Nem draftolták, mégis varázsol a Knicksben: az Allonzo Trier-sztori

Az NBA-ben akad jó néhány olyan játékos, akit nem válaszottak ki a drafton, mégis remek karriert futottak be. Avery Johnson 1988-ban maradt hoppon, hogy aztán 1999-ben bajnok legyen a Spursszel és visszavonultassák 6-os mezét. Ugyanebben az esztendőben John Starks is lemaradt, hogy aztán évekig a Knicks egyik vezére, 1994-ben nagydöntős és All-Star, 1997-ben az Év Hatodik Embere legyen. Scott Williams 1990-ben került draftolatlan játékosként a ligába, és Michael Jordan oldalán rögtön három bajnoki címet szerzett. Darrell Armstrong 1991-ben maradt ki a szórásból, hogy utána 1999-ben a Legjobb Hatodik Ember Díját és a Legtöbbet Fejlődött Játékos Díját is elnyerje. A háromszoros bajnok, nyolcszor valamelyik Év Védőötösébe választott Bruce Bowent se szólították anno pódiumra, ahogyan a négyszeres All-Star és négyszeres Év Védője Ben Wallace-t sem. 

Nem foghatott kezet David Sternnel vagy Adam Silverrel többek között az olimpiai és NBA-bajnok Fabrizio Oberto, a mini-irányító Earl Boykins, a kétszeres All-Star Brad Miller, Chris “Birdman” Andersen, Udonis Haslem, Jose Calderon, JJ Barea, Joe Ingles, Wesley Matthews, Jeremy Lin, Kent Bazemore vagy Robert Covington sem. A lista nem rövid, de nem is mindennapos, hogy egy nem draftolt játékos megvesse a lábát a ligában - minden sztori egy kicsit más, ez igaz Allonzo Trier történetére is.

Ahogyan fentebb már kiderült, a koreai gyökerekkel is rendelkező Trier nem a radar alatt közlekedett az NBA előtt, hiszen már 13 évesen a New York Times Magazine címlapján szerepelt. A hatodikos, Seattle-ből származó ifjú kosarast választották ki, hogy egy olyan cikk arca legyen, amely az általános iskolai kosárlabdáról szól egy tehetség szemével: rengeteg edzés, rengeteg utazás mindenféle bajnoki meccsre, All-Star tornára, találkozások középiskolai, sőt már egyetemi edzőkkel, cipőgyártókkal. Kevin Durant nemrég egy interjúban elmondta, hogy első, még Seattle-ben töltött évéből emlékszik Trierre, akit a régió nagy tehetségeként tartottak számon. Később is követte a média, Trier pedig bejárta a szokásos utat, több államban járt különféle kosaras akadémiára, utoljára az NBA-képzőnek is számító Findlay Prepbe. 2015-ben U19-es világbajnokságot nyert, a Jordan Brand Classic torna MVP-jévé választották a hátvédet, és az Arizona Egyetemen kezdhette meg NCAA-karrierjét.

A szép pályafutás aztán itt kezdett el megbicsaklani, az életében felmerülő problémákat (édesapjával soha nem találkozott, hatodikos korában diszlexiát diagnosztizáltak nála) jól kezelő Triernél valahogy semmi nem akart összejönni az egyetemen. Első szezonjában kézsérüléssel bajlódott és nem is jelentkezett a draftra, második évében pedig egy autóbaleset miatt megvizsgálták és tiltólistás szert mutattak ki, eltiltás miatt 19 meccset kellett kihagynia, az NBA-ről szó sem lehetett. A 2017-18-as szezonja szépen alakult, de idén februárban megint eltiltották tiltott szer használata miatt, ami ugyanaz a szer volt, ami miatt korábban is bajba került, bár Trier váltig állította, hogy akaratán kívül került a szervezetébe. Az Arizona egyébként is a támadások kereszttüzében állt a programot érintő korrupciós ügyek miatt, ez is közrejátszott abban, hogy nem volt túl jó a reputációja. 

Pedig 18 csapatnál járt próbajátékon, de a teljesítménynövelő szerek és a passzolásban nem erős játéka miatt végül mindenki elengedte - a Knicks el akarta vinni, de a 36. helyen meglepetésre bent maradó centert, Mitchell Robinsont nem lehetett kihagyni. Szerencsére a Knicks nem felejtette el, még aznap este megállapodott a New Yorkkal egy two-way szerződésben, így lehetősége volt a szezon elején megmutatni a “nagyok” között, hogy mit tud. Az eredmény: kétszer is 15 pont az első három meccsén, novemberben eddig akadt 23, 21 és 16 pontos mérkőzése is - 11.4 pontot átlagol közel 40 százalékos triplázással, de a puszta számokon túl több meccsmentő kosarat is bemutatott és bizonyította, hogy akár All-Starokkal is fel tudja venni a versenyt.