Playoff-percek: felfordulhat a Knicks kezdője

 

A Grizzlies ma nem volt elég mély

Dillon Brooks és Jonas Valanciunas faultproblémái alapjaiban határozták meg a Memphis mai teljesítményét, mert megborult az ideális rotáció az első félidőben, ezt pedig nem tudták kimozogni. Az első meccsen remekül játszó újonc, Desmond Bane, illetve a már rutinosabb De’Anthony Melton és Grayson Allen sem igazán tudott felnőni a feladathoz, vagy támadásban, vagy védekezésben nem néztek ki jól – különösen úgy nem, hogy a túloldalon már Clarkson és Ingles is a padról érkezik Mitchell visszatérésével. Allen nulla pontja úgy is necces, hogy ő inkább védekezésben tud hozzátenni – ha a harmadik meccsen nem lép elő támadásban, lassan el lehet gondolkodni Justise Winslow, esetleg John Konchar szerepeltetésén. 

 

Morant mellett pár embertől picivel több kell a teljes Jazz ellen

A cserékről már ejtettünk szót, mellettük Brooksnak és Valanciunasnak nagyon oda kell figyelnie a faultokra, mert ha le kell ülniük, nem nagyon van alternatívájuk és megborulhat a védekezés. A sérülésből visszajövő, a játékát még picit kereső Jaren Jackson Jr.-tól is jöhetne lassan egy megőrülés, mert papíron borzasztó matchup a Jazznek, ez ma is jól látszott (11 kiharcolt büntető) – ez talán az edző felelőssége is, hogy erre nem játszottak rá még jobban. Akit viszont maradéktalanul lehet dicsérni, az Kyle Anderson, aki megint mindenben benne volt, szokás szerint jól ragasztotta össze a csapatot (11 pont, 6 pattanó, 3 gólpassz, 4 szerzett labda). 

 

Ennyit jelent Mitchell

A Jazz All-Starja végre visszatérhetett, és azonnal elkezdett működni a csapata. Támadásban veszélyes a triplavonalról kiosztásokból, de még inkább, amikor ő tör be és vagy elviszi gyűrűig, vagy osztogat belőle. Most osztogatnia nem kellett, azt megoldotta Mike Conley Jr., akiről jól elvonta a Grizzlies védelmének figyelmét Mitchell, innentől kezdve pedig úgy járt a labda, ahogy megszokhattuk a Jazztől – jöttek a kinti dobások, ráadásul úgy mentek el 141 pontig, hogy Bogdanovic 1/5, Clarkson 1/6 triplát értékesített, szóval még van bennük tartalék is. Nagyon működött a gépezet, Ingles rontott dobás nélkül jutott 14 pontig, O’Neale 4/6 triplát szórt, Gobert 9/11 kétpontost dobott be. Szinte végig mindenki a komfortzónájából dobálhatott és akkor került pályára, amikor általában pályára szokott kerülni, ez pedig nem jelent sok jót a Memphisnek. 

Amire nyilván figyelniük kell Quin Snyderéknek, hogy végig koncentráljon a csapat, mert az öltözőben ragadtak kicsit a harmadik negyedben, illetve talán kicsit korán elhitték, hogy ez megvan. Egyének szintjén bőven akad már playoff-rutin, de egyértelműen esélyesebb, jobb csapatként egyszerűen meg kell tanulniuk nem félni a saját erejüktől, hanem kíméletlenül kihasználni azt. Ilyen szempontból még jól is jártak, hogy a nagyon éles Ja Morant azonnal emlékezteti őket arra, hogy egy playoff-meccsen 20 pont körüli előny nem jelent semmit. 

 

Derrick Rose jöhet a kezdőbe és talán Taj Gibson is

Már az első meccsen sem sok sót evett meg a Knicks kezdő irányítójaként Elfrid Payton, ott kétszer négy percet kapott összesen, ma hajnalban pedig ennyit sem: kezdett, öt percet játszott, majd leültette őt Tom Thibodeau és többször már vissza sem küldte a parkettre. Az irányító már legutóbbi is 38 percig Derrick Rose volt, a nagy formában lévő korábbi MVP most 39 percet kapott és olyan szinten kell ő a Knicksnek támadásban, hogy az hihetetlen - gyakorlatilag csak ő tud érdemben védekezést bontani, az ő kettő-kettői után jöhetnek lehetőségek a többieknek és ő képes elvinni a labdát a gyűrűit. Az eddigi két meccsen 20 pont felett átlagol 4,5 gólpasszal, most már az eladott labdáit is sikerült csökkentenie, mindenképpen kulcsfaktor az ő jó játéka a folytatásban. 

Mivel ő ennyire kilóg felfelé és mivel a komplett New York-i kezdő működésképtelen ebben a formában, ezért meglepő lenne, ha Thibodeau még legközelebb is Paytont kezdetné és nem Rose-t - ugyanitt pedig megemlíthetjük a centerposztot is, ahol a tréner másik régi játékosa foglalhatja el a kezdő pozíciót. Nerlens Noel ezúttal csak 17 percet kapott, vele a parketten -14-ben volt a Knicks, míg a szezon közben a semmiből előbányászott Taj Gibsonnal 30 perc alatt +23, messze ő volt ilyen szempontból a legjobb New York-i - nagyon érzi, hogy mikor hova kell odaérni, leszedett négy támadópattanót és csak ő tudta felvenni a kesztyűt Clint Capelával szemben. Érdekes kérdés, hogy Thibs meglépi-e ezeket a változtatásokat a harmadik meccsre, de minimum Rose esetében kötelezőnek tűnik...

 

Ezt McMillan meccselte el

Nem szokásunk élesen kritizálni vezetőedzőket, főleg nem ilyen szinten, de most egy kicsit mégis el kell gondolkodni azon, hogy mit csinált Nate McMillan. A Hawks trénere még előnynél cserélte le Trae Youngot a harmadik negyedben, aztán közel hat percig ültette folyamatosan a két játékrészt átívelő periódusban, amelyet 16-6-ra vitt el a New York - valószínűleg próbálta minél frissebben visszahozni a hajrára, de annyira égett a ház és annyira csak Young tudott alkotni a vendégeknél, hogy érthetetlenül sokáig küszködött nélküle a csapata. Mire visszatért, már tízpontos hátrányban voltak a korábbi előny után, de ez késeinek bizonyult, nem volt bennük annyi plusz, hogy visszavegyék a vezetést, amiben az is erősen benne volt, hogy közben a meccs teljes lélektana is megfordult - a Knicks-játékosok tűzbe jöttek, a Hawksnál pedig mindenki szétesett a hosszú percekig tartó mélyrepülésben.

Ennek az lett a vége, hogy az utolsó öt percben egyetlen egy pontot (!) tudott szerezni a társaság, egyébként pedig csak előkészítetlen triplákat dobáltak, amelyeket 0/6-tal "értékesítették" - így nem lehet és ebben most vastagon benne volt McMillan is, bár nyilván nem az egész az ő hibája.

 

Bekeményített a Sixers, ebből így könnyen söprés lehet

Az első mérkőzés után az volt a kérdés, hogy a Wizards képes-e kicsit finomhangolni a játékát, jobban védekezni és jobban ellenállni a Sixers nagyon éles támadógépezetének, de ehelyett az történt, hogy éppen a Philly mutatta meg azt, hogy miért volt ligaelit védekezése az alapszakaszban. Ben Simmonsék leradírozták a pályáról Russell Westbrookot és teljességgel ők kontrollálták az eseményeket, volt 10 labdaszerzésük és 14 blokkjuk, jelezték, hogy bőven van ott még tartalék - emeljük ki, hogy 4 labdaszerzést és 5 blokkot Mattisse Thybulle jegyzett, parádésan játszott a védőspecialista.

Egyelőre minden úgy van, ahogy azt Doc Rivers szerette volna - könnyed 2-0 két bemelegedős meccs után, a kezdőben már mindenki megvillant, mutattak valamit hátul is, ráadásul közben Joel Embiid 28 percet átlagol és most a többiek is kaphattak plusz pihenőt. Nem mellesleg az Embiid-Simmons-Harris trió 70%-os mezőnymutatót hozott, a csapat BIG3-je ellen minimális esélye sem volt (megint) a Wizardsnak - 2-0-ról persze mgé sok minden történhet, főleg idegenben, de ha ez így megy tovább, nem fog sokáig tartani a párharc.

 

Beal hozza a számokat, Westbrook azokat sem

Eddig egy játékosra nem lehet panasz Washingtonban, Bradley Beal ugyanis ezen a két meccsen 33 pontot átlagolt 53,3%-os mezőnymutatóval és bár a triplái neki sem ültek, de így is ő az egyetlen, aki legalább fel tud valamit mutatni. A csapat másik sztárja, Westbrook viszont előkapta a korábban sokszor látott playoff-formáját: nem ér el a gyűrűig a PO-védekezéssel szemben, nincsenek meg a helyzetei, az eldobált tempói és elerőlködött lehetőségei nem esnek be, úgyhogy egylőre 13 pontot átlagol 30,6%-os mezőnymutatóval és 0/5 triplával - a 12,5 gólpassz szép, de erre is jut 5 eladott labda, a lepattanói sincsenek meg, egyszerűen nincs hatása a játékra.

Jelenleg a komplett Wizards nagyon mélyen van, az első meccs problémáit minimálisan sem sikerült javítani, sőt, a Sixers felpörgése sok újabb gondot hozott felszínre - a következő meccsen otthon muszáj lenne valahogy nyerniük, de jelenleg sem taktikailag, sem mentálisan nem nagyon látni beléjük azt, ami ehhez szükséges, ráadásul Westbrook sérülése sem jött jókor.