Playoff-percek: Durant nem clutch és nem védekezik jól

 

Egy ideig jól nézett ki a Nets zónája, de más nem

Steve Nash végre kitalált valami újat a Celtics támadójátékával szemben, agresszív 2-2-1-es zónával igyekezték lassítani őket, és átmenetileg sikerre is vezette ez őket, Jayson Tatum három negyedet követően csak 8/21-gyel állt, sokkal kevésbé tudta támadni a gyűrűt, és ebből egy 3/11-es triplamutatója is lett. A Nets oldaláról ugyanakkor itt véget is érnek a pozitívumok, mert a pálya másik oldalán megint nem sikerült felnőniük a feladathoz, Kyrie Irving ismét csak 6/17 dobását értékesítette, míg Kevin Durant annyira belefeledkezett a szervezésbe (8 gólpassz, 5 eladott labda), hogy közben elfelejtett rádobni, mindössze 11 mezőnykísérlettel és 2 kiharcolt büntetővel hozta le a 46 percét.

A Celtics ismét felkínálta Bruce Brownnak, hogy dobjon kedvére, a Nets pedig adta is alá a lovat, és hiába néz ki nagyon jól a 26 pont 10/19 dobásból, ha közben ez azt is eredményezi, hogy a Durant-Irving kettős dolga jelentősen nehezebb támadásban.

A Nets magasember-rotációja is érdekesen alakult, Andre Drummond ezúttal csak 16 percet kapott, és támadásban jobban is mutatott, amikor Nic Claxton játszott, majd a harmadik negyed végén Nash húzott egy újabb érdekeset, és a párharc során először bevetette Blake Griffint. Amíg az újdonság erejével hatott ez a lépés, jól is nézett ki, támadásban be is szórt két triplát és a jelenlétével egy csapásra kinyílt a Nets előtt a pálya, a lelkesedése egy darabig védekezésben is vitte őket, de utána Jaylen Brown többször is a kedve szerint verte meg őt egy-egyben, amivel ismét meglógott a Celtics. Ettől függetlenül lenne potenciál abban, hogy a Nets öt olyan játékossal álljon ki, akik mindannyian be tudják dobni a triplát, ez a két sztár dolgát is nagyban megkönnyíthetné, de nem biztos, hogy Nash meg meri ezt húzni. Az is érdekes valahol, hogy Griffint előbb került elő, mint LaMarcus Aldridge, aki ugyan szintén az árnyéka már egykori önmagának, de még a jelenlegi formájában is tudná pár percekre segíteni.

 

Mi lett a clutch ellentéte?

A második meccsen 1/9-es mutatóval 8, a harmadikon 2/5-tel 6 pontot hozott össze közös erővel a Durant-Irving páros a negyedik negyedben, mindkétszer egyszerre hagyták cserben csapatukat a legfontosabb pillanatokban, vagy ha fordítva nézzük, mindkettejüket egyszerre tudta leradírozni két egymást követő negyedik negyedben a Celtics. Durant hiába játszotta végig ma hajnalban a negyedik negyedet, egyetlen (sikeres) mezőnykísérlettel és két kiharcolt büntetővel zárt, továbbá a 3 gólpasszára is jutott 2 eladott labdája, és az egész párharcot tekintve is 3/11-gyel áll a negyedik negyedekben. Hosszú éveken keresztül ő volt az egyik leginkább hidegvérű befejező a meccsek végén, viszont ebben a párharcban egyáltalán nem tudott eddig megfelelni az elvárásoknak. Irving sem érdemel sokkal több dicséretet, de ő legalább letette az asztalra az első meccset, Durant még ennyit sem tud felmutatni

A kontrasztot csak még nagyobbá teszi, hogy a túloldalon a Brown-Tatum kettős 9/14 dobást elsüllyesztve 23 pontot jegyzett ma hajnalban a záró játékrészben.

 

Tatum akkor is jó, ha nem esnek a dobásai

A legnagyobbak erénye, hogy akkor is különbséget tudnak jelenteni, ha éppen nem megy nekik a játék, és ma pontosan ezt tette Jayson Tatum is, aki három negyeden keresztül csak szenvedett a dobásával, de az utolsó 12 percben 14 pontot szórt. Végül 39 ponttal zárt, és emellett kivételesen jól dolgozott a mezőnyben is, 5 lepattanót, 6 gólpassz és 6 labdaszerzés is került a neve mellé, és védekezésben is nagyot melózott – Tatum nem mellesleg a Celtics történetének az első játékosa lett, aki 35-5-5-5-ös meccset tudott összehozni, Dave Cowens 1976-os teljesítménye óta az első, aki 30-5-5-5-öt ér el a Celticsben, míg 39-5-6-6-ot elérni a rájátszások történetében csak Michael Jordan és Rick Barry tudott, mióta jegyzik a labdaszerzéseket.

 

Smart fel-, Durant lekapcsolt védekezésben

Az Év Védőjére az első két meccsen sem lehetett különösebb panasz, de eddig inkább Horford és Tatum jelentették a Celtics védekezésének kulcsát. Ez most megváltozott, ezúttal egyértelműen Marcus Smart határozta meg a védekezésüket, és azok után, hogy az első két meccsen 11/20-szal dobtak ellene a Nets játékosai, ezúttal 18 dobással nézett farkasszemet, de csak 6 lett kosár. Különösen az első meccsen még megőrülő Kyrie Irvingen végez hatalmas munkát, a párharc során 4/15-tel dob ellene egykori csapattársa.

Az nem meglepő, ha Irving gyengébb teljesítményt nyújt védekezésben, viszont amellett ne menjünk el szó nélkül, hogy az elmúlt két meccsen Durant legalább olyan gyenge, hanem még gyengébb hátul: azt követően, hogy az első meccsen 6/21-en tartotta az ellenfeleit, a másodikon 13/20-szal, a harmadikon 10/14-gyel dobtak róla a Celtics játékosai.

 

Timelord megérkezett, felkészül Simmons?

Robert Williams III ismét játékra jelentkezett és rögtön 16 percet töltött a pályán a Nets ellen – elsőre még nem töltötte meg a statisztikai lapot, de egy látványos zsákolása így is akadt, és gyakorlatilag pillanatok alatt lerázta magáról a rozsdát védekezésben. Az ő visszatérésével kérdés nélkül tovább erősödött a Celtics, viszont a túloldalon Ben Simmons esetleges játékra jelentkezésével nem biztos, hogy azonnal jól járna a Nets. Simmonst leginkább a védekezése miatt várják egyelőre vissza, abban bíznak, hogy 10-15 percig meg tudná dolgozni Tatumot, de egyrészt közel egy év kihagyás után csöppenne bele egy újabb win or go home szituációba, amit a legutóbb is olyan jól kezelt, másrészt a Celtics sztárja épp a harmadik meccsen mutatta meg, hogy akkor is tudja befolyásolni egy mérkőzés alakulását, ha nem esnek a dobásai.

 

Doncic visszatérése sok mindent megváltoztat

Három kihagyott meccs után végre Luka Doncic is megkezdhette a rájátszást, és rögtön egy 30-10-4-es meccsel indított, elsüllyesztett két hatalmas dobást is a hajrában, de a Mavericks végül kikapott. Az ő játékával teljesen elégedettek lehetnek, ugyanakkor az nem fért bele, hogy gyengén kezdte a meccset, ahogyan az sem, hogy Spencer Dinwiddie egyáltalán nem tudott pozitív hatással lenni a mérkőzésre, és ez teljesen független attól, hogy kihagyta a potenciális meccsnyerőt, előtte is 2/8-on és -14-es +/- mutatón állt.

Doncic visszatérése ugyanakkor a centerposzton is alapjaiban változtatja meg, hogy mit játszik a Mavericks, neki ugyanis az fekszik, ha Dwight Powell van mellette, vele szereti játszani a kettő-kettőket, viszont az ő nagyobb játékidejéből két dolog is következik: az egyik, hogy Maxi Klebernek kevesebb ideje marad bizonyítani, mert az All-Star szünet óta nem jellemző az, hogy Jason Kidd egyszerre játszassa kettejüket. Kleber az előző két meccsen kulcsszerepet játszott a Mavericks győzelmeiben, a helyére küldött 12/16 triplát, viszont ezen az estén 18 perc alatt kipontozódott, és csak 1/4 kinti dobása ért célba. Az is érdekes, hogy az előző meccsen szintén nagyot játszó Davis Bertanst is eltemette a pad mélyén Kidd, alig 3 percet kapott ezúttal.

A másik dolog, ami Powell nagyobb játékidejéből következik, hogy így Hassan Whiteside sokkalta inkább pályán tartható, és a Jazz nincs rákényszerítve arra, hogy lemenjenek alacsony szerkezetre olyankor, amikor Rudy Gobert ül, és inkább játszhatják a bejáratott és megszokott kosárlabdájukat. Kidd azért egy rövid ideig mégis ki tudta erőszakolni, hogy center nélkül játsszon a Jazz, viszont ehhez drasztikus lépéshez kellett folyamodnia és Dorian Finney-Smith-t feltolni de facto centernek. Nem használta sokat ezt a felállást a Mavericks, de érdemes lesz odafigyelni arra, hogy előkerül-e ismét Kidd repertoárjából.

 

Snyder félmegoldása Gobert védekezésére

Noha Powell újbóli előtérbe kerülése miatt kevésbé volt rászorulva arra a Jazz, hogy Rudy Gobert a periméteren védekezzen, de azért Quin Snyder igyekezett arra is megoldást találni, hogy miként védjék le azokat a helyzeteket, amikből Kleber és Bertans büntette őket. Az ötlet nem újkeletű, és nem is mindig hajtotta végre hibátlanul a Jazz, de annyi volt a lényeg, hogy amikor a területet védő Gobert ráváltott a gyűrű felé tartó labdásra, akkor annak az addigi embere nem maradt ott ráduplázni, hanem megindult a sarok felé Gobert eredeti, üresen maradó embere felé. Nem sikerült mindig odaérni, dobott ilyenekből most is triplákat a Mavericks, ezért is titulálnánk félmegoldásnak ezt, de már messze nem az volt a helyzet, mint a második meccsen, ahol a 22 bedobott triplájukból 17-et teljesen szabadon engedhettek el.

 

A Mitchell-Gobert kapcsolat

Már-már legendás az, hogy mennyire nem passzol Mitchell Gobertnek, az egész szezon során összesen 39 gólpasszt adott neki, és a rájátszásban is az volt a 3., amit a francia győztes kosara előtt adott. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy más sem igazán keresi őt, nem véletlenül áll 20 mezőnykísérletnél 4 meccs után, miközben Mitchell eddig minden meccsen ennél többet dobott el, de mégis holtversenyben ő adta neki a legtöbb gólpasszt a rájátszásban, Mike Conley is ugyanennyi alkalommal hozta kihagyhatatlan helyzetbe. Gobert mellőzése nem is feltétlenül amiatt újkeletű, mert Mitchell nem keresné őt – bár 96-97-nél is adhatott volna neki egy hasonló passzt –, hanem amiatt, hogy Conley is kevésbé találja meg őt, illetve korábban a kosarai egy jelentős részét Joe Ingles passzai után szerezte.

 

Towns ezt most személyesre vette

A harmadik meccsen borzasztóan gyengén játszott a Wolves All-Star centere, rengeteg buta faultot ütött be, nem érezte, hogy mikor kell agresszíven támadni a gyűrűt, mikor kell kintről próbálkozni, a rossz játéka vastagon benne volt abban, hogy az agyonvert Grizzlies vissza tudott jönni 26, illetve 25 pontos hátrányokból - kapott is hideget-meleget a médiától, joggal.

KAT aztán a negyedik meccsen ugyanolyan összeszedetten játszott, mint a párharc első találkozóján. 42 percet töltött a pályán, ez idő alatt mindössze 3 faultot ütött be, mezőnyből 8/17-tel dobott, ezen belül 3/5 triplát küldött a helyére, de ami a legfontosabb volt: támadásban kihasználta a tehetségbeli különbségeket és 17 büntetőt harcolt ki. Hátul is nagyot harcolt, 12 védőpattanót szedett (plusz két támadót), és bár hat labdát eladott, összességében a hátán vitte a csapatot.

Külön ki kell emelni a negyedik negyedet, ahol nagyon jött fel a Grizzlies, de a vezetést nem tudták átvenni, mert Towns előbb ziccerrel és egy tempóval tolta meg a hazai szekeret, majd 102-101-nél előbb betakarta Morantet, majd bevert egy irgalmatlan nagy hármast. 105-104-nél megint beszórt egy távolit, majd egy betörésnél kipontozta Jaren Jackson Jr.-t. Ezt követően pár kisebb hiba azért becsúszott, de a legvégén 117-115-nél hidegvérrel beszórta a győzelmet jelentő büntetőket, lezárva a meccset.

 

Anthony Edwards nagy küzdő

Sorozatban második meccsen kapott valamelyik lábához a másodéves spíler, most ráadásul kontakt nélkül kezdett el lebicegni rögtön az első negyedben, úgy tűnt, hogy itt a vége. Ehhez képest hamar visszajött, 24 pontot termelt, hátul kiosztott 3 blokkot, szerzett két labdát, újabb parádés meccset rakott össze - és 37 percet bírt a lába. Kérdés, hogy meddig lehet még szerencséje, mert ezek a lábsérülések nem mutatnak valami jól.

 

Ez picit Ja Moranten (és azon az üres hármason...) ment el

Morant az első két meccsen remekül dobott, eredményesen ment befelé, és úgy uralta a festéket támadásban, ahogyan az alapszakaszban (ligaszinten a legtöbb pontot átlagolta a szigorított területen belül). A második meccsen viszont volt egy ütközése Townsszal, ami után ápolni is kellett, azóta pedig mintha nem egészen azt a Morantet látnánk, akit eddig. A harmadik és negyedik meccsen 1-2 villanást leszámítva mintha egy másik Morant játszana, most ráadásul a második negyed végén megpróbált bemutatni egy rá jellemző zsákolást, de D’Angelo Russell egy flagrantet érően lefaultolta, keményen fogott talajt, ezután mintha még kevesebb kedve lett volna bemenni a darálóba.

A sérülés valószínűleg egyébként csak az érem egyik oldala, a másik a Wolves sokkal jobb védekezése. Jól besűrítik előtte a területeket, így próbálják meg kikapcsolni az alapjátékát. A memphisi edzői stáb ezt elég jól felmérte, Morant ma például 15 (!) gólpasszt osztott ki, ráadásul az utóbbi három meccsen 9 lepattanót átlagol, próbálják máshogyan hasznossá tenni a csapat számára.

Ez jól is működött, viszont a Grizzlies hátrányban volt a negyedik negyedben, Morant pedig úgy érezte, hogy neki kell lennie a megmentőnek - itt többször is túlvállalta magát, kétszer is borzasztó simán takarták be egy betörésnél, vagy nagyon nehéz helyzetekbe navigálta magát, amiből sorra jöttek a hibák. Ami biztató lehet számára, hogy az utolsó percben egy nehéz ziccert be tudott szórni, amivel 115-112-re visszahozta a Memphist, illetve itt leszedett egy fontos védőpattanót, végigrobogott a pályán és megpasszolta az üresen álló Tyus Jonest - aki viszont kihagyta az ajtó-ablak egyenlítő hármast...

 

Brooks és Bane nagy meccse ment a levesbe

Morant negyedik negyedes túlvállalása azért is probléma, mert kicsit lefagyasztotta Desmond Bane kezét, aki az első félidőben hat hármast vágott be - a nehéztüzér az utolsó percekre kihűlt, sorra hagyta ki az ő szintjén és dobóformájában könnyűnek számító dobásokat, a végén már csak minden mindegy helyzetben tudott beszórni egy távolit.

A még nagyobb probléma, hogy Dillon Brooks dobásai végre megérkeztek a párharcba, a negyedik negyedben többször is lehetetlen helyzetekből talált be, Morant mégis későn kezdte el “etetni”, amikor már csak a veszett fejsze nyele után kapkodott a Grizzlies.

 

Jaren Jackson Jr. még nem érkezett meg a párharcba

Brooks támadásbeli feljavulása azért is nagyon fontos, mert JJJ továbbra sem tud pályán maradni. Ma 23 perc alatt pontozódott ki (zárójelben tegyük hozzá, hogy a hatodik faultját még alapszakaszban sem mindig fújták volna le, az inkább Towns egész meccsen mutatott agreszivitásának szólt), és amikor pályán volt, jól nézett ki vele a Grizzlies. A negyedik negyedben neki is akadt egy nagyon fontos saroktriplája és blokkja, vele a pályán valószínűleg be tudta volna húzni a győzelmet a Memphis, ehelyett viszont öt perccel a vége beszedte az ötödik hibáját, négy és féllel a hatodikat.

Lassan kulcskérdés, hogy képes legyen legalább 30 percet pályán tölteni, mert Brandon Clarke ugyan továbbra is fenomenális a padról, de előbb-utóbb nála is jöhet egy rossz meccs - az pedig végzetes lehet a Memphis számára.

 

Malik Beasley láthatatlan volt, Jordan McLaughlin most lejátszotta Tyus Jonest

Sokat dicsértük Jonest, aki most is jól játszott, 13 pontot, 4 lepattanót és 3 gólpasszt jegyzett, a végjátékban kihagyott hármasa viszont nem mutatott túl szépen. A túloldalon ilyen típusú hátvédteljesítmény eddig nem jött, most viszont Jordan McLaughlin gyakorlatilag tökéletes meccset hozott: 1/2 kétpontos, 4/4 tripla, 2/2 büntető, 16 pont, 2-2 lepattanó, gólpassz és szerzett labda jött tőle, amivel jól ellensúlyozni tudta Jonest.

A negyedik meccs érdekessége, hogy Malik Beasley hihetetlen módon eltűnt, mindössze 12 percet kapott, ez idő alatt pedig a triplaspecialista nem dobott rá... Persze nem ő a párharc láthatatlan embere, hanem De’Anthony Melton. Az alapszakaszban 10.8 pontot átlagoló Grizzlies-hátvéd eddig összesen 9 pontot szerzett, ebből hetet az agyonnyert második meccsen - a 3-4. összecsapáson nullázott, 0/5 triplát dobott mellé, néhányat bántóan könnyű helyzetből...

 

Harmadik tiltakozó akció, harmadik Wolves-győzelem

Az alapszakasz végefelé jött egy hír, hogy madárinfluenza-járvány miatt rengeteg állatot le kellett vágni Glen Taylor csirkefarmján. Azóta a Wolves többségi tulajdonosa az állatvédők célkeresztjébe került: a Clippers elleni play-in meccsen, illetve a Grizzlies elleni 1., és most a 4. meccsen is tiltakozók mentek be a pályára - ezúttal játékvezetőnek öltöztek és “ki akarták állítani” Taylort. A három meccs érdekessége, hogy mindhármat behúzta a Minnesota, így bár az esetek nyilván Taylort személyesen kellemetlenül érintik, de egyúttal jó “kabalának” bizonyulnak a csapat számára, a tengerentúli sajtó pedig el is nevezte ezeket a meccseket “Protest Game”-nek.

 

Taylor Jenkins felkérdezte a sporikat

A Grizzlies vezetőedzője szerint ez volt a valaha volt legrosszabb játékvezetői teljesítmény, amit látott - szerinte nem csak inkonzisztensen, hanem kifejezetten arrogánsan fújtak a bírók irányukba. Az első negyed végére gyakorlatilag minden kezdőjátékosa faultgondokba került, azt különösen sérelmezte, hogy akadt olyan eset, amikor a játékvezetői síp már a kontakt előtt megszólalt. Az ellenfél 40 büntetőt dobhatott, a Grizzlies kárára 10-zel több faultot fújtak, a 33 faultból 25-öt kapott a kezdőötös, Jenkins szerint most már muszáj felszólalnia és megvédenie a játékosait, nem érdekli, milyen büntetést kap érte. Dillon Brooks szerint a játékvezetők egyszerűen főszereplőkké akarnak válni, ez pedig elfogadhatatlan.

 

Pascal Siakam fellépett, a Raptors pedig mindent kimozgott

Spicy P előző meccsén nem játszott jól, ezt pedig nem bírta el a Toronto, most viszont nagyon megemberelte magát: 44 percet töltött a pályán, és ne mcsak 50 százalék felett dobott mezőnyből, de 15 büntetőt is kiharcolt. Fáradhatatlanul ment előre, szedett 8 pattanót, adott 5 gólpasszt, 2 blokkja is akadt, abszolút vezérként állt a sereg élére - Joel Embiid a végjátékban egy elég ronda faultot is beütött rajta frusztráltságában, amit aztán nem is hagyott szó nélkül Siakam, így nagyon érdekes lesz majd látni a két kameruni csatáját az ötödik meccsen.

Mert hogy lesz ötödik meccs, annak ellenére, hogy Fred VanVleet csípősérülés miatt csak 15 percet tudott játszani. FVV-nek nincs jó playoffja, ebben közrejátszhatnak egészségügyi gondok is, nagy kérdés, hogy ott lehet-e Philadelphiában. A Raptors viszont nem foglalkozott azzal, hogy ki játszik, ki nem, visszatért Scottie Barnes, aki ugyan borzasztóan dobott, de lekapott 11 pattanót, mellette pedig Thad Young, Chris Boucher és Precious Achiuwa is remekelt, ez pedig sok volt már a Philly-nek.

 

Thaddeus Young lehet a hiányzó láncszem?

Youngnál érdemes megállni egy pillanatra, hiszen a veterán erőcsatár eddig három meccsen összesen 20 percet volt pályán, négy pontot szerzett, most pedig 30 percet volt fent, 13 egységig jutott 6/9-es mezőnnyel, volt még 5-5 lepattanója és gólpassza, 3 szerzett labdája és 1 blokkja. Vele +14-ben volt a Raptors, ráadásul itt-ott még Joel Embiid bőre alá is sikerült bebújnia - a pontjai mellett egyébként a 4 támadópattanó emelhető ki.

 

Joel Embiidet láthatóan zavarta a sérülése

A harmadik meccsen fájdult meg a keze a centernek, most is védővel játszott, a meccs után el is mondta, hogy nem az igazi és hétfőn otthon megnézik MRI-vel - hozzátette, hogy nem akar meccset kihagyni. 39 percet volt fent, igazán a 16 mezőnykísérlet és a 7/9 büntető sem rossz, de nem tudta hozni azt a dominanciát, mint eddig. A bírókkal nem volt kibékülve, a lefújás után gúnyosan megtapsolta őket, ugyanakkor a meccset nem miattuk vesztették el...

 

...Hanem Harden, Maxey és Green miatt

Embiid sérülése miatt Hardennek és Maxey-nek kellett volna előlépnie, de ketten együtt egy 9/29-es mezőnymutatót raktak össze, különösen Harden 2/8 hármasa nem festett szépen. Szakáll amúgy kiharcolt 11 büntetőt, adott 9 gólpasszt, de továbbra is mintha időnként félgőzzel játszana, ez pedig ma az életéért küzdő Raptors ellen nem fért bele. Maxey is igyekezett máshol hasznossá tenni magát, de őt is leszedték, innentől pedig nem volt meg az erő a Philly-ben arra, hogy átvegye a meccs irányítását. Danny Green emellett lerakott egy 2/10-es mezőnymutatót, ezt pedig a kispad sem tudta ellensúlyozni. Green triplamutatói eddig 0/5, 3/9, 3/7, most pedig 2/7 - összesen 8/28. Nem mondanánk meg, hogy Green Top10-es tripladobó a playoffok történetében...

 

Matisse Thybulle-ra várva

A védőspecialista az ötödik meccsen már visszatérhet, az ő hosszú karjai, védekezése, lendülete úgy kell most a Philly-nek, mint egy falat kenyér. Siakam teljesen elszabadult ma, őt egyénileg is lassítani kellene, de Thybulle emellett besegítő védekezésben is extra - ha Fred VanVleet nem tud játszani az ötödik meccsen, akkor az ausztrál védőmunkája megnehezítheti a kevésbé jól labdázó torontóiak dolgát. Ha ő hozza magát, Embiidet összedrótozzák, a labdás emberek kicsit feljavulnak, akkor ebből gond nélkül csinálhat egy gentleman's sweepet a Philadelphia. Ha viszont valami hibádzik az ötödik meccsen, akkor jöhet a hatodik Torontóban, ami Thybulle nélkül nem lenne finom - "mindössze" ennyire lesz fontos, hogy a Philly gyorsan lezárja a párharcot.

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.