NBA Playoff 2023: Az első kör előzetese (6/8)

Boston Celtics (2.) – Atlanta Hawks (7.)
Első mérkőzés: 2023. április 15., szombat 21:30

Mi történt eddig?

A Celtics tavaly két győzelemre volt az évek óta kergetett bajnoki címtől, de végül 2-1-es vezetésről 4-2-es vereséget szenvedett a Golden State-tel szemben, ez azonban egyáltalán nem törte meg – ahogy az sem, hogy egy kisebb belső botrány miatt eltávolították a sikeredzőnek kikiáltott Ime Udokát, és a helyére egy segédedző, Joe Mazzulla ült le a kispadra. Előbb (az összes kulcsjátékos megtartása mellett) nyáron a támadójáték minimális hiányosságait kijavítandó megszerezték Malcolm Brogdont (és Danilo Gallinarit, de őt valóban zárójelbe kell tenni, hiszen egy sérülés miatt egy másodpercig sem állt rendelkezésre), majd belekezdtek abba a menetelésbe, ami illett egy éppen döntőt veszítő, extra motivációval felvértezett csapathoz: 18-4-gyel, egészen elképesztő támadójátékkal kezdtek, sokáig vezették is a ligát, és végig az első helyért voltak harcban. Januárban és márciusban volt egy-egy hárommeccses vereségszéria, és a Bucks All-Star utáni formája sok volt nekik, így végül „csak” másodikak lettek az alapszakaszban, de bizonyos adatok szerint ezzel együtt is ligaelsők, és teljesen egészségesen, jó formában, gond nélkül, abszolút bajnokesélyesként érkeztek meg a playoffba. Robert Williams III ugyan csak késve csatlakozott, és a szezon végén is sokat pihent, így alig 35 meccsen lépett pályára, de neki sincs gondja, bevethető állapotban van. 

Az Atlanta a Heat elleni elsőkörös kiesés után sem gondolta újra teljesen a keretét, a sarokkövek megmaradtak, viszont Trae Young hátvédtársának megszerezte Dejounte Murray-t egy jobban védekező, második számú playmakerként. Kettejük kapcsolata sokáig nem akart igazán jól működni, és a Hawks összességében nem is volt meggyőző az alapszakaszban: a 7-3-as kezdés ugyan jól nézett ki, de aztán 14-15-ig süllyedt, majd január elejére 17-20-ig csúszott vissza a társaság. Januárban volt azért egy ötös győzelmi sorozatuk, amellyel átmenetileg visszajöttek 50% fölé, de tartósan nem tudtak megkapaszkodni, és főleg a pocsék védekezés miatt végig a playinbe jutásért kapaszkodhattak, egyenes ágon nem volt esélyük bekerülni a playoffba. Az All-Star után, február végén aztán a vezetőség megelégelte a bukdácsolást, Nate McMillan helyére érkezett Quin Snyder, de csodát ő sem tudott tenni, bár kisebb változásokat azért hozott – vele 10-9-es mérleget produkáltak, és nyolcadik kiemeltként bejutottak a playinbe. Ott aztán rögtön bravúrt mutattak be, és remek lepattanózással, harcos hozzáállással idegenbeli győzelmet arattak Miamiban, így kiharcolták azt, hogy részt vehessenek ebben a párharcban. Fontos sérültjük nincs, de a jó formától azért összességében messze vannak.

Az alapszakaszban 3-0-ra nyerte az egymás elleni párharcot a Boston. Novemberben simán, 25 ponttal győzött a társaság, márciusban szorosabb küzdelemben, 134-125-re tudott nyerni, míg múlt héten, április 9-én Bostonban 120-114 lett a vége – de ez már nem mérvadó, a cseresorok kaptak lehetőséget a tét nélküli derbin. A Celtics összességében mindhárom találkozón eljutott legalább 120 pontig, és 100 labdabirtoklásra vetítve 125 egységet átlagolt, ami a legjobb adat volt a Hawks bármelyik ellenfelét vizsgálva.

Mi várható?

Az esélyes egyértelműen a Celtics. A második kiemelt ligaszinten top hármas védekezést és támadást rakott össze, ugyan a szezon első harmadában elképesztő támadójátékot produkált, ami azóta kicsit visszaesett, de ha csak az ezt követő időszakot nézzük, akkor is top ötös lenne a társaság előrefelé. Az NBA történetében eddig csak a Warriors volt képes egyaránt top3-at hozni támadásban és védekezésben is, 2014-2015-ben és 2016-2017-ben csinálta ezt meg Steve Kerr alakulata, és mindkétszer bajnoki cím lett a vége. 

A Hawks is egészen jó támadójátékot rakott össze, offensive ratingben hetedik helyen zárt a társaság, de Snyder ezen a téren előrelépést hozott, az ő irányításával valamivel harmonikusabban dolgozott a gárda az alapszakasz végén. A problémát viszont a triplázás jelenti, abban a mezőny alsó harmadába tartozik az Atlanta, ugyan Trae Young és Dejounte Murray pick-and-rolljaiból és a benti játékból a negyedik legtöbb pontot szerezte a társaság, de kintről egyszerűen nem elég veszélyes, nem elég stabil – sem a volumen, sem a hatékonyság nem mérhető a Bostonéhoz. 

Az igazi különbség azonban nem is itt, hanem a védekezésben mutatkozik. A Celtics úgy elit hátul, hogy igazából minden fontos mutatóban minimum top tízes, míg az Atlanta minden lényeges statisztikát vizsgálva a liga legrosszabb tíz csapata közé tartozik védőoldalon. Young emberhátrányt jelent a periméteren, és az ellenfelek általában játszi könnyedséggel jutnak el a gyűrűig és helyeznek nyomást a festékre az Atlantával szemben, 48,6%-kal dobtak Capeláék ellen – és a meccseik felén kaptak legalább 120 pontot, ami abszolút nem playoff-kompatibilis statisztika. A Young-faktor a rájátszásban hatványozottan fájdalmas, hiszen itt már sokkal nehezebb elrejteni egy-egy ilyen láncszemet, főleg egy olyan Boston ellen, ahol gyakorlatilag bárki ki tudja használni az ő problémáit, le tudja ütni a labdát, és meg tudja magát szórni.

Ami fontos faktor lehet, az a lepattanózás, Clint Capela komoly károkat tud okozni a Bostonnak a támadópattanóival, a Heat elleni playin-meccsen nyolc ilyet szedett le és összesen 21 lecsorgóval zárt, az ő semlegesítése biztosíthatja be a Boston menetelését. Williams III szerepe itt nőhet meg, de egyébként könnyen elképzelhető, hogy négy shootert és Al Horfordot fogja inkább forgatni Joe Mazzulla ebben a matchupban – illetve így öt shootert, mert Horford ihletett formában triplázik idén, ami támadásban Capeláékkal szemben abszolút új szint lehet, ha ő ki tudja húzni a centert a palánk alól, vagy üresen dobálgathat kedvére. Viszont említsük meg, hogy ugyan a Boston vezette a ligát védőpattanózásban az alapszakaszban, de a Hawks átlagosan 19 támadólecsorgót szedett le az egymás elleni párharcokban, és a védőpattanózásban liganegyedik Heatet is szétkapták Capeláék. Az All-Star óta ligamásodik az atlantai támadópattanózás, Capela mellett Okongwu is ott van egyénileg a legjobbek között.

A Horfordnál említett triplázás viszont egyébként is fontos lesz: nemcsak az Atlanta említett problémái miatt, hanem azért is, mert a Boston alapvetően erre építette a játékát az egymás elleni meccseken. Amúgy is remekül tripláznak Tatumék, de a Hawks elleni első két találkozón 21 és 20 hármast bombázott be a társaság, az volt az alapvetés, hogy kintről lőtte szét ellenfelét a társaság. Ez most is erősen benne lehet a pakliban, hiszen Young gyengélkedése mellett akár Capelát, akár Collinst, akár Okongwut kedvére hívhatja pick-and-rollozni a Celtics, főleg úgy, hogy Tatum, Brown, Smart, White és Brogdon is jól tör be, jól kezel labdát, jól passzol, jól olvassa a játékot – egy-egyben és kettő-kettőben is meg tudják oldani a helyzeteket, és könnyedén alakíthatnak ki ziccereket, vagy ha ott összezár a Hawks, akkor üres triplákat. Hogy erre lehet-e bármilyen megoldása Syndernek, azt egyelőre nehéz látni, de az biztos, hogy ez döntő faktor lesz – ha bárhogy (bármilyen csapatszintű rotálással, akármivel) képes lesz megnehezíteni a tripladobást az Atlanta, azzal jelentősen javíthat a maga esélyein.

Tatum egyébként a hatodik legtöbb egy-egyezést mutatta be a szezon során az egész ligában, abban biztosak lehetünk, hogy ha elváltós védekezést játszik a Hawks, akkor az az ember fog zárást adni Tatumnak, akit Young fog – senkin sincs akkora célkereszt, mint rajta, ha nem is azonnali két pont az ilyen helyzet, de tény, hogy nála gyengébb periméter-védő nem igazán van most az NBA-ben. Mindebből azt azért leszűrhetjük, hogy pontzáporos, kosárgazdag párharcot várhatunk, csak éppen az egyik csapat ligaelit szinten képes védekezni is, míg a másik sem matchupok, sem valós tudás terén nem üti meg az elfogadhatót sem. Az Atlantánál Young csodájában lehetne talán bízni, de amíg Smart védekezik rajta, addig azért hat-hét meccsen keresztül nem várható tőle az őrület...

Összességében a Boston egy minden szempontból teljes és kész csapat, tökéletes mélységgel és minőséggel, megfelelő rotációval, Mazzulla számára jól forgatható, és bizonyos keretek között elegendő mértékben variálható kerettel – small-ballozhatnak, big-ballozhatnak, hozhatnak be plusz playmakert, plusz shootert, plusz védőt, bármire képesek reagálni. Nincs kimutatható gyengepontjuk, a Hawks pedig leginkább csak a támadópattanózást tudja felmutatni, mint erősséget – amellett, hogy természetesen elit támadójátékra képes, de leginkább csak akkor, ha kintről is jó napot fog ki. A Celticsnél van a párharc legalább két legjobb játékosa (főleg ha all-around nézzük) és bár a Hawksnak is van meccsdöntésre képes szupersztárja, de Young extrája ebben a szériában alapvetés kell, hogy legyen, ha bármit akar a hetedik kiemelt. Egy olyan meccs lehet, amikor a Celtics rosszul dobja a hármast, az Atlanta pedig betalál, és akkor nyerhetnek Youngék, de a széria egészét tekintve egyértelműek az esélyek: a 4-0 sem kizárt, de az azért már szinte meglepetés lenne, ha egynél több sikert könyvelhetne el a Hawks a most már nagyon komoly playoff-rutinnal rendelkező Bostonnal szemben. 

Tipp: 4-1 a Boston Celtics javára.