Playoff-percek: Davis és Russell két arca

Butler duplázásával együtt tud élni a Heat

Ami az első körben a Bucks részéről kissé érthetetlenül maradt el, azt Tom Thibodau nagyjából végig erőlteti a Knicksnél: amikor Jimmy Butler a pályán van, szinte az első perctől kezdve két védőt küld rá, és megpróbálja kivenni a kezéből a labdát. Ez abból a szempontból jól működik, hogy Butler a két lejátszott meccsén (egyet sérülés miatt kihagyott) meg sem közelíti azokat a számokat, amiket a Milwaukee ellen mutatott, viszont a teljes védekezés ettől még nem megoldott: Butler egyelőre kiválóan olvassa a duplázásokat, és megfelelő ütemben adja a labdát a megfelelő helyre. A társak üres helyzeteket vállalhatnak, ha nem is közvetlen az ő passzaiból, hanem a labda megjáratásából, de megvannak a jó lehetőségek, és bár ezen a mérkőzésen most nem nagyon tudták bedobni őket (a pocsék triplázás mellett alig érték el az 50%-ot a gyűrű környéki ziccereknél), de ettől még eljutnak, ahova akarnak.

Vannak persze sima, világos Butler-Adebayo kettő-kettők is, de ezen az estén úgy tűnt, hogy sem Spoelstra, sem Butler nem is bánja, hogy jönnek a duplázások, elfogadták a helyzetet és azt a megoldást játsszák, ami erre a legjobb: kimozgatják pozícióból a szélre, ezzel széthúzzák a pályát és Butler is jobban átlátja a védekezést. Egyelőre úgy tűnik, hogy bár Tyler Herro és Victor Oladipo nélkül nagyon elfogytak a rotációból a playmakerek, de rendszerszinten megoldja ezt a Heat még úgy is, hogy Butlernek elég sokat kell labda nélkül mozognia - az alapszakaszt látva ez azért meglepő.

 

Lowry és a cseresor

Több csapatnál látjuk ebben a fázisban, hogy szűkül a rotáció, egyre kevésbé bevethető a kispad, a Heatnél viszont egyáltalán nem ez a helyzet, sőt Erik Spoelstrának még arra is volt lehetősége, hogy az első félidőben egyszerre öt cserejátékost küldjön be, és a teljes kezdőt pihentesse - ami nem hogy nem borította fel a játékot, hanem nyolc pontról tizennyolcra növelték az előnyt a cserék. Ehhez az kellett, hogy Kyle Lowry továbbra is playoff-veterán legyen: az irányító egyik pick-and-rollt vezényelte le a másik után, ha nem volt más megoldás, akkor ő is bevállalta a dobásokat, de alapvetően mindig meglátta, hogy hol nyílik lehetőség, és hova érdemes passzolni.

A kispad hasznosságához pedig nem is feltétlenül a pontok kellettek ezen kívül, úgy is pluszban zárt az egység, hogy a Robinson-Martin páros 1/8 triplát tudott hozzátenni - hátul váratlanul nagyot dolgoznak a kiegészítők, és jó helyezkedéssel, jó játékolvasással limitálni tudták a Knicks playmakerekeit.

Ami pedig Lowryt illeti: az első meccsen 18 pont és 6 gólpassz, most 14 pont és 4 gólpassz került be a statisztikai lapjára, ezen a két találkozón 5/10 triplát is bedobott, de a számok nem is írják le jól az ő impactjét - ami az alapszakaszban észrevehetetlen volt nála, azt most a playoffban a második sor karmestereként tökéletesen érvényesül.

 

Strus megérkezett, Vincent elfogyott

Az utóbbi két mérkőzésen felszívta magát a kifejezetten csendesen (volt pont nélküli meccse is) teljesítő Max Strus, aki legutóbb 17, most pedig 19 ponttal próbálta tolni a Heat szekerét, a három-három triplája mellett pedig betörésekkel, belépegetésekkel, a kontaktok felvállalásával is hozzá tudott tenni a támadójátékhoz. Emellett meglepően jó védekezéseket is bemutatott, a lelkesedés és a játékolvasás is megvan nála, sokszor ért oda úgy egy-egy passzsávba, hogy már azelőtt elindult, hogy a támadó elindította volna az átadást - ez az az extra, amire ennek a Miaminak nagy szüksége van.

Főleg úgy, hogy Gabe Vincent közben eltűnt: a kezdő irányítónak a Bucks ellen kifejezetten nagy meccsei voltak, és ezt a szériát is két 20 pontos meccsel kezdte, bár a dobáshatékonysága már ezeken sem volt az igazi - most viszont abszolút kifulladt, 1/8-as mezőnyözéssel és 0/4 triplával zárt, Strus jó játéka ide, Lowry remeklése oda, ennél tőle is több fog kelleni a folytatásban.

 

Az agresszív és pontos Brunsonra van szükség

Az egy győztes meccsen kevesebbet törődött a playmakinggel, inkább a maga helyzeteivel foglalkozott Jalen Brunson, dobott is 30 pontot 6/10 triplával, kevés gólpasszal, a két vesztes meccsen viszont egyaránt vaktölténnyel tüzelt, miközben igyekezett kiszolgálni a társakat - a 15 gólpassz ezen a két meccsen szép, de csak 19/43-at dobott mezőnyből, közte 0/12 triplával, nagy szerepe volt abban, hogy ezen a két estén milyen gyenge dobóteljesítményt nyújtott a New York. Egy másodpercig sem szeretnénk rátolni a felelősséget, mert eddig egyértelműen ő a Knicks legjobbja ebben a párharcban is, most sem rajta múlt a vereség, de tény, hogy tőle nem férnek bele az ilyen dobóteljesítmények, mint a mostani 36%

A New York amúgy is pocsékul célzott, a gyűrű környékéről 45%-kal értékesítette csak a helyzeteit, bár ebben az is benne volt, hogy az első félidőben kissé talán érthetetlenül támadták Bam Adebayót, aki kiváló légelhárítóként minden dobást megváltoztatott, megnehezített - talán faultgondokba akarták belekergetni, de ez nem sikerült, viszont rengeteg támadást puskáztak el ezzel a vendégek. Ezen mindenképpen igazítaniuk kell, de az első és a harmadik meccs a triplázás terén is hasonlított egymásra: akkor 7/34, most 8/40 dobásuk esett be kintről, a győztes találkozón pedig 16/40, ez hatalmas különbség. Nyilván ennek is oka van, a ritmustalanság, a Heat zónája és kemény védekezése, nem lehet csak arra fogni, hogy "nem esnek be a dobások", de tény, hogy az sem mindegy, sőt - meglátjuk, hogy tudnak-e javulni Barrették a folytatásban.

 

Ham válaszolt

Steve Kerr az előző meccsen meglepőt húzott azzal, hogy az egészségügyi problémákkal küzdő Kevon Looney helyére JaMychal Greent tette a kezdőbe, és nem a szezon során többször is kezdőbe kerülő Jordan Poole-t, Donte DiVincenzo-t vagy Jonathan Kumingát – azt azért jegyezzük meg, hogy Kuminga kezdetése annyiban szintén meglepő lett volna, hogy a rájátszásra igencsak lecsökkent a szerepe. Kerr egy másik nagyot is húzott akkor, Stephen Curry sokkal inkább működött játékszervezőként, mint pontszerzőként, és ezzel a helyzettel akkor nem tudott mit kezdeni a Lakers.

Darvin Ham nem töltötte tétlenül a két meccs közötti időszakot, első válaszlépésként azzal állt elő, hogy LeBron Jamesre hasonló szerepet szabott, mint amilyet Curry betöltött legutóbb, és közel 16 percet kellett várni az ő első mezőnykísérletére, miközben addigra már kiosztott 5 gólpasszt. Ham adta alá a lovat, a második negyed elején Anthony Davis pihentetésekor négy triplázóval vette körül Jamest, a rotációban állandó hellyel nem rendelkező Troy Brown Jr. is pályára került, de nála is nagyobb találmány volt Lonnie Walker IV újbóli felfedezése, aki legutóbb csak a téttel nem bíró negyedik negyedben kapott szerepet, ezúttal viszont az aktív rotációnak is a tagja volt.

James nagyon élt ebben a szerepben, és ahogyan a társak elkezdték bedobálni a passzaiból születő helyzeteket, úgy nyílt ki előtte is a pálya, és a második negyedben már 10 pontot szerzett, míg a harmadikban 11-ig jutott. Azzal együtt is 21 pontot, 8 lepattanót és 8 gólpasszt ért el, hogy pályafutása során először fordult elő, hogy egy rájátszás-meccs első negyedében ne dobjon rá egyszer sem. Olyan pedig az újoncidénye óta nem volt az alapszakaszban sem, hogy egy első negyedben legalább 9 percet játsszon, és mégse próbálkozzon dobással.

Hamnek nem ez volt az egyetlen újítása erre a meccsre, az első negyedben 11 pontot dobó Klay Thompsonra időszakosan ráállította Jarred Vanderbiltet, és a Warriors vajkezű hátvédje a folytatásban már csak 5 pontot szerzett 2/9-es mezőnymutatóval, ráadásul a 6 eladott labdájából 5 is az első negyedet követően jött össze. Lehet, hogy a folytatásra is az lesz a jó irány, ha Vanderbilt inkább Thompson és Draymond Green lassítására koncentrál, és nem Stephen Curry limitálására, mert az irányító az elmúlt meccseken azért meg tudta őt verni párszor, viszont Thompsonnak és Greennek sincs olyan labdakezelési készsége, mint neki.

 

Davis és Russell két arca

Anthony Davisnél tovább folytatódik az a trend, hogy felváltva hoz egy ponterősebb, majd egy pontszegény meccset a rájátszásban, ebbe a képbe a mai teljesítménye is beleillett. Az eddigi kilenc meccsén így alakult a pontszáma: 22, 13, 31, 12, 31, 16, 30, 11 és 25. Ezt úgy is összegezni lehet, hogy a páratlan meccseken 27,8 pontot átlagol 57 százalékos mezőnymutatóval, míg a párosokon 13 pontot 40,4 százalékos hatékonysággal, és itt illik megjegyezni, hogy a Grizzlies elleni hatodik meccs még felefelé húzza az összképet, ott 6/9 dobása célba ért, úgy dobott 16 pontot. Ami a Warriors elleni harmadik meccsről a legfontosabb volt a támadójátéban, hogy 12 büntetőt dobhatott, az eddigi legtöbbet ebben a rájátszásban, és Draymond Green az öt személyi hibájából négyet rajta szedett be – mindezek fényében különösen érdekes lesz figyelni, hogy mit csinál majd legközelebb.

Azt lassan megszokhatjuk, hogy Davis a jobb meccsein történelmi magasságokba kerül, ez most sem volt másképp. Előtte Hakeem Olajuwon volt az utolsó olyan játékos, aki egy meccsen legalább 25 ponttal, 10 lepattanóval, 3 blokkal, 3 labdaszerzéssel és 70 százalékos mezőnymutatóval zárt a rájátszásban. Mióta az 1973/74-es idényben elkezdték jegyezni a blokkokat is, ő mindössze a harmadik Lakers-játékos, aki egy rájátszásban többször is legalább 25 pontot, 10 lepattanót és 4 blokkot ért el, korábban csak Kareem Abdul-Jabbar (7 ilyen rájátszás) és Shaquille O’Neal (4 ilyen rájátszás) csinált hasonlót a franchise történetében.

D’Angelo Russellnél is megfigyelhető egyfajta kettősség, és úgy tűnik az eddigi számai alapján, hogy az ő aktuális teljesítményén múlik az, hogy a Lakers nyer vagy kikap. A hat megnyert meccsen 20,7 pontot átlagol 41,3 százalékos triplázással, míg a három elbukott találkozón 8,7 pontot átlagol 23,1 százalékos kinti dobásmutatóval. Noha kilenc meccs még nem túl nagy minta, de azt azért érdemes megjegyezni, hogy azokon a meccseken, amiket a Lakers megnyert, mindig legalább 17 pontot ért el, és a ma hajnali már a második olyan meccse volt az idei rájátszásban, amin 5 triplát dobott be. Emellett ő lett a Lakers történetében az első játékos, aki egy első félidőben legalább 20 pontot és 5 bedobott triplát jegyzett a rájátszásban.

Egyelőre a Lakers jól jön ki abból, hogy mindkettejüknek akadnak gyengébb meccseik is, ez azt mutatja, hogy van a csapatban fejlődési potenciál, viszont a folytatásra nézve azért nem ártana, ha a lefelé történő kilengéseik sem lennének olyan mélyek, mint amilyenek eddig voltak.

 

Egyik Greentől több kell, a másikból kevesebb

Draymond Green továbbra is megkerülhetetlen eleme a Warriors játékának, viszont csak akkor tudnak profitálni belőle, ha a pályán marad, és ez most nem ment neki, Davis sorra harcolta ki rajta a faultokat. A mai 23 játékperce a legkevesebb volt az idei rájátszásban, amiben ugyan közrejátszott az, hogy a negyedik negyed elején Kerr bedobta a törülközőt, de részben azért is kerültek ilyen helyzetbe, mert ő nem tudott állandó jelleggel pályán maradni. A 2 pont, a 2 lepattanó és a 4 gólpassz is negatív szezoncsúcs a részéről ebben a rájátszásban, tőle egyértelműen többre lesz szükség a következő meccsen.

JaMychal Green helyzete is érdekes, mert ő a legutóbb igazi Jolly Joker volt, viszont a harmadik meccsen úgy tűnt, hogy egyetlen ütésre volt csak jó, a Lakers már felkészült belőle, így nem tudtak már kidomborodni az erényei. Ő akkor tud hasznos lenni a Warriors számára, ha bedobja a tripláit, a harmadik meccsen viszont 0/3-mal zárt kintről, összességében 1/5-tel hozta le mezőnyből ezt a találkozót, és ez alapján nem lenne meglepő, ha a következő meccsen már nem lenne a kezdő ötös tagja. Izgalmas kérdés, hogy ki kerülhet be helyette, mert Looney és Poole felé is el lehetne indulni, viszont az egyértelműen a center felé húz, hogy a harmadik meccsen a Lakers 19/25 dobását elsüllyesztette a gyűrű közeléből – az első két meccsen összesen 24 alkalommal dobtak rá innen, és ezekből 15 kosarat szereztek csak San Franciscoban.

A harmadik meccsen Davis (4/4), James (3/3), Russell (2/2) és Walker (2/2) sem hibázott a gyűrű közeléből, de kiemelendő, hogy a garbage time-ot Shaquille Harrison is jól használta ki, 3/4 dobását értékesítette a gyűrűnél, emellett 1/1 triplát is a helyére küldött. Harrison amiatt lehet érdekes, mert legutóbb Walker teljesített jól a meccs ezen szakaszában, és ezt követően Ham megadta neki a rendes lehetőséget is, és ez alapján nem tűnik elrugaszkodott gondolatnak az sem, hogy ő lehet a következő lap, amelyiket éles helyzetben is előhúzhat majd a paklijából, viszont most Kerr-en a sor, neki kell valamit kitalálnia…