Playoff-percek: a Grizzlies jó vagy a Wolves rossz a végjátékokban?

A Grizzlies ennyire jó, vagy a Timberwolves ennyire rossz a végjátékokban?

Erre a kérdésre alighanem csak a SunsWarriors-Grizzlies párharc után kapunk egyértelmű választ, azt mindenesetre rögzíthetjük, hogy a hatodik meccsen sem történt meglepetés: a Minnesota kétszámjegyű előnyben kezdte a negyedik negyedet, amit aztán a Memphis megfordított. 

A szériában ez volt a harmadik olyan veresége a Minny-nek, ahol legalább 10 pontos előnyben kezdte a negyedik játékrészt. Az első volt az emlékezetes harmadik meccs, ahol 26, majd 25 pontos előnyt dobtak el Townsék - az még inkább volt írható Chris Finch vezetőedző számlájára, aki egy 24-2-es Grizzlies-futást nézett végig “hátradőlve”. Az ötödik-hatodik meccsen már inkább arról volt szó, hogy nem tudtak kellően nagy előnyt felépíteni, az ötödiken Ja Morant megőrülésével nem tudtak mit kezdeni az utolsó percekben (az irányító itt dobta csapata utolsó 13 pontját), a hatodikon pedig a végre Jaren Jackson Jr.-t is pályán tudó Grizzlies szinte teljes fegyverzetben mehetett bele az utolsó negyedbe, amit nem tudott kezelni a Wolves. 

Ne feledjük, hogy a negyedik meccsen is 115-108-ra vezettek másfél perccel a vége előtt, de ott is “felkínálták az esélyt” a Grizzliesnek: ha Bane, majd 115-112-nél Tyus Jones nem hagy ki egy sima dobást, akkor könnyen lehet, hogy öt meccsen ér véget a sorozat. Malik Beasley 6. meccs előtti nyilatkozata, ami szerint a Wolvesnál úgy érzik, hogy már 4-1-re nekik kellett volna megnyerniük az egész sorozatot, alapvető gondolkodásbeli problémáról árulkodik. Nagyon sarkosan fogalmazva egy meccs nem 36, de nem is 46 percig tart, hanem 48-ig, a szoros végjátékokban pedig folyamatosan megrogyott a Minnesota - akadtak villanásaik, de valahogy nem állt össze náluk az az ötös, ami le tudta volna gyűrni a Grizzliest. 

A történet másik oldala a Grizzlies lelkiereje. A nap statisztikája, hogy a szériában harmadik alkalommal tudtak úgy meccset megfordítani, hogy legalább 10 ponttal égtek a negyedik negyed kezdetén. Erre nem hogy egy playoff-párharcban, de egy teljes playoffban sem volt még képes soha egyetlen csapat sem - sokszor a Wolves sem állt a helyzet magaslatán, de ez nem csak az ő chokerkedésük, hanem a Memphis miatt is alakulhatott így. 

Jaren Jackson Jr. végre pályán maradt, döntő faktor lett

Egész sorozatban “esett-kelt” a liga blokk-királya, folyamatosan faultgondokkal küzdött, kipontozódott, a végjátékokat rendre a kispadról nézte végig, és bár most is 5 faultot gyűjtött össze, sokkal jobban sáfárkodott a szabálytalanságokkal. Végül 34 percet töltött a pályán, 3/6 triplájával széthúzta a pályát a többieknek, letépett 14 lepattanót, illetve kiosztott 2 blokkot. A számokon túl a legfontosabb mégis a jelenléte volt az utolsó negyedben: Brandon Clarke-nak nem egyedül kellett megoldania, JJJ rögtön vert egy hármast, dobott ziccert, zsákolt, csinált 2+1-es játékot, hátul pedig fontos labdát szerzett. Ez az extra volt, ami miatt a Wolves előnye nagyon hamar elolvadt, 6 perccel a vége előtt 94-94 állt az eredményjelzőn. 

104-106-os állásnál aztán irgalmatlan nehéz zsákolással jelentkezett (Brandon Clarke passzából!), majd Beverley “megijedt” tőle, kihagyott egy saroktriplát, amit JJJ két jó büntetővel torolt meg a túloldalon. Abszolút X-faktor volt ma, vele a pályán +10-ben volt a Memphis - jobb későn, mint soha, így feldobva futhat neki a Warriors elleni sorozatnak, ahol ismét érdekes matchupokkal kell majd szembenéznie. 

A Grizzlies megint megmutatta, csapatként mennyire erős

Jackson feljavulása mellett az sem lényegtelen, hogy Desmond Bane és Dillon Brooks az első pillanattól kezdve folyamatos veszélyt jelentett a triplavonalon túlról: Bane 5/9 hármasára már szinte csak legyintünk, Brooks pedig amikor igazán kellett, összekapta magát távolról és 5/6 triplát zúzott be. Bane plusz-mínusza +22, ami a Grizzlies legjobbja, a hátvéd-kiscsatár 43 (!) percet töltött a pályán - egy másodéves játékosról beszélünk, egy párharc-záró meccsen... Rájuk építve a Grizzlies 15/33 hármast szórt be, amivel gond nélkül ellensúlyozni tudták a Wolves egyik nagy fegyverét.

Brandon Clarke játékát már eleget méltattuk, ma 17 pontot termelt 5/9-es mezőnnyel, 7/8 büntetővel (ez nála extra), 11 pattanójából ötöt szedett támadóoldalon, volt 5 gólpassza, 3 blokkja - ősszel idő előtt hosszabbíthat a csapattal, nem biztos, hogy 10-essel fog kezdődni az éves fizetése. Tyus Jones a negyedik elején, majd a végjátékban, 102-103-nál is beszórt egy nagyon fontos hármast, főleg utóbbi biztosan jót tett a lelkének a negyedik meccsen elszúrt üres triplája miatt - újra igazolta, hogy mennyire megbízható hátvéd. 

Azért soroltuk fel tételesen a Grizzlies teljesítményeit, mert ezt a meccset úgy húzták be, hogy Ja Morant egészen borzasztóan dobott. Összesen négy mezőnykosár jött tőle, 0/5-tel triplázott, és még a büntetőknél is bizonytalankodott - nem véletlen, hogy a festékben szerzett pontokban egálra végeztek a felek (46-46). Teljesen nem szedte le a Minnesota, de jól dolgoztak rajta, nem tudott megőrülni, és bár ismét sok helyen tudott segíteni (11 gólpassz, 8 lepattanó), a Wolves megcsinálta azt, hogy a Grizzlies többi játékosán múljon a győzelem és a továbbjutás - pechjükre a többiek megoldották a feladatot...

D’Angelo Russelltől több kell, de Patrick Beverley sem clutch

Russellnek támadásban egyetlen kiemelkedő meccs jutott, a 25 pontos előnyből elvesztett harmadik: ekkor 22 pontot termelt 9/21-es mezőnymutatóval, 4/8 triplával, 8 gólpasszal, 5 lepattanóval. Ezt leszámítva a mezőnymutatói: 2/11, 3/11, 3/12, 4/10, ma pedig 3/7 - nem csak a százalékok megdöbbentően alacsonyak egy ilyen csuklójú játékostól, hanem a volumen is. Nyilván a Grizzlies próbálta kiszedni a labdát a kezéből, de annyira azért nem kellett ezért megszakadniuk: már az alapszakaszban is kifejezetten kevés dobást engedett el, neki valahogy nem megy úgy, hogy Towns és Edwards is labdaigényes. 

Russell igazi szerepének megtalálása lesz a Wolves egyik legnagyobb nyári feladata (mivel Townsszal országos cimborák, gyanús, hogy nem fogják elcserélni), de inkább csak a dobások területén, mert alapvetően egyébként a passzjátéka nagyon illik ebbe a gárdába. A védekezése nem volt sziporkázó, de amúgy annyira nem lógott ki a gárdából, a hatból négy meccsen volt pluszban vele a csapat. 

Patrick Beverley a második meccs kivételével (ahol agyonverték a Wolvest) vagy pluszban, vagy nullában zárt, viszont már a korábbi összecsapásokon is inkább lefelé lógott ki a csapatból a végjátékokban. Vagy ott sem volt, mert már kipontozódott, vagy például a negyedik meccsen két büntetőt rontva adta meg az esélyt az ellenfélnek. Most -16-ban volt vele a Grizzlies, és az “eye-test” alapján sem igazán volt hatása a Minny játékára - hátul természetesen kapart, tette a dolgát Moranték ellen, de a negyedik negyedben hiába szerzett két labdát, abból egy pontot csinált csak (kihagyott egy büntetőt, illetve a szerzett labdát rögtön el is adta), 104-108-nál pedig addig bűvészkedett JJJ ellen, hogy kihagyta a Wolves utolsó esélyét jelentő saroktriplát. 

Anthony Edwards mellett álljunk meg egy szóra

A másodéves kiscsatár ebben a playoffban leparkolta az utánfutós kamiont, a hatodik meccs első negyedében például 16 pontot termelt 6/7-es mezőnnyel, 3 gólpasszal és Ja Morant blokkolásával. Nála még hiányzik a rutin, hogy 48 percen át hatékony tudjon maradni, de amit ebben a szériában játszott a liga egyik legjobban védekező csapata ellen, ez döbbenetes: közel 38 perc alatt 25.2 pontot átlagolt 40%-os triplázással, 82%-os büntetőzéssel, 60.4-es TS%-kal, gyakorlatilag “másfeledik” opcióként. 

Egy adatsor, ami után nem is kell többet mondani: 151 pontot dobott, 21 éves kora előtt soha senki nem szórt ennyit egy playoff-sorozatban. 

Hogyan tovább, Minnesota?

A Wolves nagyon érdekes szezon elé néz, ugyanis több játékos szerződésével is kezdeni kell valamit. D’Angelo Russell kontraktusa 2023 nyarán lejár, vele idő előtt kellene hosszabbítani, de a mostani teljesítményét látva azért nem biztos, hogy meg tudnak egyezni a felek... Patrick Beverley szerződéséből is már csak egy év van hátra, de vele valószínűleg gondolkodás nélkül hosszabbítani fognak - inkább csak a mikor a kérdés (idén februárban hosszabbítottak vele a 2022-23-as évadra).

Taurean Prince korlátozás nélküli szabadügynök lesz, a kevésbé fontosabb spílerek közül Josh Okogie és Jake Layman szintén, és a padról remekül beszálló Naz Reid szerződése is lejár 2023 nyarán - vagyis a második sorban is több kérdőjelet kell majd kiegyenesíteni, illetve játékperc-igényeket menedzselni a contract yearbe lépő játékosok számára. Szintén “aknára futhatnak” Malik Beasley-vel, akinek csapatopciója van a 2023-24-es évadra - a playoffban azért nem volt túl meggyőző a teljesítménye. 

Ami biztos, hogy Towns 2024-ig szerződésben van és ha bekerül egy All-NBA csapatba, akkor szupermaxot kaphat, amit valószínűleg alá is fog írni, ő tehát biztos pontnak tűnik. Anthony Edwards újoncszerződése is 2024-ig él, az ő idő előtti hosszabbításával még csak jövő nyáron kell foglalkozni. A fontosabb kiegészítők közül Jarred Vanderbilt, Jaden McDaniels és Jordan McLaughlin is szerződés alatt lesz 2024-ig, a beépítésre váró Leandro Bolmaro 2025-ig, ami azért megnyugtató lehet a menedzsment számára. 

A drafton megvan a saját első- és másodikkörösük, illetve a Denver és a Washington másodikkörösei, vagyis egyrészt fiatalokat is húzhatnak, másrészt kisebb cseréket is végrehajthatnak - ha akarnak, sok mindenben benne lehetnek.  

Picit furcsa első kör volt

Bár akadtak fordulatos párharcok, amelyekben időnként megtréfálták a pályaelőnyben harcoló gárdákat, illetve a Dallas-Utah párharcban sem az előzetesen esélyesebbnek gondolt csapat jutott tovább, összességében két dolog NEM történt. 

Senki nem tudott pályahátrányból fordítani - az elmúlt 10 rájátszásban (2012-2021) erre egyetlen egyszer, 2019-ben volt példa. Nem volt hétmeccses párharc - ilyen utoljára a 2011-es (!) rájátszásban fordult elő.  

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.