New Kidds On The Block: A Zion-faktor

10. (7) Michael Porter Jr. - Denver Nuggets
Egy bokasérülés miatt hat meccset mulasztott a coloradóiak tehetséges bedobója, de lassacskán újra játékba lendül. Kidőlése előtt sorra szállította a dupla-dupla közeli performanszokat, úgy néz ki, tényleg nagyot fogott vele a Nuggets – Paul Millsap a védelem stabilizálása miatt egyelőre viszi a kezdő négyes pozícióját, hármasban pedig Will Barton játszik, de csak idő kérdése, mire az első ötösben látjuk Portert.

9. (-) Cam Reddish – Atlanta Hawks
Gyengébb kezdés után egészen pofás számokat hoz a Sólymok 10. helyen kiválasztott kiscsatára,  legutóbbi 12 meccsén (azt a derbit nem számolva, amelyen hét perc alatt lesérült) kétszámjegyű dobóteljesítményt szállít. Bár legutóbbi pár mérkőzésén nem ment neki kintről, nem ritkák tőle a 3-4 triplás esték sem – mind ő, mind De'Andre Hunter ígéretesnek tűnik eddig. Reddish már most sem rossz védő, aktív kezei segítségével nyolc alkalommal csent el legalább három labdát ellenfeleitől – kellenek is az ilyen játékosok Atlantába, hiszen sem Trae Young, sem John Collins nem a hátrajátékáról híres.

8. (-) Nicoló Melli – New Orleans Pelicans 
Bár lábon nem egy peak John Wall az olasz magasember, mégis rendkívül hasznos a lassú rajt után alaposan megtáltosodó Pelicans számára. Főként dobásában rejlik „varázsereje”, pár napja a Golden State kosarát például hat triplával terhelte (hét kísérletből), de egyébként is süt minden mozdulatáról, hogy tanult, kiforrott kosaras. Nem vállalja túl magát, nem is kell, hogy ezt tegye, 29 éve minden rutinjával azon van, hogy a New Orleans elcsípje a mágikus nyolcadik helyet az alapszakaszban, és összejöjjön a Zion – LeBron első körös csúcspárharc. De ne szaladjunk ennyire előre...

7. (-) Rui Hachimura – Washington Wizards
23 derbit mulasztott a japán erőcsatár, de visszatérése után egyből olyan elánnal állt munkába, hogy nem tudtam lehagyni a listáról. Persze lehet mondani, hogy a Wizardsnál a takarító is dobna 14 pontot, mert tét nélküli meccseken bohóckodnak a fővárosiak (és lenne is ebben némi igazság), de ha valaki jó, azt azért ismerjük el – Hachimura pedig úgy fest, jó lesz. Vannak jó négyesek ebben a class-ban (PJ Washington, Michael Porter, Eric Paschall, meg valami Zion, aki amúgy majd ötös lesz inkább), idővel majd a védekezésük fogja eldönteni szerintem, milyen szerepük lesz aktuális csapatukban (Ziont kivéve, de megint előreszaladtam...). Ez egyelőre egyik úriembernek sem erőssége, de elsőéveseknél ez nem is kimondott elvárás – Deandre Ayton is világtalan volt tavaly hátul (tudom, ő center), idén pedig kategóriákat javult ebben a szegmensben. 

6. (6) Eric Paschall – Golden State Warriors
Azt továbbra sem tudjuk, mi lehet a szerepe a jövőre újra teljessé váló Warriorsban a 41. pickkel elvitt Paschall-nak, hiszen centernek alacsony (bár ma már vigyáznék ezekkel a kijelentésekkel), négyesben meg azért közel sem az a playmaker, mint Draymond Green – erről 1.7-es gólpasszátlaga is árulkodik. A pontokat azért szállítja, hiszen valakinek azt is kell, a lepattanózása azonban nem egy rodmani szint (mindössze négyszer szedett legalább tíz pattit a szezonban). Bőven megéri a picket, amivel kihúzták, de ha nem a ligautolsónál lenne, nem tudom, mennyit játszana.

5. (-) Kevin Porter Jr. - Cleveland Cavaliers
Egy másik Porter Jr. a listán, igazán lehettek volna kreatívabbak a szülők... :) Kevin a clevelandi szemétdomb talán egyetlen ékköve lehet – még csak 19 éves, de kiváló érzéke van a játékhoz. Az utóbbi pár hétben a Beilein-dráma vitte a szalagcímeket a Cavsszel kapcsolatban, de fű alatt újonc kiscsatáruk elkezdett kivirágzani, olyannyira, hogy szerintem máris izgalmasabb prospect, mint a SexLand duó bármely tagja. Nem hiszi a Kedves Olvasó? Íme a Heat elleni meccsének összefoglalója!

4. (-) Coby White – Chicago Bulls
Eddig úgy ismerhettük a listán egy rövid cameo-ra beugró White-ot, mint egy mindent lövő gunner – most sem állt be változás a profiljában, annyi csak, hogy elkezdett elég komolyan betalálgatni. Mit is takar ez? Mondjuk egy 33.7 pontos átlagot legutóbbi három meccsén, de előtte is mutatott már azért szép dolgokat. Egy újkori Ben Gordonnal van dolgunk? Meglehet, de remélhetőleg a mentális problémák elkerülik Coby-t...

3. (2) Kendrick Nunn – Miami Heat
Az a ritka eset áll fenn, hogy Nunn semmi rosszat nem csinált, sőt továbbra is kiválóan játszik (23 pontos átlag legutóbbi három meccsén), mégis visszacsúszott egy helyet korábbi betonbiztosnak hitt második pozíciójából. Bizony, nincs értelme tovább rejtegetni, Zion Williamson rárúgta az ajtót a ligára. Ne is halogassuk tovább, bocs, Kendrick – semmi személyes!

2. (-) Zion Williamson – New Orleans Pelicans
Megérte várni az 1/1-esre, ezt már bátran kijelenthetjük. Shaq összenyomva, Jordan magasságával (de semmiképp nem kecsességével) kombinálva – olyan testi erővel, hogy Steven Adams és Giannis Antetokounmpo odébb pakolása sem jelent számára akadályt. Ha ehhez hozzávesszük kivételes rugóit elképesztő második ugrással fűszerezve, egy olyan mixet kapunk, amit tényleg nem látott a liga Shaq óta. Egyelőre szinte csak balra fordul, de hiába tudják az ellenfelek – rendszerint a centerekkel fogatják -, hogy mi következik, így sem tudják levédeni. Anno Julius Randle-ről olvastam hasonló draft prospect-es cuccot, ő is nagy bully volt az NCAA-ben, de ez valami más – Randle inkább Zach Randolph-ra emlékeztetett, vagyis nem épp ruganyosságáról ismerték fel, Williamson viszont nem csak hogy jóval erősebb, sokkalta ruganyosabb is Randle-nél. 13 meccs alatt 23.3 pont, 7.1 lepattanó, 57% mezőnyből, ez egészen remek – az öt kiosztott sapka viszont nagyon kevés, ott azért érződik a centik hiánya. Ha a sérülések elkerülik (ez azért egy elég nagy ha, ebből a súlyból egészen biztosan le kell adnia, úgy néz ki, mint a Szellemirtókból a Habcsókember), valami egészen különleges sülhet ki belőle – ebben az érában, amikor mindenféle random emberek dobálnak 50 pontokat triplából, azt hiszem, sokan elnézünk egy igazi brutál palánk alatti pusztítót. 

1. (1) Ja Morant – Memphis Grizzlies
Akármennyire parádésan is debütált Zion, a Grizz 1/2-es fenegyereke azért az egész szezonban kivételeset produkál, így természetesen maradt első. Jaren Jackson hosszabb időre kiesett mellőle, és négy egymást követő buktába bele is szaladtak a Macik, de azért az összképet tekintve még mindig Morant szezonja a nyerő... más kérdés, hogy ha a Pels elcsípi a nyolcadik helyet, akkor simán lehet, hogy Williamson behúzza a RoY-t is. De azt nem szabad elfelejteni, hogy Zion felépülése előtt is jól játszott már a New Orleans, nem varázsütésre kezdtek el nyerni – mindenesetre rendkívül izgalmas verseny lett ebből, pedig utcahosszal vezetett még nemrég Morant. 

 

Futottak még:

Terence Davis – Toronto Raptors
31 pont a Bulls ellen, 20 egység a Brooklyn kosarába – újabb rotációembert találtak a kanadaiak, és még csak draftpicket sem kellett ehhez beáldozniuk.

De'Andre Hunter – Atlanta Hawks
Fentebb már megénekeltem a Sólymok kiscsatárát, lehet belőle hosszú távon valaki – a kiegyensúlyozottság nem erőssége, de szerencsére van ideje javítani ezen. 22 pontos este után befigyelt egy 2 pont 0/8 mezőnnyel, de fókuszáljunk a pozitívumokra...