Playoff-percek: Giannis és a GSW veteránjai is le akarták zárni

Kezdőként nem működött a Warriors death lineupja

A GSW szuperötöse (Curry, Poole, Thompson, Wiggins, Green) a párharc korábbi négy mérkőzésén 32 percet volt fent, ez idő alatt 102 pontot dobtak 64%-os mezőnymutatóval és 54%-os triplázással, és 26 pontot vertek a Denverre.

Steve Kerr elérkezettnek látta az időt, hogy kezdőként vesse be a Fast Five-ot, de ezúttal a felállás nem működött. Támadásban három és fél perc alatt ugyan beszórtak 10 pontot, viszont védekezésben nem tudtak mit kezdeni a magasemberekkel. Jokics négy ponttal nyitott, Aaron Gordon pedig ebben az időszakban 5 pontot szerzett, ami lehetett volna 8 is, ha nem hagy ki három büntetőt... 10-9-nél Kerr gyorsan magasított Kevon Looney-val, és az első félidőben nem is láttuk már a szuperötöst.

A második félidő kezdetén ismét pályára került a Fast Five, de ezúttal még rosszabbul ment nekik: bő három perc alatt hat pontot dobtak, 12-t kaptak. Itt Jokics a pontszerzés mellett két remek passzt adott, Monte Morris bevert egy hármast és összerakott egy 2+1-es játékot is. Megint csak Looney-t hozta be Steve Kerr, és a későbbiekben összesen két másodperc erejéig tette fel ezt az ötöst: 99-94-nél, az utolsó percben, ahol gyakorlatilag egyetlen támadást se játszottak le, hiszen a Denver azonnal faultolta Curry-t, hogy ne menjen az óra.

Ha az utolsó két másodpercet nem nézzük (itt Curry első büntetője után gyorsan le is kapták a pályáról Poole-t), akkor összességében ma körülbelül hét perc alatt mínusz 5-öt (16-21) hozott össze a Fast Five – Jokicsék bebizonyították, hogy ez a felállás sem megoldás mindenre.

 

A Warriors veteránjai és védőspecialistái nyerték meg

Steph Curry „kiharcolta a kezdőötösbe kerülést”, remek hatékonysággal vert be 30 pontot, és bár 5 gólpasszát lenullázta 5 eladott labdával, végig lehetett rá számítani; Klay Thompson ugyan nem dobott jól, de szerzett négy labdát; Draymond Green pedig mindössze 2 lepattanót jegyzett, de dobott 11 pontot, adott 6 gólpasszt és kiosztott 3 blokkot.

Azért emeltük ki a GSW Nagy Hármasát, mert ezen a kiemelten fontos meccsen kiderült, hogy lehet akármennyire is parádés Jordan Poole, hívhatják be az All-Starra Andrew Wigginst, ez a Warriors még mindig a veteránok csapata. Wiggins 24 perc alatt nem volt rossz, de semmi extrát nem mutatott, Jordan Poole-t most már a második meccsén szedte ki a Denver a meccsből (26 perc, 3/10 mezőnyből, -6 +/-).

Ezzel szemben Klay Thompson 40, Steph Curry 38, Draymond Green 36 percet volt fent, és velük masszívan pluszban volt a csapat.

A meccs előtt derült ki, hogy Andre Iguodala nem játszhat, ami utólag nagyon rosszul is elsülhetett volna a GSW számára, azonban Otto Porter Jr. jól lépett fel. Nem villogott, nem sziporkázott, de kiválóan elvégezte a piszkos munkát, Wiggins helyett sokszor hasznosabbnak tűnt.

Jordan Poole perceit és dobáslehetőségeit Gary Payton II használta ki és élete talán legjobb meccsét hozta. A tőle megszokott kiváló védekezés mellett 26 perc alatt 15 pontot termelt extra hatékonysággal, ráadásul 83-84-es állásnál az ő hármasa billentette át a vezetést a GSW-hez, innentől már nem volt hátrányban a csapat.

Akit még ki kell emelni, az Kevon Looney. A sokat látott magasember többször is jól szállt be a padról, ráadásul a negyedik negyedben, amikor a Warriors megfordította az állást, Green helyett ő volt fent.

 

95% kevés volt ettől a Denvertől

A Nuggets nagyon agresszíven kezdte el támadni a gyűrűt és ment a második esélyekért, amikor a Fast Five volt fent, és a második félidő elején védekezésben is jól dolgoztak, így a GSW méregfogát sikerült kihúzniuk. Nikola Jokicsot sem tudta még csak lelassítani sem a Warriors, ugyanakkor nála akadt egy kisebb probléma: a negyedik negyed elején begyűjtötte az ötödik faultját, onnantól egy kicsit azért óvatosabban védekezett, amit meg is érzett a Golden State.

Pedig Jokert nem kellett széthajtani, mindössze 32 percet játszott, ugyanis DeMarcus Cousins 15 perc alatt élete playoff-meccsét játszotta: 19 pontos playoff-karriercsúcsot szórt 8/12-es mezőnymutatóval, 2/3 triplával. Különösen a harmadik negyed végén és a negyedik elején villogott, itt egymaga állította meg a Warriors rohamát.

Aaron Gordon az első félidőben robbantott, itt 15 pontot termelt 5/8-as mezőnnyel, 4 lepattanóval – a gond az volt, hogy a második 24 percben kerek 0 egységet tudott ehhez hozzátenni. Az ő pontjai főként a negyedik negyedben kezdtek el hiányozni, amikor Cousins a padon ült, az újonc Bones Hyland ahogy az egész mérkőzésen, most sem találta el a berendezést, Austin Rivers combhajlítóval már korábban kidőlt, Monte Morris és Will Barton pedig akkor se tudott volna bedobni egy tempót, ha az élete múlt volna rajta.

A Denver utolsó 14 pontjából 12-t Jokics szerzett, a maradék kettőt Morris már a rendes játékidő legvégén kozmetikázásként. Nem túlzás azt mondani, hogy ebben az időszakban jött ki teljes valójában, hogy Jokics mennyire egyedül marad, amikor jönnek az igazán nehéz helyzetek – különösen éles volt a kontraszt azzal, ahogyan a túloldalon Poole és Wiggins helyén fellépett Payton és Porter...

 

Hogyan tovább, GSW?

A Warriors alapvetően magabiztosan hozta le a párharcot, bár a 4-5. meccsen azért érződött, hogy a fiatalabb spílerek attól még lesznek ugyanolyan playoff-menők, hogy Curry-ékkel edzenek – különösen igaz volt ez Jordan Poole-re, akit nagyon megfogott a Denver.

Az mindenesetre kiváló előjel, hogy a Big Three láthatóan teljesen egészséges és jó formában van, Poole első három meccse parádésan sikerült, Gary Payton II személyében pedig egy igazi clutch 3-D piócát találtak, aki eddig talán hiányzott a játékukból (az alapszakaszban természetesen voltak remek meccsei Paytonnak, de a playoffban is bizonyítania kellett).

Az biztos, hogy most kicsit szusszanhatnak, hiszen a Memphis-Minnesota párharc hatodik meccsét majd csak szombat hajnalban rendezik, a szériában benne van egy hetedik meccs lehetősége is – három-négy napot biztosan pihenhetnek, de G7 esetén ez öt-hat nap is lehet.

 

Hogyan tovább, Nuggets?

A nem hivatalos „exit-pollok” szerint az MVP-szavazók nagy része Jokicsot tette első helyre, és aki nem, az is 2-3. helyre jelölte - vagyis még pár napot együtt kellene edzenie a társaságnak, hogy Joker megkaphassa tőlük a megérdemelt ásványvizes fürdőt.

Viccet félretéve Jokics egészen döbbenetes számokat hozott a Warriors ellen (31 pont, 13.2 lepattanó, 5.8 gólpassz, 1.6 labdaszerzés, 57.5%-os mezőnymutató). Amikor a csapat elkezdett felnőni mellé, onnantól jöttek a szoros meccsek, és bár a továbbjutásra azért nem volt túl sok esélyük, mégsem sikerült lebontania őket a Warriorsnak (sőt, inkább fordítva) – „állva esett el” a Denver, szó sem volt arról, hogy a GSW átgázolt volna rajtuk.

Nagy változások nem várhatóak náluk, hiszen októberben azt tervezik, hogy 100%-os Jamal Murray-vel és Michael Porter Jr.-ral kiegészülve konkrétan letarolják a mezőnyt. Murray 2025-ig, Porter 2027-ig áll szerződés alatt, Jokics valószínűleg októberre megköti az idő előtti maximum szerződését, Aaron Gordon és Bones Hyland kontraktusa 2025-ig, Monte Morrisé 2024-ig, Will Bartoné 2023 nyaráig biztosított.

Ez egy olyan hét fős mag, ami igazi veteránmágnes lehet, ráadásul a fiatal Zeke Nnajinak is van még két év a szerződéséből. Jeff Greennek és JaMychal Greennek kapásból játékosopciója van, így maradhatnak is, DeMarcus Cousins régi mestere, Michael Malone keze alatt remek teljesítményt nyújtott, egész szezonra összebútorozhatnak a felek – Facundo Campazzo és Austin Rivers szerződése lejár, ha elégedettek velük, megtarthatják őket, nem fognak tömegek sorba állni értük.

Van még egy 21. helyre szóló pickjük az idei drafton, amivel jó kiegészítőt húzhatnak, de akár kisebb cserékben is fel tudják használni – összességében papíron már most szinte tökéletes helyzetből várhatják a 2022-23-as évadot, néhány veterán lekötésére vannak a számukra legideálisabb állapottól. 

 

Giannis le akarta zárni

Noha a tartalékos Bulls ellen a meccs előtt is esélyesnek számított a Bucks, de Giannis Antetokounmpo biztosra akart menni, csak az első negyedben beszórt 15 pontot 5/5-ös mezőnymutatóval és 5/7 büntetővel, illetve leszedett 6 lepattanót is, és megmutatta, hogy rövidre akarja zárni a párharcot. Az eddigiekkel ellentétben most nem kereste a passzok lehetőségét, hanem igyekezett egymaga megbüntetni a Bulls védekezését, sorra harcolta ki a faultokat, nem véletlenül volt 8-1 a személyi hibák aránya a nyitó 12 percben.

Igazság szerint szükségesnek is tűnt ez a mentalitás a kétszeres MVP-től, mert mellette a társak mintha túlságosan is megnyugodtak volna attól, hogy a túloldalon nem játszik Zach LaVine és Alex Caruso sem, a kezdő többi részéből a meccs elején hiányzott az az intenzitás, ami a harmadik és a negyedik meccsen is sikert eredményezett, viszont a padról most Grayson Allen mellett Pat Connaughton is komoly tűzerőt hozott a pályára, ketten együtt 9/15 hármassal terhelték meg a Bulls gyűrűjét.

 

8-0

Nyolcadszor fordult elő, hogy a Bucks a rájátszásban 3-1-es előnnyel készülhetett az ötödik meccsére, és nyolcadszor is le tudták zárni a párharcukat ilyen helyzetből.

 

Méltassuk kicsit Holidayt és Lopezt

A Bucks védekezését alapjaiban határozta meg ebben a párharcban is Jrue Holiday, az öt meccs alatt 21/68-cal (30,9%) dobtak róla a Bulls játékosai. Zach LaVine és DeMar DeRozan lassításában is nagy szerepet töltött be, előbbi 6/21, utóbbi 8/21 dobását süllyesztette el vele szemben, de Nikola Vucevic is megállt 3/10-nél mellőle. Brook Lopez szintén megérdemli a dicséretet a védekezéséért, ellene 38/98-cal (38,8%) zártak a Bulls játékosai, és nem is Vucevic 24/55-ös mutatója az igazán szembeötlő, elvégre a montenegrói pocsékul dobott kintről, de olyankor is megállta a helyét, amikor DeRozan (5/21) vagy LaVine (3/10) került vele szemben.

 

A Bulls fullba nyomta

A korábbi meccsek után is többször esett már szó arról, hogy a Bullsnak mennyire nem az a játéka, hogy sok triplát vállalnak, és anélkül, hogy ismételgetnénk magunkat, csak annyit jegyeznénk meg, hogy 52 hármasba álltak bele, ami 15-tel több, mint eddig bármelyik meccsen a párharcban, és 12-vel több, mint amennyi a legtöbb volt egy meccsen az alapszakaszban. Legalább 34 triplába 17 alkalommal álltak bele az alapszakasz során, vagyis a meccseik 20,7%-án, míg a Bucks ellen csak egyszer nem dobtak rá legalább 34 hármast, és azt az egy meccset meg is nyerték.

Valahol érthető reakció, hogy az ötödik meccsen mindent feltettek egy lapra, elvégre a Caruso-LaVine kettős mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy Lonzo Ballt is nélkülözniük kellett, míg DeRozant teljesen megfogta a Bucks védekezése azzal, hogy következetesen a bal keze felé terelték őt, de ettől még egy nagyon csapatidegen taktikának bizonyult ez.

Patrick Williams kinti dobása megérkezett ugyan a párharc végére, az utolsó két meccsen 7/13 triplát küldött a helyére, mellette viszont 17/75-tel céloztak a többiek a negyedik és az ötödik meccsen, ami egy nem túl veretes 22,6%-os találati rátát eredményezett.

 

Mi lesz veled, Bulls?

Chicagóban alapvetően gondolkodhatnak úgy, hogy az alapszakasz ötödik meccsétől kezdve egy pillanatig sem tudott együtt játszani a teljes keret, és ennek ellenére is vezették keletet addig, amíg meg nem szaporodtak náluk az egészségügyi problémák. Nem is lenne meglepő, ha végül úgy döntenének, hogy változatlan formában vágnak neki a következő idénynek, és legfeljebb egy-két kiegészítővel mélyítik a keretet, de azért így is elég sok a kérdőjel.

Rögtön kérdéses, hogy mi a helyzet Ball sérülésével, mert látványosan nem akart javulni az állapota, és ha esetleg arra jutnak, hogy meg kell műteni, akkor nyomban veszélyben lehet az is, hogy teljes kerettel kezdjék az új idényt. A legfrissebb hírek alapján LaVine is át fog esni egy beavatkozáson a nyár folyamán, vele ráadásul szerződést is kell hosszabbítani, viszont ha maximumot kap (valószínűleg azt fog), akkor azzal nagyon megköti a Bulls pénzügyi mozgásterét, miközben továbbra is kérdéses, hogy lehet-e vele első számú opcióként kalkulálni. Ugyanez a kérdés felmerül DeRozan esetében is, ő az alapszakaszban nagyon szépen vitte a csapatot, és a harmadvirágzását élte, de a rájátszásban szembejött a valóság, és az ötből négyszer meg tudták őt fogni. Nikola Vucevic szerepe köré is elég vaskos kérdőjelek vetültek ebben a rájátszásban, alapjaiban határozta meg a párharcot, hogy őt kedve szerint üresen hagyhatta a Bucks, hogy dobja rá nyugodtan a triplákat, és le is másolta az alapszakaszban mutatott 31%-os hatékonyságát, miközben az ezt megelőző három szezonban 37%-os triplázó tudott lenni.

A Bulls fejlődési potenciálja kérdéses, mert Coby White el van temetve a pad vége felé abban az esetben, ha mindenki egészséges, és egyedül Williamstől lehet tán olyan mértékű fejlődést várni, ami befolyásoló tényező lehet, a többiek nagy valószínűséggel vagy elérték már a fejlődési görbéjük csúcsát, vagy nem olyan fontos tényezők. A legfontosabb az lenne ennek a csapatnak, hogy legyenek egészségesek, mert a szezon első felében nagyon biztató játékkal tudtak előrukkolni, de abban a formában is kétséges, hogy mennyi lehet bennük, mert idén ismét bebizonyosodott, hogy a rájátszásban DeRozan nem tud huzamosabb ideig jól teljesíteni, csak most a körülmények némileg felmenthetik őt. A legnagyobb kérdés is lehet, hogy vele kapcsolatos, elvégre 32 évesen megfutotta élete szezonját, soha nem tudott ennyire ponterős lenni, és nem biztos, hogy ezt meg tudja ismételni, az is lehet, hogy ez egy kifutott szezon volt, és jövőre ismét egy 20-22 pontos, nem túl hatékony scorer lesz, de ez már csak spekuláció...

 

Javonte Green 7 labdát szerzett

A Bulls ugyan kikapott, de egy különleges teljesítmény azért így is akadt náluk, Javonte Green ugyanis 7 labdát csent el a Bucks ellen. Legalább ennyi lopást a rájátszásban legutóbb Josh Richardson tudott összehozni 2018-ban, míg ennél többet legutóbb Allen Iverson jegyzett, az ő 1999-ben elért 10 labdaszerzése playoff-rekord. Iverson előtt 8 labdaszerzés volt a legtöbb egy meccsen, ezt öt játékos is meg tudta csinálni, összesen hét alkalommal, de Iverson óta senki sem jutott 7 fölé.

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.