Playoff-percek: Elfogyott, térden jár a Miami
Borzasztó egyéni teljesítmények a sérülten küzdő Heat-játékosoktól - pedig játékban hozta a kötelezőt a Miami - teszi a dolgát a nagyot védekező Celtics - lehet még visszaút?
Elfogyott a Heat
A párharc első felében még úgy tűnt, hogy van "támadó" és "pihenő" mód a Miamiban, most viszont egymás után kétszer sült be teljesen a csapat, ami jó eséllyel a kiesést eredményezi majd a társaság számára. Most már elég egyértelmű, hogy nem véletlenül kerül fel mindig a fél csapat a sérültlistára, gyakorlatilag az aktív rotáció nagyobb része biztosan nem játszana, ha alapszakaszról lenne szó - Tyler Herro egy olyan sérüléssel nem tud már mit kezdeni, amivel a hírek szerint közel egy hónapot kellene pihenni, de a többiek, akiknek "csak" nagyjából egy hét pihenőre lenne szükségük, ők erőltetik.
Ebből viszont az sül ki, hogy Max Strus a harmadik meccs remeklése óta két találkozón összesen 0/16-os (!) mezőnymutatót hozott össze 0/11 triplával, Kyle Lowry a visszatérő meccsén még nem mozgott rosszul, azóta két találkozón összesen 3 pontot és 2 gólpasszt tett hozzá, Jimmy Butler pedig szintén úgy játszik, ahogy nem kéne: az első két meccsen dobott 70 pontot, azóta két találkozón 19-et 4/22-es mezőnymutatóval és 4 kiharcolt büntetővel.
Herro ugye nincs, ma hajnalban már Victor Oladipo is elveszett (1/7 mezőnyből), egyszerűen nincs olyan játékos, aki bedobna bármit - a legutóbbi botrányos offnight után még egy hasonló támadóteljesítmény érkezett, csak ezúttal nem az első, hanem a harmadik-negyedik negyedben durrant ki a lufi. Mindez pedig azt sejteti, hogy fizikálisan képtelen arra ez a csapat, hogy váltson - márpedig így nem lehet meccset nyerni.
Egy adalék ehhez: a kezdő hátvédpár, Strus és Lowry ma 0/15-öt hozott össze mezőnyből, ennél rosszabb mutatót kezdő hátvédsor még soha nem produkált a playoffban.
Pedig volt esélye a Miaminak
Azért lehet fájó a fent taglalt helyzet a floridaiak számára, mert egyébként minden adott volt ahhoz, hogy megnyerje ezt a sorsdöntő ötödik meccset, amellyel minimum a hazai hetedik találkozó lehetőségét kiharcolta volna. Sérülések ide vagy oda, a mezőnymunkába beletették magukat Butlerék, leszedtek 19 támadópattanót, nagyrészt vigyáztak az eladott labdákra és olyan fizikális védekezést tettek ki a parkettre, hogy a Boston sem nagyon tudott megmozdulni - jól mutatja ezt, hogy a Brown-Tatum páros 3/16-ot dobott az első félidőben. A rengeteg elhibázott dobás azonban egyrészt sok könnyebb, ritmusosabb, gyorsabb dobóhelyzetet eredményezett a Celticsnek (akik a konkrét gyorsindításból 13-5-re nyertek, de még jó pár kosarat szereztek abból, hogy ugyan nem fejezték be az akciót pár másodperc alatt, de a lélekszakadva visszarendező Heatet szépen körbepasszolgatták és megtalálták az üres embert), másrészt pedig még jobban leharcolta, kifárasztotta Butleréket.
A Miami egyáltalán nem tudott futni, akkor sem, amikor Lowry erőltette volna a tempót és a harmadik negyed végén, valamint a negyedik elején kijött a párharc előtt taglalt különbség is: a két remekül védekező csapat között az dönthet, hogy Tatum és Brown révén két olyan játékosa is van a Bostonnak, aki egy-egyben képes megoldani a nehéz helyzeteket, míg a Heatnél csak Butler számít ilyennek. Most ráadásul Butler sem volt ez az ember, ugyan érezte ő, hogy kell tőle az extra, de nem volt alatta láb, nem tudott elmenni a gyűrűig, nem tudott ugrani, befejezni és kimaradtak a dobásai is - a negyedik negyed elején például Spoelstra visszahozta a pihenőből, majd két perc alatt öt dobást vállalt, amiből egyet tudott a gyűrűbe küldeni, kissé túlpörgött.
Összességében a játék megvolt a Heatnél, a dobóhelyzetek is voltak olyan jók, mint amiket a Boston kialakított, de semmit sem tudtak bedobni Lowryék, a 32%-os mezőnymutató és a 16%-os triplázás vállalhatatlan - a Celtics pedig köszönte szépen a lehetőséget és egy 24-2-es időszakkal, egy átmeneti remek dobóformával elvitte a győzelmet.
Miközben a Heat 7/45-ös triplázása az NBA történetének második legrosszabb adata, ha a minimum 40 kísérletes meccseket nézzük.
A Celtics teszi a dolgát
A Bostonnál is vannak kisebb-nagyobb sérülések, de mindenki hozzáteszi, amije van: ebben a playoffban Marcus Smart a kiharcolt támadófaultokban, Jaylen Brown az összeszedett szabad labdákban, Jayson Tatum a passzokba való beleütésben, Al Horford a levédekezett dobásokban, Robert Williams III pedig a 36 percre vetített blokkok számában az egész mezőny legjobbja. Ezen és az előző mérkőzésen is olyan szorosan védekeztek a Miamin, amennyire csak lehetett, a floridaiak botrányos dobóformájában természetesen ennek is komoly szerepe van annak ellenére, hogy nyilván nem annyira jók, hogy egy keleti első kiemelt kezdő hátvédpárja két meccs alatt 1/28-at tudjon dobni.
A rájátszás során mindenesetre a legjobb plusz-mínusz mutatója Al Horfordnak van +130-cal, a második pedig Jayson Tatum +128-cal.
Támadásban ők sem hoznak extrát, sorozatban másodszor tripláztak harmatosan, de amikor kellett, akkor meg tudták sorozni ellenfelüket, Jaylen Brown például 13 pontot dobott a negyedik negyedben és +20-szal zárt, ez pedig ilyen védekezés mellett elég. Nekik is voltak hullámvölgyeik a szériában, de összességében ezen az estén már teljes kerettel állhattak ki, ami a minőség mellett mélységben is sokat ér ezen a ponton - ez a csapat keményen, lehajtott fejjel teszi a dolgát, a Nets kisöprése után leküzdötték a sebzett bajnokot, most pedig az első kiemeltnél is egyértelműen több van bennük.
Lehet még visszaút?
Elméletileg igen, a gyakorlatban viszont nagyon nehéz azt mondani erről a Miamiról, hogy egy nap pihenő után Bostonban, idegenben hirtelen megváltozik minden. Spoelstra nem tud mihez/kihez nyúlni, az is kétséges, hogy újra ki tudják-e rakni ezt a védekezést és fizikalitást, mert ha nem, akkor szinte biztosan lezárul a párharc, de ha igen, akkor sem elég a mostani dobóforma - Butler térdén és Strus csuklóján sok múlhat, ha ők ketten feljavulnak, akkor ezzel a védekezéssel még lehet keresnivalójuk és nyertek is már Bostonban egyszer, de minimum kérdéses, hogy képesek-e fizikálisan összeszedni magukat.
A Celticsnek ezt a védekezést kell folytatni, elöl pedig bízni a hazai pályás triplázásban és a jobb formában lévő vezérek egy-egyeiben, ez elég lehet a nagydöntőhöz most - addig pedig szurkolni a Dallasnak, hogy húzza még a nyugati párharcot...
Egy statisztika még mindehhez: ebben a playoffban a Celtics minden páros számú (tehát második, negyedik vagy hatodik) meccsét megnyerte minden párharcában, márpedig most egy hatodik meccs jön.
A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is: