Playoff-percek: a Heat ellen alacsony a hibahatár

Tatum eltűnt a végén

A Sixers elleni széria hatodik meccsén egy parádés negyedik negyeddel tartotta életben csapatát Jayson Tatum, a hetedik találkozón pedig 51 pontos NBA-rekordot hintette, ezzel jutatta tovább a Bostont - a lendület azonban látszólag kifújt a keleti döntő kezdetére. Ugyan összességében eljutott 30 pontig és ő lett a Celtics legjobb dobója, a legfontosabb időszakban azonban mégis eltűnt: a negyedik negyedben nulla (!) dobást vállalt, volt ugyan hat bedobott büntetője, de sem mezőnykísérlet, sem gólpassz nem érkezett tőle a találkozó leglényegesebb periódusában.

A hajrában pedig ezt megfejelte három eladott labdával: három percnél Jimmy Butler lopta el tőle a játékszert, aztán fél percen belül kétszer is lépéshibát vétett, a második után jött Butler meccszáró triplája, amivel véglegessé vált a bostoni vereség.

Tatummal ebben a rájátszásban először fordult elő, hogy mezőnykísérlet nélkül zárjon egy negyedik negyedet, és tegyük hozzá, hogy a harmadik negyedben is csak négy dobást vállalt - ahogy a Heat ritmust váltott, ő egyszerűen passzívvá vált, amit nem bírt el a Celtics. 

 

Mi változott a második félidőre?

A hazaiak taktikája ült az első félidőben, a nagyszünetig 40-16-ra (!) vezetett a gárda a festékből szerzett pontok terén, a második negyedben már három ponton tartották Jimmy Butlert, 15 gólpasszukra csak öt eladott labda jutott, és 11-2-re vezettek a második esélyből szerzett pontok terén - így előrébb is jártak 10-12 ponttal.

A fordulás után viszont megváltozott a helyzet: csak a második félidőt nézve 24-22-re kikaptak a festékben, 10-7-re a második esélyből szerzett pontok terén, és a nagyszünetet követően hét gólpasszukra 10 eladott labda jutott. Butler 20 pontot dobott nekik a fordulást követően, és Marcus Smart gólpasszaira is vethetünk egy pillantást: az első félidőben tízet, a másodikban egyetlen egyet osztott csak ki.

Maga Smart egyébként annyit mondott a két félidő különbségéről, hogy a Miami semmit nem változtatott, semmilyen taktikai elemet nem húzott elő, ami megfogta volna a Bostont, egyetlen dolog változott meg: sokkal fizikálisabbak, keményebbek voltak Adebayóék. Ez az, ami nem férhet bele számukra - muszáj lesz sokkal keményebben, agresszívebben, fizikálisabban védekezni és birkózni.

 

Mazzulla megkérdőjelezhető döntései

Két döntésről is beszélhetünk a Boston edzője kapcsán: az egyik, hogy egyetlen egyszer sem kért időt a mérkőzésbe kerülő harmadik negyedben, amikor a Heat franchise-rekordot jelentő 46 pontot dobott. A másik pedig az, hogy ezúttal sem küldte pályára Grant Williamst, aki a tavalyi playoff-rotációban még fontos szerepet töltött be, viszont már az első félidőben is felrakta Payton Pritchardöt, és ő lett a Sixers elleni szériát lezáró hétfős rotáció nyolcadik eleme - 12 percet játszott, 2 kihagyott tripla és 1 gólpassz került fel a statisztikai lapjára.

Mindkét döntésért kritizálják Mazzullát, de egy dolgot szögezzünk le: mindkettő illeszkedik abba a filozófiába, amit az egész szezon során képviselt. Már az első perctől kezdve világos, hogy ő nem fogja időkérésekkel szétszabdalni a meccseket, sokszor láthattuk, hogy a játékosaira bízza a megoldást, ezt csinálta most is - Marcus Smart meg is védte, szerinte Mazzulla és a stáb dolga az, hogy megfelelő stratégiát dolgozzon ki, ezt megtette, de azt nekik kell megvalósítani a pályán, nem az edzőn múlik. 

Pritchard beállítása pedig szintén illeszkedik a sormintába: amíg elődje, Ime Udoka általában a védekezés és a fizikalitás felé mozdult a változtatásaival, és azt helyezte előtérbe, addig Mazzulla szinte mindig a támadójátékban látja a problémát, azt próbálja megoldani, ha baj van. A szezon korábbi szakaszában is folyamatosan arról beszélt a vereségek után, hogy megállt a labda, elakadtak a játékok, nem ültek a dobások, nem a védekezést emelte ki, és most is ennek megfelelően gondolkodott, ezért nem a jobban védekező Williamst, hanem a támadásban némi pluszt ígérő Pritchardot kapta elő.

Egyik döntés sem jött be - a 46 kapott pontos negyed borzasztó, és a támadójátékot sem tudta kiigazítani a hajrában, a záró percekben folyamatosan dadogott a labda, megint a Bostonnál évek óta visszatérő egy-egyezés, erőlködés jellemezte a játékot. Változtatás nem történt, de abban is van valami, hogy Tatum, Brown, Smart, Brogdon elvileg képes megoldani mindent, vagy közülük legalább valaki a kezébe vehetné a dolgot, amikor szorul a hurok - ebben a playoffban viszont már nem először látjuk, hogy a hasonló szoros végjátékokban megremeg a gárda, ez megtörtént a Hawks és a Sixers ellen is.

 

A történelem ismétli önmagát

2022. május 17-én a Miami Heat 13 pontos hátrányból fordítva nyert a Boston Celtics elleni keleti döntő első mérkőzésén idegenben, ezzel elvette a pályaelőnyt.

2023. május 17-én a Miami Heat MEGINT 13 pontos hátrányból fordítva nyert a Boston Celtics elleni keleti döntő első mérkőzésén idegenben, ezzel elvette a pályaelőnyt.

 

A Heat bedobta, amiket kapott - de Adebayo nagyon kell

A Boston védekezését meg kell dicsérnünk: az elváltós séma szinte tökéletesen működött, főleg az első félidőben, és emiatt tudtak a védők folyamatosan a támadók előtt maradni, és így távol tartani a floridaiakat a festéktől. A stratégia azon bukott meg, hogy a Heat egyszerűen bedobta, amikhez így hozzájutott: a triplákat és középtávoli tempókat. A vendégek szempontjából némileg aggasztó volt az, hogy ezek viszont nem kreált, megpasszolt lehetőségek voltak, hanem leginkább egy-egy játékos egyéni játékából kialakított dobások - tehát gyakorlatilag a Boston levédekezte a Miamit, de Butlerék bedobták az extrákat és a nehezeket.

A dobóhelyzetek minősége egyértelműen a Celtics felé billent, de a Heatet ez nem zavarta, a rosszabb minőségű helyzetekeből is folyamatosan eredményes volt: végül 16/31 triplát és 11/16 távoli kettest süllyesztett el Erik Spoelstra csapata, és megint emeljük ki, hogy nem azért, mert ezek üresek voltak, hanem azért, mert kézen át is bedobálgatta őket a gárda. Valami hasonlóval kezdte a társaság a Milwaukee elleni szériát is, az ottani első meccs hasonlóan bődületes dobóformát hozott, ha a dobások nehézségét, minőségét is belekalkuláljuk, és itt is valami hasonlóról volt szó.

Itt emeljük ki Adebayót. a center nagyon bekezdett az első negyedben, és rögtön agresszívvé vált, Robert Williams III-öt folyamatosan büntette a váltások után, és abszolút kulcsfigurája lehet ő a Heat támadójátékának. A mindent váltós védekezéssel szemben egyszerűen muszáj megtalálni a helyes matchupokat, és abból egy-egyezve kosarakat szerezni - a Celtics remekül találta ki a dolgot ,hiszen a Heatnek Butleren kívül szinte nincs olyan játékosa, aki képes erre. A vezér tette is a dolgát, a második negyedben ugyan ő is megborult kicsit, akkor maradtak le, de összességében azért eljutott 35 pontig, amelynek nagy részét középtávolról, védővel az arcában szerezte - örült neki, amikor White vagy Pritchard jutott rá, és ha jött a duplázás, akkor rögtön tolta is a labdát az üres társnak.

De hosszabb távon ő egyedül nem lesz elég - minimum a most látott Adebayo kell, aki a harmadik negyed elején például megint feljebb kapcsolt, és néhány agresszív játékkal beindította a Miami felzárkózását. Tőle kellenek az egy-egyezős megoldások, kosarak, betörések, tempók, és akár a kiosztások - ha legalább úgy tudja ezt csinálni, mint most, akkor van miben bízniuk támadásban.

 

Az első ütés a Heaté - de csak az első

Ahogy a fentiekből is kiderül, egy remek dobóforma, egy agresszív, fizikális, önbizalomtól duzzadó második félidő, valamint egy jól megoldott (illetve a Boston által rosszul megoldott) végjáték kellett ahhoz, hogy a Miami azonnal elvegye a pályaelőnyt és kényelmesebb helyzetbe hozza magát.

A Celticsnek viszont továbbra is mindene adott a válaszhoz és a győzelemhez: nagyobb intenzitással kell védekezni, Tatum ne tűnjön el a negyedik negyedben, hanem legyen a Sixers-széria végén látott Tatum, és a Miami kicsit hűljön ki - mindebből rögtön kisülhet egy akár szinte sima bostoni győzelem is. Persze mindez nem ennyire egyszerű: a Heat egyelőre mindenki ellen képes váratlanul magas szinten kosárlabdázni, jól dobni, a meglévő önbizalom tényleg rendkívül látványos a kiegészítőknél is, elég csak azt megemlíteni, hogy Strus, Vincent és Martin is 15-15 pontot és 3-3 triplát dobott be most - mindegyik draftolatlan kiegészítő. Nincsenek nagy kilengések, nagyon elrontott, leadott meccsek, a második playin-mérkőzés óta megfeszítette magát mentálisan és fizikálisan is a gárda, és azóta könyörtelenül halad előre. 

De még mindig a Bostonnál van a minőségi előny, és a meccsterv is jónak tűnt - a védekezési stratlgia egyértelműen biztató volt, csak a Heat extrájára nem volt válasz, míg támadásban jól mozgatták ki a festéket általában megtöltő Adebayóékat, és a kiosztások után nem triplákat vállaltak, hanem leütésből megverték a closeoutokat, és úgy fejezték be az akciókat a gyűrű körül. Jól volt kitalálva, egész jól volt végrehajtva, de a Miami ellen a jelek szerint nem lehet sokat hibázni - ezt tudhatják Brownék az előző évekből, és természetesen most is tökéletesen tisztában vannak vele.

A Miaminak ez volt az esélye, korán kellett ütni, és elvinni az elsőt - így a második meccsen szinte bármi történhet, a nyomás ott a Bostonon lesz. A Celtics most már akklimatizálódhatott ehhez a csapathoz, ehhez a keménységhez, ehhez a stílushoz, a kisebb korrekciók után pedig továbbra is jó esélye lesz a továbbjutásra - ahogy tavaly is vereséggel indult, mégis nagydöntő lett belőle.