan nem játszó Jamal Murray-vel és Michael Porter Jr.-ral simán bajnokesélyes lenne. Ő talán egy fokkal konzervatívabb edző Kerrnél, az előző években többször is úgy tűnt, hogy nem húzza meg időben a nyilvánvaló változtatásokat, aztán viszont a rengeteg 1-3-as állásról megfordított párharccal bizonyította, hogy hatalmas nyomás alatt tudja a legtöbbet kihozni magából és a csapatából. Összességében meglepetés lenne, ha ez a párharc az edzőkön múlna: mindkettő oda-vissza ismeri a játékosait és csapata képességeit, megvan a nagyon komoly playoff-rutin, emellett viszont olyan erősek a játékrendszereik, hogy drámai, 180 fokos fordulatokra nem is nagyon képesek. 

Pár érdekességet még összeszedtem, amikre érdemes figyelni, mielőtt kimondjuk a verdiktet. 

A Denver védekezése nem jó, de nem is tragikus: a 15. helyen állnak 100 támadásra vetítve kapott pontok tekintetében – a triplákat kifejezetten jól védik, ebben Top10-esek, viszont a kétpontosokat majdnem 55%-kal dobják ellenük, ami a liga harmadik legrosszabb védőmutatója. 

Nikola Jokics idén elképesztően jól játszott utolsó másodperces helyzetekben, két győztes hármast készített elő, de ami ennél durvább adat, három meccsmentő blokkja volt, ami messze a legtöbb a ligában. 

A Nuggets idegenbeli meccseinek 60%-át megnyerte, ezt Nyugaton csak a Suns és a Grizzlies „tudja”, viszont hazai meccseinek mindössze 57%-át húzta be, amivel viszont csak a Spurst és a Pelicanst előzte meg a nyugati Top10-ből. Ellenben a Warriors idén 31-10-et hoz otthon, csak a Suns előzi meg, idegenben pedig nem sokkal rosszabbak, mint a Denver. 

Fentebb említettem, hogy a Denver mennyire jól dob, nos ez a Warriorsra is igaz: az eFG-ben negyedikek, a TS%-ben hatodikok. 

A Denver Jokics-függését a szezon utolsó harmadában Bones Hyland szerepkörének bővítésével igyekezett megoldani: a jellemzően padról jövő újonc márciusban 14.3 pontot átlagolt, közte három 20+ pontos meccsel. 

Összefoglalva a fentieket, egy hosszú párharcot várok. Steph Curry visszatérésének időpontja bizonytalan, és valószínűleg némi rozsdát is le kell ráznia, emellett össze is kell rázódnia a Warriors régi és új bútordarabjainak, ez pedig győzelmekbe kerülhet a playoffban. A Denver egész szezonban csiszolhatta az alapjátékát, ez pedig valószínűleg egy győzelmet hozhat nekik az első két csörtéből. Ahogyan megyünk bele a párharc sűrűjébe, úgy javulhat fel Curry, illetve úgy találhatják meg Jokicsra az ellenszert (nem feltétlenül a támadójátéka limitálásával, hanem akár védekezésbeli fárasztásával, faultgondokba hajszolásával). Minél többet ül a padon, a Warriors annál nagyobb eséllyel bontja le a Denver keretét, erre pedig nagyon sok opciója lesz Steve Kerréknek – ugyanakkor ha 40 perceznie kell, hosszú távon az is a GSW malmára hajthatja a vizet. 

A Nuggets képes veszett fejszék nyelét is megragadni, idén nagyon jók clutch helyzetekben, emiatt hat, de akár hétmeccses párharc is kikerekedhet, azzal viszont nem számolok, hogy Murray és MPJ visszatér – ha valamelyikük játékra jelentkezik és jól is száll be, az egy teljesen más párharcot eredményezne. Jokics idei játékát és a Warriors idei építkezését is kalaplengetés illeti, bárki is megy tovább ebből a párharcból, a másik csapatért is fájhat majd az ember szíve (Bones Hyland és Jordan Poole nálam speciel személyes kedvenc). A nagyobb variációs lehetőségek és a több rutin miatt szavazok a Warriorsra, de hozzátéve, hogy soha ne becsüljük le egy szerb lótenyésztő hatalmas szívét – no meg a Warriors pechszériáját a sérülések (és az ellenfelek felépülése) tekintetében. 

Tipp: 4-3 a Warriorsnak.