Playoff-percek: felemás helyzet a Golden State-nél

Draymond Green is megérkezik a szezonba?

Az egész alapszakaszban árnyéka volt önmagának a Warriors korábbi sikereinek egyik nélkülözhetetlen láncszeme és ebben a szériában is inkább csak felvillanásai voltak - a számait összességében azért hozta, bár a triplái teljesen elvesztek. Azonban ez a hatodik meccs volt az első olyan, amikor Green igazán emlékeztetett arra a Greenre, aki korábban a GSW vezére tudott lenni: egyrészt ezúttal végig centert játszott, másrészt lehozta az első tripla-dupláját az idei rájátszásban, harmadrészt pedig olyan intenzitással védekezett, amelyet eddig nem nagyon láttunk tőle. Az ötödik meccs után elmondta, hogy a csapat motiválatlansága, dekoncentráltsága az ő hibája, mert amikor ő a megfelelő hőfokon pörög, akkor magával ragadja a többieket is - nos, most volt, hogy egy védekezésen belül háromszor is egymaga hatástalanította a Clippers betörését, vagy pick-and-rollját, ez az az energia, ami tőle nélkülözhetetlen lesz a Houston ellen. A 12 pont, 8 lepattanó, 8 gólpassz, 1,8 blokk egyébként is jól néz ki tőle átlagként - ha még a 14%-os tripláját is vissza tudná hozni elfogadható szintre...

Steve Kerrnek bele kellett nyúlni

Kicsit azt érezhetjük, hogy a Warriors sikeredzője is most érkezett meg a playoffba, eddig különösebb idegeskedés nélkül nézte csapata produkcióját, de a legutóbbi találkozó után nem húzta tovább és bár minden bizonnyal a tervezettnél előbb, de belenyúlt a csapatába. Kitette a kezdőből Andrew Bogutot, a helyére pedig Shaun Livingston került, így sokkal gyorsabb, alacsonyabb ötöst küldött ki a pályára és ehhez ragaszkodott is az egész meccsen - a Curry-Thompson-Durant-Green négyes csak pár percet pihenhetett, az ötödik helyet pedig Livingston, Kevon Looney és Andre Iguodala között váltogatta. Egyrészt megunta, hogy a Clippers és főleg Lou Williams milyen könnyen veri meg a lassabb szerkezetet, másrészt úgy fest, hogy itt lezárta a bővebb rotálást - a szupernégyes mellett Iguodala, Livingston és az atletikus Looney alkothatja az aktívabb rotációt, a többiek csak egy-két percet kaptak és valószínűleg majd a Rocketstől, valamint a játék képétől függ a következő körben, hogy Bogut, Cook, vagy éppen Jerebko előkerül-e.

Azt azért említsük meg, hogy a többször emlegetett rövid kispad itt ismét teljesen egyértelművé vált, a Hamptons 5 rendben van (bár Green vagy Thompson egyelőre azért nem hozza azt, mint a korábbi években), mögöttük viszont a magához képest sokat öregedő Livingston és a "tegyünk be valakit, ő egész atletikus" Looney nem tűnik életbiztosításnak.

Kevin Durant már most MVP-formában van

Az előző két nagydöntő legértékesebb játékosa az alapszakaszban látott passzivitással kezdte meg ezt a szériát is, az első meccsen szép csendben dobott 23 pontot, a másodikon összesen nyolc mezőnykísérlete volt és felerősödtek azok a hangok, melyek szerint Patrick Beverley-ék mennyire belemásztak a fejébe. Durant itt viszont azonnal jelezte, hogy szó sincs ilyesmiről, a harmadik meccsen alig 30 perc alatt bevert 38 pontot és összességében az említett Game2 után minden találkozón 20+ mezőnykísérlettel és 30+ ponttal zárt, az utolsó kettőn pedig már 10+ büntetővel is kiegészítette mindezt. A szériát ő akarta leginkább lezárni és bár ehhez a Clippers védekezése is hozzájárult, back-to-back playoff-karriercsúcsot nem kell megmagyarázni - a 45 pontjára zárszóként rádobott kerek 50-et, méghozzá úgy, hogy egy félidő alatt bevert 38-at, majd próbálta bevonni a többieket. 

Összességében 35 pontot átlagolt ebben a szériában 57%-os (!) mezőnymutatóval és átlagosan 9,8 kiharcolt büntetővel, az első két meccsen összesen elemelt három triplájához képest az utolsó kettőn elemelt 26 (!) hármas is óriási kontraszt és gyakorlatilag azt csinált a LAC ellen, amit akart - párharcot lezáró meccsen egyébként ennél az 50-esnél többet csak Michael Jordan és Charles Barkley, a rájátszásban egy félidő alatt a 38-nál többet csak Sleepy Floyd dobott, úgyhogy tényleg csak szuperlatívuszokban beszélhetünk róla.

Zárójelben viszont azt megjegyeznénk, hogy az nem feltétlenül jelent jót a Warriors számára, hogy már az első körben, a Clippers ellen Kevin Durant legjobb, legagresszívebb formájára van szükségük ahhoz, hogy 4-2-vel továbbjussanak...

Gilgeous-Alexander kinőtte magát - a Clippers is ki tudja?

A Clippers 1/11-gyel húzott újonca már az alapszakasz nagy részében is biztatóan mozgott, aztán akkor lépett elő igazán, amikor a csapat elcserélte Tobias Harrist és összeállt az új kezdő, amelyben Landry Shamet, Pat Beverley, Danilo Gallinari és Ivica Zubac mellett ő is szerepet kapott - alapja volt annak, hogy a LAC ekkora rohamot intézett az utolsó hetekben és végül odaért a rájátszásba. Már ez sem utolsó dolog újoncként, ebben a párharcban viszont még többet megmutatott magából: az első meccsen rögtön dobott 18 pontot 3 blokkal kiegészítve, a másodikon 4 labdaszerzése mellett övé volt a meccset eldöntő dobás előtti gólpassz, a negyediken 25 pontot szórt, most, zárszóként pedig 22-t, kiegészítve 5 lepattanóval és 6 gólpasszal. Ugyan nem a pontszerzés a fő feladata, de így is ő volt a felülteljesítő Clippers egyik legfontosabb láncszeme - elsőévesként higgadtságról és komoly játékintelligenciáról tett tanúbizonyságot, aki fontos pillanatokban sem ijedt meg és tökéletesen illeszkedhet a szupersztárok mellé. 

Már csak az a kérdés, hogy a Clippers tud-e ilyen szupersztárt szerezni, mert bármennyit is fejlődik Gilgeous-Alexander, vagy éppen a másik újonc, a nála azért jóval visszafogottabban teljesítő Landry Shamet, esetleg a szériában Rivers bizalmát teljesen elvesztő Ivica Zubac, ezzel a Williams-Gallinari duóval igazi elit játékos nélkül (és ezzel nem Williams érdemeit csökkentjük, de nem véletlenül hatodik ember) nem biztos, hogy ennél jobb eredményben reménykedhetnek. Viszont ezekkel az ígéretes és már a playoffban is bemutatkozó fiatalokkal, Doc Riversszel, illetve azzal, hogy sokak szemében most ők a szimpatikusabb, ígéretesebb csapat Los Angelesben (és itt ismét nem szeretnénk a Lakerst támadni, de...), jó eséllyel indulhatnak a szabadügynököknél - ha "beesne" például egy Kawhi Leonard, rögtön egész másképp festene minden...