(Nem csak) a statisztikában rejlik az LA Clippers sikerének titka

A FreeDawkins készített egy összefoglalót, vendégelemzője szerint a Clippers közel tipikus esete volt a Ewing-szindrómának, amit Bill Simmons szakíró fogalmazott meg a 90-es évek közepén, amikor úgy találta, hogy ha anno a Knicks sztárcentere sérülés vagy faultgondok miatt nem játszhatott, csapata jobban teljesített - ez az elsőre kissé meredeknek tűnő teória ugyanúgy igaz Tobias Harrisre is. A Clippersben nagyszerű egyéni számokat hozó, jó szellemiségű, ránézésre a csapat vezérének tűnő játékossal ugyanis a Gilgeous-Alexander, Bradley, Harris, Gallinari és Gortat alkotta első ötös Offensive net ratingje (100 támadásra vetített mutató) 106.6 pont volt (vagyis ennyi pontot szereztek), Defensive net ratingje 114.5 (vagyis ennyi pontot kaptak) - a két adat különbsége majdnem mínusz 8 pont. Ez döbbenetesen sok - ennyi, vagy hasonló játékperccel a ligában egyetlen másik ötösnek volt hasonlóan rossz a mutatója, a Dallas Mavericks Smith Jr.-Matthews-Doncic-Barnes-Jordan felállásának, nem is csoda, hogy abból a kvintettből is már csak Doncic tagja a Dallasnak. 

A Clippers tehát gyakorlatilag csak az extra második sorának köszönhette, hogy pozitív volt a mérlege, így nagyot nem kockáztatott azzal, hogy februárban két kezdőjátékost (Harrist és Bradleyt), illetve három fontos kiegészítőt (Marjanovics, Scott, Gortat) is elcserélt. 

Az átvariált első ötös azóta így változott: Gilgeous-Alexander, Beverley, Shamet, Gallinari és Zubac. Az ötös támadásbeli mutatója 113.1, a védekezési mutatója 103.7, a különbség plusz 9.4 - ha pedig az előző első ötössel vetjük össze, akkor a differencia 17.4 pont! A +9.4 pont már Top10-es a ligában, ami nem is csoda, hiszen van két játékszervező hátvéd, van egy triplaspecialista, van egy kiváló elzárásokat adó és védekezésben stabil center, illetve van Gallinari, akinek ebben a rendszerben teljesen kidomborodhat a sokoldalúsága: masszívan ligaelit szinten triplázik, különösen catch and shoot helyzetekből, jelenleg ő a liga kintről legveszélyesebb magasembere, ráadásul le is tudja ütni a labdát, és passzolási készsége is extra.

Az újonc Shamet 45%-kal triplázik a Clippersben, ami szintén kiemelkedő, és ő is automatikusan dob kintről, nem lehet feladni, ráadásul ő is parádés a catch and shoot dobásoknál - ha csak a LAC-os statjait nézzük, ő a liga legjobban triplázó újonca, bizonyos Steph Curryt és Klay Thompsont megelőzve, de az összteljesítményét tekintve is második Curry mögött. A szintén újonc Gilgeous-Alexander közel két méter, elképesztően hosszú karjai vannak, remek a mozgása, megfelelően dob kintről, nagyszerű mentalitású kosaras, már most gond nélkül három poszton bevethető, vele végtelen számú taktikai lehetőségei nyílnak Doc Riversnek - február előtt 32.1, azóta 45.5%-kal céloz kintről. Ivica Zubac nem hoz űrszámokat, de játékidejéhez képest kifejezetten hatékony - jelenleg negyedik legjobb átlaggal rendelkezik a ligában abban a mutatóban, ami azt mutatja, hogy egy játékos labdabirtoklására mennyi pont jut átlagosan. 

Az igazi titkos fegyver azonban a kezdőötös ötödik tagja, Patrick Beverley. A rutinos védőspecialista a padról beszállva nem volt nagy hatással a Clippersre, 13-16-os mérlege volt ekkor a gárdának, amikor viszont kezdőként játszik, a mérleg 32-14-re módosul. Beverley az a játékos, akit a liga szinte bármelyik 1-3 posztos sztárjára nyugodtan rá lehet tenni, nem fog csalódást okozni. Ráadásul az ő tarsolyában is ott a tripla, a cserék előtt 40% körül dobott, azóta 46% felett, mondani sem kell, hogy ezzel szintén ligaelit, és elöl-hátul bemutatott produkciójával teljesen kicsinálhatja közvetlen ellenfeleit. 

A kezdőötös mellett természetesen nem mehetünk el szó nélkül a kispad mellett. A szezon első felében a jó mérleg gyakorlatilag az Év Hatodik Embere-szinten játszó Lou Williams ÉS Montrezl Harrell érdeme volt, kiegészülve az akkor még sűrűn a padról jövő Beverleyvel. Az egyértelműen látszik a statisztikákából, hogy Beverley nélkül a Williams-Harrell páros közel sem olyan félelmetes, ugyanakkor még mindig bőven megnyugtató a playoffra készülve - különösen azért, mert Williamsnek majdnem a legtöbb (!) labdaérintése van idén a ligában clutch szituációkban, és pár meccsmentő megmozdulása akad, ez a rájátszásban is nagyon fontos faktor lesz. Az is kiemelendő, hogy Williams és Harrell nem egymás mellett, hanem egymást jól kiegészítve parádézik a pályán, a pick and rolljuk ha nem is levédhetetlen, de borzasztó nehéz semlegesíteni. 

A rendszert az a Doc Rivers működteti, aki idén Év Edzője-esélyes, de a díjaknál is fontosabb, hogy ezt a Clipperst már mindenki szeretné elkerülni a rájátszás első körében, és ez mutatja igazán, hogy a LAC remek úton halad afelé, hogy fokozatosan az NBA egyik elit franchise-ává váljon - a további fejlődésre a liga történetének egyik legfontosabb alakja, Jerry "The Logo" West lehet a garancia.