NBA Szezonfelező Díjkiosztó 2019/20

Az Év Edzője

1. Nate McMillan (Indiana Pacers)
2. Erik Spoelstra (Miami Heat)
3. Brad Stevens (Boston Celtics)

Mindig nagy kérdés, hogy a GM hoz össze jó keretet, vagy az edző tudja jól használni azt. Mivel a tavalyi győztes Mike Budenholzernek olyan sok dolga nincs az alapszakaszban a mostani csapattal (ami volt, azt elvégezte tavaly), így hiába ligaelső a Bucks, idén nem ő nyeri nálam az Év Edzője trófeát. A Los Angeles Lakersnél már más lehet a helyzet, és hajlok arra, hogy Frank Vogel a legnagyobb esélyesek között van - egy, lényegében új csapat játékát szépen sikerült megformálnia. Ez azonban LeBron James mellett nem annyira nagy feladat, Anthony Davis jelenléte mellett meg még kevésbé, ezért nálam az aranysárga-lilák trénere sincs most a Top3-ban, mégha az eddigi munkája egyértelműen pozitív is.

Ott van viszont az az Erik Spoelstra, aki kapott egy egész tehetséges, viszont szerintem nem kelet második keretet a kezei közé - Duncan Robinson, Kendrick Nunn vagy éppen a másik újonc, Tyler Herro nem éppen az a sor, amitől egy hátast dobott az ember a szezon előtt, de Bam Adebayóra sem sokan bíztak volna játékszervező feladatokat. Az elvégzett munka meg a sokszor használt 2-3-as zóna az, ami ide vezette jelenleg a Heatet, ez pedig Spoelstra érdeme. Természetesen a játékosok egyéni fejlődése és Jimmy Butler rendkívül érett, igazi vezér játéka is kell a Miaminek, utóbbi jelenléte Spoelstrának is rengeteget segít - ahogy Chicagóban, Minnesotában vagy éppen Philadelphiában nem volt befogadó "közönség" Butler "tanításaira", úgy a Heatnél abszolút van, viszi az öltözőt magával, és ami fontos, jó irányba viszi. Ettől azonban még kár elvenni a tréner érdemeit.

Ezen a vonalon mozog Brad Stevens is, aki a Boston Celticsszel ott van a Bucks és a Lakers mögötti "brancs" legelején. Az látszik, hogy a Kyrie Irving - Kemba Walker csere jót tett az együttesnek, amennyivel jobb játékos Walkernél Irving, annyit, sőt, annak valószínűleg a sokszorosát el is viszi a csapategységre gyakorolt hatásában. Stevens is kicsit felszabadult, sokkal jobban kezelhető ez az állomány, amitől pedig féltettük a Bostont, egyáltalán nem következett be: Al Horford távozása után is liga negyedik a Celtics hátul, semmilyen visszaesés nem tapasztalható védekezésben (sem).

A Memphisszel nyugati nyolcadik Taylor Jenkinst nem lehet kihagyni legalább az említésre méltók közül, mint ahogy Billy Donovan is idén mutatja meg, hogy miért igazolták le anno a Thunderhez - Russell Westbrook és Paul George nélkül ha nem is ugyanazt, de majdnem ugyanazt lehozza az OKC-vel, mint az elmúlt években. A Dallas Mavericksnél Rick Carlisle is ragyogó munkát végez. A szezon előtti aggodalmam, hogy túlságosan one-way játékosok vannak a keretben, egyelőre megalapozatlannak látszik - erre Luka Doncic zsenialitása csak részben ad választ, a szlovén nélkül is működik a Dallas.

Aki viszont nálam elviszi a pálmát az első félszezon alapján, az Nate McMillan, aki a Victor Oladipót még mindig nélkülöző Indiana Pacersszel ötödik keleten, összesen 2.5 meccsre a Lakerst és a Bucksot leszámítva a legjobbaktól. A támadójáték stabil (ami Oladipo hiányában elég komoly meglepetés), mindenki tudja a szerepét, a védekezés pedig Top10-es annak ellenére is, hogy ha van csalódás a Pacers eddigi szezonjában, akkor az Myles Turner, akinek a hátsó alakzat oszlopának kellene lennie. McMillan eddigi munkája szerintem kiemelkedik a többiek közül - meglátjuk, ez megmarad-e a szezon végéig.

 

Az Év Vezetője

1. Rob Pelinka (Los Angeles Lakers)
2. Pat Riley (Miami Heat)
3. Kevin Pritchard (Indiana Pacers)

Volt több csapat is amely nagyokat húzott a nyár során, de ezúttal úgy érzem, Rob Pelinka győzelmét nem fenyegeti veszély, ha így folytatódik a szezon. Tavaly is teljesen egyértelmű győztes lett volna LeBron James leigazolásával, ha a Lakersnek jó szezonja lett volna - nem volt. Idén viszont a várt nagy nyugati tömörülés egy helyen nem érvényesül eddig: a főcsoport legelején, ahol a Lakersnek 4.5 meccses előnye van mindenkivel szemben. A 2018-as James-szignó után a nyáron jött Anthony Davis megszerzése, és a keretet is sikerült olyan játékosokkal feltölteni, akik a két sztár keze alá tudnak dolgozni. Mivel Jon Horst a tavalyi első helye után idén nem fog nyerni, így egyértelműnek tűnik, hogy Pelinka lesz a befutó - már amennyiben nem változnak a dolgok a továbbiak során.

A Jerry West által segített Michael Winger nem nagyon fogja megkapni a trófeát, ha a Clippers a Lakers mögött marad, hiába Paul George és Kawhi Leonard megszerzése. Lehet, hogy a PO után egyébként megkapná (ez a Clippers egyértelműen a rájátszásra van felépítve), de ez egy alapszakasz-díj, és az alapszakaszt tekintve úgy néz ki, hogy Davis megszerzése többet dobott a Lakersen, mint Leonardék a Clippersen. A Top3-ra azért jó lehet Winger, bár itt több vetélytársa is lehet.

Kezdve a Pacerst szépen átalakító Kevin Pritcharddal, aki Brogdont a jelenlegi piaci árak mellett kifejezetten jónak mondható összegért hozta el Milwaukee-ból, TJ Warrenért meg még neki fizettek - jelenleg ők ketten és Domantas Sabonis az Indiana oszlopai. Ott van az OKC jövőjét szépen megoldó Sam Presti, aki megszámlálhatatlan mennyiségű picket és Shai Gilgeous-Alexandert kapta az elvágyódó Paul George-ért, ezzel a liga történetének egyik legegyoldalúbb cseréjét húzta meg. Nem mellesleg Russell Westbrookért hozott egy klasszikus értelemben egészen biztosan jobb irányítót, plusz további pickeket. És ott van az a Pat Riley is, aki egy évek óta középszerű Heatből csinált egy reményteljes társaságot azzal, hogy Josh Richardsont és Hassan Whiteside-ot beváltotta Jimmy Butlerre, Richardsont pótolta Kendrick Nunn-nal, a renitenseket meg láthatóan a csapat közelébe sem engedi.

Mivel a Clippers még alakul, és csak nyugat sűrűjében van, ezért Winger nem került most Top3-ba, Presti pedig azért maradt ki, mert ez nem az a díj, ahol azt jutalmazzák, hogy majd a jövőben milyen sokat érhet egy-egy húzás. Az OKC GM-je nyerhet majd Év Vezetője trófeát az idei lépéseiért, de azt nem ebben a szezonban fogja szerintem megtenni - hanem akkor, amikor beérik a mostani lépések gyümölcse.

 

Az Év Újonca

1. Ja Morant (Memphis Grizzlies)
2. Kendrick Nunn (Miami Heat)
3. Brandon Clarke (Memphis Grizzlies)

Ez a díj a legegyértelműbb az összes közül egyelőre. Zion Williamson nincs, Ja Morant (18.0 pont, 57.6% TS, 3.5 pattanó, 6.9 gólpassz) pedig rárúgta az ajtót az NBA-re. Morantnek nemcsak a legjobb boxscore számai vannak, de egy olyan Memphis vezére, amely nagyon masszívan túlteljesíti a várakozásokat. Egy nagyon tapasztalatlan keretet vezet éppen nyugat nyolcadik helyén - nincs kérdés, hogy ő az első. Annyira jól sikerült a szezonja első fele, hogy Williamsonnak nagyjából esélye sincs már a RoY-ra - a fél iddényt kihagyta, ez is rengeteget számít a végén, hiába hozna az 1/1-es mondjuk pár ponttal többet.

Morant mögött is egyértelműnek tűnik, hogy a semmiből előbukkandó Kendrick Nunn (15.9 pont, 54.6% TS, 2.7 pattanó, 3.7 gólpassz) a második, aki a szép számai mellett védekezésben is jeleskedik. A Heat többek között az olyan meglepetéseknek köszönhetően második keleten, mint ő - reális esélye talán csak neki van Morant elkapására, ha emlékeztes második félszezont produkál. Ennél viszont fontosabb, hogy a Heat ingyen talált magának egy olyan játékost, aki hosszú évekig a mag tagja, egy bajnokesélyes csapatnak is az egyik oszlopa lehet.

A harmadik helyre többen befuthatnak, sokan vannak hasonló statisztikákkal. RJ Barrett (14.3 pont, 5.3 pattanó, 2.5 gólpassz) szezonjára teljesen rányomja a bélyegét, hogy a New York Knicksnél kosarazik, onnan szerintem nem lesz még Top3 sem. Eric Paschall, Darius Garland vagy éppen DeAndre Hunter esetében ugyanezt el lehet mondani. Pontban ott lehetnének, hogy esetleg a Top3-ra is esélyesek, de Paschallon kívül még csak nagyon szó sem esik róluk, részben a csapatuk, részben saját játékuk miatt - a Warriors magasembere is leginkább csak a szezon elején volt reflektorfényben, utána nem. Részben ugyanez igaz Rui Hachimurára (13.9 pont, 5.8 pattanó) vagy a kellemes meglepetés PJ Washingtonra (12.4 pont, 5.5 pattanó) is, akikről azért egy fokkal többet beszélünk.

A Top3-ért viszont jelenleg szerintem Brandon Clarke (12.3 pont, 67.9% TS, 5.9 pattanó) és Tyler Herro (13.4 pont, 53.4% TS, 38.5% tripla) mennek. Utóbbi jobb csapatban abszolút alapember, a játéka pedig a triplák miatt teljesen illik a modern NBA-be, ez billentheti felé a mérleg nyelvét. Clarke százalékra jobban dobja még a hármast is (40%), de jóval kevesebbet vállal (meccsenként 1.1-et, Herro már így elsőévesként is 5.5-et). Real Plus-Minus alapján viszont jelentősen hasznosabb (2.53 a különbség kettejük között jelenleg a memphisi javára) és messze sokoldalúbb kosaras a Grizzlies magasembere, egy igazi svájci bicska.

 

A Legjobb Hatodik Ember

1. Dennis Schröder (Oklahoma City Thunder)
2. Montrezl Harrell (Los Angeles Clippers)
3. Lou Williams (Los Angeles Clippers)

Elképesztően jó verseny van idén a 6th man díjért, négyen fej-fej mellett mennek a trófeáért. Ott van a tavalyi győztes és a tavalyi második helyezett, a Clippers két szupercseréje, Lou Williams (19.9 pont, 56.4% TS, 6.2 gólpassz) és Montrezl Harrell (19.2 pont, 59.4% TS, 7.3 pattanó), akik a boxscore számok alapján most is a legnagyobb esélyesek közé tartoznak - sőt, talán ők ketten a legnagyobb favoritok.

Van azonban két kihívójuk, és mivel a Clippersnek most nem pozitív kicsengésű, inkább semleges eddig a szezonja (főleg azzal vannak elfoglalva az emberek, hogy Kawhi Leonard mennyi back-to-backről hiányzik és miért, hogyan állt össze a csapat, stb.), így bőven benne van, hogy a végén a voksolók sem feléjük fordulnak majd. Williams összességében negyedjére, zsinórban harmadjára lenne az Év Hatodik Embere, az ún. "Voters' fatigue" pedig itt is létezik. Simán elképzelhető, hogy csak azért másra szavaznak idén az újságírók, mert belelfáradtak abba, hogy Williamsre megy a voksuk, márpedig idén legit kihívói vannak. Ha clipperses nyer idén is, akkor szerintem Harrell fog, bár Williams elképesztő clutch ebben a szezonban is.

Ott van sokak nagy kedvence, Derrick Rose (18.1 pont, 56.4% TS, 5.8 gólpassz), aki boxscore-ban alig hoz kevesebbet Williamsnél, ráadásul nem elhanyagolható tény, hogy rá kifejezetten akarnak szavazni az emberek - zsinórban második éve ez, amelyben bizonyítja, hogy a sérülései a múlté. Rengeteg küzdött ezért, és mára a liga egyik legjobb cserejátékosa lett az egykori MVP - ezt a visszalépést sokan nem tudják feldolgozni fejben, Rose viszont így is hasznos tagja csapatának, nem csak MVP-ként volt az. Más kérdés, hogy a Pistons gyenge, ami csökkenti az esélyeit, de ha valakinek van sansza egy ilyen Detroitból is ott lenni a legjobbak között, akkor az ő.

Nála azonban még nagyobb riválisa a Clippers-duónak Dennis Schröder (18.3 pont, 56.3% TS, 3.8 pattanó, 3.7 gólpassz), aki főleg gólpasszokban marad el Williamstől és Rose-tól, de a Chris Paul - Shai Gilgeous-Alexander duó mellett ez azért nem csoda. A német soha nem volt még ennyire hatékony pontszerző, és két egészen vállalhatatlan idény után futja élete szezonját. Az egész PG-mezőny legjobb Real Plus-Minus mutatójával bír (+4.46), 1.3-del veri a mögötte következőt, védekezésben egészen meglepően hasznos. A Thunder nem elsősorban neki, de az ő játékának is köszönhetően felülteljesít eddig, ezért nálam ő a befutó jelenleg a Legjobb Hatodik Ember díjra.

Mögöttük rengeteg embert meg lehet említeni a két újonctól, Tyler Herrótól és Brandon Clarke-tól kezdve Serge Ibakán, Jordan Clarksonon, Bogdan Bogdanovicson, Davis Bertanson és Terrence Rosson át Goran Dragicig. A fent említett négy játékos viszont egyelőre kiemelkedik a többiek közül - jelen pillanatban nálam Rose győzelme meglepő lenne, de nem kell sok ahhoz, hogy ez a végén reális legyen.

 

Legtöbbet Fejlődött Játékos

1. Devonte' Graham (Charlotte Hornets)
2. Shai Gilgeous-Alexander (Oklahoma City Thunder)
3. Bam Adebayo (Miami Heat)

Itt a győztes nem lehet kérdés, mögötte mindenki más igen. A díjat pontosan az olyan játékosokra találták ki, mint Devonte' Graham: igaz, hogy másodéves, és ilyenkor alapvetés a javulás, de nem egy G-Ligás játékosból a csapat első számú emberévé, márpedig a Hornets új vezére ezt produkálta. Graham statokban is a legtöbbet javulta (+14.0 pont, +8.2% TS, +4.9 gólpassz, +2.3 lepattanó, +0.4 szerzett labda) és szerepkörben is - egyelőre nagyon simának tűnik a győzelme.

Sokan emlegetik Shai Gilgeous-Alexandert, mint kihívót, és tagadhatatlan, hogy sokat javultak bizonyos statjai (+9.2 pont, +5.9 pattanó), mások viszont nem (-0.3 gólpassz, +0,9% TS). A sokat hype-olt másodévesek közül Trae Young (+10.0 pont, +5.0% TS, +0.8 pattanó, +0.4 gólpassz) és Luka Doncic (+7.6 pont, +5.2% TS, +2.0 pattanó, +3.0 gólpassz) is többet fejlődtek statisztikailag. Az is kétségtelen viszont, hogy SGA a háttérből került előre, míg a másik kettő végig a reflektorfényben volt - ez mindenképp a OKC játékosa mellett dönt ennél a díjnál. Sok szó esik a Pelicansnél nagyobb szerepet kapó Brandon Ingramről is (+6.8 pont, +4.0% TS, +1.7 pattanó, +1.2 gólpassz, +0.5 szerzett labda), ám szerintem mégsem ő kerül a dobogó alsó fokára.

Az nálam Bam Adebayót illeti, aki egy fizikális cserecenterből a liga egyik, ha nem a legjobban passzoló ötöse lett úgy, hogy a nagyobb szerepeköre egyáltalán nem volt negatív hatással a hatékonyságára (+6.9 pont, -0.1% TS, +3.1 pattanó, +2.4 gólpassz, +0.4 szerzett labda, +0.4 blokk). Grahamhez hasonlóan teljesen más feladatot lát el idén, mint tavaly, ezért lett ő a harmadik nálam a Charlotte-i és SGA mögött. A dobogó alsó fokára esélyes lehet az a Jaylen Brown is, aki nemcsak támadásban (+7.0 pont, +5.1% TS, +2.7 pattanó, +0.9 gólpassz), hanem védekezésben is jobb játékos lett - ő is feljebb lépett a ranglétrán a Bostonnál, és sokkal hatékonyabban csinálja azt, amit eddig csinált. Ott van a tavalyi győztes Pascal Siakam, aki majdnem 8 pontot javult tovább, a Raps első számú embere lett, de ez hatékonyságán is meglátszik (-7.4% TS).

Siakam két csapattársa Fred VanVleet és Norman Powell, Spencer Dinwiddie, a Pacersnél szintén szerepkört lépő Domantas Sabonis, a teljesen újjáéledő Markelle Fultz, Luke Kennard, a Wizardsnál új erőre kapó Davis Bertans, csapattársa, Troy Brown Jr., a sokadjára próbálkozó, talán most megragadó Jordan McRae, a Sacramento Kingsnél hirtelen elég fontossá váló Richaun Holmes, a Warriors gyenge szereplése miatt kevesebbet szereplő Alec Burks vagy Damion Lee, esetleg a Memphis jó szezonjában szerepet vállaló Dillon Brooks is szóba kerülhet. Annyi biztos csak, hogy Graham első helyét jelenleg nem veszélyezteti senki.

 

Az Év Védője

1. LeBron James (Los Angeles Lakers)
2. Giannis Antetokounmpo (Milwaukee Bucks)
3. Anthony Davis (Los Angeles Lakers)

A díj alapvetése az, hogy a liga legjobban védekező csapatainak legjobb védői szállnak harcba az első helyért, leginkább a Top5 csapat játékosait szokták itt figyelembe venni - ha máshol nem, akkor itt esik ki például a blokklistát 2.6-os átlaggal vezető Hassan Whiteside, de a Denver oszlopa Paul Millsap is, hiszen a Nuggets jelenleg csak a 10. helyen van a 100 támadásra vetített kapott pontokban, hiába van nagyon előkelő helyen Defensive Real Plus-Minus alapján Millsap. A 100 támadásra vetített kapott pontokban második Toronto Raptors (104.5) inkább a csapatra épít, mint egy-egy egyénre, tőlük nem nagyon lehet kiemelni senkit.

Az ötödik Orlando Magic (105.7) legjobbja Jonathan Isaac, aki blokkban (2.4) és szerzett labdában (1.6) is ligaelit, mindenhonnan rosszabbul dobnak róla az ellenfelek, mint átlagban (összesen 3.9%-kal). Bár az ON/OFF stat és a Defensive Real Plus-Minus sem neki kedvez, alapvetően még esélyes is lehetne... de csak 32 lejátszott mérkőzése van, és bőven fog még kihagyni, majd valamikor február végén, március elején tér vissza - ezzel pedig el is szállt. A negyedik Bostonnál (105.3) Jayson Tatum hozza a legjobb számokat: 9. az összesített Defensive Real Plus-Minus listán (+3.29), összesen 4.9%-ot ront az általa fogott ellenfelek dobásmutatóján a pálya összes pontját figyelembe véve, a Celtics pedig 100 támadásra vetítve 5.5 ponttal gyengébb védekezésben, ha a padon ül, mintha játszik. Ez még akár elég is lehetne a Top3-ra, van azonban szerintem három játékos, aki előzi.

A ligaharmadik védekezést produkáló Lakers (104.7) két sztárját érdemes együtt vizsgálni. Anthony Davis a 2.6 blokkjával és az 1.5 szerzett labdájával masszív befutónak tűnik első ránézésre, ráadásul egészen parádésan védekezik az emberein - még a triplavonalon túl is 5.1%-ot ront az általa fogott játékosok dobószázalékán, összesen 8.8%-kal dobnak róla rosszabbul az ellenfelek. LeBron James 1.3 szerzett labdája, 0.5 blokkja vagy éppen a -2.6%, amit az emberei dobásmutatóban hoznak, jóval kevesebb. Ezzel szemben James vezeti a Defensive Real Plus-Minus statisztikát az egész ligában (+4.95), amiben Davis nagyon maximum átlagos (+0.44), ON/OFF-ban pedig ugyanez a helyzet: James nélkül 4.2 pontot, míg Davis nélkül csak 0.2 pontot esik vissza a Lakers védekezése 100 támadásra vetítve. Davis a jobb, James viszont a fontosabb védője az aranysárga-liláknak - hogy itt ki mit gondol mérvadónak, az érdekes kérdés.

Aki el is dönthetné az egészet, az Giannis Antetokounmpo, aki a védekezésben (is) ligaelső Bucks (101.7) oszlopa - a wisconsiniak pont annyival verik a második helyezett Raptorst ebben a statisztikában (2.8 pont 100 támadásra vetítve), mint amennyi a második és a 11. helyezett között van, egyelőre utcahossz a különbség köztük meg a többi együttes között. Van visszaesés a görög hátul mutatott játékában (0.4 blokkal és 0.1 szerzett labdával kevesebbet átlagol, mint tavaly, igaz, kevesebbet is játszik), de 6.6%-kal dobnak róla gyengébben az ellenfelek, mint átlagosan, 3.6 ponttal gyengébb a Bucks védekezése 100 támadásra vetítve, ha nincs a pályán, és ha a 20 perc alatti kiegészítőket kivesszük a listából, akkor 26. a DRPM rangsorban is, az erőcsatárok között az ötödik (+2.11).

Tavaly ő volt a második, idén nyerhet, de Davis és James is - teljes mértékben attól függ a dolog, hogy valaki a boxscore számokra utazik vagy az Advanced Statokra, esetleg az a legfontosabb, hogy a legjobb védőcsapat legjobb védőjét rakja be, ez a szavazók körében nem teljesen egyértelmű. James idei éve ilyen szempontból szerintem egészen sokkoló az utóbbi pár idénye után és az életkora/ligában töltött szezonjai miatt is - nálam emiatt és a fontossága miatt ő nyeri a díjat.

Rudy Gobert idén is nyerhet, ha a Utah feljebb kerül a nyolcadik helyről, mert az 1.9 blokkja mellett 8.1%-kal dobnak róla rosszabbul az ellenfelei, mint egyébként, 100 támadásra vetítve 7.2 pontot esik vissza a Jazz védekezése, ha nincs a pályán, DRPM-ben pedig a nyolcadik, a centerek között az első (+3.31). Ezek azok a számok, amivel címet lehet védeni, ha a Jazz az idény végén mondjuk Top3 lesz védekezésben/megelőzi a Lakerst a Top5-ben. Csapatvédekezés-függő az elején említett Millsap, illetve a védekezésben 10. Indianától Domantas Sabonis sorsa is - mindkettejükre igaz, hogy inkább az Advanced statisztikák (DRPM, ON/OFF) kedvelik őket, azok viszont nagyon.

A Clipperstől Kawhi Leonard lehetne még érdekes, őt szintén nagyon szeretik a számok: 1.9 szerzett labda, a Clippers védekezése 100 támadásonként 6.4 ponttal gyengébb nélküle, az ellenfelek középtávolról (-7.1%) és a triplavonalon túlról (-8.6%) is vért hugyoznak ellene (összességében -5.6%-kal dobnak róla, mint általában), Defensive Real Plus-Minusban pedig harmadik (+3.90), a jóval kevesebbet játszó Alex Carusót kivéve az egyenletből James mögött a második. A Clippers azonban csak a hetedik védekezésben, és kérdés, hogy úgy nyerhet-e bármilyen alapszakasz-díjat Kawhi, ha az összes back-to-backről hiányzik, és a szezon végén nagyjából 20 kiült meccse lesz.

 

MVP

1. Giannis Antetokounmpo (Milwaukee Bucks)
2. LeBron James (Los Angeles Lakers)
3. James Harden (Houston Rockets)

Egyelőre teljesen egyértelműen kétesélyes a küzdelem, miután a Bucks és a Lakers kiemelkedik a mezőnyből, és mindkettőnek van vezére. Giannis Antetokounmpo címet védhet, mivel kiváló statisztikái vannak (30.0 pont, 61.6% TS, 12.7 pattanó, 5.5 gólpassz), elöl-hátul ligaelit továbbra is, Real Plus-Minusban második (+8.15) úgy, hogy Offensive Real Plus-Minusban, tehát támadásban első (+6.04), csapata pedig két meccsel vezeti az egész ligát. LeBron James boxscore számokban összességében elmarad a görögtől (25.4 pont, 57.2% TS, 7.7 pattanó, 10.9 gólpassz), viszont ő vezet Real Plus-Minusban, méghozzá nem kevéssel (+10.27). Ez leginkább annak köszönhető, amiről az előbb már írtunk: nemcsak támadásban, hanem évek óta először védekezésben is ott van a liga elejében, konkrétan a legelején (+4.95).

Kettejük közül bárki nyer(ne most így az idény felénél), nem lesz(/lenne) meglepetés, mert a statokon kívül azért más is szokott számítani a szavazáson. Tavaly Antetokounmpo még nagy szenzáció volt, a Milwaukee egy gyengébb 2017/18-as alapszakasz után ligaelső lett, verte is James Hardent a görög. Idén viszont lényegében ugyanazt hozza Giannis kicsit több ponttal, kicsit kevésbé hatékonyan, egy nem sok mindenben átalakuló csapatban. James egy újraszervezetett keretet vezet, a Lakers alig van lemaradva a Buckstól, az Advanced statisztikái pedig önmagukért beszélnek. Az sem elhanyagolható tény, hogy jelen állás szerint Anthony Davisszel kiegészülve ők ketten mennek az Év Védője díjért is, és könnyen elképzelhető, hogy a szavazók az egyik helyen az egyiket, a másikon a másikat jelölik.

A 3-4. helyen is szoros csata lehet James Harden és Luka Doncic között. Mindkettő pazar számokat hoz - a houstoni emberemlékezet óta nem látott scoring évben van (37.2 pont, 62.7% TS, 6.2 pattanó, 7.5 gólpassz, 1.7 szerzett labda), míg a dallasi a liga egyik legkomplettebb játékosává nőtte ki magát már a második évére (28.8 pont, 59.7% TS, 9.8 pattanó, 9.0 gólpassz). Nyugat 5. és 6. helyéről azonban nem lesznek MVP-k - tudom, Russell Westbrook volt egyszer, de Antetokounmpo és James idei éve mellett csak akkor lehet labdába rúgni, ha a csapatod legalább a Top3-ban, de inkább a Top2-ben van a főcsoportban (és a mérleg is számít, nagy a Lakers és a Bucks előnye a többiekhez képest).

A többiek, élükön Jimmy Butlerrel, statisztikákban nem hoznak olyat, amivel felvehetik a versenyt a Top4-gyel, vagy éppen sokat hagynak ki ahhoz, hogy szóba kerüljenek egy ilyen felvetésben (Leonard).