Playoff-percek: A Bostonnak megvan a megoldókulcs a Raptorshoz?

Ez csak a Raptors "legendás" párharckezdése volt, vagy a Celtics talált valamit a címvédővel szemben?

Bár a Brooklyn Nets elleni első kört 4-0-val hozta le a bajnok, általában gyengén kezdi a PO-sorozatokat - a tegnap esti vereséggel együtt az elmúlt 18 párharcából 14 esetében elveszítette az első találkozót. Ez még önmagában azért sokat nem jelent, ezt tavaly is láthattuk, és a Toronto a korábbi években is sokszor tudott fordítani 0-1-ről.

Az viszont már némi aggodalomra adhat okot az északiaknál, hogy a Celticsnek mintha meglenne a Raptors ellenszere: Nick Nurse csapatának négy darab 15 pontnál nagyobb zakója van eddig idén, abból három a Bostonnal szemben. A karácsonyi 16 pontos vereség után a buborékban egyszer már kikapott a Toronto jelenlegi ellenfelétől, akkor 22 pont volt a differencia, most pedig 18, de lényegében egy pillanatig sem volt szoros a mérkőzés. A buborékban összesen két veresége van eddig Kyle Lowryéknak, a két Voston elleni teljesítmény csúfítja az összmérleget. Valamit nagyon eltalált Brad Stevens - a párharc első döntő kérdése az, hogy mit lép erre Nurse.

Pascal Siakamnak most már szintet kell lépnie

A Toronto erőcsatára tavaly nagyszerűen játszott Kawhi Leonard mellett második-harmadik opcióként, és egy ideig úgy tűnt a szezon elején, hogy ha nem is zökkenőmentesen, de egészen sikeresen át tudja majd venni a vezérszerepet. A szezon előrehaladtával, főleg a sérülését követően azonban már inkább több volt a gyenge teljesítmény tőle, mint a jó, és ez a buborékra különösen igaz.

Nurse az első meccsen rizikózott azzal, hogy a pályán hagyta az első negyedben két személyi hibával. Ez nem (sem) jött be, de Siakam addig a pontig is kifejezetten gyengén játszott - legalább egy átlagos produkciót kellene nyújtania, különben a Celtics egy negyed alatt lerendezheti a meccseket a továbbiakban is, egyelőre azonban az átlagostól is messze van a tavalyi év legtöbbet fejlődött játékosa. Borítékolható, hogy Marcus Smart azért nem fog végig így dobni kintről, és várhatóan lesz még a többi bostoninak is ennél küszködősebb mérkőzése támadásban, de a Raptorsnak nagyon össze kell kapnia magát elöl, és ebben Siakamnak kell leginkább az élen járnia - amellett persze, hogy elsőre Fred VanVleet is homály volt.

Elsőre nem lehetett észrevenni Gordon Hayward hiányát

Kérdés volt a párharc előtt, hogy vajon Hayward hiányában ki lesz az, aki feljebb lép a Celticsnél, és a válasz meg is érdekezett: Marcus Smart a legjobb arcát mutatta 10 mezőnykísérletből szerzett 21 pontjával és 5/9-es triplamutatójával. Kemba Walker nagyon csendben végezte a dolgát, ahogy Daniel Theis is, de mindketten dupla-dupláztak, a padról pedig Time Lord, azaz Robert Williams III is jól szállt be. Jaylen Brown gyengén dobott, Jayson Tatumtól pedig egy átlagos nap is bőven elég volt ezúttal - a jó védekezés és a 17/39-es (43.6%) triplázás, a kezdőcsapat kiegyensúlyozott teljesítménye egy végtelenül sima meccset eredményezett. Kényelmes helyzetben van a Celtics: Smarttól azért várható ennél gyengébb este is, Brown és Tatum viszont tudnak még többet, és Brad Stevensnek egyelőre semmin nem kell változtatnia. A Raptorsnak kell reagálnia valamit, mert a Boston elképzelései támadásban és védekezésben is nagyon működtek a Torontóval szemben, és már nem először az idei szezon során - 4-1 a mérlege idén a Celticsnek a bajnokkal szemben, egyetlen más csapat sem verte meg a Raptorst kettőnél többször.

Hol nyerte ezt meg a Nuggets?

Erre a kérdésre az egyszerű válasz Jamal Murray neve lenne, aki 50 pontot szórt, de egyrészt a kosárlabda azért nem ennyire egyszerű játék, másrészt pedig Donovan Mitchell is eljutott 44 pontig. A Utah a játék több szegmensében tartotta a lépést, vagy felül is múlta a Denvert, mégis sikerült kikapnia. Mindkét csapat 18/36 triplát süllyesztett el, hasonló mennyiségű büntetőt értékesítettek (23, illetve 21), és a Jazz 5 labdával kevesebbet adott el. Játék a számokkal, de Murray az előző két meccsen nem adott el labdát, most viszont pont 5 alkalommal szórta el a játékszert. Lepattanózásban sokkal jobb volt a Nuggets, 43 lecsorgót szedtek a Jazz 30 pattanójával szemben. Ebben óriási szerepet játszott a kispadjuk, ahonnan beszállva Porter Jr., Harris, Craig és Plumlee összesen 26 lepattanót kaparintott meg, Porter Jr. ebből egymaga 12-t vállalt.

A Jazz a hárompontos vonalon belül veszítette el ezt a mérkőzést. Hiába engedtek el 4 kétpontos kísérlettel többet, mégis a Nuggets szerzett 5 kosárral többet. Ugyan csak 7-5-re nyerték a támadólepattanókért folytatott küzdelmet, de a denveriek sokkal jobban tudtak élni a második esélyeikkel, 10 pontot szereztek ezekből, szemben a Jazz 2 egységével szemben. A Denver 21/35 (60%) volt innen, a Utah 16/39 (41%). Ezen a ponton felmerülhet Rudy Gobert felelőssége is, akit talán először sikerült a Nuggetsnek azzal megzavarnia, hogy Nikola Jokics jelentős időt tölt a triplavonal mögött, és sokszor nem tudta eldönteni, hogy mennyire zárjon ki rá. Amikor a francia center távol volt a gyűrűtől, a Denver játékosai egyből megindultak befelé. Az viszont már nem Gobert felelőssége, hogy nélküle sokszor átjáróház volt a Utah védekezése.

Ennyit számít a hosszabb kispad?

A Jazznél nagyon beszűkült a rotáció a 6. meccsre, csak Clarkson és Niang kapott komolyabb szerepet csereként beszállva: Tony Bradley alulról súrolta az 5, Juwan Morgan pedig a 2 percet, más pedig egyáltalán nem kapott szerepet - ugyanez volt a helyzet az előző meccsen is. A túloldalon Mike Malone szintén 4 cserét használ, viszont ő a 8. és a 9. emberére is nagyobb terheket pakol, általában 3 cseréje is 20 perc környékén tölt a pályán, csak Mason Plumlee játszik kicsit kevesebbet. A 6. meccsre még erősödtek is ezen a területen, PJ Dozier helyét Gary Harris vette át, akivel a pályán 16 ponttal múlták felül a Jazzt. Harris egyénileg még kicsit rozsdás volt, csak 1/4-et dobott mezőnyből, míg ellene 4/4-et hajítottak a Jazz játékosai, de Mitchellt így is bele tudta kergetni 2 eladott labdába, és összességében jól néztek ki vele a pályán.

Conley lehetne még agresszívabb

Mike Conley játékára egyetlen rossz szót sem lehet szólni, a 4 meccsén 22,8 pontot átlagol 77,2%-os True Shooting mellett. Ezekből a számokból egyrészt az következik, hogy elképesztő dobóformában van, ráadásul a dobáskiválasztása is nagyszerű. Másrészt viszont érdemes lehet azon is elgondolkodni, hogy egy ilyen kirobbanó formában lévő játékos miért csak 12,8 mezőnykísérletet átlagol meccsenként? Conley hiába hoz annyit, aminél többet már nehéz lenne elvárni alaphelyzetben, mégis megfontolandó lenne, hogy ennél több dobást vállaljon, még akkor is, ha ezt a hatékonysága is megsínyli. Donovan Mitchellnek több segítségre van szüksége támadásban, és a legjobb jelölt erre az a Conley, aki eddig is a legtöbbet segített neki. 

Luka Doncic elképesztő első párharcot hozott

Profi pályafutása első playoff-párharcát tudta le az NBA-ben Luka Doncic és döbbenetes számokkal zárt: 31 pont, 9,8 lepattanó, 8,7 gólpassz úgy, hogy egyrészt ütötték-verték Marcus Morrisék az első meccstől kezdve, másrészt a széria közben megsérült, harmadrészt pedig Kristaps Porzingis csak átmeneti időszakokban segítette, amúgy egy sor kiegészítőt kapott csak maga mellé. Így is volt egy döbbenetes meccsnyerője, kétszer jutott 40 pont fölé, volt két tripla-duplája és itt a legvégén is 38-9-9-et hozott - igazából csak a megsérülős meccse és a teljesen elengedett ötödik mérkőzés sikerült számára gyengén, a többin nagyjából azt csinált, amit akart.

Ez azért is döbbenetes, mert 21 évesen, élete első PO-jában rögtön megkapta a Bad Boys Clipperst, amelynek jó pár kemény védő volt még Pat Beverley nélkül is, a LAC-nak csak rá kellett koncentrálni a széria nagy részében, de egyszerűen tehetetlennek bizonyultak vele szemben - úgy szervezett, ment el a gyűrűig, dobatta a társakat, ahogy éppen akarta.

Amúgy ő az első játékos az NBA történetében, aki az első PO-jában 30 pont, 8 lepattanó és 8 gólpassz felett átlagolt és övé a hatodik legjobb pontátlag, ha szintén az első rájátszásokat nézzük. Amúgy megdöntötte az első és az első két PO-meccsre vonatkozó összesített pontrekordot és ő lett a liga történetének legfiatalabbja, aki PO-ban győztes dobást süllyesztett el.

Mi lesz belőle?...

Kawhi Leonardöt továbbra is ki kell emelnünk

Playoff K (...) ismét megjelent, egészen gyilkos dobásokat süllyesztett el a hatodik meccsen, egyrészt miatta léptek meg a harmadik negyedben, másrészt az ő játékai kellettek a negyedik negyedben is ahhoz, hogy megőrizzék a vezetést. Teljesen egyértelmű, hogy Leonard ebben a párharcban is a tavalyi MVP-önmagát hozta, amikor kellett, akkor könyörtelennek bizonyult és az első meccs után sorozatban ötször jutott 30 pont fölé - végül 32,8 pontos, 10,2 lepattanós, 5,2 gólpasszos átlaggal zárt úgy, hogy 53,8%-kal dobott mezőnyből.

Egyébként a hatodik meccsen hozott teljesítménye (33 pont, 14 lepattanó, 7 gólpassz, 5 labdaszerzés) olyan rendkívülire sikerült, hogy 30-10-5-5-ös statsort utoljára Gary Payton hozott a rájátszásban még 2000-ben...

Ez megvan, de ennél több kell a Clipperstől

Egy továbbjutás után persze alapvetően elégedettek lehetnek a Los Angelesnél, de a hibák és problémák mellett sem szabad elmenni szó nélkül. A legnagyobb gond az, hogy az alapvetően rendkívül mély keret egyáltalán nem tudott felnőni Leonard köré: Paul George kálváriájáról (az ötödik meccse volt jó, az első "elfért", a többi gyenge volt, még a 32%-ot sem érte el mezőnyből) már sokat írtunk, de a többieket is ideje elővenni. A buborék elején Lou Williams és Montrezl Harrell is hiányzott, ők pedig egyelőre nem kapták el igazán a fonalat - Williamsnek volt egy 36 és egy 23 pontos meccse, de ezen felül dobott 14-et, 10-et, 8-at és legutóbb már csak 5-öt, ráadásul a percei is folyamatosan csökkentek, míg Harrell meg sem közelíti önmagát, 5 dobást, 9 pontot és 3 lepattanót átlagolt a sorozatban.

A többieket is lehetne még sorolni, de nyilván főleg ők azok, akiktől nem ezt várnánk, hiszen ez a Clippers attól is ennyire erős, hogy négy komoly támadófegyvere is van - kis túlzással Marcus Morris és Ivica Zubac volt most a 2-3. ember, főleg ha a stabilitást is nézzük, azért ez nem az, amit Doc Rivers elképzelt. Nyilván hiányzott Pat Beverley, vele a csapatvédekezés javulhat, a rotáció kiegyenesedhet, de egyelőre ők sem hozták ki magukból a maximális potenciált - a következő kör fel kellene pörögniük az említetteknek, különben már ott is bajba kerülhetnek, egy esetleges továbbjutás után pedig pláne.