Play-in esélyek: elszállóban a Wizards, feljövőben a Blazers

Keleten közeleg az elkerülhetetlen

Kezdjük Kelettel, ahol a várakozásoknak megfelelően elég egyértelműnek tűnik a helyzet. A Washington Wizards (24-43) három vereséggel nyitott, ráadásul a közvetlen rivális Brooklyn Nets (31-35) ellen is elbuktak, és a hátralévő sorsolásuk kőkemény: Philadelphia, New Orleans, OKC, Milwaukee és Boston. A borzasztó foghíjas Brooklynnak is hasonló sorozata lesz (Milwaukee, Boston, Sacramento, Clippers, Orlando, Portland), csakhogy jelen pillanatban 7.5 meccsel állnak a Wizards előtt – a fővárosiaknak néggyel több meccset kellene nyerniük, mint a Netsnek, ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen, ha onnan nézzük a kérdést,, hogy legalább négy meccset nyerniük kellene... 

Az Orlando Magic-kel (32-35) Jonathan Isaac szomorú esete ellenére sem érdemes már számolni play-in résztvevőként, mert bár nekik sem könnyű a hátralévő időszak (Pacers, Raptors, 76ers, Celtics, Nets, Pelicans), a Netsnél rosszabb mérleggel szinte biztos, hogy nem zárnak. Egyrészt eddig kettőből kettőt húztak be, másrészt lesz még egy „hatpontos” Magic-Nets meccs, amin ők az esélyesebbek abból kiindulva, hogy egyszer már legyűrték Allenéket a buborékban. De ha a Nets meg is előzné őket, jelenleg 8 meccsel állnak a Wizards előtt, akiknek velük szemben is négy meccsel többet kellene nyerni. 

 

Nyugaton a play-in már gyakorlatilag biztossá vált

Nyugaton az első hét csapat már bejutott a playoffba, a nyolcadik helyezett Memphis Grizzlies (32-36) viszont kicsit beleragadt a „kitolt velünk a liga” narratívába: a méltatlankodásra kevesebb, a játékra többet kellett volna koncentrálni. Moranték hiába hangoztatták az újraindulás előtt, hogy a négymeccses szabály kitolás rájuk nézve, utána háromból háromszor zakóztak, és jelen pillanatban reális esély van arra, hogy a végén még nekik kell kapaszkodniuk a play-inért, mivel a további menetrendjük: Jazz, OKC, Raptors, Celtics, Bucks. Ebből kellene legalább kettőt megnyerniük, hogy egyáltalán a nyolcadik hely megőrzésére (és ezzel a play-inben az 1-0-s előnyre) esélyük maradjon. Nem lesz egyszerű, eddig három közvetlen riválistól (Blazers, Spurs, Pelicans) kaptak ki, különösen az első kettő, szoros vereség után foghatták a fejüket. A játékukkal pedig alapvetően nincs gond, a végjátékban nem koncentráltak eléggé, márpedig nagyon úgy tűnik, hogyha playoffba akarnak jutni, akkor már most is úgy kell játszaniuk, mint egy playoff-csapatnak. 

Példát vehetnek a Portland Trail Blazersről (30-38), akik tavaly főcsoportdöntőt játszottak, és ez a fajta rutin egyre inkább érződik a játékukon (annak ellenére, hogy a keret sokat változott azóta). A Grizzlies ellen hosszabbításban tudtak nyerni egy hatpontos meccset, a Boston ellen pedig 20+ pontos hátrányból tudtak újítani, kis híján azt is behúzták. Pedig Trevor Ariza személyében a csapat klasszikus glue guy-a hiányzik, és ez nagyon feltűnő volt a Boston elleni meccs első félidejében, amikor Tatumék könnyedén alakították ki a mismatcheket. Nurkic-ék azonban nagyon hamar tudtak váltani, ez mutatja valódi potenciáljukat. Skinny Melo nekem egyelőre felemás, hiába fogyott le, ettől nem lett gyorsabb a gondolkodása, különösen a gyűrű közeli befejezéseknél tűnt időnként borzasztó öregesnek. Azt ne vegyük el tőle, hogy hátul lelkes, de védekezése Ég és Föld még az öregedő Arizához hasonlítva is, a periméteren sem tud lábazni (nem emlékszem, hogy valaha is jó lett volna ebben), ennek ellenére a Portland talán kezd ráérezni az érdekes kerete rotálására, ilyen szempontból a Boston elleni vereség félig győzelemmel ért fel. A Blazers sorsolása messze van a kellemestől, hiszen most egy Rockets, Nuggets, Clippers, 76ers széria következik – ha ezt 2-2-vel lehozzák, akkor az utolsó két meccsen a várhatóan (az eddiginél is jobban) pihentető üzemmódba kapcsoló Dallas és más szintet képviselő Brooklyn legyőzésével a kilencedik hely szinte garantált, de még a nyolcadik is megcsíphető. Sok múlik Lillardön és McCollumon, utóbbi egyébként jelenlegi felépítésével simán játszhat hármast is, és Gary Trent Jr. mehet kettesbe. A Portland komoly hendikepje egyébként a vékony keret – a nyolcas rotáció a playoffban OK, de előbb el kellene oda jutni, ehhez pedig kellene egy-két hasznos teljesítmény a fiataloktól. 

Beszéljünk kicsit a San Antonio Spurs-ről (29-37), ahol szintén komoly playoff-rutin van, hiszen Gregg Popovich éppen NBA-rekordot akar dönteni és zsinórban 23. alkalommal akar bejutni a rájátszásba, e terv megvalósításában pedig eddig jó segítséget kapott DeMar DeRozantől. Aldridge távollétében eleve sokan leírták a SAS-t, de Pops előkapott egy kiváló small-ballt – ha nem is annyira szélsőségesen játszik alacsony szerkezetben a csapat, mint a Houston, de eddig jól kihasználják, hogy fiatal és/vagy lendületes játékosokkal rendelkeznek. Dejounte Murray, Lonnie Walker és Derrick White is a kezdőben játszik DeRozan mellett, nagy nyomást tudnak helyezni a periméterre, a palánk alatt pedig Pöltl eddig úgy-ahogy helytáll. A problémák ott kezdődnek,, ha az osztrák center faultgondokba keveredik, akkor ugyanis nem nagyon van B-terv – talán a 76ers ellen villanó Drew Eubanks, vagy a so-so Tyler Zeller megoldást jelenthet, bár messze vannak ők az életbiztosítástól. A padról azért Millsben és Gayben mindig benne van egy-egy villanás, és legutóbb az ifjú kiscsatár, Keldon Johnson is jól mozgott – ha Pops jól sakkozik, akkor lehet még esélyük meccseket nyerni. A playoffra talán már kevesebb, mert a következő két mérkőzésük vízválasztó lesz, és ezen a két meccsen két olyan csapattal találkoznak, akik könnyedén meglékelhetik a palánk alatti vékony jeget: előbb a Denver jön az egészen brutális magasember-sorával, aztán pedig a Jazz és Rudy Gobert. Ha ezen a két meccsen összeraknak egy 1-1-es mérleget, akkor marad esélyük a folytatásra: jöhet egy hatpontos a Pelicans ellen, egy nagyon érdekes csata a small-ball Rockets-szal, végül egy újabb Jazz elleni derbi. Ha viszont a következő két meccset bukják, akkora hátrányba kerülnek, amit már nem tudnak ledolgozni a 9. helyért. 

Ráadásul a Spursnek hátrafelé is tekintgetnie kell, mivel a New Orleans Pelicans (29-38) alig fél meccsel van lemaradva, és nekik van ebben a nyugati alsóházi csatában messze a legjobb sorsolásuk. Ballék alaposan beragadtak a rajtnál, a Jazz elleni meccset elbaltázták, a LAC ellen szétestek, harmadjára viszont szétkapták a Grizzliest, amivel egycsapásra visszajöttek a versenybe. A hátralévő sorsolásuk ugyanis így fest: Sacramento, Washington, San Antonio, Sacramento, Orlando. Az első kettőt hozniuk kell, különben nem érdemlik meg a play-int, ahogyan az utolsó kettőt is (az Orlando addig már valószínűleg pihentetni fog) – ha a Spurstől ki is kapnának esetleg, akkor is 4-1-gyel hoznák le a hátralévő időszakot, amivel akár még a Grizzliest is kitolhatják a 8-9. helyről. Zion 25 perc alatt elképesztő károkat okozott a Grizzliesnek, ha csak ennyit játszik, ez a 4-1 egy teljesen reális mérlegnek tűnik, mivel vele együtt Ingram is magára talált, így egyből több helye lett alkotni a kisembereknek is. A Pelicanst a back-to-backek sem nagyon ingathatják meg, mivel nagyon mély a keretük, jól lehet forgatni a gárdát. Egyébként ha már a Spurs nagy sorozata szóba került: JJ Redick eddigi pályafutása alatt eddig még egyszer sem hiányzott a playoffból, erre pedig már a szezon kezdete előtt felhívta ifjú kollégái figyelmét. 

Két csapat maradt, kezdjük a könnyebbel: a Sacramento Kings (28-38) eddig két meccsen átlag 130 pont felett kapott, ráadásul nem világverő csapatoktól (Spurs, Magic), innentől kezdve én nem nagyon látom, hogy a hátralévő hat meccsükön hogyan hoznak szignifikánsan  jobb mérleget az előttük álló csapatoknál. A Dallas, a Brooklyn és zárásként az addig már mindenkit kiültető Lakers még verhető, de kétszer kell játszaniuk az éppen lendületbe jövő Pelicansszel, illetve a helyezésekért nagy csatában lévő Houstonnal, ebből maximum egy 3-3-as mérleg jöhet ki, ami ide édeskevés. 

Végezetül ejtsünk szót a Phoenix Suns-ról (28-39), akiket elsőre mindenki lesajnált, hiszen szinte csak a mateknak köszönhetően kerültek be a buborékba, eddig azonban kettőből kettőt hoztak, ami akkor is derék, ha a Wizardsot és a Maverickset verték. Booker, Ayton és Rubio is remek formában van, a kiegészítőktől is jönnek a jó teljesítmények, így a becsületüket már megvédték, bizonyították, hogy helyük van a mezőnyben. Viszont most jön a neheze: előbb a sztárokkal jól álló Clippers, aztán a két meccsen 87 pontot verő TJ Warren húzta Pacers (akinek még kicsit személyes ügye is lehet a Suns elleni győzelem), utána a négy nap alatt lezavart Miami-OKC-Philly triász színesíti a programot, hogy aztán a végén a Dallas-fakóval dobáljanak egyet. A Pelicansnél jobb mérleget nem nagyon fognak összerakni, innentől kezdve pedig nem marad semmi esélyük a play-inre.