Playoff-percek: Bekeményített a Miami, lazsált a Lakers?

Ez a döntő, a lazsálás nem fér bele

Dominálta a finálé első két meccsét a Lakers, fizikálisan abszolút a Heat fölé tudtak nőni, nagyon koncentrált és jó játékkal győzték le mindkétszer a keleti bajnokot - ennek kulcsa pedig mindenképpen az volt, hogy Anthony Davisszel szemben a hangos imádkozáson kívül túl sok mindent nem tehettek a floridaiak. A harmadik meccsen ehhez képest annyi változott, hogy Davis nem nagyon akarta felvállalni a kemény harcot: a Miami túltöltötte a festéket AD és LeBron James előtt is, jöttek az ütközések, birkózni kellett volna, Davis pedig (talán a 2-0, talán a Heat sérülései miatt) úgy érezte, hogy ezt most inkább nem vállalja fel - jók voltak a tempódobások, a továbbpasszok, aztán majd lesz valami. Az első félidőben faultgondokba is került, de egyébként is feltűnően passzív volt, védekezésben Kelly Olynyk sokszor kihúzta a gyűrű alól, így a lepattanókra se nagyon ért oda és egyáltalán nem tudott felpörögni.

Ez a kicsit lazább hozzáállás egyébként Jamesre is igaz volt valamilyen szintig - egyszerűen az történt, hogy még egy Dragic és Adebayo nélküli Heat ellen, 2-0-nál sem fér bele ez egy nagydöntőben.

Attól mondjuk nem nagyon kell tartani, hogy ez a következő meccsre nem változik meg teljesen...

Butlert duplázni kell

Jimmy Butler az első játékos az NBA történetében, aki egy meccsen több pontot, több lepattanót és több gólpasszt is jegyzett egy döntőbeli meccsen, mint LeBron James - legyen az ellenfél, vagy csapattárs, ez még soha nem történt meg James tíz nagydöntője során. Amellett, hogy ő természetesen pályafutása talán legnagyobb meccsét játszotta és egészen elképesztő teljesítményt nyújtott, ehhez azért a Lakers védekezésbeli felfogása is hozzájárult: egyetlen egyszer sem duplázták az ellenfél extázisban lévő szupersztárját. Ez a Lakers egyik alapfelfogása, nem szeretnek duplázni, hiszen alapvetően jó egyéni védőik vannak, a festéket is jól védik, de ez most nem működött - Danny Greennek továbbra is fáj a csípője, ami most már nem csak a dobásán, de a védekezésén is nagyon meglátszott, Kentavious Caldwell-Pope sem bírt Butlerrel, úgyhogy Frank Vogel megint felküldte JR Smith-t, mintha ezzel akarta volna jelezni, hogy kettes poszton nincs megoldása. Fogta Butlert Kuzma, Morris, James, de hiába, a palánk alól Olynykkel kihúzták a besegítést, Butler pedig nagyon sokszor maradt egy-egyben a védőjével úgy, hogy szabad volt az út a gyűrű felé - ebből aztán viszonylag könnyen tudott kreálni és pontokat dobni.

Mivel rajta kívül igazi irányítója (ő sem az, de mégis ő játssza a legjobban jelenleg), szervezője nincs a Miaminak Goran Dragic nélkül, így következőleg azért érik már az, hogy elkezdjék duplázni, csapdázni - oké, ezekből megtalálhatja az üres csapattársat, de egy jó rotációval az első passzra még oda lehet érni, utána pedig Herrón, Robinsonon, Olynyken múlhat az, hogy mi következik, ők megtalálják-e a jó megoldást. Ha igen, akkor is inkább erre érdemes feltenni valamit, mint arra, hogy Butler megtalálja-e - rendben van, hogy nem lesz még egy ilyen meccse a várakozások szerint, de azért jobb biztosra menni...

A festékben bekeményített a Miami

Davis gyengébb meccsénél már említettük, de külön is ki kell emelnünk, hogy a párharc során először tudott a palánk alatt pariban lenni a Heat: a lepattanózást ugyan végül megint elvesztették a floridaiak (43-37, ebből 11-3 a támadók aránya), de így is egészen másképp festett a meccs, mint az előző kettő. Egyrészt ők maguk folyamatosan eljutottak a festékbe (jó, ez főleg Butlert jelenti), másrészt kiszorították onnan a Lakerst, úgyhogy 52-34-re nyertek erről a területről azok után, hogy legutóbb 56 pontot kaptak innen. A Los Angeles playoff-átlaga idén 48,4 pont a festékből, úgyhogy a 34 kicsit elmaradt ettől - ez egy olyan faktor, amit muszáj ezen a szinten tartania a Heatnek, ha tényleg szorossá akarja tenni a párharcot.

Ami pedig a lepattanózást illeti. hiába nyerte meg a Lakers, mégis összesen hat pontot dobott második esélyből, míg az eddigi két meccsen összesen 37-et - ez szintén az, ami elengedhetetlen lenne a Miami sikeréhez.

Olynyket emeljük ki külön

Azt senki sem vitatja, hogy borzasztóan hiányzik a Miaminak Bam Adebayo, hiszen egyrészt ő a csapat legjobb védője, másrészt az ő handoffjai, passzjátéka támadásban is alap figuracsomagot jelentettek a Heat számára. Nélküle viszont alkalmazkodni kell, amit Erik Spoelstráék tökéletesen meg is oldottak, méghozzá Kelly Olynykkel, aki a Boston elleni szériában már-már kikopott a rotációból, csak négy meccsen játszott, ott is átlagosan tíz percet, a negyedik és hatodik találkozón nem küldte őt fel Spoelstra - a Lakers elleni első összecsapáson is leginkább már csak akkor, amikor Adebayónak gondjai voltak, azóta viszont a semmiből hirtelen kulcsjátékos lett.

Már a második meccsen is érződött, hogy vele azért lehet mit kezdeni, a pick-and-rollok után szépen találták őt meg Herróék, volt három triplája, hat kettese és végül 24 ponttal, valamint 9 lepattanóval zárt, de a harmadik találkozóra azt is megtalálta a Miami stábja, hogy hogyan lehet őt úgy használni, hogy ne csak az egyéni teljesítménye, hanem a csapatra gyakorolt hatása is extra legyen. Ezen az estén annyira széthúzta a pályát, hogy a Lakers védői bizonyos esetekben inkább az üresen belépő játékost hagyták ott és Olynykre léptek ki, hogy ne tudjon dobni, így is volt öt üres triplája, amelyekből hármat bevert, ezen felül pedig a széthúzásból ő maga is passzolt szépeket - az ő játéka nyitotta ki a festéket a Heat számára, amely döntő faktor lett. Emellett azért ő is be-betalált közelről, volt egy Adebayo-szerű kosara, amikor handoff helyett váratlanul leütötte a labdát, betört, majd feltette a közelit, illetve védekezésben is megtalálták a helyét - fizikálisan "fájt" ő a Lakersnek, közel tettek hozzá egy másik védőt, hogy ne legyen olyan könnyű elfutni mellette, ő pedig a visszalépésekből mindig könyörtelenül leütközte az érkező játékost. Könnyű kosarat senki nem dobott mellette, nehezet se nagyon, odaütött, amikor kellett, ráadásul egy kiharcolt támadóval ő kergette faultgondokba az első félidőben Anthony Davist.

Nem mondjuk, hogy nem kell vissza Adebayo, mert dehogynem, de az biztos, hogy Olynyknek akkor is komoly perceket kell adni, ha a kezdő center visszatér - látszik, hogy hasznos tud lenni ebben a matchupban.

Duncan Robinson felébredt

A második meccs után említettük, hogy sokkal nagyobb akarat kellene a Heat triplavetőjétől védekezésben, és az is probléma, hogy nem nagyon próbálkozik mással a triplákon kívül. Nos, Robinson mindkettőben igyekezett javítani, már az első negyedben vetődött egy szabad labdáért és meg is szerezte, volt egy „továbbtolós” gólpassza Herrónak, volt egy betörés utáni kiosztása, amiből Crowder talált be kintről, volt egy palánk alá belépése, amiből könnyű ziccert dobhatott, közben pedig Howardnak is úgy vert oda egy lepattanócsatánál, ahogy a playoffban kell faultolni. A triplái továbbra sem jók, a 3/10 tőle gyenge, de úgy együtt tud vele élni a Miami, ha közben minden mást csinál: szed 5 lepattanót, szerez 2 labdát, ad három gólpasszt és kioszt egy blokkot. 

Le a kalappal a Miami előtt, de nem eszik ezt olyan forrón

Parádés teljesítmény volt ez Butlertől és az egész Heattől, szívüket-lelküket kitették a pályára, amivel arattak egy fantasztikus győzelmet, de azért nehéz lenne azt jósolni, hogy a Lakers részéről ez így marad a folytatásban. Az idei playoff során először fordult elő, hogy James és Davis egyszerre legyen "nem jó", AD-nek két hasonló meccse volt eddig, de mindkétszer nagyon simán nyertek úgy is (a Portland ellen volt 18 pontja, de nyertek hússzal, meg a Houston ellen 13, de ott is nyertek 23-mal), míg Jamesnek szintén egy-két visszafogottabb, vagy több hibával tarkított estéje volt eddig, de eddig mindig kisegítették egymást, vagy éppen a csapat őket.

Most viszont nem, mondjuk Green és KCP gyenge dobóformája egymás után másodszor fordult elő és ezúttal Rondo is eléggé elveszett - ehhez jött Butler egészen extra estéje, így sikerült szépítenie a Heatnek.

Azt viszont azért nehezen látjuk magunk előtt, hogy a következő meccsen megint ugyanilyen enerváltan és pontatlanul, dekoncentráltan játsszon a Lakers két vezére - ha pedig ők megint elkapják a fonalat és dominálnak, akkor a kiegészítőktől elég lehet az is, amit most mutattak.