Playoff-percek: A középtávoli csak akkor rossz, ha nem megy be

A középtávoli csak akkor rossz dobás, ha nem megy be

Az analitikus NBA egyik legnagyobb vívmánya, hogy a középtávolikat nem éri meg ráemelni, mert a legtöbb játékos alig 1-2%-kal dobja jobban azokat, mint a triplákat, így sokkal jobban megtérül az utóbbiakat elvállalni. Ez végtelenül logikus gondolat, egyszerű matematika az egész, ugyanakkor az egész borulhat olyankor, ha egy játékos képes a megfelelő hatékonysággal elsüllyeszteni ezeket – ma hajnalban pontosan ez történt, Chris Paul középtávolikkal verte meg a Denvert, a 19 mezőnykísérletében egyetlen tripla sem volt, ellenben 15 középtávoli, és ezekből 10 célba is ért. A mérkőzés harmadik negyedében szurkolói hovatartozástól függően jó/rossz volt nézni, ahogyan hatszor is előadja azt a műsort, hogy egy vagy két zárás után megindult jobbra, majd amikor a számára megfelelő helyre ér, felemel egy középtávolit. A Nuggets védelme asszisztált is ehhez, többször is könnyedén ment el a zárások mellett, hogy aztán jellemzően Nikola Jokics arcába dobjon egy kosarat. Egy idő után elkezdték őt duplázni, ebből lett is egy eladott labda, de utána ismét megtalálta a módját annak, hogy eljusson a megfelelő helyre, így süllyesztett el ebben a játékrészben 6/6 középtávolit.

Paul a Nuggets elleni párharcban 22/34 középtávolival zárt, a 64,7%-os mutatója a második körben a legjobb azon játékosok között, akik komolyabban építenek erre a dobásfajtára. Kawhi Leonard 64,3%-kal céloz innen, de csak 9/14 dobásból, Kyrie Irving 62,5%-kal, de ő is csak 10/16 kísérletnél jár, míg például Nikola Jokics 4/17-et hozott a Suns ellen. Phoenixben Devin Booker is előszeretettel dobja el ezeket, de ő csak 9/24-gyel és 37,5%-kal célzott a Denver ellen, ami erős visszaesésnek számít nála, mert a Lakers elleni 6 meccsen 18/34-et, vagyis 52,9%-ot tudott felmutatni. Paulnál több középtávolit egyedül Kevin Durant vállalt eddig ebben a körben, ő 38 kísérletből céloz 50%-kal, míg az egész rájátszást nézve 42/77 középtávoliját süllyesztette el, ami 54,5%-ra jó. Ezzel veri is Pault, aki az első körös gyengélkedése miatt „csak” 53,7%-nál tart a rájátszásban, de mindketten elmaradnak Leonard teljesítményétől, aki 25/37-et és 67,6%-ot hoz középtávoliból összességében.

 

Booker nem akarta elodázni

Chris Paul parádéja és Deandre Ayton komoly centermunkája mellett talán a megérdemeltnél kicsit kevesebb figyelmet kapott Devin Booker, így a következő sorok az ő kiemelésére szolgálnak. Booker a Nuggets ellen 25,3 pontot, 7,8 lepattanót és 4,5 gólpasszt átlagolt, 59,7%-os True Shooting mutatóval szerezte a pontjait, és közben nem volt rest hátrébb lépni olyankor, amikor valamelyik tárásának ment a szekér. Egy pillanatig sem telepedett rá a csapatára, türelmesen kivárta az előtte adódó lehetőségeket, majd amikor kicsit megakadt a játék, rendszerint elő tudott lépni egy-két nagy kosárral. A Lakers elleni hatodik meccsen megmutatta már egyszer, hogy az első adandó alkalommal le akarja zárni a párharcot, és tette ezt 47 ponttal, amiből 22-t az első negyedben szerzett – a Nuggets elleni negyedik találkozón valami hasonlóval próbálkozott, ismét agresszíven kezdett, és ugyan csak 3/9 dobása ért célba a nyitó játékrészben, de a 10 pontjával így is megadta az alaphangot, és ezúttal 34 pontig jutott egy olyan meccsen, amin csapatának lehetősége nyílt befejezni egy párharcot. A felemás kezdés után megtalálta a dobásait, harcolta ki a büntetőket, a mezőnymunkából pedig 11 lepattanóval vette ki a részét, ugyanannyival, mint a Lakers elleni utolsó meccsen. Booker a 10. meccsét játszotta a rájátszásban, és már harmadszor ért el legalább 10 lepattanót, miközben az alapszakaszban 409 meccs alatt mindössze hatszor jött ez össze neki, legutóbb 2020. január 18-án.

 

Nem Jokics kiállításán múlt

Nem véletlenül került 3-0-s hátrányba a Nuggets, ahogyan az sem véletlen, hogy a negyedik találkozón is csak az eredmény után futottak. Vérmérséklettől függő, hogy ki mennyire tartja jogosnak Jokics kiállítását, ugyanakkor az ő kiszállásával sikerült valamennyire orvosolni a védekezésbeli problémákat a Denvernek, JaVale McGee ellen lassabban találta meg a dobóhelyzeteit Paul, láthatóan óvatosabban viselkedett az ő hosszú csápjaival szemben, és ellene kevesebbszer is ment jobbra, többször erőltette a másik irányt. A végére persze ismét a Suns irányítója kerekedett felül, de legalább jobban meg kellett dolgoznia a pontjaiért, mint a mérkőzés korábbi szakaszában.

Jokics kiállítása után támadásban végre elő tudtak lépni a többiek, nem esett össze a játékuk, láthatóan feltüzelte a társakat az MVP elvesztése. A harmadik negyed hajrájától kezdve pontosan úgy játszottak, ahogyan az elvárható lett volna legkésőbb a harmadik mérkőzés feldobásától fogva, és kicsit érthetetlen is, hogy az miért nem jelentett számukra hasonló motivációt, hogy 0-2-re állnak, ahogyan ezúttal sem látszódott ez a tűz az elején a 0-3 ellenére sem. A szikra későn jött, így a Nuggets az idény során először sorozatban 4 meccset veszített.

 

Malone a lehetőségekhez mérten próbálkozott

Jamal Murray elvesztése eleve mérsékelte a Nuggets lehetőségeit ebben a rájátszásban, ahogyan az sem jött nekik jól, hogy Will Barton is csak a végére tért vissza, míg a szintén rotációs embernek számító PJ Dozier még akkor sem. A problémáik sorát tetézte, hogy Michael Porter Jr. hátsérüléssel küszködött a második kör jelentős részében, míg Monte Morris és Aaron Gordon is lehozott két-két egészen pocsék teljesítményt a Suns ellen. Malone így nem is variálhatott sokat, de amit lehetett, azért megpróbált, a kezdőben Facundo Campazzo és Austin Rivers helyét Morris és Barton vette át a negyedik meccsre. A váltás bejött, mindketten megszórták magukat, és Campazzo is jól szállt be a padról. A magasembereknél is variált kicsit Malone, Paul Millsap nem látott pályát, JaMychal Green sem játszott sokat, JaVale McGee viszont már az első negyedben lehetőséghez jutott, és Jokics kiállítása után is ő játszott centerben, nem Green.

A jövő fényesnek látszik a csapatnál, már amennyiben teljesen egészségesek tudnak maradni, illetve Porter is a várt ütemben fejlődik tovább, és az is lehet, hogy csak egy kis finomhangolásra vannak attól, hogy a következő években a bajnoki címért legyenek harcban. Paul Millsap utódját talán már meg is találták Aaron Gordon személyében, védekezésben bizonyított, és támadásban is elég lesz, ha a triplákat bedobálja majd Jokics, Murray és Porter mellett, a Suns ellen viszont ezt nem tette meg, 0/8 kinti dobással zárta a párharcot. A magasrotációba azért még szükségük lenne majd valakire, ahogyan egy jó 3&D játékos is elférne a keretükben, de a legtöbbet a belső növekedéstől várhatják. A legfontosabbnak most az tűnik, hogy Murray épüljön fel teljesen, és lehetőleg térjen vissza a sérülése előtt mutatott játékához, emellett pedig Porter védekezésének fejlesztésére kellene nagyon ráfeküdniük, mert most még komoly problémákat okozott az egész csapatnak, hogy ő nem elég jó hátul.

 

Ennyi eséllyel élnie kell a Bucksnak, valaki nem akarja a Nets sikerét

A párharc első percében, az első játéknál megsérült James Harden, Jeff Green három meccset hagyott ki, majd pár perccel azután, hogy legalább ő visszatért, kidőlt Kyrie Irving is - valaki, vagy valami nagyon nem akarja, hogy révbe érjen ez a Brooklyn, hiszen az alapszakaszuk is ugyanerről szólt, valaki mindig sérült volt és ehhez kellett alkalmazkodniuk. A Steve Nash által irányított edzői stáb egészen eddig tökéletesen tette a dolgát, a rengeteg probléma és a keret kiegyensúlyozottságának teljes hiánya ellenére keleti második helyre jöttek be a playoff előtt, majd azóta azt is megmutatták, hogy mennyire egységesek, mennyire megvan a kémia, mennyire tudatos, tervezett játékra képesek azzal együtt, hogy ebben a formába szinte nem is játszottak még együtt. Ez a Bucks elleni párharc is a kezükben volt, 2-0-ra vezettek, legutóbb is minden esélyük megvolt a győzelemre, ezzel a pofonnal viszont ők kerültek alulra és ha a sérültek nem térnek vissza, akkor óriási bravúr lenne tőlük a továbbjutás.

A védekezésük amúgy most is rendben volt, szépen kilöködték Giannisékat a festékből, Blake Griffin megint remekül találta meg a távolságokat a göröggel szemben, megnyerték a lepattanózást és összesen négy támadót engedtek ellenfelüknek - voltak ugyan időszakok, amikor beestek a Milwaukee triplái, de ezeket bőven elbírták volna, ha érdemi támadójátékra képesek. A várakozáson felüli védekezésük mellé azonban ebben a formában nem tudnak eleget hozzátenni elöl: Irving kidőlése után 10 labdát adtak el és bőven 30% alatt tripláztak, maradt az egy szem Durant, akit ütött-vágott Tucker, más pedig sem kreálni, sem dobni nem tudott. Ez lesz a fő kérdés a folytatásban: Mike James, vagy Landry Shamet képes lesz-e legalább egy-egy meccsre 20 pontos, 5 gólpasszos játékossá válni és legalább valamennyit labdázni Durant nélkül, vagy sem? Ha nem, akkor nem nagyon lesz esélye a Netsnek, ha igen és esetleg Joe Harrisből is kiszakad egy extra meccs, akkor még tehetnek egy próbát, főleg otthon - a következő meccsen eldőlhet, hogy mi rejlik bennük.

 

PJ Tuckert dicsérjük meg

Az első két meccsen csak nevetni lehetett azon, hogy PJ Tucker a Bucks Durant-stoppere, legutóbb már azért egészen megnehezítette ellenfele dolgát a fizikalitásával és most értünk el odáig, hogy tökéletesen felméri a távolságokat és jókor, jó ütemben ütközi le. Durant tegnap este összesen kilenc pontot dobott Tuckerről 25%-os mezőnymutatóval, úgyhogy most tényleg lelassította, ráadásul a bedobott kosarainak nagy része is nehéz helyzetből, óriási küzdelem után születtek. Mindezt megtetézte azzal, hogy támadásban is elkezdett hasznos lenni: 13 pontot és 3/6 nagyon fontos, jókor érkező triplát bombázott be - ez is nagyon kell, de a fizikális védekezése és a mentalitása, az általa generált tűz az, ami igazán fontos ennek a Bucksnak...

 

A leindítások döntőek, Giannis jó volt centerben

Arról már szóltunk, hogy a Nets milyen jól, meglepően jól védekezik félpályán annak ellenére, hogy a Bucksnak azért akadtak olyan időszakai, amikor megszórták magukat kintről, de a hazai támadójátékot igazából a leindítások hozták normális szintre, ebben pedig kulcsszerepe volt a félpályán levédekezett és rengeteg rossz döntésbe belekergetett Giannis Antetokounmpónak. A Milwaukee az ESPN adatai szerint (ezt azért emeljük ki, mert van, ahol kevesebbet írnak) 26-6-ra nyert gyorsindításból a negyedik meccsen és a 26 pontból 17-et dobott, vagy készített elő Giannis.

A göröghöz még egy adalék: az első félidőben akkor rohantak át ellenfelükön, amikor ő volt a center és sem Lopez, sem Portis nem volt parketten - a Holiday-Connaughton-Middleton-Tucker-Giannis ötös 16-2-t produkált, ez a gyorsabb szerkezet teljességgel megfogta a Brooklynt, igaz, ekkor történt Irving sérülése is. Giannis hat pontot dobott ekkor, itt jöttek Tucker triplái, megnyílt a pálya - aztán túl jó volt mindez Budenholzernek, gyorsan be kellett hozni Lopezt...

 

A sérülések rájátszása

A Denver szezonját tönkretette Jamal Murray és Will Barton sérülése annak ellenére, hogy utóbbi már visszatért, ráadásul Michael Porter Jr. is egy sérüléssel együtt játszotta le a Suns elleni párharcot. A Lakers szezonját tönkretette a két sztár alapszakaszbeli sérülése és bár így is vezettek 2-1-re az azóta nyugati döntős Phoenix ellen, de Anthony Davis újabb kiválása eldöntötte, hogy nekik nincs tovább. A Bostonnak Jaylen Brown és részben Kemba Walker nélkül nem lehetett esélye a PO-ban, a Heatnél nagyjából minden fontos játékos térden járt (ez még hagyján), a GSW szezonját már az első meccs előtt elvitte Klay Thompson sérülése és ezek szerint még nincs vége a sornak - a Netsnél már két sztár is kidőlt, a Sixersnél Joel Embiid szakadt meniscusszal játszik, ameddig játszik, Danny Green hetekre kiesett, a Jazznél Mike Conley és Donovan Mitchell is megsérült, ők is bajba kerülhetnek emiatt, azt pedig már szinte el is felejtettük, hogy a Suns PO-ja is kis híján véget ért az első körben, amikor Chris Paul válla ment tönkre. Ilyet, hogy a Clippersnél nincs és nem is lesz Serge Ibaka, a kezdő center, már hagyjunk is - ez a brooklyni dráma a legfrissebb...

Rengeteg jó csapat vívhatna rengeteg izgalmas párharcot, de eddig szinte mindegyik ilyen úgy ért véget, hogy egy, vagy két sérülés eldöntötte, hogy mi legyen - egyelőre ott tartunk, hogy az a csapat lesz a bajnok, amely valahogy képes egészséges maradni ebben a felforgatott szezonban és bár az egészségnek mindig nagy szerepe volt a bajnoki cím szempontjából, de ez az idei playoff rendkívül dühítő még a megszokotthoz képest is.