Playoff-percek: a switch-happy védekezés akkor jó, ha végigcsinálod

A Bucks nyerte a kulcspárharcokat

A széria előtt is írtunk már arról, hogy döntő lehet a lepattanóharc, illetve az, hogy a két, egészen extrán rohanó csapat közül melyik tud eredményesebb lenni a leindításokból - nos, elsőre mindkét faktor a Milwaukee javára döntött. A lepattanózást 60-46-ra húzták be Antetokounmpóék, akik 15-8-ra nyerték ezen belül a támadópattanózást és ennek (is) köszönhetően 44-26-ra diadalmaskodtak a festékben, ezt pedig a leindításból szerzett pontokat tekintve egy 25-15-ös győzelemmel toldották meg - pedig a Toronto vigyázott a labdára, csak 12-szer adta el, de azokból 20 pontot kapott, míg a többi ötöt sima lepattanóból hozta a Bucks. Ez komoly probléma Leonardék számára, mert a Philly ellen gyakorlatilag ez volt az egyik legnagyobb fegyverük (mármint a leindítás), de a lepattanózást sem fogják elbírni, ha nem tudnak rajta javítani - a Jumbo Lineup egyik előnye éppen ez lenne, de a magas Milwaukee ellen elsőre nem sikerült érvényesíteni.

Olyannyira nem, hogy amíg a Raptors "Jumbója" (Siakam-Gasol-Ibaka) összesen 25 pontot, 4 támadópattanót és 4 blokkot tett hozzá, addig a Bucks szerkezetének "teteje" (Antetokounmpo-Lopez-Mirotic) 66 ponttal, 11 támadópattanóval és 8 blokkal jelentkezett - oké, Ibaka most csak 17 percet játszott, de Mirotic is csak 25-öt és a két trió játékperceit összeadva még mindig a Raptorsé a több...

Leonard fárad, most már muszáj előlépni a többieknek

A Sixers elleni széria végére is egyértelművé vált, hogy visszaesett Kawhi Leonard őrült formája, de még így is párharcot eldöntő vezér tudott lenni, a rövid pihenő és a Milwaukee játéka azonban nem segített neki feltöltődni - ezen az estén is tetten érhető volt, hogy elfogyott a levegője. A baj azonban az volt, hogy csapatszinten ezúttal sem volt elég a támadójátékuk, az első félidőben ugyan még többé-kevésbé egyben volt a gépezet, ültek a dobásaik és egy-egy jó megoldást többen is hozzá tudtak tenni, aztán a harmadik negyedben már beszűkült az eszköztár, a 25 pontból 22-t (!) a Leonard-Lowry páros hozott, a maradék hármat pedig a dudaszó pillanatában beeső, távoli Siakam-tripla jelentette. A záró etapban viszont már Leonard is "kijelentkezett", maradt egyedül Lowry, aki 5/7 dobást küldött a gyűrűbe és ő volt az egyetlen (!), aki mezőnykosarat tudott szerezni a sorsdöntő utolsó játékrész során - a többiek 0/15-öt hajítottak ekkor...

Leonard fáradtsága egyértelműen megmutatkozott, amit eldobott, az is rövidre sikerült, többször is betakarták és hiányzott belőle az igazi energia, de így is megkérdőjelezhető döntés volt az, hogy egy ennyire szenvedő csapatban miért nem erőltetik jobban akkor, amikor kiderült, hogy más nem tudja megnyerni a meccset - 100-104 után az utolsó négy labdabirtokláshoz nem volt köze, igaz, éppen előtte dobott egyet mellé, majd kapott egy blokkot Brook Lopeztől. Egyszerűen nem fog beleférni az, hogy csak Leonard tud bármit is kezdeni támadásban, Lowrytól nem biztos, hogy elvárható ez a szint, amit most hozott, de az, hogy Siakam 6/20, Gasol 2/11, Green 1/5, Ibaka pedig 2/6 dobással jelentkezik, az nem lesz elég a továbbjutáshoz még így sem. De vajon lesz-e változás? Az egész rájátszás során talán egy olyan meccs volt (Philly elleni 5.), ahol csapatként, több jó teljesítménnyel, összességében hatékony, meggyőző támadójátékkal nyertek - most viszont egy ilyen Milwaukee ellen muszáj lesz mindenkinek hozzátenni...

Ehhez még egy statisztika, a párharc előttről: az első két körben Kawhi Leonard 47 üres tripladobó helyzetet alakított ki a társai számára (ez a legtöbb az egész ligában), amelyből azonban 17-et tudtak bedobni, ami szörnyű adat. És itt térjünk is rá a következő pontra...

Kiszorult a festékből a Raptors

Főleg a második félidőben működött jól a Bucks védekezése, addigra sikerült annyira felőrölniük a Toronto játékosait, hogy gyakorlatilag kizárólag triplahajigálásra késztették őket - 42 hármast emelt el a kanadai együttes, amely új csúcsot jelent számukra ebben a rájátszásban, egyszer volt 40 kísérletük, a Philly elleni, gálává fajuló ötödik meccsen. Bedobni viszont nem nagyon tudták őket, Kyle Lowry 7/9-es parádéja az, ami felhúzza a mutatót, rajta kívül 8/33-at szenvedtek össze - csak a téglákat gyártotta Leonard (sorozatban negyedszer...), Gasol, Siakam és Green is. Lowry extrájával együtt ez még beleférhetett volna, ha közben a festékből nem szorul ki teljesen az együttes, a gyűrűt parádésan védő Milwaukee-t azonban bentről most sem lehetett megverni: az Antetokounmpo-Lopez páros hét blokkot jegyzett, csapatszinten 11-et osztott ki a társaság és ahogy fentebb már írtuk, simán, 44-26-ra nyertek erről a területről.

Különösen a hajrában domborodott ez ki, a záró etapban gyakorlatilag kizárólag kintről próbálkoztak, az utolsó kilenc labdabirtoklásukból például ötször is távolról dobtak, emellett volt egy kimaradt közelijük, két kapott blokkjuk és egy eladott labdájuk. Mivel a Toronto alapvetően sem egy tripladobó csapat, valamit mindenképpen változtatniuk kell, mert ahogy a Bucks ráérzett a védekezésre, gyakorlatilag eltüntette a torontói támadójátékot (a negyedik negyedben egy középtávoli és egy labdaszerzéses kettes mellett csak triplájuk, vagy büntetőjük esett be) - egy, maximum két olyan meccs persze lehet, ahol elsül Greenék keze, de ezzel a játékképpel négyszer nem valószínű, hogy megverhetik a Milwaukee-t. 

Serge Ibakától több kell

A 2/6-os mezőnymutatóval 4 pontig jutó IBlocka már az előző párharcban is az egyetlen, stabilan teljesítő cserejátékosa volt a Raptorsnak, ha ő nem játszik jól, akkor ritkán nyernek - ebben a playoffban konkrétan 6-0-val áll a Toronto, ha Ibaka legalább 10 pontot szerez. Amikor nem éri el a 10 pontot, akkor 2 győzelem/5vereség a mérleg a maival együtt. Ma is azt láthattuk, hogy nem működik rosszul összességében a kezdőötös, de ha a padról nem jön érdemi segítség, akkor behorpadnak a végére - Nick Nurse-nek nagyon gyorsan meg kell találni a helyét, mert támadásban kevés dobáshoz jutott, azokhoz sem olyan helyekről, amiket igazán szeret, védekezésben pedig gyakorlatilag végig "utas" volt, légüres térben mozgott. A magasembernek vannak olyan tulajdonságai, amit jól ki lehetne használni (védekezésben kiér a periméterre, festéket is jól védi, jól lepattanózik, támadásban hárompontosokat is tud dobni, támadópattanózni is tud), de egyelőre ezekből szinte semmit nem láthattunk. 

Brook Lopez teljesítménye a történelem tükrében

A Bucks centere "szemre" is kiváló meccset játszott, de hogy mennyire, azt az alábbi névsor mutatja meg teljes valójában: legalább 29 pontot, 10 pattanót, 4 hárompontost és 4 blokkot eddig összesen három játékos hozott össze, ismerős nevek: Dirk Nowitzki (2004-ben), Kobe Bryant (2010-ben) és Kevin Durant (2017-ben). 

Gigászok csatája?

A párharc előtt Kawhi Leonard és Giannis Antetokounmpo állt az idei playoff hatékonysági (PER) listájának első két helyén, ráadásul mindketten 30 feletti értékkel rendelkeztek - erre az elmúlt 20 év egyetlen másik főcsoportdöntőjében vagy nagydöntőjében sem volt példa.

A Bucks nem csillogott, de így is nyert

Sokat ekéztük már a Toronto támadójátékát, de most nézzünk azért át a túloldalra is, ahol a győzelem ellenére szintén bőven lenne javítanivaló, ugyanis a Milwaukee önmagához képest nagyon megszenvedett ezen az estén. Az egyértelmű volt, hogy a Raptors mindent elváltós, fizikális védekezése sem Eric Bledsoe-nak, sem (főleg) Khris Middletonnak nem ízlett és a folyamatos besegítgetéssel Giannis Antetokounmpo megőrülését is sikerült megakadályozniuk - a görög viszont így is jól játszott, egyrészt nem rohant fejjel a falnak és szépen kiosztogatta a labdákat, másrészt azért csak kiharcolt 12 büntetőt és összességében eljutott 24 pontig. Labdázni azonban így is sokat kellett a többieknek, akik nem teljesítettek ebben jól, ráadásul önmagukhoz képest kifejezetten gyengén dobtak kintről: három negyed alatt 6/34 triplájuk esett be, ezt kozmetikázták a negyedik játékrészben 5/10-zel, amelyből Brook Lopez egymaga 3/5-öt vállalt.

Nagy kérdés, hogy ebben mennyire volt benne az, hogy megint egy hetet vártak arra, hogy újra pályára léphessenek és mennyire okozta mindezt a Toronto kőkemény védekezése - az mindenesetre látszott, hogy ahogy haladt előre a meccse, azért kicsit bemelegedtek, jobban felvették a ritmust. Viszont az is egyértelmű, hogy Mike Budenholzer nem akarta kihasználni a mindent váltós védekezés adta mismatcheket, hiába volt Lopez például All-Star játékos akkor, amikor még szinte kizárólag pozícióból dolgozott, akkor sem küldte le ide, amikor kisember volt rajta - a Boston ellen is láthattuk, hogy a tréner nem akar nagyon belenyúlni, kisebb módosításokat eszközölt ugyan, de összességében azt erőltette, amivel eddig jó volt a csapata és most is így döntött. 

Az nyilvánvaló, hogy tartalék azért maradt bennük, a Middleton-Bledsoe duó mellett a Hill-Connaughton páros most 0/8-at dobott mezőnyből azzal együtt, hogy védekezésben-lepattanózásban mind a négy említett játékos nagyon hasznosnak bizonyult - de azért azt ne várják Torontóban, hogy ezek a játékosok mindig ennyire gyengén fognak dobni. Malcolm Brogdon hozzáadott értéke viszont nagyon magas volt, +18-ban volt vele a Bucks és az első három negyed során ő volt az egyetlen érdemi kinti dobójuk, aki emellett elöl remekül labdázott (ő volt az egyetlen ebben is Giannis mellett) hátul plusz energiát is adott (hol Lowry, hol Leonardot lassította), láthattuk, hogy mennyire fontos láncszem ő és hogy mennyire hiányzott a rotációból a legutóbbi meccsig. 

Hogy Nick Nurse hogyan folytatja, az jó kérdés. A támadójátékot most hagyjuk, az más tészta, de védekezésben elsőre úgy döntött, hogy töltsék túl a festéket, állítsák meg Antetokounmpót és hagyják dobni Bledsoe-éket - viszont ettől a mostaninál többet egyszerűen nem remélhetnek, sőt, már az is extra, hogy ennyi kinti helyzetet elrontott a Milwaukee. Nagyon könnyen és nagyon sok alkalommal jutottak el odáig a hazaiak, hogy egy (Giannis általi) betörés-kiosztás után két jó shooter maradt üresen és az egy arra járó védőnek dönteni kellett, hogy hova rohan ki - nos, ezeket botrányosan rosszul értékesítették Miroticék a negyedik negyedig és Lopez dobásaiig, de hogy sok ilyen estéjük nem lesz, arra azért lehet fogadni. Egyébként is kissé talán meglepő volt ez a stratégia, hiszen az alapszakaszban éppen azt az egy meccset nyerte meg a Toronto, amikor Antetokounmpót hagyták 40+ pontot szerezni, de a többiek helyzeteit elvették - kíváncsian várhatjuk, hogy a második derbire változtatnak-e a kanadaiak. Mert az, hogy elkezdik a mindent váltással, majd mégis jönnek a besegítgetések és az üres triplák, az nem sokra elég, ha nem dob mellé mindent a Bucks, ahogy azt az utolsó negyedben láthattuk is...