NBA Playoff 2022: Az első kör előzetese (8/8)

A Miami Heat és az Atlanta Hawks párharcának mottója: képes-e csodát tenni Trae Young vagy érvényesíti a papírformát a bajnoki címre törő Miami?

Miami Heat (1.) - Atlanta Hawks (8.)
Első mérkőzés ideje: 2022. április 17., 19:00

Mi történt eddig?

A Heat Kyle Lowryval és PJ Tuckerrel erősített a szezon előtt és azt várhattuk, hogy "világbajnok" védekezésre lesz majd képes a gárda, de végül sok sérülés, kihagyás nehezítette a nem fiatal húzóemberek idényét, Bam Adebayo csak 56, Jimmy Butler 57, Kyle Lowry 63, Tyler Herro 66, a padról a Nikola Jokics lökésébe belesérülő Markieff Morris pedig alig 17 mérkőzésen állt rendelkezésre, míg Victor Oladipo mindössze a szezon legvégén, nyolc találkozó erejéig tért vissza. Ennek ellenére végig a keleti élbolyban volt a társaság, bár voltak hullámvölgyek: 6-1 után 7-5-re romlott a helyzet, január elején 23-13-ra álltak, majd az All-Star környékén kicsit kiegyenesedtek a dolgaik és 44-22-nél úgy tűnt, hogy eldöntötték az első kiemelés sorsát - a végén azért kicsit még izgulhattak a négyes vereségszériájuk után, de aztán nyertek sorozatban hatot, győztek Bostonban és a korábbi belső feszültségek (Butler meccs közben veszett össze Haslemmel és Spoelstrával is) után irányba állt a társaság. A korábbi hullámvölgyek, lepihent meccsek, lazáskodás után tt tartunk most, Oladipo a végén visszatért és most nagyjából mindenki egészséges, Bam Adebayo az egyetlen, akinél ez abból a szempontból kérdéses, hogy az utóbbi egy hetet karanténban töltötte, így nem tudott edzeni, de már ő is rendelkezésre áll.

Az Atlantánál megtartották a csapat lényegét a tavalyi bravúros keleti döntős szereplés után, de soha, egyetlen percig sem tudták azt a szintet hozni. A 3-1-es kezdés után egy 1-8-as széria következett, majd egy hetes győzelmi sorozattal kijöttek ebből a gödörből, de itt hosszú időre el is lőtték minden puskaporukat - január közepén 17-25-nél a playintől is messze voltak, majd ott egy újabb hetes győzelmi szériával visszajöttek a víz alól. Innentől sem volt még egyértelmű, hogy mire jutnak, de a New York elsüllyedése nekik kedvezett, március végén-április elején nyertek még zsinórban ötöt, amellyel végül 50% fölé kerültek, így kilencedikek lettek Keleten. A playinben előbb szétdobták otthon a Charlotte-ot, majd Clevelandben is nyertek egy szoros, kiélezett mérkőzésen, így két győzelemmel csak becsúsztak a rájátszásba - a minimális célt teljesítették, de összességében abszolút csalódás számukra eddig ez a szezon. A vezetőség többször is erősen gondolkodott azon, hogy szét kellene robbantani a keretet, de egyrészt nem voltak az asztalon megfelelő üzletek, másrészt amikor nagyon égett a ház, akkor kicsit megrázta magát Nate McMillan alakulata, így gyakorlatilag nem változott semmi érdemleges - John Collins március 11-én megsérült, ő azóta nem játszott, de nélküle jól néztek ki, így kérdéses, hogy mennyire erőltetik a visszatérését. Clint Capela viszont megsérült Clevelandben...

Az alapszakaszban 3-1-re nyert a Heat: januárban Butler és Adebayo nélkül győzött simán, 115-91-re a gárda Atlantában, majd két nappal később otthon is Lowryék bizonyultak jobbnak. Alig egy héttel ezt követően már jött is a harmadik meccsük, akkor otthon 110-108-ra a Hawks győzött, végül alig több mint egy héttel ezelőtt találkoztak negyedszer, akkor a már tét nélkül pattogtató Miami 113-109-re nyert saját közönsége előtt.

Mi várható?

Ahogy általában egy első és nyolcadik kiemelt csatájánál megszokhattuk, most is egyértelmű favoritnak tűnik az előbbi: a Miami támadásban is jóval hatékonyabb a Hawksnál, az igazi különbség viszont mindenképpen a védekezés, amiben a Heat szintén top ötös, az Atlanta pedig csak 26. ligaszinten.

Valószínűleg akkor lehet ebből szoros, kiélezett párharc, ha Trae Young a tudása legjavát hozza meccsről meccsre, hiszen ő egyrészt évek óta bizonyít az alapszakaszban, másrészt a playoffban is nagyon élt tavaly, harmadrészt pedig most is jó formában van, a hét közben 32 pontos második félidőt rakott össze Clevelandben. Ami nagyon érdekes, hogy Young a liga legjobb pontszerzője pick-and-rollból, idén és tavaly is ő dobta a legtöbbet labdakezelőként ilyen helyzetből, most 13,6 volt az átlaga meccsenként, 1,2-vel több, mint bárki másnak a ligában. Viszont a Heat alig 12,5 pontot engedett a szezon során átlagosan pick-and-roll labdakezelőnek (nem egy-egynek, hanem csapatszinten), ami a liga második legjobb adata, csak a 11,8-cal záró Toronto előzte meg Erik Spoelstra csapatát. Érdekes lesz látni, hogy ez a harc hogyan alakul, Kyle Lowry papíron kiváló védő Youngra, rutinos, okos, fizikális, ráadásul folyamatos veszélyt jelent az, hogy bármikor eldobja magát és támadófaultokat harcol ki. Pluszban pedig ott van mögötte Bam Adebayo, aki a pick-and-roll elváltások nagymestere: úgy is ő váltotta el a legtöbbet a szezon során (636-ot, 93-mal többet bárki másnál), hogy 26 mérkőzést kihagyott. Adebayo egészen extra védő ebben a tekintetben is, gyakorlatilag bárkire oda lehet tenni lábon, az elváltásokkal pedig természetesen megakasztja, ritmustalanná teszi, lelassítja az ellenfél támadásait. Erre jó példa volt a két csapat múlt heti alapszakasz-meccse is, amikor Young ugyan dobott 15 pontot pick-and-rollból, de folyamatosan Adebayo ment ki rá, ő pedig szinte minden alkalommal kért egy másik zárást és egy másik védőt is, addig pattogtatott, amíg leszedték róla Adebayót - így viszont meglehetősen lassú volt a játék és sokszor csak a támadóidő lejárta előtt tudott dobni. 

A Miami egyébként amellett, hogy 37,9%-kal a liga leghatékonyabban triplázó csapata volt, az ellenfél tripláit is remekül védte, 33,9%-kal dobtak ellene kintről a többiek. Az atlantaiak ugyanakkor ligamásodik támadójátékot műveltek és hét játékosuk is 10 pont felett átlagolt, Young remeklése mellett bőven bízhattak másokban is, bár tény, hogy a rendszer lényegét az irányító pontjai és passzai adják - egyébként ligaszinten is övé lett a legtöbb pont és gólpassz a szezonban, amire 1973 és Nate Achibald óta nem volt példa. 

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Clint Capela minimum az első három mérkőzésről kiesett és jó esély van arra, hogy ezt követően sem nagyon látjuk majd - a védekezés alapját, az egyetlen "igazi" centerét vesztette el az Atlanta. Onyeka Okongwu vagy Gorgui Dieng kerülhet pozícióba ezzel, ami Adebayo, Tucker és Dedmon ellen nem mutat túl jól a nyolcadik kiemelt számára sem elöl, sem hátul, sem pedig a lepattanózás terén - főleg hogy a kezdő négyes alapvetően már Danilo Gallinari és bár a hírek szerint John Collins csatlakozhat, de rajtuk kívül egyáltalán magasabb csatárnak is csak De'Andre Huntert lehet említeni.

Ami viszont a Hawks mellett szól, az a Miami negyedik negyedes, szoros végjátékos szenvedése: ugyan korábban abszolút erősség volt ez a csapat számára és a Butler-Lowry párossal most is annak kellene lennie, de az idei alapszakaszban végig erőlködött a gárda ilyen helyzetben, a szezon végére pedig teljességgel összeesett. Március 1-je óta alig 100 pontot sikerült szerezni 100 labdabirtoklásra vetítve a negyedik negyedekben és mínusz 4,7-es netratinget hozott össze a társaság, miközben a Hawks ugyanebben az időszakban 132,3 pontot dobott 100 labdabirtoklásonként +13,6-os netratinggel, ligaötödik mutatókkal. A Miami amúgy is gyenge volt ebben, az egész szezont nézve csak 24.-ek voltak Lowryék clutch támadójátékban és 21.-ek negyedik negyedes támadójátékban, ez pedig komoly kérdés lesz most is - az nem kérdés, hogy az Atlantánál Young egy gép, aki képes csodát tenni és egymaga eldönteni ilyen helyzeteket, de vajon a Heatnél megvan-e ez még Jimmy Butlerben? A 2020-as playoffban nagyon megvolt, korábban is sokszor láttuk, tavaly is voltak még ilyen villanásai, idén viszont az erős szezonkezdete után elfogyott, korábban említettük már a Spoelstrával szembeni kifakadását is, egyszerűen nem az a játékos volt idén Butler, mint aki korábban - és akire a Heatnek égető szüksége lenne egy hosszú playoff-futásban. Az ő játékát ilyen szempontból különösen is érdemes lesz figyelni, mert a Hawks számára jó forgatókönyv lehet egy viszonylag szoros meccs, amelynek a végén magabiztosan állhatnak oda Young mögé, hogy náluk szerepel a legjobb játékos, aki clutch helyzetben elképesztő. Adalék: Butlertől már csak azért is kellene ez a fokozat, mert ha itt tovább is mennek, komoly céljaik ilyen szintű első opció nélkül biztosan nem lehetnek.

Persze azt is említsük meg, hogy a szoros végjátékokig el is kell jutni és a Heatben nyilván van potenciál arra, hogy pontosabban, okosabban játsszon ilyen helyzetekben - például pont Young büntetésével. Ugyan könnyen lehet ő a széria legjobb játékosa, de védekezésben óriási hátrányt is tud jelenteni, a Miaminak pedig vannak olyan okos, rutinos játékosai és van egy olyan olajozott rendszere, hogy ezt feltárja - Young nem nagyon szeret például zárásokon át küszködni, fizikálisan játszani, kisemberként pedig Lowry, Butler, Herro vagy kis túlzással akárki más is ki tudja ezt használni, Spoelstra felrakhat ennek megfelelő ötösöket. Itt említsük meg zárójelben Victor Oladipót is, aki nem biztos, hogy sok szerepet fog kapni, de jokerként ott pihenhet Spoelstra paklijában, az alapszakasz végén egy 40 pontos meccsel jelezte, hogy ő szeretne hozzátenni - ha esetleg belőle látnánk bármi olyat, ami a sérülései előtti önmaga, az óriási plusz lenne a Heatnek.

John Collins egyébként a hírek szerint visszatérhet és megpróbálkozik a játékkal, de az utóbbi több mint két hónapban összesen négy meccset játszott, bő egy hónapja semmit és amikor játszott, akkor sem feltétlenül néztek ki jobban vele - ő is támadható lehet, ahogy persze akár Gallinari, akár Huerter is. 

Még egy gondolat az edzőkről: Nate McMillan sem rossz tréner, nyilván benne volt ő is a tavalyi playoff-menetelésben, de Erik Spoelstra hosszú-hosszú évek óta a liga legjobbjai között van, ezt idén is bizonyította, playoffban is rengeteg rutinja és rengeteg olyan párharca van már, amikor gyorsan, határozottan és nagyon pontosan kellett belenyúlnia, amit meg is tudott tenni. Még egyszer: McMillan sem rossz, de Spoelstrának nagyon kevés edzővel szemben nincs fórja egy ilyen összevetésben.

Összességében bár kisebb kérdőjelek vannak a Miami oldalán és ha Butler nem javul, a csapat továbbra sem lesz igazán "tüzes" és konzisztens, Young pedig mestermunkát végez Lowryn, Adebayón és a negyedik negyedekben, akkor okozhat kellemetlenségeket a Hawks, de egyrészt idegenben gyenge volt ez a csapat idén, másrészt védekezésben meg sem közelíti a Miamit semmilyen szinten, pláne Capela nélkül, így a realitás az, hogy kisebb nehézségek árán a floridaiak jutnak a következő körbe. Ehhez még egy adalék: ha nem is lesz túlpaprikázva a Miami a széria elején (főleg hogy az Atlanta lendületből jön két ki-ki meccs után, míg az első kiemelt régóta pihen), Young már több közönségnél is kihúzta a gyufát, biztosan számíthatunk most is tőle hasonlóra, ami nem biztos, hogy jó húzás Butler és társai ellen...

Tipp: 4-1 a Heat javára.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus