NBA Playoff 2024 – Az első kör előzetese (1/8)

Minnesota Timberwolves (3.) – Phoenix Suns (6.)
Első mérkőzés: 2024. április 20. szombat, 21:30

Mi történt eddig? A Minnesota a tavalyi alapokra építkezve elkezdte összerakni a keretét, és a Gobert-projekt második évében már sikerült feszesre húzni a már tavalyra is várt védekezést: az első perctől kezdve nagyon harapott ez a csapat, folyamatosan a liga legjobbjai között mozgott a védekezési mutatókban, és erre alapozva folyamatosan ott is mozgott Nyugat élén – elég sokáig vezette is a konferenciát, és nagyobb hullámvölgyek nélkül hozta le a teljes szezont. Gobert ősszel nemcsak az Év Védőjének, de egy ponton akár potens MVP-jelöltnek is tűnt, Anthony Edwards végre magára tudta ölteni a vezérszerepet, és ellenállhatatlanul meneteltek előre – a 8-2-es nyitány után 17-4-ig, majd 20-5-ig jutottak, és januárig egyetlen egyszer kaptak csak ki otthon. Utána azért voltak nehezebb, döcögősebb periódusaik, amikor hátul kicsit megborult a rendszer, de lejátszották úgy az alapszakaszt, hogy egyszer sem kerültek komolyabb hullámvölgybe: soha nem kaptak ki egymás után kettőnél többször, a legrosszabb sorozatuk március elején egy 2-4-es etap volt. Azt is kimozogták, hogy Karl-Anthony Towns megsérült és 18 mérkőzést hagyott ki, de az erőcsatár még éppen visszatért a playoff előtt, úgyhogy végül teljes kerettel állhatnak ki a párharcra. Ugyan a hajrában az OKC és a Denver egyetlen egy meccsel megelőzte Chris Finch csapatát, de nagyon csalódottak azért nem lehetnek, Jaden McDaniels vagy Naz Reid révén megvannak a jokereik, Mike Conley-t is tökéletesen beillesztették, igazából mindenük működik.

A Suns szezonja közel sem volt ilyen sima, Frank Vogel irányításával kezdtek új projektbe, elpasszolták Christ Pault és Deandre Aytont, megszerezték Bradley Bealt és Jusuf Nurkicot, így egy meglehetősen rövid rotációval, rövid kispaddal, de minőségi, szupersztár-kezdővel vágtak neki az idénynek. A nagy hármas (Devin Booker, Kevin Durant és Bradley Beal) viszont alig-alig volt együtt pályán a folyamatos sérülések és hiányzások miatt, 2-4-gyel, illetve 4-6-tal kezdtek, majd ugyan egy 7-0-s futással összekapták magukat november végén, de ez sem tartott sokáig, 11-6 után egy 3-9-es időszak következett. Voltak még hasonló fellángolásaik, amikor egy-két héten keresztül ment a szekér, megmutattak mindent, ami bennük van, vagy bennük lehet, Booker és Durant is elképesztő meccseket hozott, és ha másra nem is, az erőviszonyok letisztázására jó volt az alapszakaszuk – Booker a fő pontfelelős, Durant inkább csak második szereplő, Beal pedig a harmadik, aki akár 10 pontnál is megáll, ha a társaknak megy. Igazán viszont sosem tudták elkapni a fonalat, ez a keret egyszerűen túl rövid volt ahhoz, hogy üzembiztosan haladjanak heti 3-4 meccsel, úgyhogy végig az egyenes ági playoffba jutást célozhatták meg. Ezt végül az utolsó játéknapon oldották meg, amikor a New Orleans kikapott a Lakerstől, Bookerék pedig Beal 36 pontjával éppen Minnesotában tudtak nyerni 125-106-ra, így lettek hatodikak. A keretük egyben van, nincsenek fontos hiányzóik, felfedezték Grayson Allent, mint fontos playmakert és tripladobót, összességében hasznos hónapokon vannak túl, és viszonylag jó formában (az utolsó nyolc meccsükből hatot nyertek) jutottak be a playoffba.

Egymás ellen 3-0-ra nyert a Suns, amit azért érdemes feljegyezni, hiszen a Minnesotát senki verte meg így idén. November közepén a Durant-Booker páros 62 pontjára építve szenzációs támadójátékot produkált a Phoenix, konkrétan az volt a csapat leghatékonyabban támadó meccse az egész szezonban, pedig a liga egyik legjobb védekezése jött szembe a túloldalon. Április ötödikén egy teljesen más meccset láttunk, hiszen a Suns az idénye legjobb védekezését (!) mutatta be és 38,8%-on tartotta a Wolvest, amelynek ez lett az egész szezonja második legrosszabbul támadó estéje – majd jött az említett utolsó játéknap, ahol mindkét csapat számára volt tét, és a Phoenix egyértelműen, magabiztosan győzött úgy, hogy már az első negyedben 22 ponttal vezetett. Általában nem jelentenek sokat az egymás elleni párharcok a playoff előtt, de mivel mindhárom meccset meggyőzően, kétszámjegyű különbséggel hozta el a Phoenix, és mindháromszor nagyon simán a Minny fölé nőtt nagyon egyértelmű (pl. sérülések, stb.) indok nélkül, így azért érdemes ezt szem előtt tartani.

Mi várható?

Két remek csapatról beszélünk, amelyek között rengeteg minden dönthet, és mindkettő számára komoly csalódás lenne, ha nem jutna tovább – igen, a Sunsnak is, hiába érkezik pályahátrányból. 

Nézzük, hogy mi történik akkor, ha a Wolvesnál van a labda. A Finch-legénység támadójátéka azért nem túl bonyolult, hiszen igazi védelembontó playmakere egyetlen egy van Anthony Edwards személyében, aki olyan szempontból playoff-kompatibilis, hogy bármilyen egy-egyezést meg tud oldani, de azért azt még nem bizonyította, hogy ezen a szinten is tud jó döntéseket hozó, clutch dobásokat elsüllyesztő, jókat vállaló, a terhet magára húzó vezér lenni. A Sunsnak pedig mintha meglenne rá az ellenszere: a három egymás elleni meccsen 14,3 pontot átlagolt 31%-os mezőnyözéssel, 11 gólpasszal és 10 eladott labdával. Vogel általában agresszíven megtámadta Edwardsot, amint nála volt a labda, a pick-and-rolloknál leütközték, becsapdázták, megpróbálták kiszedni a kezéből a labdát, márpedig mivel igazán jó playmaker nincs mellette, ezzel kicsit „le is fulladt” a minnesotai gépezet. Amikor Edwards megpróbálja megverni az emberét, sokszor duplázzák, ha nem is túl agresszíven, de annyira, hogy lelassítsák, csökkentsék az opciói számát, a lehetőségeit – márpedig egy az egyben Beal, Allen vagy éppen Durant, sőt mondjuk Royce O’Neale is kemény feladatot jelenthet. Ez hosszabb távon nagyon komoly fizikai megterhelés lesz Edwardsnek, akinek muszáj lesz vállalkoznia így is, főleg akkor, ha nem állnak jól, hiszen ki más tegye ezt, ha nem ő.

A Wolves oldalán muszáj lesz másnak előlépnie: elsősorban Towns vállalhat többet, de a playmakingből Conley-nak és akár Nick Alexander-Walkernek is ki kell vennie a részét, de nem bújhat el a felelősség elől Gobert, vagy éppen McDaniels sem. A jolly joker Naz Reidet is jól kell használni, és nagyon fontos lesz a triplázás: ha ekkora nyomást helyez a Suns védekezése Edwardsre, akkor hosszabb távon meg kell találni a kiosztásokat, azokra készülni kell, figurákat kell találni, és mindenekelőtt be kell dobni az adódó, a túlsegítésekből, létszámfölényekből kialakuló üres helyzeteket. Ez az alapszakaszban nem nagyon működött a Suns ellen, most viszont enélkül aligha tudnak majd párharcot nyerni, hiába védekeznek esetleg ők is jól a Phoenixszel szemben.

Ez egyébként kiveheti a rotációból a negyedik negyedekben előszeretettel használt Kyle Andersont, ő teljességgel veszélytelen kintről, és bár hátul hasznos, de nem biztos, hogy ezt most elbírja ebben a matchupban a Minnesota – ellenben a Towns-McDaniels-Reid sor dobóformáján nagyon sok múlhat majd. 

Fontos faktor lehet még a fizikai fölény, a Wolves egyértelműen magasabb, erősebb csapat, a lepattanózás és a festék Gobert-éké lehet, ami stabil alapot tud jelenteni akkor is, ha a dobások nem ülnek, de a Suns által generált nyomásra akkor is választ, megoldást kell találni, különben ez kevés lesz.

De a Phoenix támadójátéka is nagy kérdés lehet majd a túloldalon. A Wolves védekezése abszolút ligaelit, McDanielsék is rendkívül fizikálisak, nehéz ellenük megmozdulni, érvényesülni, betörni, kevés a könnyű kosár, a könnyű helyzet, a Suns rotációja pedig nagyon rövid. A Booker-Beal-Allen-Durant-Nurkic kezdőötös extra, megvannak a betörések, a passzok, a kinti dobások és a palánk alatti centermunka is, de a padról leginkább csak Eric Gordonra és O’Neale-re lehet számítani, esetleg magas poszton Drew Eubanks az, aki érkezik – de Bol Bol már nem tűnik stabil megoldásnak Nurkic ültetésére, úgyhogy biztos, hogy sokat kell small-ballozniuk az amúgy is magasabb Minnyvel szemben.

Nagy kérdés, hogy ebből hosszabb távon, hat-hét meccsen keresztül ki jön ki jobban – a magasabb, lomhább, támadásban, playmakingben kissé egyemberes, vagy kevesebb lábon álló Wolves, vagy az alacsonyabb, rohanásra kényszerített, viszont hat-hét embert forgató, a kezdőkre óriási terhet rakó, ugyanakkor nagyobb tűzerővel és playmakinggel bíró Suns. Az alapszakaszban utóbbi: a Minnesota a szezon során 108,9 pontot kapott átlagban 100 labdabirtoklásonként, ami a liga legjobb mutatója, a Suns elleni három meccsen viszont 129,3 pontot kaptak 100 labdabirtoklásra vetítve, ami több kategóriányi, szakadéknyi különbség. Ha ezt fent tudnák tartani Bookerék, akkor még pályahátrányból is a kezükben lehetne a párharc – de fent tudják-e ennyire rövid kerettel?

A Wolves egyébként a liga leghatékonyabban védekező csapata abból a szempontból is, hogy ellenük vállalták az ellenfelek a legkevesebb triplát és közeli ziccert – nagyrészt Gobert benti védekezése miatt, amelynek köszönhetően a triplavonalat is megszállták és lekergethettek onnan bárkit. Csak egyrészt Gobert pályán tud-e maradni, ha Duranték támadják (mondjuk Gobert lekergeti Nurkicot faultgondokkal, jön az extrább small-ball, de ott már nem bírja a tempót a francia…), másrészt ha Booker, Durant vagy Beal üres középtávolikat kap, akkor széles mosollyal fogja őket sorozatban bedobálni – ez pont az a keret, amely előszeretettel vállalja el azokat a kísérleteket, amelyeket a Minnesota felad.

Papíron több lehet ebben a Phoenixben, a Booker-Durant-Beal hármassal a parketten 123,3 pontot dobtak 100 labdabirtoklásonként, ami jobb az ebben ligaelső Boston mutatójánál, de azt se felejtsük el, hogy alig 862 percet játszottak együtt 41 mérkőzés alatt – jóindulattal is fél szezont, de inkább annyit sem. 

Az viszont tagadhatatlan, hogy a PO-ban bizonyított vezérek inkább náluk vannak, Booker és Durant is ez a kategória, míg a túloldalon ez azért kérdésesebb, és az mindig kiemelt faktor egy PO-párharcban, hogy kinél van a legjobb játékos. 

Azt is tegyük hozzá, hogy a Suns alapszakaszt záró sorsolása brutális volt, csak rangadókat játszottak az utolsó hetekben, de 7-3-mal hozták le a záró tíz mérkőzésüket, és ebben kétszer is simán megverték a Minnesotát – kevés közös tapasztalat ide vagy oda, ők már „beélesedtek” az elmúlt időszakban. A Wolvest ilyen helyzetben még nem láttuk, most azért pályaelőnyből, egy ilyen alapszakasz után nyilván lesz velük szemben elvárás, és nem az, hogy meccset nyerjenek, hanem hogy harmadik kiemeltként ők irányítsanak – kérdés, hogy képesek-e erre.

Ami az edzőket illeti, kicsit sötétben tapogatózunk. Vogel egy bajnok edző, de a hozzáadott értéke, és a problémákra való reakciója kérdéses, ráadásul alig-alig tud majd belenyúlni, annyira rövid a keret – míg Finch teljesítményét, PO-meccselését, reagálását nem igazán láthattuk még.

Összegezve a labda most inkább Finch és a Minnesota térfelén pattog az utóbbi hetek két sima veresége (mindkettő téthelyzetben) miatt annak ellenére is, hogy ők a magasabban rangsorolt, pályaelőnyben lévő felek – nekik kell válaszolniuk arra, amit az alapszakaszban láthattunk a Sunstól. A Phoenixszel kapcsolatban sok a kérdőjel, főleg az, hogy ez a rövid rotáció meddig bírja, de most, az első kör előtt éppen mindenki egészséges, mindenki éles, volt pár nap pihenőjük is, és azt már megmutatták, hogy ők elöl-hátul tudják a Wolves elleni receptet. Meglátjuk, hogy a Minnynek lesz-e válasza, hogy a dobók tényleg bedobják-e ilyen helyzetben is azokat, amiket be kell dobni, hogy Gobert pályán tartható-e a small-ball Suns ellen, hogy Towns mennyire egészséges, és hogy Edwards mennyire PO-vezér nyomás alatt.

Tipp: 4-2 a Suns javára – egyelőre inkább hiszek Bookernek, Durantnek és Bealnek, de meggyőzhető vagyok az ellenkezőjéről is.