NBA Playoff 2023 – a második kör előzetese (1/4)

Denver Nuggets (1.) - Phoenix Suns (4.)

Első mérkőzés: 2023. április 30. vasárnap, 02:30

Mi történt eddig?

A Nuggets megszerezte az első kiemelést (az alapszakaszukról bővebben itt írtunk), és bár az utolsó hetekben kissé leült a társaság, hosszú idő után úgy vághattak neki a playoffnak, hogy minden fontos játékosuk hadra fogható volt. A foghíjas Minnesota ellen 3-0-s előnyt harcoltak ki, és a negyedik meccsen közel jártak a söpréshez, de végül csak egy kemény ötödik összecsapáson sikerült abszolválniuk az első kört. A Wolves nem tudta lebontani Nikola Jokics játékát, viszont Jamal Murray-nek sikerült problémákat okozniuk, amivel időnként megtörték a Nuggets ritmusát. Amikor nem működött a Denver „kétfejű” támadójátéka, akkor a kezdőötös többi tagja sem annyira villogott, ugyanakkor az alapvetően háromfős kispadról folyamatosan kaptak segítséget, közülük Bruce Brown az egyik legjobb, legstabilabb csereteljesítményt nyújtotta az első körben. Összességében akadtak nehézségeik, de a 4-1-es eredmény reális, a Wolves nem tudta megbontani a nyolcfős rotációjukat, Michael Malone vezetőedző a rendszeren belüli kisebb változtatásokkal is gond nélkül hozta a párharcot, és amit a Nuggets-nál ki kell emelni: a szokásos PO-plezúrokon kívül mindenki egészséges. 

A Suns szezon közben alakult át, és bár Kevin Durant egy sérülése miatt sokat nem játszhatott együtt új csapatával, a gárda így is befutott a negyedik helyre és kiharcolta a pályaelőnyt (az alapszakaszukról bővebben itt olvashattok). Az első körben a Los Angeles Clippers-szel mérkőztek, akik rögtön elcsenték a pályaelőnyt, de a Suns azonnal kiegyenlített, majd az ellenfél elvesztette Kawhi Leonardöt, amivel teljesen megváltozott a párharc képe. A Clippers úgy döntött, hogy szinte minden figyelmét Kevin Durant levédésének szenteli, ám ezzel csak azt érték el, hogy Devin Booker túlságosan nagy teret kapott és minden idők egyik legjobb teljesítményét nyújtotta egy playoff-párharcon belül (37.2 pont 69.7-es TS%-kal, 60% feletti mezőnymutatóval, közel 47%-os triplázással 6.4 gólpassz mellett). Chris Paul hozott egy jó átlagot, Torrey Craig elképesztő dobószázalékot rakott le az asztalra, Deandre Ayton pedig masszív dupla-duplát szállított. A Suns kezdőötöse egészen kiválóan teljesített, azonban Durantnek átlagosan 44, Bookernek 43, Paulnak majdnem 39 percet kellett a pályán töltenie, mivel a cseresorban nem maradt olyan játékos, aki labdával a kézben képes szervezni és kosarakat szerezni. Összességében a Suns a kezdeti megingás után feljavult, Leonard kidőlése után pedig kíméletlenül érvényesítette a papírformát. A LAC elleni párharc végén már a sérüléséből felépülő Cameron Payne is kapott három percet, aki alapesetben a második vonal mozgatásáért felelős és több percet levehet Booker és Paul játékidejéből – vele együtt már mindenkit pályára küldhet Monty Williams vezetőedző. 

Az alapszakaszban négyszer találkoztak a felek, 2-2-re végeztek, de kevés releváns következtetést vonhatunk le ezekből a mérkőzésekből. Először karácsonykor találkoztak, ahol Devin Booker ágyéksérüléssel próbált játszani, ami annyira nem volt jó ötlet, hogy a következő 21 meccset ki kellett hagynia. Itt még Mikal Bridges kezdett kiscsatárként, a padról Landry Shamet 31, Damion Lee 18 pontot szórt, a Nuggets pedig csak hosszabbításban nyert 128-125-re. Januárban is találkoztak, amit Booker mellett Paul és Ayton is kihagyott, a Nuggets pedig három negyed alatt lerendezte a mérkőzést (126-97). Március végén Jokics, Murray, MPJ és KCP is kihagyta a 3. összecsapást, amin 27 ponttal is vezetett a már Durantet is bevető Phoenix, de végül csak 100-93-ra nyert. Utoljára az alapszakasz végén futottak össze, amikor már biztossá vált, hogy összefuthatnak a rájátszás második körében. A Denver a komplett kezdőötösét pihentette, de a cseresoruk így is majdnem megtréfálta a Phoenixet, akiknek Chris Paul egyéni csúcsot jelentő hét triplájára volt szüksége a 119-115-ös győzelemhez, de nyilván itt már a Suns kulcsjátékosai is vigyáztak magukra. 

Mi várható? 

Kezdjük a sort Nikola Jokics és Deandre Ayton párosával, itt mindkettejükre nehéz sorozat várhat védekezésben. Legutóbb a karácsonyi meccsen játszottak egymás ellen, Jokics 44 perc alatt 41 pontot, 15-15 lepattanót és gólpasszt jegyzett 64%-os mezőnymutatóval, míg Ayton 38 perc alatt 22 pontig és 16 pattanóig jutott, viszont amíg Jokiccsal masszív pluszban (+12) volt a Denver, addig Aytonnal masszív mínuszban (-13) a Phoenix. A playoffban eddig egyszer, 2021-ben találkoztak, ahol Jokics úgy dominálta Aytont, hogy nem igazán akadt érdemi segítsége (Jamal Murray a playoff előtt dőlt ki): pontokban 100-57-re, lepattanóknál 53-42-re hozta az egymás elleni különcsatát. A (közel)múltat látva erősen kétséges, hogy Ayton védekezése komoly kihívás elé állítaná Jokicsot egy-egyben, anno a 2021-es párharcban is csak azzal tudták lelassítani a szerb centert, hogy egy mezőnyvédő megpróbált rásegíteni és ezzel megállásra, passzolásra kényszerítették. A jelenlegi Denver ellen ez kevésbé tűnik megfelelő taktikának, hiszen Jokics a Wolves ellen is 9 gólpasszt átlagolt úgy, hogy időnként kifejezetten passzívnak tűnt támadásban. Egy-egyben a palánk közelében könnyen tud pozíciót fogni és kisarkazni ellenfelét, ha kap egy szorosabb védelmet a triplavonalnál, akkor a palánk alatt nagy területek nyílhatnak meg, ha pedig Ayton a festék felé is figyel, könnyen szétdobhatja: a Minny ellen 50 százalékkal szórt be meccsenként 2.2 hármast, mindkettő egyéni playoff-csúcsa. 

A Denvert általában ott lehet megfogni támadásban, ha megtörik a ritmusukat, mivel alapvetően az üresre kijátszott triplákból, illetve a festékből szerzett pontokból élnek (Jokics pozíciói, Gordon alapvonali befutásai, Murray sűrűbb, MPJ ritkább betörései), klasszikus egy-egyben szinte csak Jokics és Murray (és a padról Brown, illetve az eddig mellőzött Reggie Jackson) tud eredményesen játszani. A Suns periméter-védekezése kevésbé alkalmas a ritmusuk megtörésére. Az a Wolves ellen látszott, hogy Jamal Murray ellen csak az a hatásos vérszívás, ha a megfelelő védő csinálja és kis túlzással a vécére is elkíséri, de a Suns kezdőjében mindkettő problémás. Chris Paul ugyan még mindig kiváló védő, de ebbe valószínűleg belerokkanna, Devin Booker és Kevin Durant lábait kicsit luxus erre pazarolni, Ayton szóba sem jöhet – Torrey Craiget ki lehet erre próbálni, de ez hosszútávon nem működőképes. A padról elsőre Josh Okogie tűnhet adekvát megoldásnak: gyors, atletikus, támadásban is bedobja az üreseket, de ő csak kétségbeesett lépés lenne Monty Williams-től. Ennél jóval valószínűbb, hogy alapesetben Murray nem kap majd védőőrizetet, hanem Chris Paul és a LAC ellen kiváló védekezést felmutató Devin Booker próbálja majd megakadályozni, hogy kettő-kettőkből hatékonyan szervezzen. Sok helyen felvetik, hogy Paul esetleg túl alacsony lehet Murray ellen, de itt a rutin kompenzálhatja a hiányzó centiket – ebből akkor lehet gond, ha a „testőr” Okogie-val alacsonyabb szerkezetre váltana a Suns, mert akkor Paul vagy Booker MPJ-vel vagy Gordonnal kerülne párba. 

A Suns-nak tehát sok védekezésbeli problémája lehet, de a Denvernek még több. Az egy kis könnyebbség, hogy ha Ayton megy elzárni, akkor Jokicsnak a pick’n’popokra annyira nem kell figyelnie, viszont már az egy sebességi fokozattal lassabb Gobert befelé válásai is sok gondot okoztak a Nuggets kevésbé fordulékony centerének. Ha inkább Aytonra figyel, akkor felkínálja a helyet a félüres középtávolikra, ami talán még rosszabb. Az elmúlt években a Paul-Booker páros hozta vissza a középtávolik reneszánszát, hiszen nem csak tűpontosan, de nagy volumenben is kezdték használni ezt a fegyvert, most pedig már Duranttel trióban képesek szétdobni az ellenfeleket 3-7 méterről. Amennyire előny Jokics játéka támadásban, annyira hátrány védekezésben, és ezzel alighanem együtt kell majd élnie Michael Malone vezetőedzőnek. Ha csak azt néznénk, hogy egy-egyben milyen párok alakulnak majd ki, akkor Murray és KCP képes jó munkát végezni Paulon és Bookeren, Aaron Gordon gyötörheti Durantet, MPJ odaérhet Craig kinti dobásaira, illetve lehúzhatja az üres védőpattanókat, de ha Jokics nem tud mit kezdeni a kettő-kettőkkel, akkor a Suns folyamatosan képes lesz előnyöket kreálni és jelentősen kisebb erőráfordítással kosarakat szerezni. 

Erre nagy szüksége is lehet a Suns-nak, mivel egy meccs 48 percig tart, és bár Monty Williams megpróbálta, nem lehet csere nélkül játszatni a sztárokat. A Clippers ellen is az volt a fő probléma, hogy a cseresorok csatáját utcahosszal vesztette el a Phoenix leginkább azért, mert nem volt olyan csere, aki rendesen tudott volna kreálni. Ezt a gondot oldhatja meg Cameron Payne, aki ugye már játszott egy keveset a LAC elleni zárómeccsen, de előbb még formába kell lendülnie, hogy valóban érdemi segítséget tudjon nyújtani, erre 1-2 meccs biztosan rá fog menni. Ha azonnal felpörög, az akár az egész párharc egyik kulcsfaktora is lehet – ha 3-4 meccs is kevés lesz neki, szintén kulcsfaktorrá válhat, de fordított előjellel. 

Az ugyanis elég valószínűnek tűnik, hogy hat meccsig elmegy a párharc, és a második felében egyre égetőbb problémává válhat a Suns húzóembereinek rengeteg játékperce. A sérülés mindig benne van, de inkább arra gondolok, hogy előbb-utóbb kevesebb energiát tudnak fordítani a védekezésre, akkor pedig a Nuggets kezdőötösének támadójátéka is a Suns-éhoz hasonlóan gördülékennyé és könnyebbé válhat.

A Phoenix használható cseresora a LAC ellen gyakorlatilag Josh Okogie-ból állt. Jock Landale hamar kikopott, Bismack Biyombónak régóta ismertek a limitációi, Damion Lee és Landry Shamet pedig teljesen elveszett – különösen Shamet a problémás, mert az ő hármasaira nagy szükség lenne. Payne visszatérésével talán Shamet is magára talál, de ha nem, akkor marad Terrence Ross, Darius Bazley, TJ Warren és Ish Wainwright – papíron jó nevek, kieshet a kezükből 1-1 jó meccs, de eddig minimális játékidőt kaptak (ha kaptak) és akkor sem váltották meg a világot. 

A Denver is alapvetően három cserével operált, de ők értek is valamit. Bruce Brownról már esett szó, szinte minden meccsen nagy lendületet tudott hozni a padról, a kezdőötössel is nyugodtan fent lehet hagyni. A Suns ellen is jó megoldás lehet akár second unit leaderként, akár KCP helyén egy plusz szervezőként, akár harmadik hátvédként, ha nagyobb nyomást akarnak helyezni a periméterre. Christian Braun mindkét oldalon hozzá tudott tenni a Wolves ellen, a Suns cseréit is elnyomhatja, míg Jeff Green időnként meg tudta tréfálni Karl-Anthony Townst. Ha kell egy Kevin Durant-lassító Gordon mellé, akkor Green is kellemetlenkedhet korábbi csapattársának, de a második sorban is oktathat 36 éve minden rutinjával. 

A Denver második sorában is vannak további jó nevek, ám ők szinte egyáltalán nem kaptak lehetőséget. DeAndre Jordan elbirkózhat Biyombóval, Reggie Jackson is talán hozhat egy jó meccset (ha pályára kerül), de utánuk azért már elég nagy PO-lutri a névsor: Zeke Nnaji, Vlatko Cancar, Thomas Bryant vagy Peyton Watson csak akkor láthat pályát, ha sérülés van vagy lángol a tető. 

Az edzők tekintetében nem érzek nagyobb különbséget. Michael Malone és Monty Williams is alapvetően hisz a rendszerében és a sztárjaiban, csak akkor változtat, amikor már tényleg kötelező. Williams-nek talán kicsit jobb a sajtója, hiszen két éve nagydöntőig vitte a csapatát, de a tavalyi, Dallas elleni második körös bukta azért megmutatta, hogy bőven akadnak korlátai. Jó eséllyel ebben a párharcban is csapágyasra lesznek hajtva a húzóemberek (A Suns számait már ismerjük, míg Jokics 37, Murray 38 perc körül átlagolt a Wolves ellen), de előbb-utóbb eljutunk arra a pontra, ahol az egyik mesternek érdemben bele kell nyúlnia a párharcba. Előfordulhat, hogy mindkét edző számára eljön majd ez a pillanat és az igazi kérdés nem is az, hogy mit lépnek, hanem hogy lépnek-e egyáltalán. 

Össszefoglalva a Suns kezdőötöse hatékonyabbnak tűnik a Denverénél támadásban, de a Nuggets cserepadja jóval hasznosabb/élesebb. Ha Cam Payne azonnal jól száll be és a Suns kezdőötöse a papírforma szerint valamivel ponterősebb, akkor hamar fölénybe kerülhet a Phoenix és akár 3-1-es vezetésre is szert tehet. Véleményem szerint ez a széria legalább hat meccsig tart majd, de erősen benne van egy hétmérkőzéses klasszikus is – a Denver magjának van tapasztalata abban, hogyan kell 1-3-ról kiegyenlíteni egy párharcot, még akkor is, ha 2020-ban nem nézők előtt, hanem a buborékban csinálták meg két alkalommal. 

Tipp: ha hatmeccses lesz a sorozat, akkor otthon lezárhatja a Suns és 4-2-vel továbbmehet, ha viszont lesz hetedik meccs Denverben, ott a hazai pálya és a hosszabb pad miatt a Denvert érzem esélyesebbnek egy 4-3-as továbbjutásra. Betonbiztos tipp nem létezik ebben a párharcban, személy szerint hét meccset szeretnék látni, így "logikailag levezetett" tippem: 4-3 a Denvernek.