Playoff-percek: Durant bajban, de Irving sem segített neki

A végére kifizetődött a Celtics fogadása - ezért kell Caruso - DeRozan tartotta a szavát - megfontoltabban választott dobást a Bulls - Holidaytől több kell - Embiidtől nem várhattuk ezt - Doc Rivers eddig jó! - a történelem a Sixers és a Celtics mellett szól - a nap trollstatisztikája.

Durant megint nem nőtt fel a feladathoz, most Irving sem

Legutóbb arról írtunk, hogy nehéz elképzelni, hogy Kevin Durant olyan gyengén kezdjen még egy meccset, mint ahogyan azt az első találkozón tette, viszont valahol mégis meg kell követnünk magunkat, mert ezúttal a második félidőben dobott botrányosan, ekkor 0/10-zel zárt mezőnyből. A Celtics kettőből kétszer el tudta érni, hogy KD ne játsszon jól egy teljes meccsen keresztül, ami önmagában is komoly fegyvertény, de tették ezt úgy, hogy mellette Kyrie Irvinget is 1/7-es mezőnymutatón tudták tartani a nagyszünet után. Durant támadásban a 18/20 bedobott büntetőjével valamennyire kompenzálni tudott, így csak eljutott 27 pontig, viszont ezúttal Irving mellett az ő védekezése sem bizonyult annyira hatékonynak, a Celtics agresszivitásával egyik oldalon sem tudott mit kezdeni. Abban nincs hatalmas meglepetés, hogy Irvinggel szemben 8/13-mal dobtak a Celtics játékosai, az viszont igencsak szembeötlő, hogy Duranttel szemben 13/20-szal céloztak, miközben az első meccsen ugyanez a mutató 6/21 volt.

A Celticsnél ezúttal Jayson Tatum sem remekelt olyan szinten, mint tette azt az első meccsen, viszont azt a szokását megtartotta onnan, hogy mozgassa a labdát, 10 gólpasszt osztott ki 3 eladott labda mellett, és annak ellenére, hogy a negyedik negyed hajrájában egymást követő két támadást fejezett be clutch kosárral, ezt követően sem csavarodott rá a labdára, hanem adott egy-egy gólpasszt Marcus Smartnak és Payton Pritchardnak is. Védekezésben végig extrát nyújtott, a Nets igyekezett is elkerülni, hogy ne ellene kelljen dobniuk, mert vele szemben mindössze 2/11-es mezőnymutatót tudtak összehozni.

A Celtics ezúttal hatványozottan csapatként tudott nyerni, valaki mindig elő tudott lépni támadásban, és a nyolc pályára lépő játékosuk közül heten értek el kétszámjegyű termést. Jaylen Brownt azért illik egy mondat erejéig külön is kiemelni, a negyedik negyedben ő tolta meg a Celtics szekerét és szerzett 10 pontot 4/6 dobásból.

 

A nap trollstatisztikája

A Celtics-Nets negyedik negyedében Pritchard ugyanannyi pontot dobott (8), mint a túloldalon Durant és Irving együtt. Egyébként ez volt az 55. olyan meccs, amin egymás mellett játszott a Nets két sztárja, és először fordult elő, hogy mindketten 33%-os mezőnymutató alatt maradtak.

 

A végére kifizetődött a Celtics fogadása

A Celtics az első meccshez hasonlóan feladta Bruce Brownt védekezésben, viszont ahhoz a találkozóhoz képest változtatott a Nets is, mert most elkezdték őt tömni a labdákkal, aminek az lett az eredménye, hogy ő szerezte a meccs első 9 pontját. Brownt ettől függetlenül sem kezdték el szorosabban őrizni, legalábbis az első félidőben nem, mert a második félidőre a magasabb fokozatra kapcsoló védekezésükkel elé is jobban odaértek, de a meccs végére Brown így is eljutott 23 pontig 8/12 dobásból. Ettől függetlenül az ő feladása egy sikeres döntésnek bizonyult, mert közben a Durant-Irving kettőst egyszerre sikerült limitálni, és a meccs is meglett a Celticsnek.

A Nets is próbálkozott valami hasonlóval, ők Grant Williams levédését hanyagolták egy ideig, de amikor az első negyed végén, illetve a második negyed elején kevesebb mint egy percnyi játékidő alatt beszórt 3/3 triplát, és a Nets 14 pontos előnyéből 6 pontosat csinált, bebizonyosodott, hogy ez rossz ötletnek bizonyult. A Nets fel is adta ezt a taktikát, Williams viszont így is hibátlan meccset játszott támadásban, a 3/3 triplája mellett az egyetlen kétpontos kísérletét, valamit 6/6 büntetőjét is elsüllyesztette, hibátlan dobásmutatóval ért el 17 pontot. A Nets később próbálkozott Al Horford és Daniel Theis szabadon hagyásával is, hogy duplázni tudják ellenfelük sztárjait, de ők ketten is beszórtak 31 pontot közös erővel.

 

A történelem a Celtics mellett szól

Az esetek túlnyomó többségében, 92,4%-ban az a csapat jut tovább, amelyik 2-0-s előnybe tud kerülni egy párharc során, de ez hatványozottan igaz a Celtics esetében, akik 40-1-re állnak azokban a párharcokban, amelyeknek megnyerték az első két összecsapását – amiben a Nets bízhat, hogy a mostani Celtics keretéből többen is átélték azt az egy vereséget, a 2017/18-as idényben a Cavaliers tudott ellenük fordítani. Mióta 1984-ben 16 csapatosra növelték a rájátszás mezőnyét, mindössze ötször fordult elő, hogy egy hetedik kiemelt kiüsse a második kiemeltet, legutóbb a 2009/10-es idényben fordult ez elő, amikor a Spurs 4-2-re nyerni tudott a Mavericks ellen. Hetedik kiemeltként a legnagyobb menetelést az 1986/87-es SuperSonics mutatta be, akik a nyugati döntőig jutottak el, de ott kisöpörte őket a Lakers.

 

DeRozan tartotta a szavát

Azt követően, hogy a rájátszásokra híresen elfogyó DeMar DeRozan 6/25-ös mezőnymutatóval és 18 ponttal járult hozzá a Bulls vereségéhez az első meccsen, látványosan fogadkozott, hogy nem fog még egyszer ilyen rosszul dobni, és ezt tartani is tudta. Az első kísérleteit még elhibázta, de ettől függetlenül is magabiztosan állt bele a dobásaiba, és ennek meg is lett az eredménye, 16/31-es mezőnymutatóval 41 pontot szórt, a negyedik negyedben is fel tudott pakolni a táblára 10 pontot, közte a meccset végleg lezáró kosarat is. A Bucks próbálta őt Giannis Antetokounmpóval is lassítani, de ez a húzás teljes kudarcnak bizonyult, vele szemben 8/9 dobását elsüllyesztette DeRozan. Ugyancsak félelmetes, hogy rendszerint magának csinálta meg a helyzeteit, 14/27 dobását süllyesztette el leütés után, többet, mint amennyit az egész Bucks.

A 41 pontjával ő lett a Bulls történetének az ötödik játékosa, aki a rájátszásban elért legalább 40 pontot, hozzá hasonlóan egyszer tudta ezt megcsinálni Derrick Rose, Ben Gordon és Flynn Robinson is, viszont egy bizonyos Michael Jordan ezt „kicsivel” többször is összehozta, ő 38 alkalommal jutott legalább 40 pontig a Bulls színeiben a rájátszásban.

 

Megfontoltabban válogatta meg a dobásait a Bulls

Az első meccsen valamennyire feladta a játékát a Bulls, karakteridegen módon 37 triplába is beleálltak, és ezekből mindössze 7 esett be, de a második meccsre visszatértek a maguk játékához és csak 25 hármasba álltak bele. Sokkal megfontoltabban válogatták meg, hogy mikor álljanak bele egy-egy triplába, és ennek az eredménye 12 elsüllyesztett kinti dobás lett, Vucevic (4/8), LaVine (3/4) és Caruso (3/7) is nagyban segítette széthúzni a pályát DeRozan körül, de a padról White és Jones Jr. is betett a közösbe 1/1 hármast.

 

Ezért fontos Caruso

Noha Billy Donovan elmondása alapján még mindig nem teljesen egészséges a Bulls mindenese, ez ma egyáltalán nem látszott rajta, és igazi glue guyként mindig azt csinálta, amire éppen szüksége volt tőle a csapatának. A 3/7 triplája mellett 10 gólpasszt is kiosztott, védekezésben 4/11-es mezőnymutatón tartotta ellenfeleit, két dobást is blokkolt, míg összességében a mezőny legjobbja lett a +16-os +/- mutatójával. Nem véletlen, hogy 38 percet a pályán is kellett töltenie a győzelem megszerzéséhez, hiába mondta azt Donovan a meccs előtt, hogy az egészségi állapota alapján az lenne az ideális, ha közelebb lenne a 30 perchez.

 

Holidaytől támadásban több kell

Védekezésben nem lehet szemernyi panasz sem Jrue Holidayre, elvégre két meccs alatt LaVine 3/12, DeRozan 3/10, Vucevic 2/8 dobását süllyesztette el vele szemben, ugyanakkor úgy tűnik, hogy a pálya ezen oldalán végzett munkája miatt nem marad elegendő energiája a támadásokra, eddig mindkét meccsen 6/16-os mezőnymutatót hozott össze. A harmadik meccstől kezdve ettől több kell majd tőle, különösen abban az esetben, ha Khris Middleton sérülése súlyosabb, és esetleg nem számíthatnak rá, mert Brook Lopeztől sokkal többet nem lehet várni, mint amennyit nyújt támadásban, míg Antetokounmpo egyedül nem biztos, hogy tud annyit emelni a játékán, hogy egymaga pótolja Middletont.

Igazság szerint csapatszinten kell több a Buckstól, az első félidőben egyszerűen nem pörögtek a megfelelő fordulatszámon, és amellett, hogy ne vitassuk el a Bulls érdemeit sem, olyan intenzitással játszottak, mintha egy lenne ez is a 82 alapszakasz-meccsből. Antetokounmpónak voltak felvillanásai, és Middleton is akkor kezdte elkapni a fonalat, amikor megsérült, de a szemteszt alapján ezt a meccset csak az egyik csapat akarta úgy igazán megnyerni, és az a csapat meg is nyerte. Middleton sérülése ráadásul még inkább rávilágít arra, hogy ez miért nagy probléma, mert egy 2-0-s előnnyel teljesen máshogy kezelhetnék az ő hiányzását, viszont így hirtelen nagyon nagy bajba kerülhetnek, ha nem iktatnak be jelentős változtatásokat. Bobby Portis sérülésének a kimenetele is fontos lehet a szempontjukból, és ez elő is idézte, hogy átmenetileg Antetokounmpo centert játsszon, viszont ez huzamosabb ideig azért nem tűnik kifizetődőnek a Bulls ellen, mert ez pont annak a Lopeznek a padoztatását is magával vonná, aki még képes hasznosan teljesíteni támadásban.

 

Doc Rivers eddig nem rossz

Ritkán írhattunk ilyet az utóbbi években, de Doc Rivers tevékenyen segíti aktuális csapatát egy playoff-párharcban a jó döntéseivel. A Philly trénere már az első mérkőzésre is finomhangolta csapata játékát és jó tervvel készült a Raptors védekezésére, amely nagy nyomást helyezett Joel Embiidre. A harmadik találkozó első felében aztán már a Toronto akarata érvényesült, de Rivers ismét reagált: elővette egy jól működő zónavédekezést, amely 9/24-es mezőnymutatón tartotta a Torontót a negyedik negyedben és a hosszabbításban, egyszerűen lelassította VanVleetéket annyira, hogy teljesen elment a ritmusuk. Végül megtetézte ezt azzal, hogy nem várta meg Embiid erőlködését a hosszabbítás végén, hanem időt kért még az utolsó pillanatban - amivel elérte, hogy az oldalbedobásból megnyerjék a meccset.

Nick Nurse egyelőre nem nagyon tud mit tenni, Rivers pedig gyakorlatilag a jobban dolgozó edző szerepében tetszeleg ebben a párharcban - persze nála a gondok általában ilyenkor, a továbbjutás kapujában szoktak előjönni...

 

Innen már nehéz lesz

Rögzítsük azt, amit ilyen esetben mindig: 0-3-ról még senki nem fordított az NBA rájátszásában és egyelőre nem is tűnik úgy, hogy a Raptorsban megvan az, ami ehhez kell. Most még agresszívebbek voltak, nagyon megnyomták az első félidőt, nem lehetett panasz Trent Jr. játékára, a Philly is eladogatta a labdákat, amivel jelentős segítséget nyújtott, de a végén így is a szerencse és a szupersztár-faktor döntött - ez lehetett volna az a meccs, amit ha valahogy sikerül behúzni, akkor legközelebb Scottie Barnes valószínűsíthető visszatérésével együtt nem lenne még elvesztett a Toronto. Így viszont nehéz azt látni, hogy mivel nyerhetne sorozatban négyet a kanadai alakulat, hozzátéve persze azt, hogy természetesen akkor, ha nincs sorsfordító sérülés a Phillynél. VanVleet nem 100%-os, Siakam mostanra már elfogyott, Thad Young játszott, de nem tett hozzá, Khem Birch 14 perc alatt 4 faultot ütött be és hiába játszottak Torontóban, Embiid most is dobhatott kilenc büntetőt.

Mivel a kispadon egyszerűen nincs kihez, mihez nyúlni, nincs igazán más kártya Nick Nurse kezében, ezért az a realitás, hogy 3-0-ról már továbbmegy a Philly, de hátra persze még nem dőlhet a negyedik kiemelt sem - Barnesszal lesz még egy playmakere a Raptorsnak legközelebb, egy újabb lépést tehet a megfelelő irányba a gárda és ha Embiidék akkor is ennyit hibáznak és ennyire szenvedős lesz a passzjátékuk (mert az most nagyon-nagyon az volt), akkor bajba kerülhetnek. De hát van négy lehetőségük lezárni egy olyan párharcot, amelyben eddig két mérkőzés erejéig egyértelműen felül voltak, most pedig a második félidőben találtak megoldást arra, amit a  Toronto kitalált...

 

Nem várhattuk ezt Embiidtől

A Philly vezérének ez volt az első egyenlítő vagy meccsnyerő dobása egy mérkőzés utolsó másodpercében (ez azért fontos, hogy csak az utolsó másodpercről van szó), eddig 0/14-re állt ilyen helyzetekben. Persze nem véletlen, hiszen ez a posztjából is fakad, az ilyen dobásokat az utolsó másodpercben nem a centereknek szokták adni, amikor igen, akkor az valami vaktában eldobott helyzet szokott lenni - az utóbbi 25 évben például egyetlen center sem dobott a playoffban meccsmentő vagy meccsnyerő hármast az utolsó pillanatban. (Anthony Davis 2020-ban a Nuggets ellen erőcsatárként kezdett)

Egyébként Embiidet folyamatosan duplázza, sok esetben triplázza a Raptors, ennek ellenrée az eddigi három meccsen 27,7 pontot és 13 lepattanót átlagolt 51%-os mezőnymutatóval.

A rájátszás idején további érdekességekért érdemes körülnézni a Kezdő5.hu Twitter-oldalán is.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus