Nyugat elejébe erősítette magát a Blazers, de titkos bajnokesélyes is?

Portland TrailBlazers

Draft: CJ Elleby (2/46)

Maradt: Damian Lillard, CJ McCollum, Jusuf Nurkic, Rodney Hood (2 év 21 millió), Zach Collins, Carmelo Anthony (1 év 2.6 millió), Anfernee Simons, Nassir Little, Gary Trent Jr.

Érkezett: Robert Covington (csere, Rockets), Derrick Jones Jr. (Heat, 2 év 19 millió), Enes Kanter (csere, Celtics), Harry Giles (Kings, 1 év 1.6 millió), CJ Elleby (draft), Keljin Blevins (Northern Arizona Suns, G-Liga, two-way)

Távozott: Trevor Ariza (csere, Rockets), Mario Hezonja (csere, Grizzlies), Hassan Whiteside (Kings, 1 év 2.3 millió), Caleb Swanigan (?), Wenyen Gabriel (Pelicans, 2 év 3.4 millió), Jaylen Hoard (?), Moses Brown (?)

Keret:
Lillard - McCollum - Covington - Anthony - Nurkic
Trent - Hood - Jones - Collins - Kanter
Simons - Elleby - Little - Giles
Blevins (tw)

A Blazers off-szezonja parádésan sikerült, mivel nemcsak Carmelo Anthonyt tudta megtartani Neil Olshey, ráadásul a lehető legkevesebb pénzért, de még erősítésre is volt ideje, lehetősége és meg is csinálta.

A draft estéjén sikerült begyűjtenie a liga egyik legjobb és legsokoldalúbb kiegészítőjét, Robert Covingtont, ráadásul szerintem kifejezetten jutányos áron: az idei draft 1/16-os pickje, a 2021-es, 2027-ig lottery védett Blazers első körös, illetve Trevor Ariza volt az ára. Arizánál nettó jobb játékos Covington, mint ahogy az 1/16-os helyen kihúzható összes fiatalnál - Saddiq Bey még elérhető volt, de ha Bey-ből valaha olyan ötposztos védő lesz, mint Covingtonból, akkor már többet hozott ki magából, mint amit most gondolnak róla. A következő évi draft jobb lesz, mint az idei, de egyrészt egy biztosan Top14-en kívüli húzásról beszélgetünk, másrészt várhatóan arra a fiatalra is kellett volna várni még pár évet, mire kifejlődi magát, a Blazers pedig már a csapatépítésnek nem ebben a szakaszában van. Olshey tehát nagyjából a resztliért szerzett egy nagyszerű szerződéssel (2 év 25 millió) rendelkező glue guy-t - pont olyat, amilyen Damian Lillardék mellé kell.

Rodney Hood ugyan kilépett a szerződéséből, de 1+1 éves kontraktussal sikerült megtartani. Nála az lesz az érdekes, hogy az Achilles-szakadás után milyen formában lesz, mert abból hiába szoktak visszatérni az emberek, kelleni szokott pár hónap, ne adj' Isten egy szezon is, mire valaki csak hasonlítani is tud önmagára. Más kérdés, hogy Hood formáját a Blazersnél jobban senki nem tudja, a második éve pedig csapatopciós. Derrick Jones Jr.-t hasonló pénzért sikerült elhozni a Miami Heattől, csak 1+1 játékosopciós évvel. A 2020-as zsákolóbajnok csúnyán kiszorult a floridaiak rotációjából a buborékra, és nincs is túl jó keze. Támadójátékosból viszont rengeteg van a Blazersnél - neki védekezésben lehet majd komolyabb szerepe, és abban szinte biztosan többet tud majd nyújtani, mint a Memphisbe cserélt Mario Hezonja vagy az a Nassir Little, akiből nem sokat láttunk az első évében. Jonesról egyébként az a hír járta, hogy több klub is 3&D potenciált lát benne, ezért mentek volna rá - a 3-hez sokat kell még fejlődni, a jó D lehetősége viszont benne van.

A palánk alatt is volt váltás. Egyrészt Covington érkezésével Anthony simán lehet négyes Jusuf Nurkic mellett, de akár Covington is lehet az, ő gyakorlatilag bármelyik poszton megállja a helyét. Valószínűleg ők ketten oldják majd meg egyébként az erőcsatár posztot, mert rajtuk kívül továbbra sem túl nagy a lehetőségek tárháza. Harry Giles érkezett Sacramentóból, akit anno óriási tehetségnek kiáltottak ki, aztán rengeteg sérülése volt, itt pedig kérdés, hogy mikor és hol fog pályára kerülni - egyébként nem egy rossz játékos, de azt azért nem látni, hogy miatta mondjuk Zach Collinst száműzik a pad végére. Más kérdés, hogy Collinst továbbra sem tartom négyesnek, sokkal inkább center (főleg a mai ligában). Hassan Whiteside ugyan távozott a szabadügynökpiacon, de darabra sem lettek kevesebben Portlandben, miután egy hármascserében visszatért Enes Kanter.

A török védekezésbeli gondjai ismertek, és mivel támadásban sem ő, sem Collins, sem Giles nem egy triplavető, így nem nagyon lehet majd együtt pályára küldeni őket (Collinsnak jó a százaléka, de meccsenként bedobott 0.6 triplája nem jelent spacinget). Más kérdés, hogy Covington Kanter mellett is Jolly Joker lehet, és Kanter a pályafutásának talán legjobb teljesítményét akkor nyújtotta, amikor Nurkic kidőlése után első számú center lett Portlandben nem is olyan régen, 2018/19-ben. Egészen monstre meccsei is voltak az alapszakaszban, és a PO első két körében is hasznos volt a vállsérülésével együtt is - aztán a Golden State ellen már nem igazán lehetett pályán tartani, de az nem meglepetés. Terry Stotts pontosan tudja, hogyan kell használni, ráadásul Whiteside-dal ellentétben (már) nem is problémázik állandóan a szerepén, ismerik is a Blazersnél.

A Portland támadójátékával már tavaly sem volt semmi gond (harmadikak voltak 100 támadásra vetített dobott pontokban), azt pedig nem látom, hogy ez mitől változna negatív irányba - még annak ellenére sem, hogy Covingtonnak rendesen hullámzik a triplája, és most éppen nem egy jó szezonból (33%) érkezik. A legfőbb játékszervezők maradtak, Lillard és CJ McCollum elvileg egészségesen kezdik meg az idényt, ráadásul most már Melo és Nurkic is bevethető az első naptól fogva. Trent januárban robbantott először, a buborékban másodjára, úgyhogy a padról is megvan az a scorer, aki új lendületet adhat, ha arra van szükség, Kanterben pedig támadópattanó és pont mindig van, ebben a liga egyik legjobbja. Hood az Achilles-szakadása miatt kérdőjeles, Anfernee Simonstól pedig rengeteget vártunk az előző idényben, de besült. Ettől függetlenül ha nekik nem fog menni, ebben a Blazersben akkor is bőven van kakaó.

Hogy védekezésben mennyit sikerül javulni, az fogja meghatározni a Portland lehetőségeit akár az alapszakaszt, akár a rájátszást tekintve. Covington óriási előrelépés és az is, hogy Nurkicot már a szezon legelejétől pályára lehet küldeni - előbbit bármelyik periméterjátékosra rá lehet állítani, ilyenből eddig nem nagyon volt egy sem a Blazersnél, utóbbi meg klasszisokkal jobb védő, mint az a Whiteside, akit tavaly muszáj volt játszatnia Stottsnak Nurkic lábtörése miatt. Hoodnak hátul is lenne szerepe, de az már sokkal nagyobb kérdőjel, hogy ő, Jones vagy éppen Giles mennyit jelent majd esetleg a kapott kosarak elkerülésében - annyit biztosan nem, mint Covington és Nurkic, viszont utóbbi kettőt nem lehet meccsenként 48 percig a pályán, ez is teljesen egyértelmű.

Összességében nézve szerintem nagyszerűen alakult a Blazers off-szezonja, hiszen akit kellett, azt megtartotta Olshey, akit nem kellett, azt nem marasztalta, Covingtonnal pedig a gárda legnagyobb hiányosságát sikerült javítani. Jonesba két évet lehet invesztálni, nem is ment rá igazán nagy összeg, ahogy Gilesra vagy Kanterre sem. Igazán komoly távozója nem volt az együttesnek, miközben biztosan hasznos érkezőből egy van, potenciálisan hasznosból pedig több is.

Azt a buborékban láthattuk, hogy komoly lehetőségek vannak ebben a Portlandben, meg azt is, hogy azért a bajnokesélyes státuszhoz még kellett néhány lépés amellett is, hogy McCollum sérülten játszott. Hogy Covington elég erősítés-e ahhoz, hogy a két Los Angeles-i együttest megszorongassák, arról még korai beszélni (meg kell nézni, ki milyen kerettel jut el a rájátszásig, már ha egyáltalán eljut). A Lakers és a Clippers mögötti négyesben azonban szerintem ott a helye a Portlandnek a Dallasszal, a Utah-val és a Denverrel együtt - ennél a hat együttesnél hatalmas meglepetés lenne jelen állás szerint, ha nem jutna be a PO-ba, de a két LA-i gárda nálam még mindig a többiek előtt jár. A Mavericks és a Jazz szerintem szinte ugyanezt a szintet képvisel(het)i, de nálam a Blazers a nyugati harmadik az alapszakaszban.

Off-szezon értékelés: A
Tipp: Nyugat 3.