NBA Playoff 2023: az első kör előzetese (5/8)

Memphis Grizzlies (2.) – Los Angeles Lakers (7.)
Első mérkőzés ideje: 2023. április 16., vasárnap 21:00

Mi történt eddig?

A Memphis a tavalyi szezonban robbant be igazán a köztudatba, piszkosul fiatal és tapasztalatlan csapatuk 56-26-os mérleggel Nyugat második helyén végzett. A rájátszás első körében egy kifejezetten szoros párharcban 4-2-es arányban múlta felül a Minnesota Timberwolvest, hogy aztán a Golden State Warriors ellen készülhessen a második körre. A Grizzlies és a Warriors párharca azóta már-már legendássá vált, elsősorban a szócsaták és a személyes ellentétek miatt. A párharc az első három mérkőzésen abszolút felért egy Nyugati Konferenciadöntővel, a harmadik meccsen azonban Ja Morant sérülése végleg eldöntötte a párharcot Curry-ék javára, akik később egészen a bajnoki címig meneteltek. A Grizzlies ennek ellenére bőven a várakozásokon felül teljesített, egy rájátszásban szinte teljesen tapasztalatlan kerettel és vezetőedzővel a liga legjobb csapatainak is bőven tudott fejtörést okozni. Éppen ezért a vezetőség úgy döntött, hogy nyáron meghagyja a csapat gerincét, és nagyrészt olyan játékosoktól válik meg, akik nem tudtak az aktív rotáció közelébe férkőzni. Nem tudta azonban elkerülni két fontos cserejátékosának távozását: az előző szezon elit védekezésében masszív szerepet játszó De’Anthony Melton egy azévi draft cetliért (amiből a 23. helyen végül David Roddy került kiválasztásra) és Danny Green játékjogáért Philadelphiába tette át székhelyét, de a szerződése lejártával szabadügynökként távozott Kyle Anderson is, aki a következő szezont Minnesotában kezdte meg. Két fontos kiegészítőjátékosa mellett azonban nem nyúlt a kulcsemberekhez a vezetőség, megmarad a Morant-Bane-Brooks-Jackson Jr.-Adams kezdőötös, ami amellett, hogy a kintről is rendkívül veszélyes tud lenni, a palánk alatti játékot is dominálja a pálya mindkét oldalán. Ahelyett, hogy a szabadügynökpiacon nyüzsgött volna Zach Kleiman general manager, a csapat a drafton volt aktív és négy fiatal játékossal gazdagodott a kiválasztó után, közülük igazán viszont csak Roddy kapott lehetőséget a bizonyításra, akinek meccsenként átlagosan 18 perc bizalmat szavazott Taylor Jenkins vezetőedző. Draftolatlan tehetségként érkezett az a Kenneth Lofton Jr., akire először masszív testalkata miatt figyelt fel a publikum, majd az alapszakasz utolsó mérkőzésén jelezte, hogy  érdemes rá más miatt is odafigyelni: az OKC ellen 42 ponttal és 14 lepattanóval hálálta meg első komolyabb percmennyiségét a csapatban. A Grizzlies nyáron több fontos játékosával is új feltételek mellett kötött szerződést, a legfontosabb természetesen Ja Morant lekötése volt, aki amint lehetett, azonnal aláírta az újonc szerződésének maximális hosszabbítását, 5 évre 193 millió dollárért igazolta újra sztárját a csapat. Rajta kívül azonban Steven Adams, Brandon Clarke és John Konchar is hosszabbítottak, Tyus Jones pedig szabadügynökként írt alá újra. Így a Grizzlies az újoncok és néhány játékosmozgás kivételével gyakorlatilag a tavalyihoz szinte teljesen hasonló játékoskerettel vágott neki a 2022-23-as kiírásnak.

A szezont a Memphis remekül kezdte, első öt meccséből négyet megnyerve rögtön a nyugati mezőny élmezőnyébe tartozott. Ja Morant kirobbanó formában kezdte az idényt, a szezonnyitón 34, majd a rá következő meccsen 49 pontig jutott, szinte meg sem érezte a csapat Jaren Jackson Jr. hiányát. JJJ végül november második felében léphetett először pályára, a csapat pedig azzal, hogy szinteket javult a palánk alatt védekezésben (és persze támadásban is több opciója volt a magasemberrel a soraiban) rögtön megindult felfelé és a negyedik helynél rosszabb pozícióban sosem volt Nyugaton – annak ellenére, hogy a kiegyensúlyozottság mintaképe biztosan nem a memphisi együttes volt az idényben. December elején lendült először igazán formába a csapat, akkor tíz meccsükből kilencet is megnyertek és hoztak egy hétmeccses veretlenségi sorozatot, így átvették a vezetést a konferenciában. Ezt a sikerszériát azonban egy hullámvölgy követte, a következő öt lejátszott mérkőzésükből csupán egyet tudtak megnyerni Moranték – ezt a Denver Nuggets köszönte szépen, Jokicsék éltek a Grizzlies megtorpanása adta lehetőséggel és ők lettek Nyugat listavezetői, amit végül egészen az alapszakasz végéig tartani is tudtak. A 2023-as naptári évet ismét a liga legélesebb csapataként kezdte meg a Memphis, zsinórban tizenegy győzelemig jutottak, majd újra következett egy – minden korábbinál nagyobb – bezuhanás, ami „véletlenül” teljesen egybeesik Steven Adams kiválásával, a center térdsérülése miatt a hátralévő szezon egészét ki kell, hogy hagyja. Zsinórban öt vereség és kilencből nyolc zakó következett, az olló pedig egyre nyílt az első helytől számított távolságot illetően, reális esély már nem mutatkozott arra, hogy a Denvert be tudja érni a Grizzlies. Egy rövid átmeneti időszak után – ahol egymást váltották a két-három meccses nyeretlenségi és veretlenségi sorozatok – azonban amikor már Morant eltiltása és Clarke szintén szezon végét jelentő sérülése után szinte senki sem várta, ismét magára talált a Memphis: márciusban úgy nyert meg a társaság tizenegy találkozójából tízet is, hogy hét meccsen át nem talált legyőzőre. Ekkor a csapat élére Desmond Bane és Jaren Jackson Jr. álltak, meg sem érezték a felelőtlen Morant kilencmeccses kihagyását, nélküle, majd a továbbiakban két fontos magasembere nélkül is folyamatosan zárkózott a Denverre, végül 51-31-es mérleggel két meccsel a Denver Nuggets mögött zárták az alapszakaszt.

A Lakers a tavalyi szezonban minden idők talán legnagyobb csalódását produkálta, 33-49-es mérlege csak a tizenegyedik helyre volt elég, így a sérülésekkel (és csapatépítési problémákkal is bőven) küszködő csapat a playinbe sem tudta magát kvalifikálni. Frank Vogelnek megköszönte a munkát a vezetőség, helyére pedig a Milwaukee Bucks segédedzőjét, a vezetőedzőként idén bemutatkozó Darvin Hamet nevezte ki. Ráadásul a nyár sem ígérkezett túl kecsegtetőnek számukra, hiszen Russell Westbrook szerződése cserélhetetlennek bizonyult, így az egyetlen értéküket sem tudták beáldozni más, a gépezetbe jobban illő játékos(ok)ért. Cserébe távozott egy rakat olyan játékos, akikkel így egy év távlatából visszagondolva még nevetségesebb, hogy a Lakers az előző szezonban bajnoki címért szeretett volna küzdeni. Egyáltalán nem meglepő, hogy az olyan játékosok, mint például D.J. Augustin, Avery Bradley, Trevor Ariza, Kent Bazemore vagy Wayne Ellington nem hogy arany-lila mezben, de azóta már a ligában sincsenek. A vezetőség nem hosszabbította meg a lejáró veteránokat sem, így Carmelo Anthony, Dwight Howard és Rajon Rondo sem kezdte meg az új szezont Los Angelesben. Az off-season egyik legfontosabb és minden bizonnyal legfájóbb távozója Malik Monk volt, aki a LAL előző szezonjának egyik legüdébb színfoltja volt, a csapat azonban képtelen volt jobb ajánlatot adni neki, mint a többi csapat, a hátvéd így Sacramentóba került. Elcserélték Talen Horton-Tuckert és Stanley Johnsont is, értük Patrick Beverley érkezett elsősorban 3&D célokra, a megüresedő lyukakat pedig olyan szabadügynökökkel töltötte fel Rob Pelinka, mint Dennis Schröder, Lonnie Walker IV, Troy Brown Jr., Thomas Bryant vagy Juan Toscano-Anderson. Érezhető tehát, hogy bár a csapatépítés módszere nem változott az elmúlt évekhez képest (hiszen Westbrook szerződése jelentős korlátokat jelentett), de a minőség már szignifikánsan javult a tavalyi „kukázáshoz” képest. Továbbá szintén fontos, hogy a tavalyi csalódást keltő szezon után is sikerült megegyeznie a csapatnak LeBron Jamesszel, aki további 2+1 évre, 97 millió dollárért írt alá a csapattal. 

A szezon természetesen így is a James-Davis páros egészségén alapult, no meg annak a Russell Westbrooknak a csapatba építésén, akivel Ham közölte, hogy nem elképzelhetetlen, hogy hatodik emberként számol vele a csapat. Westbrook azonban továbbra is kezdőként szerepelt a szezon első három mérkőzésén, a rendszer pedig továbbra sem működött. A Lakers zsinórban öt zakóval és 2-10-zel nyitotta az alapszakaszt, az első néhány hét alatt kiderült, hogy szinte reménytelen a csapat helyzete. Westbrook padról való behozatala némileg javított az összképen, de azok után, hogy Anthony Davis MVP-formában játszott, decemberben egy hónap kihagyásra kényszerült, a csapat védekezése pedig ezzel teljesen szétesett. LeBron Jamesnek is voltak kihagyásai, februárban a pontrekord megdöntése után ő is hosszabb időre kidőlt, akkor azonban már más szelek fújtak LA-ben. A trade-deadline ugyanis óriási fordulópontot hozott a Los Angeles-iek életében, előbb Rui Hachimuráért adták oda Kendrick Nunnt és második körös pickeket a Wizardsnak, majd a Utah Jazzel és a Minnesota Timberwolvesszal is sikerült megegyezniük Russell Westbrook elpostázásával kapcsolatban: a három csapatot érintő cserében D’Angelo Russell visszatért Los Angelesbe, de elit védekezésével Jarred Vanderbilt, triplázásával pedig Malik Beasley is betömte az aranysárga-lilák lyukait. A cserehatáridő napján távozott a csapattól a kifejezetten jól szereplő Thomas Bryant, az ő helyére Mo Bamba érkezett, akiért Patrick Beverley-t küldte a Lakers Orlandóba. Ezek után a Lakersnél február elején új időszámítás kezdődött: a társaság még LeBron James hosszabb sérülését is bőven elbírta kritikus helyzetben, sőt, a deadline óta produkált 18-9-es mérlegüknél csak a Bucks és a Sixers teljesített jobban. Az őrült nyugati versenyfutásban kifejezetten jól teljesítő Lakers utolsó tizenkét meccséből tízet is behúzott, végül 43-39-es mérlegükkel hetedik helyen jutottak a playinbe, ahol a néhány nappal ezelőtti, Minnesota elleni, őrült végjátékot hozó találkozón sikerült kiharcolniuk a rájátszásba jutást. 

A felek alapszakaszban lejátszott egymás elleni párharcát meglepetésre a Lakers nyerte, három lejátszott meccsükből kettőt is az arany-lilák húztak be – bár érdemes megemlíteni, hogy a két csapat három szupersztárja egyszer sem lépett egyidőben pályára, James és Davis például idén még nem játszott együtt Moranték ellen. Az első találkozóra januárban került sor, ami egy emlékezetes végjátékkal zárult, Dennis Schröder egy clutch labdaszerzéssel, majd az abból érkező 2+1 kosárral fordította meg az utolsó másodpercekben a meccset, de Russell Westbrook is közel harminc pontot szórt a padról, Anthony Davis nélkül tehát fontos és nagy győzelmet szerzett az akkor még kevésbé stabil LAL. A második összecsapáson sima Memphis-győzelem született, akkor a már átalakult Lakersben LeBron James volt sérült,  Davis közel 30-20-as meccse viszont nem volt elég a 39 pontos tripla-dupláig jutó Ja Morant ellen. Ezt követően nem sokkal jöhetett a felek utolsó derbije, ahol az eltiltását töltő Morant nélkül nem volt reális esélye a Grizzliesnek, Anthony Davis pedig 30 ponttal és 22 lepattanóval feledtette James és Russell hiányát. 

 
Mi várható?

A Grizzlies tehát ismét egy tekintélyt parancsoló alapszakaszt tudhat maga mögött, és mivel számottevően nem változott a keret magja, így a tavalyi playoff-tapasztalatukra mindenképpen támaszkodhatnak az idei szezonban. Taylor Jenkinsnek már az előző két idényét is a ligaelit védekezés határozta meg, 2021-ben hatodik, 2022-ben negyedik, az idei szezonban pedig a második legkevesebb pontot kapta a csapat 100 labdabirtoklásra vetítve, ez elsősorban a kimagasló rim protectionnek és a festékbeli védekezésnek köszönhető, ebben a JJJ-Adams-Clarke fémjelezte magasember rotáció kulcsszerepet játszik. A támadójáték már „csak” a ligaátlag szintjét súrolja, 115-ös ORtg-jük csak a 14. helyre volt elég idén, védekezésük ezt azonban olyannyira ellensúlyozza, hogy +3,9-es NET Ratingjüknél csak a Boston, a Cleveland és a Philadelphia hozott jobbat a mezőnyben. A fizikális védekezésre épülő rájátszásban azonban érdekes lehet, hogy miként alakul majd a memphisiek védekezése, Steven Adams és Brandon Clarke kiesése óta ugyanis a tizenötödik helyre csúsztak vissza ebben Moranték. Abban az időszakban (november közepétől január végéig), amikor a Jackson Jr.-Adams-Clarke trió egyidejűleg egészséges volt, a Grizzlies 108,4-es DefRtg-jénél senki sem tudott jobbat elérni – nem kérdés tehát, hogy a három játékos szerepe megkérdőjelezhetetlen a csapat védekezésében. Ezért is nagy kérdés, hogy Adams és Clarke nélkül mennyire lesz képes felkeményíteni a védekezést Taylor Jenkins, ráadásul Anthony Davis ellen a lepattanózás is kardinális kérdés lesz. A Grizzlies remek gyűrű alatti védekezését mutatja az is, hogy ellene dobtak a leggyengébb százalékkal az ellenfelek, a gyűrű közvetlen közeléből a kísérletek csak 65%-át nyelték be, ahogy viszont egyre távolodunk a gyűrűtől, egyre rosszabb helyet foglalnak el JJJ-ék a rangsorban – az ellenük dobott középtávolikban már csak a középmezőnyben, a triplákban pedig a mezőny alsó harmadában található a csapat. A periméter védekezés tehát nem az igazi, Morant, Bane és Brooks sem tartozik posztja legjobb védői közé, de a kispadról sem tud kellő mennyiségű és minőségű kinti védő érkezni. 

A Lakersnél gyakorlatilag kettéoszlik a szezon a Westbrook előtti és utáni korszakra, természetesen ahogy a Grizzliesnél az Adams és Clarke nélküli játék, addig a Lakersnél is a Westbrook-csere utáni időszak játékai és statisztikái lesznek számunkra mérvadóak. A nem éppen a labda nélküli mozgásairól híres irányítóval a csapat spacingje gyakorlatilag megszűnt létezni, ez volt a probléma már az előző szezonban is. A Lakers szezonja Rob Pelinka és a vezetőség zseniális húzásával azonban egy csapásra megváltozott. D’Angelo Russell személyében egy James mellé jóval kompatibilisebb irányító érkezett a csapatba, aki egyébként karrierjének egyik legjobb szezonját futja idén: 47%-os mezőnyhatékonyságánál, 40%-os triplázásánál és 83%-os büntetőzésénél sem sikerült soha jobbat elérnie korábban. Russellnél fontos kihangsúlyozni, hogy nem csupán egy jóval megbízhatóbb dobó, hanem labda nélküli mozgásaival is jóval többet tud segíteni a James-Davis páros melletti csapatjátékban, mint elődje. Kifejezetten fontos erősítés volt Jarred Vanderbilt, aki már az elmúlt szezonban is a liga legjobb védői közé tartozott, a Lakersnek pedig úgy kellett egy ilyen játékos, mint egy falat kenyér: a trade deadline-ig a csapat védekezése csak a huszadik volt, Vanderbilt (és társai) érkezése óta viszont a harmadik legjobb a mezőnyben. Malik Beasley elsősorban a triplázása miatt érkezett, ő egyelőre viszonylag hektikusan teljesít, de az arany-lilában bemutatott 35%-os kinti dobóhatékonysága azért így sem számít rossznak.

Megtévesztő tehát az alapján következtetéseket levonnunk, hogy a Grizzlies a második, a Lakers pedig csak tizenegyedik helyen zárta az alapszakaszt védekezésben, hiszen míg a Memphisnél ebben nagy szerepet játszott a magasok jelenléte (kb. januárig), addig a Lakers éppen az All-Star-szünet után indult meg villámléptekkel felfelé a listán. A párharc egyik legfontosabb tényezője lehet az, hogy mit tud a palánk alatt megtizedelődött Grizzlies kezdeni Anthony Davisszel, akinek dominánsabb szezonja aligha volt eddigi pályafutása alatt. A Lakers magasembere 26 pontja mellé karriercsúcsot jelentő 12,5 lepattanót is leszedett meccsenként, amivel csak azért nem nyerte meg a ligát, mert két meccs híján nem játszotta le a ranglistákhoz hivatalosan szükséges 58 mérkőzést. Több, mint 3,5 támadólepattanója szintén pályafutása legjobbja, ahogyan – a hármasok kivételével – gyakorlatilag minden hatékonysági mutatója is (56% mezőnyből, 59% kétpontosokról, 57% effektív mezőnymutató). A Grizzliesnek az előzetes várakozások szerint a legnagyobb fejtörést Davis megállítása jelentheti majd, Adams személyében a liga egyik legjobb lepattanózóját nélkülözik, de az a Clarke is nagyon fog hiányozni, akit minden bizonnyal éppen az új-zéland-i centerrel rotálna Jenkins a Lakers palánkja alatt. Komoly feladat hárul tehát arra a Jaren Jackson Jr.-ra, akit a legtöbben az Év Védőjének tartanak és éppen Davis helyett került be az All-Star keretbe. JJJ szintén pályafutása legjobb szezonján van túl, 18,6 pontos és 6,8 lepattanós átlagai karriercsúcsnak számítanak, sosem dobott jobban mezőnyből (50,6%) és kétpontos kísérletei sem voltak pontosabbak korábban (59%). AD-hez hasonlóan Jackson is 57% körüli effektív mezőnymutatóval dolgozik, hatékonyságban közel hasonló szezont futottak, bár JJJ a hármasról is veszélyes (35,5% idén), míg Davis játékstílusa miatt már szinte alig vállal kinti dobást.

A párharc egyik fontos tényezője lehet a csapatok sebessége, a Grizzlies a negyedik, a Lakers pedig a harmadik legtöbb támadást futtatta 48 perc alatt, két rendkívül gyors csapatról beszélünk tehát. Érdekes lehet az is, hogy a Grizzlies alacsony poszton játszó játékosai hogyan tudják megbontani a szezon végére nagyon harapóssá váló Lakers-védelmet a periméteren. Várhatóan Vanderbilt fogja Morantet őrizni, a Grizzlies játéka pedig az irányító betörésiből érkező kipasszokra is alapulhat, Bane 40%-os triplázására lehet építkezni, de nagy fenyegetés lesz majd Luke Kennard is a vonalon túlról, akinek idei 50%-os hatékonysága a liga legjobbja, de megbízható kinti dobónak számít még Santi Aldama vagy John Konchar is.

Ha a Lakersről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a büntetők mellett: Jamesék messze a legtöbb büntetőt harcolták ki a szezonban, több, mint huszonhatszor állhattak oda meccsenként a vonalra. Ez James, Davis és főleg Reaves faultkiharcolási képességeit elnézve nem is olyan meglepő, viszont az, hogy a szezon során 476 (!!) büntetővel dobhattak többet, mint az ellenfeleik, már elképesztő különbség (főleg, hogy őket a sorban másodikként a Kings követi 173-mal…). Ezt viszont sokkal hatékonyabban is kihasználhatnák Davisék, az egypontosok értékesítési arányában már csak a huszadikak, átlagosan 77,5%-kal céloztak a vonalról. A másik végletet viszont éppen a másik oldal jelenti, a Memphis amellett, hogy csak ligaátlag szinten jut el a vonalra (alig 24 kísérlet/meccs), addig ezeket pocsék százalékkal tudja értékesíteni, Moranték a 73%-ot is alig érik el csapatként, ami a mezőny utolsó helyére elegendő. Ez is egy fontos faktor lesz a párharc során, főleg akkor, ha a Memphis keze valóban tele lesz Anthony Davisszel a palánk alatt.

Edzők

Taylor Jenkins már a negyedik szezonját tölti a Grizzlies kispadján, a csapat zsinórban harmadik alkalommal jutott vele rájátszásba. Évről évre egyre inkább a palánk alatti védekezésre építette fel a csapat játékát, ez az idei szezonban úgy tűnik, hogy a csúcsra is ért, a rájátszásban azonban a sérülésekkel ez lehet, hogy halványul. Az egyik legnagyobb kihívást a szezon során Morant eltiltása jelenthette számára, ráadásul egy olyan időszakban esett ki a támadójáték elsődleges fegyvere, amikor már a védekezés két alappillére is sérült volt. Ennek ellenére a Grizzlies megrázta magát és egy hosszabb győzelmi sorozatot épített ki, kifejezetten jól nézett ki a csapat úgy is, hogy legtöbbször Jaren Jackson Jr. volt a támadások középpontjában. Darvin Ham szintén szembe nézett több nehézséggel is, elsősorban ő volt az, aki be merte vállalni Russell Westbrook padoztatását, ami kulcsfontosságú lépés volt annak érdekében, hogy a csere után egyáltalán reális esélye maradjon a csapatnak a szezon megmentésére. A menet közben érkezők beépítése is jól sikerült, azonban mérkőzés közbeni rotációi sokszor megkérdőjelezhetőek, szinte teljesen kiszorult a keretből a szezon első felében brillírozó Lonnie Walker IV, de láthattuk például a Wolves elleni playin-mérkőzésen szoros végjátékban a parketten azt a D’Angelo Russellt, aki 1/9-es dobásmutatójával teljességgel veszélytelen volt az ellenfél gyűrűjére…

Összességében tehát egy kifejezetten szoros párharcot láthatunk, rengeteg fog múlni azon, hogy Jenkins miként fogja a Davis elleni játékot megszervezni, ennek elsődleges feltétele lenne az, hogy Jackson Jr. ne kerüljön faultgondokba, hiszen cseréje nem igazán lesz. A Lakers mögött nagy út van, kérdés, hogy mennyi van még előttük, mennyit vett ki belőlük az alapszakaszban bemutatott nagy hajrá és képesek lesznek-e a tapasztalt sztárok ellensúlyozni Ham tapasztalatlanságát. A Grizzliestől azt láthatjuk majd, amit a szezon második felében tapasztalhattunk, a matchupok viszont nem feltétlenül a memphisiek javát szolgálják, éppen ezért lesz nagy szerepe Taylor Jenkinsnek.

Tipp: A Lakers lehetséges mentális és fizikai fáradtsága miatt 4-3 a Memphisnek, de ha van bizonytalan párosítás az idei playoffban, az mindenképpen ez, szinte biztosan láthatunk hat-hét mérkőzést is.