NBA Playoff 2023: Az első kör beharangozója (7/8)

Milwaukee Bucks (1.) – Miami Heat (8.)
Első mérkőzés: 2023. április 16., vasárnap 23:30

Mi történt eddig?

A Milwaukee-t tavaly Khris Middleton sérülése gáncsolta el a playoffban, és bár extra védekezéssel, valamint Giannis Antetokounmpo MVP-szerű teljesítményével így is hét meccsre kényszerítették a Bostont, de végül elfogytak és kikaptak, így nem tudták megvédeni a bajnoki címüket. Ennek a szezonnak úgy vágtak neki, hogy természetesen ismét a bajnoki elsőség a cél: ugyan Donte DiVincenzo távozott, de ledraftolták MarJon Beauchampet, leigazolták a sérülésből visszatérő Joe Inglest, és megtartották a Portis-Matthews-Carter-Ibaka sort. Ezt követően remek formában kezdtek, ők maradtak legtovább veretlenek és 9-0-val nyitották az idényt, majd jött egy hullámvölgyük, a következő nyolc meccsükből ötöt is elbuktak. Middleton később visszatért, és elkezdték szép lassan beépítgetni, szezon közben megszerezték Jae Crowdert is, de összességében elmondható, hogy sokáig nem szakadtak meg annak ellenére, hogy végig ott mozogtak a tabella első három helyén. Voltak sérüléseik, és egyébként is óvatosan bántak minden fontos játékosukkal, tojásokon lépkedtek a back-to-backeknél, akinek fájt valamije, azt pihentették, de nem is pörögtek igazán 100%-osan akkor sem, amikor egészségesek voltak. Aztán Giannis Antetokounmpo az All-Star körül rendet tett: január 23-án még 29-17-tel álltak a clevelandi vereség után, ezt követően viszont egy 29-7-tel rohantak el az első kiemelésig – majd az utolsó két meccsüket már tét nélkül elbukták, de így is ők nyerték az alapszakaszt.

A Miami csalódást keltő szezont teljesít. A keret tavaly első kiemeltként nyerte a keleti alapszakaszt, ebből lett mostanra nyolcadik úgy, hogy a mutatott játék és az előző 84 mérkőzés alapján éppen ott van, ahova való. Nyáron elvesztették PJ Tuckert, érdemi erősítés nem érkezett, próbálkoztak ezzel-azzal szezon közben, de végül csak Kevin Love-ot tudták behúzni, aki azért szintlépésnek már nem nevezhető, és playoff-párharcban pláne nem ér fel Tucker hasznosságával. A holtfáradtan, félsérülten, egy-két elrontott játékkal elvesztett keleti döntő óta nem tudtak visszazárkózni arra a szintre, az egész alapszakaszban csak egy-egy találkozóra mutattak valamit abból a formából, és igazából végig 50% körüli gárdaként teljesítettek. A 4-7-es és 7-11-es rajt után azért kicsit összekapták magukat, január végén 28-22-re, február közepén, az All-Star előtt nem sokkal 32-25-re álltak, ott úgy tűnt, hogy stabilizálhatják magukat, de aztán hétből hatszor kikaptak, és végül azt sem tudták kihasználni, hogy a Brooklyn szétcserélte a keretét – március végén újabb három vereségbe csúsztak bele pocsék támadójátékkal, itt eldőlt, hogy playint kell játszaniuk. Ott aztán elsőre borzalmasan puha játékkal megégtek a Hawks ellen, majd ma hajnalban már jóval keményebb, harcosabb produkcióval lebirkózták a Chicagót, bár a támadójátékuk itt is rosszul nézett ki. Az egész szezonjukat belengte ez a probléma, és az, hogy nem számíthatnak Kyle Lowryra: az irányító ritkán játszott, és amikor igen, akkor sem közelítette meg azt, amit vártak tőle. 

Az alapszakaszban 2-2-re végeztek egymással, az első két meccset még a Heat nyerte januárban úgy, hogy a Bucksnál sem Antetokounmpo, sem Middleton nem játszott, majd februárban kettőt nyert a Bucks, bár a második (és egyben utolsó) alkalommal megsérült Giannis, és csak pár percet tudott a parketten tölteni. 

Mi várható?

Elsősorban egy védekezés-orientált, kőkemény, brusztolós párharc. Az esélyes természetesen a ligaelső, ez minden első kiemeltnél így van, de a Bucks ráadásul tényleg nettó bajnokesélyes jelen pillanatban. Védekezésben a negyedik, lepattanózásban a harmadik, támadásban viszont csak a tizenegyedik helyen zárta a társaság az alapszakaszt, de ez utóbbiban egyértelműen van még tartalék, hiszen a játékpercekre, a terhelésre nagyon figyelt Mike Budenholzer. 

A Heat esetében óriási gond a támadójáték: védekezni tudnak a floridaiak, top tízesek voltak a ligában az alapszakasz során, és ennél tudnak még jobbat is, ha mindenki a legjobbját hozza. Tudnak váltani, több poszton is jól védekező játékosokkal tudnak zavart okozni, és ne tévesszen meg senkit az, hogy például Tyler Herrók vagy Kevin Love-ok is vannak az aktív rotációban: Erik Spoelstra speciális zónája még a Dragic-Herro-Robinson-Olynyk sorral is vállalhatóan működött, annál azért egy fokkal mégis hasznosabb a mostani állomány hátul. A problémát viszont az jelenti, hogy támadásban iszonyatosan szenvednek: csak a 25. helyen zárták az alapszakaszt, és bár az All-Star után valamelyest feljavultak a tavalyi playoff óta problémás tripladobásban, de olyan tűzerejük még mindig nincs, ami egy komoly, hosszú párharcban kisegítené őket. Ennek fő oka egyébként a playmaking hiánya, Jimmy Butler természetesen más játékos a rájátszásban, mint az alapszakaszban, és itt akár legit első opció is tud lenni, de rajta kívül nincs minőségi, hatékony szervező – Kyle Lowry már csak alig látható árnyéka korábbi önmagának, Herro pedig nem tekinthető konstans, komoly támadófegyvernek.

Ha mindezt összehozzuk azzal, hogy a Milwaukee mit tud felrakni védőoldalon, akkor nem sok jóra számíthat a Miami. Jrue Holiday könyörtelen kezelésbe veheti Butlert úgy, hogy Jevon Carter is mindig óriási nyomást helyez a labdás emberre, váltások után megérkezhet Middleton, vagy éppen Giannis, az általában gyűrűt támadó Butlert pedig az Év Védője díj egyik várományosa, Brook Lopez fogadhatja a festékben – könyörtelen daráló ez, és nincs igazán társ, aki levehetné a válláról a terhet. Éppen emiatt a Bucks minden bizonnyal minden figyelmét Butlerre és a festék védésére fogja összpontosítani, amiben Mike Budenholzer regnálása alatt nem igazán találni jobb csapatot: ezt a mostani Heatet nyugodtan lehet dobatni kintről, egy meccsen elsülhet Lowryék keze, de hogy azzal párharcot nem fognak nyerni, az teljesen biztos. 

Ha azt nézzük, hogy a Milwaukee hogyan fog pontot szerezni, akkor azt láthatjuk, hogy ha a Heat a legjobb formáját hozza, akkor az sem lesz egyszerű. Giannisra Adebayo jó opció, Butler intelligenciája is hozhat eredményt vele szemben, azzal pedig talán együtt tud élni a Miami, ha mondjuk Brook Lopez lesz a megoldás – bár tegyük hozzá, hogy ha Lopezt üresen hagyják, elváltják, nem törődnek vele, akkor minden további nélkül bedobálgatja a maga 25-28 pontját. De azért ehhez a terheléshez ő nincs hozzászokva, és egy gyorsabb, mozgékonyabb, jól dobó ötössel valami sanszot teremthetne magának a Heat – csak kérdés, hogy van-e ilyen, mert ahogy fentebb már írtuk, a kinti dobásokat eleinte biztos, hogy nem fogja túl komolyan venni a Milwaukee, hiszen nincs miért. A Middleton-Holiday pároson alapesetben Butler és talán Lowry teljesíthet szolgálatot, de fontos szerepe lehet Victor Oladipónak is: ha ő pályán tartható lesz, akkor elöl-hátul képes lehet X-faktorrá válni floridai szempontból. Van benne playmaking, egy-egy jó napján van benne tripla, és hátul is tud agresszív, kőkemény védőmunkát bemutatni, csak ezt általában nem tudja huzamosabb ideig produkálni – márpedig itt arra lenne szükség. Összességében a Bucks azért még így sem áll rosszul támadásban, és előbb elhisszük azt, hogy a Miami nem tudja egyszerre megoldani az MVP-kaliberű Giannis őrzését úgy, hogy a Middleton-Holiday-Lopez trió dolgát is megnehezíti, mint azt, hogy a Heat a semmiből szintet lép és meccseken keresztül szétdobja ellenfelét. 

A Miami veszélyességéhez egyrészt az kell, hogy Butler a legjobb önmagát adja, igazi Playoff Jimmy legyen, aki könyörtelenül gyűjtögeti a büntetőket, bontja meg a védekezését, dobálja be a nehéz tempókat, és közben a többieket is megtalálja a labdával. Másrészt rendkívül fontos lenne az, hogy Adebayóék valamelyest le tudják lassítani Giannist, vagy legalábbis kicsit ki tudják zökkenteni, jókor faultolják, a passzjátékát megnehezítsék, rossz döntésekbe hajszolják. Harmadrészt kelleni fog egy jó triplázás mérkőzéseken keresztül, negyedrészt pedig az, hogy a Bucksnál legyenek betli teljesítmények.

Valamennyi esély mindre van, és ez utóbbira még térjünk ki egy kicsit. Middleton egyelőre maximum egy-egy villanásra tudta előkapni a régi énjét, ami második opció volt ebben a csapatban, de alapvetően az egész szezon az ő ritmuskereséséről szólt, és benne van a pakliban, hogy most sem nagyon fogja megtalálni, gyengén fog dobni, elveszik a szorításban, nem tudja hozni azokat a fontos dobásokat, amiket mondjuk egy Giannis-duplázás esetén hoznia kell. Tegyük hozzá, hogy most sincs 100%-os állapotban, nem teljesen egészséges, de ugyanezt elmondhatjuk Pat Connaughton és Grayson Allen esetében is. Azért ha egyikük sem talál be mondjuk kintről, akkor a Milwaukee támadójátékában is lehetnek hézagok.

És végezetül: a Heat számára nagyon fontos lenne, hogy be tudjon vinni egy korai ütést. A nyolcadik kiemelt előnye, hogy amíg a Milwaukee hosszú hetek óta nem játszott igazán komoly tétmeccset, mert vezette a ligát, és nem nagyon számított semmi (sőt, igazából a tavalyi playoff óta nem volt szorult helyzetben, amikor igazán nagyon muszáj lett volna nyerni), addig a Miami túl van két kőkemény playin-meccsen. Az elsőn már megkapta a maga pofonját a Spoelstra-legénység, megérezte, hogy mi az az energiaszint, ami kell, a második meccsen ezt nagyjából hozni is tudta – van benne két olyan küzdelem, ami megalapozta a playoff-hangulatot, beindította a motort. Az ilyen szériák első meccse mindig lutri amiatt, hogy ki milyen hozzáállással, fizikalitással veti bele magát a küzdelembe, és bár itt mindkét csapat tud nagyon fizikális lenni, sőt ez az egyik fő erénye, de mégis más az, amikor már belekóstolt ebbe az egyik fél, míg a másiknak csak az emlékeiben él az, hogy ez milyen is lehet. Ha a Heat az első meccsen ezt meg tudja lovagolni, kifog egy jó dobóformát, és esetleg elveszi a pályaelőnyt, akkor benne lehet a pakliban az, hogy elkerüli a tükörsima, ellenállás nélküli kiesést, és érdekessé teszi a párharcot.

Emeljük még ki azt, hogy a Miami szokatlanul „playoffos” alapszakaszt teljesített két szempontból: egyrészt a 29. leggyorsabb, vagyis a második leglassabb csapat volt, a védekezése az ellenfeleket is lelassította, és támadásban sem a rohanást kereste, ami fontos faktor a rájátszásban, ez az egyik lényeges váltás általában az alapszakaszhoz képest. Másrészt pedig ligacsúcsot jelentő 54 olyan találkozót vívott meg a reguláris szezonban, ami clutch végjátéknak számít, vagyis hogy maximum öt pont volt a különbség az utolsó öt percben. Rengeteg tapasztalata van a társaságnak a szoros, kiélezett helyzetekben, ma hajnalban a Bulls ellen is éppen ilyen szituációban tudott nem hogy higgadt maradni, de egyenesen szintet lépni – meglátjuk, hogy ennek lesz-e haszna a széria során.

Összességében vannak dolgok, amikre figyelnie kell a Milwaukee-nak, vannak kérdőjelek Gianniséknál is, de náluk van a széria legjobb játékosa, sőt valószínűleg a top ötből vagy top hatból négy, náluk van a pályaelőny, pihentebbek, és sokkal meggyőzőbbek – gyakorlatilag minden mellettük szól. Ha a Heat minden említett problémára a lehető legjobb választ adja, akkor megnehezítheti ellenfele dolgát, mert a playoff-rutin megvan, Butlerben mindig lehet bízni, ahogy Spoelstrában is – de ehhez tényleg mindennek össze kell állnia. A realitás az, hogy nagyrészt lassú, védekezős, küzdelmes meccseken, de nem túl hosszú párharcban jut tovább a Milwaukee.

Tipp: 4-1 a Milwaukee Bucks javára.