Playoff-percek: a nagyon tanulságos első negyed

 A nagyon tanulságos első negyed

0-2-nél várható volt, hogy a feldobástól kezdve látni fogjuk, mivel készült a Clippers, és nem is csalódtunk - az összes taktikai elemet megmutatták, amivel a meccs végére megtörték a Jazzt. Bár úgy tűnik, hogy az első 1:15 percet el kellene felejteni, hiszen itt 8-0-val nyitott a Jazz, de az is tanulságos, hogy hogyan tette: Mitchell és Bogdanovic szinte nem ért labdához, két Ingles-tripla alapozta meg a futást, illetve egy jó védekezés. A Clippers alacsonyabb szerkezete több dolgot akart megvalósítani, és ezek az elejétől kezdve működtek:

Kivenni a legjobb labdázó kezéből a labdát, vagy kiszorítani a komfortzónákból. Donovan Mitchellt sokszor már a bedobásnál akadályozták, hogy ne ő hozza fel a labdát, ha pedig megkapta, akkor igyekeztek nagyon feltolni rajta a védekezést. Ebből az következett, hogy nem voltak jó triplahelyzetei, nagyon messziről kellett megindítani a betöréseket és nem ért oda a gyűrűhöz, és a passzok sem működtek - az első 12 percben nem szerzett pontot. Járulékos haszonként Rudy Gobert leválása is eltűnt, néha kilenc méternél adta a picket, és még egy támadót is összeszedett egy mozgóblokkal. 

Kivenni a labdát Bojan Bogdanovic kezéből. A horvát csatár az első két meccsen nagyszerű második opcióként működött, kintről is remekül tüzelt, jól ütötte be a labdát a védője mellé, és sokszor betolatott a festékbe és onnan büntette az alacsonyabb védőket. Ezúttal ilyenekre nem volt lehetősége, nagyon szorosan fogták, folyamatosan a nyakán lógtak és emiatt sokkal nagyobb erőfeszítésébe került dobóhelyzetbe kerülni - már az első negyedben volt egy olyan, az ő szintén üresnek számító homály saroktriplája, amit alapesetben csukott szemmel vág be. 

Leültetni Rudy Gobert-t. Támadásban Gobert nem sok hasznot hozott, és ugyanez történt védekezésben is: a Clippers egyrészt gyorsabban járatta a labdát, amiből olyan csúnya esetek születtek, mint amikor Beverley az alapvonalnál tudta megkontrázni a rá kirongyoló Gobert-t - ez nem a francia center hibája, egyszerűen gyorsabban pörögtek a passzok.Quin Snyder mindössze 5 és fél perc után leültette, mert a gyorsabb Clippers-labdajáratás miatt rendre kényelmetlen szituációkba került. Amint Gobert leült, azonnal jött a gyűrűtámadás, egy-egyezés a gyengébb védőkön - Leonard rögtön támadta Favorst, majd Miye Onit, Nicolas Batum is betörésből volt eredményes. 

Kivenni az egyenletből Royce O’Neale védekezését. O’Neale remek munkát végzett az első két meccsen Leonardéken, eleinte most is jól dolgozott, de már az első negyedben gyűjtögette a faultokat, onnantól kezdve sokkal óvatosabban kellett ténykednie, ami hozzájárult Leonard parádés meccséhez. 

Kiszorítani a Jazzt a festékből. A fentiekből összeállt az utolsó elem: Mitchell nem volt hatékony betörésekből, Gobert nem volt hatékony a 2-2-k után, Bogdanovic-ot nem engedték be a festékbe, így aztán maradt a triplázás: az első negyedben a Jazz 12 (!) triplát emelt rá, amiből 5 be is ment, de így is csak 23 pontot kapartak össze. Az első 1:15 alatt dobtak nyolc pontot, a hátralévő szűk 11 percben 15-öt. 

Összességében azonnal sokkal tudatosabban igyekezett kihasználni a matchup-előnyöket a Clippers, de ami ennél fontosabb, nagy erőkkel próbált magának kialakítani újabb és újabb fórokat. Szintén az első negyed tanulsága, hogy ha nem is adták fel Joe Ingles és Jordan Clarkson dobásait, de úgy voltak vele, hogy egyrészt ha választani kell Mitchell, Bogdanovic és Ingles közül, akkor utóbbi dobásaival együtt tudnak élni, Clarkson dobásait pedig igazából nem lehet levédeni, nála azt kell elérni, hogy ne is jusson el hozzá a labda, vagy nem jó ütemben. 

A hosszabb kispad előnyei

Anno a párharcfelvezetőben is kiemeltük, hogy a Clippers igazi ereje, hogy nagyon mély, a 8-9. ember is képes előlépni, és egy maratoni, sokmeccses párharcot csinál, akkor a fokozódó nyomással, az újabb és újabb friss lábak bevetésével felőrölheti a Jazzt, ahol Ingles kénytelen a kezdőben játszani, Clarkson marad az egyetlen pontszerző, miután Nianget és Favorst már a második meccsen elkezdte leépíteni a LAC védekezése. 

Ez a tendencia folytatódott most is, ezúttal Bogdanovic-ot szinte teljesen kikapcsolták, a számok ellenére Gobert sem volt faktor támadásban, és az első negyed után Clarkson is egyre pontatlanabbá vált. 

Ezúttal is sokat tett hozzá a kisegítő személyzet, Reggie Jackson és Nicolas Batum a kezdőben egészen parádés meccset hozott (ketten 9/12 triplát szórtak be, és voltak köztük emberesek is), egyúttal ki is vették Marcus Morris kezéből a dobásokat, aki ugyan így sem volt igazán hasznos, de legalább kárt nem okozott. 

Reggie Jacksont külön érdemes kiemelni, már az előző meccseken is voltak jó periódusai, de ma az elejétől kezdve harmadik (sokszor második) labdás opcióként működött, jó helyen volt nála a játékszer akár dobásról, akár passzokról volt szó. Sokat segített abban, hogy Leonard be tudjon melegedni támadásban, és utána is jól dolgozott a sztárok keze alá. 

A második sor is remekelt, Zubac jól védekezett, Beverley támadásban ezúttal jó dobásokat vállalt el, Kennard fontos két hármast pörkölt be, és Lue végre ismét játszatta az előző meccsen 1 percet kapó Terance Mannt, aki mindkét oldalon nagyszerűen teljesített. Ezzel a kilences rotációval nem tudott mit kezdeni az a Jazz, ahol a 7-8. ember a nem sokat mutató Favors és Niang. 

Ami még kiemelendő, hogy Lue megint nem rakta fel Rondót, és igazából nem is volt rá szükség, illetve Cousins sem kapott lehetőséget - tőle láthattuk, mit tud Gobert ellen, és lehet, hogy később még elő kell kapni, hogy zavarba hozza, de ma más filozófiát követett a Clippers. 

Playoff P megérkezett?

Kawhi Leonard is remek meccset játszott, bár nála akadtak hullámvölgyek, elég rosszul kezdett támadásban, és utána is gondjai voltak a tripláival, ugyanakkor egyre agresszívebben és eredményesebben támadta a gyűrűt, a végén már dominálta a festéket. Védekezésben is kiemelkedőt nyújtott, akadt pár látványos megoldása is hátul. Egy ilyen meccset fault nélkül hozott le, az azért elég különleges statisztika, ráadásul az első negyedben javarészt ő fogta Mitchellt, később pedig folyamatosan besegített, letépett (néha szó szerint) 12 pattanót. Védekezésben klasszikus statement game-et játszott, megmutatta, hogy milyen, amikor odateszi a testét.

A két sztár közül mégis inkább George-ot emelném ki, mivel az első perctől kezdve lehetett rá számítani támadásban, a dobóhelyzeteket jól ismerte fel, érezte mikor kell kintről vállalkoznia, mikor kell leütni a labdát, mikor kell passzolni. Volt ugyan pár könnyelmű passza, de ha érzi majd a ritmust a folytatásban, akkor a Jazz borzasztó komoly problémák elé néz - a kétfejű sassal nehezen fognak tudni bírni. 

Mike Conley úgy kell, mint egy falat kenyér

A fentiekből következik, hogy most már nagyon jönnie kell a veterán irányítónak. Donovan Mitchell nem egészséges, és mélyíteni is kell a rotációt, mert úgy tűnik, a LAC fokozódó nyomása minden meccsen kettesével vadássza le körülötte az embereket. Conley azért is fontos lenne, mert a Clippers változtatásai elkezdtek működni, most a Jazzen a sor, de egyrészt a Jazz keretét nem erre találták ki, másrészt a változtatásokhoz játékosok is kellenének. Leginkább Gobert-t kellene ismét hasznossá tenni, ebben pedig Conley a kulcs: a kettő-kettőket kiválóan tudják végigjátszani, ebből pedig csak jó dolgok jöhetnek Gobert és a kinti dobók számára is, hátul pedig kelleni fog Conley védekezése a periméteren, hogy lassítani tudják a Clippers labdajáratását.

Mitchell azért van akkora klasszis, hogy tudjon alkalmazkodni a megváltozott védekezéshez, és ha “leszegi a fejét”, akkor nehéz megállítani, ez történt a harmadik meccsen is. De önmagában ez kevés a Clippers ellen, ha közben eltűnnek mellőle a társak, arról nem is beszélve, hogy az is benne van, hogy Mitchell bokája tropára megy a 4-5. meccsen - onnantól esélytelen a Jazz. Utóbbit nem mi mondjuk, hanem a számok: az első két meccsen 38%-kal dobott a Jazz Mitchell nélküli része, ma 39.3%-kal (22/56) az aktív rotáció tagjai (nem számítva a meccs végén lehetőséget kapókat). 

Azt fontos leszögezni, hogy a nagy különbség ellenére ez egyáltalán nem volt "kivégzés", a Jazzt nem rogyasztották meg - inkább arról szólt a meccs, hogy a Clippers feltárt néhány gyengeséget, azokat kihasználta, és ezeket a kis fórokat aztán a maga javára tudta fordítani szinte végig. Vagyis még bőven visszavághat a Jazz, de ahhoz kelleni fog Conley.

Néhány számadat, mennyire nem volt ma faktor Gobert

Az Év Védője az első két meccsen 69 percet játszott, ez idő alatt +19-ben volt a Jazz, a maradék időben viszont -10-ben. A csapat ma sem remekelt nélküle (-10), ugyanakkor vele sem: 16 ponttal kapott ki a Utah, amikor pályán volt. Az alacsony szerkezettel Gobert egyik nagy hasznát is sikerült elvenni, a Jazz a lehetséges támadópattanók 22.5%-át szerezte meg, ami nagyjából az alapszakasz-átlag, egyáltalán nem extra. A festékben is 44-32-re nyert a Clippers, dobásaik 55%-át célba juttatták, a túloldalon pedig a Jazz csak 46%-kal dobott a szigorított területről, mindössze 35 kísérletből.