New Kidds On The Block - A Morant-show

Ha némi késéssel is, de második részéhez érkezett újoncfigyelő rovatunk - a hiányzásról azonban van igazolás, két rookie-t is volt szerencsém élőben megnézni.  

 

10. Darius Garland (-) – Cleveland Cavaliers
Egy ideje áll a bál Clevelandben, pár játékos elégedetlenkedett John Beilein „tanárbácsi” stílusa miatt, a veteránok nagyon mennének bajnokesélyes(ebb) gárdákhoz, a csapat pedig 7-21-es mérleggel áll jelen pillanatban, óriási versenyben a 6-23-as Atlantával és a szintén 7-21-es Knicksszel a keleti utolsó helyért. Ebben a közegben kell alkotnia az 5. helyen húzott hátvédnek - bár a hírek nem szóltak arról, ki robbantotta ki a zendülést az öltözőben (könnyen lehet, hogy a fiatalok), de egy alig két hónapja a ligában lévő újoncot egyelőre nem tennék meg főkolomposnak. Bár mindössze 38.2%-kal céloz mezőnyből, a triplázása biztató – legutóbbi négy meccsén ráadásul 21 asszisztot jegyzett, talán ebben is megindul felfelé. Collin Sextonnal párban nagyon kicsik, extra scoring kell hozzá, hogy ellensúlyozzák védekezésbeli hátrányukat (valahogy úgy, mint a Lillard – McCollum duó esetében) - nem tudom, eljutnak-e valaha arra a szintre, de ez legyen a vezetőség baja. 

 

9. (6) Eric Paschall – Golden State Warriors
Bár egy kisebb csípősérülés miatt két meccset mulasztott a Warriors „Baby Draymond”-ja, amikor bevethető, a produkciójára nem lehet panasz. Viszont a „rookie-mézesheteknek” vége, most már beleszámít egy-egy játékos értékelésekor az, hogy mit ér el vele csapata – ez a Golden State esetében egy ligautolsó pozíció. Gyengébb közegben könnyebb kitűnni, szerencsésen alakult tehát Paschall sorsa – egy Bostonnál vagy Lakersnél esélytelen, hogy 30 perc fölötti játékidőt kapna egy 41. helyen választott spíler. De hogy a számairól is beszéljünk, 15.9 pontja és 5 lepattanója rendben van, mezőnyből épphogy 50% alatt marad (49.4%), a védekezése pedig „work in progress”, az egész együtteshez hasonlóan.

 

8. (-) Jaxson Hayes – New Orleans Pelicans

Zion Williamson bemutatkozása még várat magára, de amennyiben nem az új Greg Odent tisztelhetjük a fiatalemberben, akkor kellemes gondjai lesznek a jövőben a csapat vezetőedzőjének (direkt nem Alvin Gentry-t írtam…). Hayes személyében ugyanis egy másik tehetséges magasembert is húzott a gárda, egy igazi modern, futós, ugrabugrálós centert – a Suns ellen meg is csillantotta a benne rejlő potenciált, 17 pontja mellé öt blokkal szomorította az arizonaiakat. A csapat itt is nagyon gyatra, talán a leginkább alulteljesítő gárda az egész ligában a várakozásokhoz képest, de egy esetleges nagytakarításból csak profitálhat Hayes, úgyhogy várjuk a fejleményeket…

7. (3) RJ Barrett – New York Knicks
Négyből hármat nyert a Knicks, így már hét győzelemnél jár a David Fizdale-t felszabadító New York-i együttes – persze nem komoly kaliberű gárdákat vertek, de a kevésnek is örülni kell. 1/3-as újoncuk játéka hullámzó, de az Atlanta elpáholásából 27 pontos karriercsúccsal vette ki a részét, és végre hatékony tudott lenni mezőnyből is (10/13, előtte egy brutális 24/81-et (25%) hozott hét mérkőzésen keresztül). Meg lennék lepve, ha a cserehatáridő lejártával ugyanígy nézne ki ez a keret, Barrett dobásai és játékideje azonban nem lehetnek veszélynek kitéve – az Év Újonca versenybe várhatóan nem fog beleszólni, de ettől még a produktívabb elsőévesek közé sorolhatjuk a 198 centis dobóhátvédet.

 

6. (5) Tyler Herro – Miami Heat
A veszélyes padscorer szerepkörét újonc létére parádésan betöltő Herro-nak nem kellett sok idő, hogy közönségkedvenccé váljon Miamiban. Volt szerencsém élőben megnézni a Lakers floridai vendégjátékát december 13-án, és bizony nem kevés Herro mezes szurkolót láttam – akadt persze Jimmy Butler meg Adebayo is bőven, de a sok Herro szemet szúrt. Bár azon a meccsen éppen nem ment neki a játék (3/12, 7 pont), összességében egy jómozgású, gyűrűt is támadni képes játékosról beszélünk, akinek időnként elsül a keze, de védekezésben is aktív. 14 pontot szállít a Heat padjáról 37.5%-os triplázással, fontos kiegészítője Erik Spoelstra 19-8-cal álló együttesének. Januárban még csak 20 éves lesz, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy összecsokizta volna magát LeBronéktól, úgyhogy biztató a kezdet. 

 

5. (10) P.J. Washintgon – Charlotte Hornets
Fél meccsel van csak lemaradva a keleti playoff-helyektől a Charlotte, és ebben nagy szerepe van a nemrég ujjműtéten áteső erőcsatárnak. 12.3 pontját 40%-os távoli mutatóval hozza, sérülését megelőzően a Bulls ellen 13 pontot, 10 pattanót és 3 blokkot szállított, és közel 40 perceket kapott már James Borrego mestertől – valahogy így kell egy tehetséges fiatalt építgetni. Bár Devonte’ Graham felfedezésével Terry Rozier leigazolása kicsit feleslegesnek tűnik így utólag, Washingtonnak nem kell komoly konkurenciával számolni a négyes poszton a jövőben – Cody Zeller bármikor feltolható ötösbe, Marvin Williams és a teljesen elveszett Michael Kidd-Gilchrist pedig nem igazán tényezők már.

 

4. (7) Brandon Clarke – Memphis Grizzlies

Nem csak listánkon, de játékban is előrelépett a Macik magasembere, egészen remek produkciót láthattunk tőle a közelmúltban. 27 pont, 7 lepattanó az OKC ellen, 25 pont a Wizards kosarába – jókor van jó helyen, csendben teszi a dolgát, de látszólag nem éri be a „védőspecialista center” skatulyával, többet akar. Nincs is ezzel semmi gond, különösebb teher nélkül feszegetheti korlátait, és alakíthat ki egyre jobb kémiát Ja Moranttel és Jaren Jacksonnal. 

 

3. (8) Rui Hachimura – Washington Wizards
Bár már csak 8-18-cal áll a fővárosi gárda, így sem mondanám, hogy negatív lenne a „sajtóvisszhangjuk”. Davis Bertans golyószóróvá avanzsált, és forró téma a ligában, de elsőéves erőcsatárukra, Hachimurára sem lehet panasz, jól végzi a dolgát. Washingtonhoz hasonlóan ő is kidőlt pár meccsre, de ez egyelőre nincs kihatással listás helyezésére – egymás után nyolc 10+ pontos meccset hozott, közte egy 30-as bombával a Clippers ellen – van pár jó magas ebben a draftosztályban, a japán egy közülük.

 

2. (2) Kendrick Nunn – Miami Heat

Nunn volt a másik, aki volt szerencsém látni a rookie-k közül, ő volt a „nominal” kezdő irányító a Lakers ellen. Agilis betörések, feszes labdavezetés és szívós „chip on shoulder” védekezés jellemezte, még McGee fejére is ráhúzott egy szépet. Akkor 16 ponttal és 7 gólpasszal zárt, de azóta volt 26 pontos meccse is, előtte meg a Hawks gyűrűjébe 36-ot pakolt – agilis balkezes scorer, némi „fuck you” elemmel a játékában, amivel éppen beleillik a mostani Heat-be.

 

1.(1) Ja Morant – Memphis Grizzlies 

Nincs meglepetés az élen, az 1/2-es továbbra is kimagaslik a mezőnyből játékával. Hatból négyet nyert a Grizz, de nem is ez a fontos, hanem a clutch szituációkban bemutatott jó döntések, amelyeket Morant hoz – ez általánosságban nem az újoncok erőssége, neki viszont helyén vannak a goly idegei. Négyszer osztott már ki 10+ asszisztot a társaknak, mégis inkább a pontszerző képességéről válik híressé – rendben van ez így, ez most egy ilyen liga, nem a John Stocktonok korát éljük.  

 

Futottak még: 

 

De'Andre Hunter - Atlanta Hawks

Kissé talán szőrősszívű voltam Hunterrel, amiért a múltkori negyedik hely után ide száműztem, de Garland mostanában nem volt rossz, megérdemelt egy dobást. 28 pont 5/10-es triplázással a Heat ellen, 26 egység a Raptors kosarába - akadnak jó meccsei a Hawks kiscsatárának, a kiegyensúlyozottság a legnagyobb probléma egyelőre. 

 

Cameron Johnson - Phoenix Suns

Továbbra is elsősorban triplázás miatt szeretik Johnsont Arizonában (ellentétben a másik Johnsonnal, Tylerrel, aki megjárta a "doghouse-t"), és ebben a szegmensben nem is okoz csalódást a 203 centis shooter - 49 bedobott trojkánál jár már, 41% fölötti célzással. 

 

Kipottyant: Coby White - Chicago Bulls, De'Andre Hunter - Atlanta Hawks

 

Kép: slamonline.com