NBA Playoff 2022: Az első kör előzetese (7/8)

Phoenix Suns (1.) – New Orleans Pelicans (8.)
Első mérkőzés ideje: 2022. 04. 18. hétfő, 03:00

Mi történt eddig?

A Suns a Bucks elleni elbukott nagydöntő után csak apróbb finomhangolásokat végzett a keretén, új szerződést kapott Chris Paul, Cameron Payne és Abdel Nader is, míg Jevon Carterért és a draftról frissen kiválasztott Day’Ron Sharpe-ért cserébe megszerezték Landry Shamet játékjogát. Szabadügynökként aláírt JaVale McGee és Elfrid Payton is, és azt követően, hogy kicsit rozsdásan 1-3-as mérleggel kezdték az alapszakaszt, komoly üzenetet küldtek a ligának és a következő 18 meccsüket kivétel nélkül megnyerték. A Suns innentől kezdve vezette a ligát, és ezt követően is csak háromszor fordult elő, hogy két meccset veszítsenek egymás után, ellenben a 18-0-s időszakukon túl akadt egy olyan is, amikor 19-1-es menetelést produkáltak. Az idény közben érkezett a csapathoz Bismack Biyombo, aki remekül helytállt olyankor, amikor Deandre Ayton éppen hiányzott, majd a cserehatáridő lejárta előtt megszerezték Aaron Holidayt, illetve visszahozták Torrey Craig-et, utóbbiért Jalen Smith játékjogát áldozták fel. Franchiserekordot jelentő 64 győzelemmel fejezték be az alapszakaszt, otthon és idegenben is 32-9-cel zártak, az alapszakaszt annak ellenére is magabiztosan nyerték, hogy Chris Paul kihagyott 15 meccset ujjsérülés miatt, így az idény végén a pihentetés is belefért, ezzel is magyarázható, hogy az utolsó hat meccsükből négyet elbuktak – további öröm az ürömben, hogy a márciusban 13 meccset kihagyó Cameron Johnson visszatérhetett az utolsó hat meccsre.

A Pelicans a nyáron egyetlen szezon után megköszönte Stan Van Gundy munkáját, és a helyére az első vezetőedzői megbízatását megkapó Willie Green érkezett. Az új edzőt nem éppen egy összeszokott keret várta, a nyáron távozott Steven Adams, Eric Bledsoe, Wes Iwundu, Lonzo Ball és a frissen draftolt Ziaire Williams is, míg érkezett Jonas Valanciunas, Devonte’ Graham, Tomas Satoransky, Garrett Temple, az újonc Trey Murphy és Herbert Jones, valamint a drafton el nem kelő Jose Alvarado is, míg Willy Hernangómez és Josh Hart szerződését sikerült megújítani. Az edzőtábor kezdetén robbant a bomba, ekkor derült arra fény, hogy eltört Zion Williamson lába a nyáron, és ekkor ugyan még arról szóltak a hírek, hogy az alapszakasz első pár hetéről fog csak lemaradni, viszont nem a várakozásoknak megfelelően gyógyult, így végül egyetlen meccsen sem tudott pályára lépni az alapszakaszban, és minden bizonnyal a Suns ellen sem látjuk még őt. Az idényt borzasztóan kezdte a Pelicans, 1-12-es mérleggel indítottak, hét meccset Brandon Ingram is kihagyott sérülés miatt, viszont az ő visszatérése után stabilizálódott a helyzetük, és innentől kezdve 50% körüli teljesítményre voltak képesek. A szezon legelején beszedett hátrány miatt nagyon sokáig úgy tűnt, hogy ez a tempó még a play-inre sem lesz elegendő, viszont a Lakers gyengélkedése, illetve a Trail Blazers kiválása ebből a harcból megnyitotta számukra a kapukat. Február 8-án meghúztak egy nagy cserét is, CJ McCollum, Larry Nance Jr. és Tony Snell érkezett, míg Nickeil Alexander-Walker, Josh Hart, Didi Louzada és Tomas Satoransky távozott, McCollum rögtön vezérré lépett elő, és végül 36-46-os mérlegig és a 9. helyig vezette új csapatát. A play-inben két meccset is nyerniük kellett, előbb a Spurst nyomták le 113-103-ra, majd a Clipperst 105-101-re, utóbbi meccs előtt szerencséjük is volt, mert pár órával a feldobás előtt derült ki, hogy Paul George koronavírusos, és ezért nem játszhatott.

Az alapszakaszban 3-1-re tudott nyerni a Suns, ugyanakkor mindegyik meccs mellé odatehetünk egy-egy csillagot különböző okok miatt. A McCollum-csere előtt kétszer találkoztak a felek, november 2-án 112-100-ra nyert Ayton nélkül is a Suns az Ingram nélkül felálló Pelicans ellen, majd január 4-én Crowder és Ayton nélkül is 123-110-re tudott nyerni a Suns. Február 25-én a nem sokkal korábban megszerzett McCollum vezetésével 117-102-re tudott nyerni a Pelicans, de ekkor Chris Paul nem volt bevethető, míg az utolsó találkozójukon március 15-én úgy nyert 131-115-re a Suns, hogy tőlük Paul, míg a Pelicanstól Ingram hiányzott.

Mi várható?

A Suns védekezésben és támadásban is elit csapat volt az alapszakasz során, előbbiben harmadik, utóbbiban az ötödik helyen végeztek a szezonban, egyedüli csapatként kerültek be mindkét oldalon az első ötbe, és a legjobb 10 közé is csak a Jazz, illetve a Celtics tudott beférkőzni rajtuk kívül. A Pelicans velük szemben egy igazi anomália, védekezésben 18., támadásban 19. helyen zárták az alapszakaszt, mégis eljutottak idáig, ugyanakkor McCollum megszerzése óta kilencedikek támadásban, míg védekezésben a 13. helyet foglalják el – utóbbi javulásában Jaxson Hayes kezdetése, és főleg Herbert Jones térnyerése játszik hatalmas szerepet.

Jones az első szezonja végén hatalmas kihívás elé nézhet, rá várhat ugyanis az a megtisztelő feladat, hogy lassítsa Bookert: az alapszakaszban kiváló munkát végzett rajta, az egész ligából ő védekezett vele szemben a harmadik legtöbb ideig, és 4 meccs alatt 10/26-os mezőnymutatóba kergette bele, illetve a 4 gólpassza mellett 5 labdát is eladott Booker olyankor, amikor Jones fogta őt. Megjegyzendő az is, hogy Booker McCollum ellen is csak 4/11-gyel dobott idén, ugyanakkor mellőle könnyedén tudott szervezni, 7 gólpasszt is kiosztott olyankor, amikor a Trail Blazers korábbi hátvédje fogta őt, ebben az esetben sokkal inkább a kicsi mintának lehet betudni ezt a 4/11-es mutatót.

A másik oldalon természetesen Mikal Bridges kap majd kiemelt szerepet védekezésben, várhatóan felváltva fog védekezni Ingram, illetve McCollum ellen – az alapszakaszban Ingram 8/16, McCollum 5/12 dobását süllyesztette el vele szemben, amihez hasonlót talán a rájátszásra is elfogadna a Pelicans, főleg Ingram esetében, de várhatóan még magasabb intenzitásra kapcsol majd a Suns védőspecialistája, és ha csak az egyiküket ki tudja venni a mérkőzésekből, azzal máris jelentősen redukálhatja ellenfelük támadójátékának a minőségét. A Pelicans két fő pontfelelősének a lassításában többen is aktív szerepet játszhatnak még, Paul is biztosan fog majd dolgozni McCollum ellen, ahogyan időnként Booker is rá fog kerülni, míg Ingram lassításából Crowder és Johnson veheti még ki aktívan a részét.

A centerek is kulcsszereplők lehetnek, és nem csupán azáltal, hogy mit kezd egymással Ayton (17,2 pont, 10,2 lepattanó) és Valanciunas (17,8 pont, 11,4 lepattanó), hanem azzal is, hogy mi történik olyankor, amikor ki kell váltaniuk a periméterre. Ayton általában jól kezeli ezeket a helyzeteket, és inkább csak amiatt hiányzik a jelenléte a gyűrű alól, hogy légvédelmet biztosítson, Valanciunast viszont nála könnyebben meg lehet verni lábon, ugyanakkor erre az esetre segíthetne be a gyűrű védésébe Hayes – azért a feltételes mód, mert a Suns nem fog ész nélkül nekiszaladni, Booker és Paul is a legtöbb középtávolit ráemelő játékosok közé tartozik, előbbi idén 6,9 kísérletének a 46,9%-át váltotta pontra, míg utóbbi 4,6 középtávolijának az 51,9%-át. Itt illik megjegyezni azt is, hogy a túloldalon Ingram (7,4 kísérletből 46,6%) és McCollum (4,4 kísérletből 47,4%) is előszeretettel áll bele a középtávolikba.

Valanciunas X-faktor lehet a Pelicans oldaláról, mert amíg a Sunsnál 5-6 olyan játékos is van, akiktől el lehet várni, hogy extrát nyújtsanak egy-egy meccsen, vagy akár az egész párharcon keresztül, addig a túloldalon kis túlzással csak a centertől várhat komolyabb segítséget támadásban az Ingram-McCollum duó. Valanciunas kimondottan jól teljesített az alapszakaszban a Suns ellen, 20,8 pontot és 14,8 lepattanót átlagolt ellenük, bár kétségkívül azon a két meccsen ficánkolt inkább, amelyekről Ayton hiányzott, a másik két összecsapáson pedig a Suns kezdő centere nagyjából tudta vele tartani a lépést.

A tapasztalat ebben a párharcban döntő jelentőségű lehet, a Suns a nagydöntőből érkezik, míg a Pelicansnál Ingram, Jones, Hayes, Graham, Alvarado, Murphy és Naji Marshall is először jár a rájátszásban. Tavaly még Booker is újonc volt ezen a terepen, de meg tudott felelni az elvárásoknak, 27,3 pontot átlagolt elfogadható, 55,8%-os True Shooting mutatóval, és mellette ott van az a Paul is, aki hagyományosan szintet szokott emelni a rájátszásra, tavaly is 19,2 pontot átlagolt 8,6 gólpasszal, ugyanakkor az esetében egy kétesebb értékű hagyományról is szót kell ejteni, visszatérő jelenség ugyanis, hogy sérülést szenved a rájátszásban. Ez tavaly is így volt, de mindössze két kihagyott meccs után vissza tudott térni, bár utána sem volt rögtön önmaga, kellette neki néhány meccs, mire ismét fel tudott nőni a tőle elvárható szinthez. Létfontosságú a Suns számára, hogy a rájátszás során egészséges maradjon Paul, hogyha meg akarják nyerni a bajnoki címet, mert lehet, hogy a Pelicanst akkor is le tudnák nyomni, ha őt elveszítenék, de a későbbi esélyeiket jelentősen rontaná ez. Az ő tehermentesítésében játszhat fontos szerepet Cameron Payne, viszont a csereirányító térdproblémákkal küzd, és az első meccsen kérdéses is a bevethetősége.

Edzők

Monty Williamst nem véletlenül kapta meg egymást követő második alkalommal az Év Edzője elismerést az edzők szakszervezetétől, egészen kiváló munkát végez a Sunsszal. Az viszonylag tisztán látszik, hogy milyen rotációra lehet tőle számítani, és az egyetlen nehezebb döntés, amit potenciálisan meg kell majd hoznia, az JaVale McGee kispadon hagyása, és az alacsonyabb szerkezetre váltás olyankor, amikor Ayton pihen, ugyanakkor a Pelicans ultramagas szerkezete miatt ez nem biztos, hogy az első körben meg fog történni – másfelől viszont helyzeti előnyt kovácsolhatnak abból, ha le tudják zavarni ellenfelük magasembereit, és rá tudják kényszeríteni őket is az alacsonyabb szerkezetre. Willie Green is sok dicséretet érdemel, mert a borzasztó szezonkezdet után össze tudta rántani a csapatát, és tette ezt úgy, hogy ő is beállt abba a feltámadó trendbe, hogy ismét egyre több csapat használ egymás mellett két centert. Ami ellene szól, az a tapasztalatlanság, ráadásul Zion Williamsonra sem számíthat, aki támadásban új dimenziót nyithatna a játékukban, ugyanakkor így azzal a problémával sem kell egyelőre megbirkóznia, hogy mit kezdjen a fiatal erőcsatárral védekezésben.

Összességében a Suns sokkal jobb csapat jelenleg, és ugyan a Pelicans egész jól összeállt az alapszakasz legvégére, ráadásul lendületből is érkeznek a két megnyert play-in meccs után, de ezt a párharcot kötelező hoznia a nagydöntőbe visszavágyó Sunsnak. A mélység is az alapszakasz legjobbja mellett szól, ahogyan a tapasztalat is, a Pelicans meghatározó emberei közül csak McCollum, Valanciunas és Nance járt már korábban a rájátszásban, a többiek számára ez lesz az első alkalom, így Ingram is számára ismeretlen terepre téved. Egy-két meccset megfoghat a Pelicans, főleg akkor, ha nem ijednek meg a saját árnyékuktól, és nem követnek el hatalmas hibákat a tapasztalatlanságuk miatt, de a Suns egyszerűen túl jó csapatnak tűnik ahhoz, hogy megfoghassák őket.

Tipp: 4-1 a Suns javára.