Playoff-percek: Green nélkül annyira nem félelmetes a GSW

Draymond Green nélkül nem annyira félelmetes a death lineup

A Warriors mindenese ma is parádés meccset játszott, 34 perc alatt 13 pontot dobott egyetlen rontott kísérlettel, 3/3 büntetővel, volt 11 lepattanója, 6 gólpassza, 2 szerzett labdája - vele +18-ban volt a Golden State, ami messze csapata legjobbja. 

A probléma ott kezdődött, hogy 40 másodperc után beszedett egy faultot Jokicson, és ha nem is volt faultgondban, a meccs folyamán szépen lassan gyűltek a feketepontok a neve mellett. A harmadik negyed végén beszedte a negyediket, aztán öt és fél perccel a vége előtt az ötödiket, majd két perccel a vége előtt a hatodikat. 

A negyedik negyed elején nem volt pályán, ami meg is látszott csapata védekezésén. Először DeMarcus Cousins villogott, hat pontot szerzett pár perc alatt, ami a tízpontos különbség mellett azt is jelentette, hogy Jokics itt levegőhöz jutott a padon. Amikor visszajött a pályára, szépen limitálta Jokicsot, lassan ledolgozta hátrányát a GSW - aztán 117-116-nál megkapta a hatodik faultját. Ott először még Curry klasszisa tartotta a Golden State-et, 119-121-nél viszont Jokics dobott ziccert, majd egy kivédekezett támadás után Monte Morris tudott bemenni a festékbe újabb két pontért, végül Jokics adta meg a kegyelemdöfést egy extrapasszal, amiből Barton bevert egy saroktriplát. 

Nem csak emiatt kapott ki a Warriors, mert a Denver szinte végig előrébb járt, de a végjátékban nagyon egyértelmű volt a különbség vele és nélküle. Támadásban is, hiszen 123-121-nél a helyén játszó Otto Porter Jr. passzolta el a labdát, Green ezt valószínűleg jobban megoldotta volna. 

 

A Denver cseresora elhitte, hogy van keresnivalója

Nekünk, nézők számára is félelmetes, hogy Steph Curry mit alkot a padról beszállva, és tudat alatt valószínűleg a Nuggets kispadját is feszélyezte, hogy tehetnek bármit, jön Curry és szinte egymaga túlragyogja őket - nem is beszélve arról, hogy a többi Warriors-csere is sok apró dolgot tudott hozzátenni. 

A párharc előtt Bones Hylandre tettem, mint a Denver X-faktorára, és a negyedik meccsre meg is jöttek az újonc nagyon messziről eleresztett hármasai. A második negyed elején bő egy perc alatt három triplát szórt be, amivel 10 pontról 17-re növelte különbséget, itt rogyott meg kicsit a Warriors, hiszen a rotálásból nem ők jöttek ki jól. Hyland a félidő végén még egy ziccert is beszórt, a negyedik negyed elején pedig szintén gólpasszal, kosárral segített - a pontok mellett 7 gólpasszt is kiosztott, vagyis abszolút a második sor élére tudott állni. 

Az ő feljavulása viszont csak az egyik faktor volt. DeMarcus Cousinsról már volt szó, ő mindössze két büntetőt rontva dobott 10 pontot, ráadásul most védekezésben is lehetett rá számítani, JaMychal Green pedig rontott kísérlet nélkül jutott 7 pontig. Austin Riversről is illik szót ejteni, aki aki nem dobott jól, viszont öt (!) labdát szerzett, közte a 123-121-nél, kulcspillanatban halászott le egy beívelt passzt. 

 

Monte Morris és Aaron Gordon megőrülése is kellett, Jokics meg csak Jokics

A második negyedben Hyland szórta meg magát, a harmadik játékrészben pedig Morris vágott be 5 hármast, amire szükség is volt, mert a Warriors támadójátéka hozta az erős harmadik játékrészt. A Denver egyébként nem csak hogy túldobta a GSW-t a triplavonalon túlról, (15-12), de majdnem 50 százalékkal tüzeltek, amivel sikerült is széthúzniuk a Warriors védelmét. 

Aaron Gordon már az előző meccsen is jó teljesítményt nyújtott, most viszont az 5/11-es mezőnymutató mellé 13 büntetőt harcolt ki - ez azért nagy szó, mert az előző három összecsapáson összesen hétszer állhatott a vonalra. 

Nikola Jokicsot már csak sor végén említjük, hiszen az ő szintjén semmi extra nem történt: 14/21-es mezőnymutató, 3/5 tripla, 6/6 büntető, 8 lepattanó és 6 gólpassz esett ki a kezéből. A hét eladott labda továbbra sem szép, de erre senki nem fog emlékezni, a clutch szituációban hozott játéka mindenkinek kiégette a szemét…

 

Az agresszív játék nem ízlett a Warriorsnak

A denveriek már a harmadik meccsen is okoztak nehéz perceket a GSW-nek, de a végjátékban nem tudták befejezni a munkát - most arról beszéltek a lefújás után, hogy ez a párharc bőven lehetne 2-2 is, és a harmadik meccs a vereség ellenére nagyon komoly önbizalmat adott nekik. 

Ez érződött is, nagy nyomást tudtak helyezni a pereméterre (ebben volt extra Austin Rivers, aki a meccs nagy részében a kezdőkkel volt fent), Klay Thompson kivételével gyakorlatilag elvették a Warriors hármasait: Thompson 7/11, a többiek 5/23 triplát szórtak be. Steph Curry is 33 pontot szerzett, de csak 3/11 triplát értékesített, nem engedték, hogy elkapja a fonalat távolról. Jordan Poole dobásait szinte teljesen sikerült kikapcsolni, és bár 9 gólpasszal igyekezett ő is segíteni, a Splash Trio ma nagyon nem volt önmaga. 

 

Nem kell kétségbe esnie a Warriorsnak

Steve Kerr arról beszélt a lefújás után, hogy kellett nekik ez a meccs, mert néhány rutintalan játékosa túl ideges volt amiatt, hogy lezárhatják a párharcot, az első félidőben a csapat nem volt önmaga. Ez a tanulási folyamat része, hogy mindenki fel tudjon nőni a veteránok szintjére - Klay Thompson szerint egyszerűen kötelező nekik a győzelem az ötödik összecsapáson a saját szurkolóik előtt. 

Jelenleg valóban nincs okuk az aggodalomra, Nikola Jokics is elmondta, hogy ne vonjunk párhuzamot a buborékban kétszer bemutatott 1-3-as fordítással, teljesen más a helyzet, a Warriors pedig egy brutálisan erős csapat. Draymond Greennek végig pályán kell maradnia, Poole-nak össze kell kapnia magát és felvenni a kesztyűt - ha Curry és Thompson is hozza magát, akkor továbbra is inkább a Golden State-en múlik, hogy lezárja-e a párharcot hazai pályán az ötödik meccsen. 

 

Grayson Allen főszereplő lett

Grayson Allen főszereplővé lépett elő a Bucksnál, miután kidőlt Khris Middleton, és óriási szerepet játszott abban, hogy mindkét meccsüket meg tudták nyerni a Bulls otthonában. Allen most a pályán tesz azért, hogy utálja őt az ellenfél közönsége, és egyáltalán nem látszott a játékán, hogy zavarná őt a pfujolás, amit azért kapott, mert az alapszakaszban komoly sérülést okozott Alex Carusónak. Elmondása alapján zavarja őt, de segített ehhez hozzászoknia, hogy az elmúlt napokban a csapattársai is folyton pfujolták ők, és bárki is állt elő ezzel az ötlettel, komoly dicséretet érdemel, mert a legutóbbi 22 pontja után most 27 egységet rámolt be.

Allen pazar kinti dobóformába került, a harmadik meccsen 5/7, a negyediken 6/7 hármast süllyesztett el, amivel ő lett a Bucks történetének első játékosa, aki a rájátszásban egymást követő meccseken legalább 5 bedobott triplával zárt, és Danny Green után a liga történetének a második játékosa, aki ezt úgy teszi meg a rájátszásban, hogy közben mindkét meccsen legalább 70%-kal dobta a hármasokat.

A hátvéd védekezésben is kitesz magáért, a párharc során 16/39-cel dobnak ellene a Bulls játékosai, és nagy szerepet játszik abban, hogy a padról ne tudjon lendületet hozni Coby White, aki Allennel szemben 3/12-es mezőnymutatót szenvedett össze, illetve mellőle az 1 gólpasszára jutott 3 eladott labda is.

 

Antetokounmpo Barkley és Westbrook előtt

Az ABA és az NBA 1976/77-es egyesülése óta csak két játékos hozott több 30 pontos, 10 lepattanós, 5 gólpasszos meccset a rájátszásban, mint Giannis Antetokounmpo: LeBron James 48, Larry Bird 19 ilyet ért el pályafutása során. A Bucks sztárja az elmúlt játéknapon 12. alkalommal teljesítette ezeket a kritériumokat, így már egyedül áll a vonatkozó örökranglista harmadik helyén, megelőzte az egyaránt 11 meccsel álló Charles Barkley-t és Russell Westbrook-ot.

 

LaVine végre mutatott valamit

Zach LaVine első rájátszása eddig nem egy sikertörténet, az első három meccsén 17,7 pontot átlagolt csak 42,2%-os mezőnymutatóval, továbbá a 3,7 gólpasszára is jutott 3 eladott labda. Attól eltekintve, hogy Jrue Holiday vezetésével kiválóan védekezik rajta a Bucks, és a térde sincs rendben, ez mégiscsak csalódást keltő teljesítmény tőle. A második és a harmadik meccsen sokat játszott labda nélkül, és úgy nézett ki, mint egy glorifikált triplaspecialista, viszont a negyedik meccsen végre aktívabbá vált, és megtalálta a módját annak, hogy úgy is hasznos legyen támadásban, hogy közben szívják a vérét. A 8/18 dobásból elért 24 pont még mindig nem az igazi, de így is a legponterősebb meccsét játszotta a párharcban, és emellett kiosztott 13 gólpasszt is, aminél többet csak egyszer jegyzett pályafutása során, még újoncként hozott össze egy 14 gólpasszos meccset – érdekesség, hogy az első szezonjában 4 olyan meccse is akadt, amikor elért legalább 10 gólpasszt, míg az azóta eltelt időszakban a mai volt a harmadik ilyen teljesítménye. LaVine egyébként Derrick Rose és 2011 óta az első Bulls-játékos, aki a rájátszásban legalább 20 pontot és 10 gólpasszt ér el egy meccsen.

 

A Bulls megint beleszeretett a triplákba

A Bulls a három vesztes meccsén átlag 35,7 triplával próbálkozott, de ezeknek csak a 23,4%-a ért célba, miközben a győztes meccsükön 12/25 hármast küldtek a helyére. A Bulls az alapszakaszban jól dobta ugyan a triplákat, de messze a legkevesebb kísérletből dolgoztak, míg a Bucks védekezésének az az alapvetése, hogy inkább triplát dobjon az ellenfél, mintsem a festékből szerezzen kosarat, erre fel a Bulls újra és újra belesétál ebbe a hibába. Nikola Vucevic a három vesztes meccsen sorban 2/10, 3/9 és 1/6 hármast küldött a helyére, így nem csoda, hogy a Bucks változatlanul hagyja, hogy dobáljon. A montenegrói az alapszakaszban is 31%-os triplázó volt, így logikus lépés őt üresen hagyni, ahogyan az sem fáj a Bucksnak, ha DeMar DeRozan 5 hármasba áll bele, viszont az, hogy ez tényleg megtörtént ma hajnalban, azt is mutatja, hogy mennyire nem hagyják őt lélegzethez jutni, és elkeseredésében elkezdett kintről dobálni.

 

Ingram és a harmadik negyedek

Senki nem átlagol annyi pontot a harmadik negyedekben, mint Brandon Ingram, és ebben ugyan az is szerepet játszik, hogy eddig minden harmadik negyedet végigjátszott a Suns ellen, de így is kivételes teljesítmény tőle, hogy ilyenkor 11,3 pontot átlagol 69,2%-os mezőnymutatóval. Ingram 2,5 gólpasszt is kioszt ilyenkor, vagyis az előkészítéseinek a felét ebben a játékrészben jegyzi, és a Pelicans nagyon komolyan profitál is ebből, 4 meccs alatt 44 pontot vertek a Sunsra ebben a játékrészben, ami eddig a legnagyobb különbség bármelyik negyedben bármelyik párharcot nézve ebben a rájátszásban. Ez a jelenség nem teljesen meglepő, mert az All-Star gálát követő időszakban is a Pelicans produkálta a legjobb harmadik negyedeket, az utolsó 23 meccsükön átlag 4 pontot vertek ilyenkor ellenfelükre. Ingram esetében sem teljesen újdonság, hogy nagy teljesítményeket nyújtson ilyenkor, az AS-szünet után 10 meccset játszott az alapszakaszban, és ezeken 9,4 pontot átlagolt 63%-os mezőnymutatóval a harmadik negyedekben.

 

A McGee-dilemma

Támadásban egészen elképesztő rájátszást fut a Suns cserecentere, eddig 20/21 dobását elsüllyesztette, az előző két meccsen 29 pontot hozott a kispadról, viszont ezen a két találkozón mégis -16-ban zárt vele a Suns szűk 25 perc alatt. Deandre Aytonnak muszáj valamennyit pihennie, ráadásul ma hajnalban vele a pályán is rosszabb volt a Suns, de lehet, hogy más irányba kellene elindulni a folytatásban azokban a percekben, amikor Ayton ül. A támadásban nyújtott teljesítménye miatt nehéz lenne McGee-t a padon hagyni, ráadásul Devin Booker hiánya miatt a wingrotáció is a kelleténél eggyel szűkebb ahhoz, hogy átálljanak alacsony szerkezetre, amiben Jae Crowder és/vagy Cam Johnson a kinevezett center, de lehet, hogy mégis ez az út lenne a kifizetődőbb.

 

Jose Alvarado beköltözött Chris Paul fejébe

Chris Paul 4 ponttal, 25%-os mezőnymutatóval, 0 bedobott triplával és 0 büntetővel zárt, amik mind negatív karriercsúcsok, vagy azoknak a beállítása. Paul lassításában látványos szerepet játszott Jose Alvarado, aki rendre ott pattogott körülötte, amikor egyszerre voltak a pályán, és Paul ezúttal 3 labdát is eladott, miközben az előző két alkalommal egyaránt eladott labda nélkül zárt.

 

A Sunsnak hiányoznak jobban a triplák

A Suns 6/24, a Pelicans 7/27 triplát küldött a helyére, de ez egyértelműen a tavalyi döntős számára a nagyobb probléma, mert az alapszakaszban 36,4%-os mutatójukkal a 9. helyen zártak, míg a Pelicans 33,2%-kal a 27. pozíciót csípte meg. A rájátszás eddig ennek a szöges ellentétét mutatja, a Pelicans a 4. helyet foglalja el 39,4%-kal, míg a Suns a 15. 29,3%-kal, csak a Bulls dobja náluk is gyengébben a hármasokat. Jae Crowder ma hajnalban végre megdobta az első hármasát a párharcban, de így is 1/17-tel áll, Cameron Payne 0/12, Landry Shamet 2/10, Mikal Bridges 2/9, Torrey Craig pedig 1/4 hármasát dobta be eddig, de Cameron Johnson is elmarad az alapszakaszban hozott teljesítményétől a 7/20-as mutatójával.

 

Nem csak a büntetőkön múlt

Monty Williams kikelt magából, hogy miként lehetséges az, hogy a Pelicans 42 büntetőt dobhatott, míg a Suns csak 15 alkalommal állhatott vonalra. Noha a szemteszt alapján nem tűnt ekkorának a különbség, ítéletet nem mondanánk, hogy mennyiben jogos ez a felkérdezés, ugyanakkor az egyértelműnek tűnik, hogy nem csupán ezen múlt a Suns veresége. Ezúttal nem tudták megfogni Jonas Valanciunast, akinek a vezetésével 48-39-re nyerte a lepattanózást a Pelicans, ráadásul a múltkori silány teljesítménye után most 26 pontot szórt, 9/15 dobása célba ért, míg a mezőnyben 15 lepattanót és 4 gólpasszt is jegyzett. Az előző meccsen Paul negyedik negyedes remeklése mellett (ami most elmaradt) az is kulcsfontosságúnak bizonyult, hogy Ayton egyértelműen győztesen jött ki a centerharcból, míg most a legnagyobb jóindulattal is csak egálra, reálisan nézve pedig kicsivel el is bukta azt.

 

Trae Young nem szabadul

Négy mérkőzés alatt másodszor tüntette el teljesen a sokszor foghatatlannak tűnő dobógépet a Miami, méghozzá úgy, hogy a dobásait félelmetes módon vették el - egyetlen egy büntetőt és kétpontost dobott rá és mindkettőt kihagyta a mérkőzés során. A 3/10 triplája volt az, amiből pontot tudott szerezni, öt gólpasszára ugyanennyi eladott labda jutott, gyakorlatilag semmilyen hatása nem volt a meccsre, illetve ami volt, az is inkább negatívum - a többieket is "elrontotta" körülötte az ő játéka, a védekezése pedig sosem tartozott az erősségei közé.

Ott tartunk, hogy a Miami négy meccs alatt húsz mezőnykosáron és 24 eladott labdán (!) tartja Youngot, Adebayóék tökéletesen váltanak rajta és teljességgel kizárják a festékből, minden leütésért meg kell izzadnia, ezen a napon fel is adta a betöréseit, azt a kevés dobását is kintről, tisztes távolról eresztette el. Capela zárásai sem segítettek neki ebben, a center ugyan visszatért, de elsőre nem sok hasznosat tett hozzá, lehet, hogy ebben a helyzetben érdemesebb lenne egy olyan "all out" ötöst kiküldeni Younggal, ami a lehető legnagyobb spacinget biztosítja - bár az irányítót jelenleg már-már egyben is megfogják még Kyle Lowry nélkül is...

 

A Heat-pad ezt azért nem teszi ki az ablakba

A Miami kezdője Lowry hiányában is jól dolgozott, Gabe Vincent tette a dolgát és 27 perc alatt bevert 3/6 triplát, valamint kiosztott négy gólpasszt, de a még rövidebbnek bizonyuló kispad csúfos kudarcot vallott. Duncan Robinson pályára sem nagyon tud kerülni, 9 perc alatt 1/1 dobással zárt, Tyler Herro teljesen szétesett és 1/8 dobással 3 pontot szerzett,  Caleb Martin 1/6-ot hajított, Victor Oladipo pedig a hasznos mezőnymunkája mellett szintén alig találta el a berendezést - a teljes cseresor 3/16 triplával szólt hozzá, ez édeskevés. Már Lowry kidőlésénél is írtunk róla, hogy elfogyóban van a Miami kispadja, ez Oladipo bevetésével sem változott egyelőre, bár tény, hogy benne volt lendület és agresszivitás - Herrónak és Robinsonnak biztosan sokkal jobban kell játszania később, ha sokáig akar jutni a gárda.

 

Nem látni az Atlanta válaszát

A harmadik meccsen ugyan felcsillant valami remény a Hawksnál elsősorban Lowry sérülése miatt, de most reagált a Miami és úgy tűnik, hogy igazi, érdemi válasz nincs Nate McMillanéknél. Youngnak iszonyatosan nehéz dolga van, ami alapjaiban be is korlátozza az atlantai támadójátékot, védekezésben pedig egyszerűen egyénileg olyan gyenge a felhozatal, hogy Jimmy Butler megoldhatatlan feladat - Young, Bogdanovics, Huerter, Gallinari, egyikük sem képes átlépni a saját árnyékát hátul. A Heat az első meccs parádéja óta azért egy szolid átlagot hoz, legutóbb kicsit botlott Erik Spoelstra alakulata, de most korrigálta azokat a hibákat, magához képest messze van a maximumtól, de most ez is elég - ha kellően koncentrált lesz a társaság az ötödik meccsen, ugyanezt a védekezést hozza és elöl a kiegészítők (főleg Herro) nem teljesítenek ennyire alul, akkor az a papírforma, hogy lezárják a párharcot.

Capela visszatérése egyáltalán nem látszott meg Atlantán, nem lehetett megtalálni őt labdával és hátul sem hozott igazi váltást. Nyilván benne van, hogy Young mégis megőrül legközelebb vagy kifognak egy extra napot, de ha a Heat koncentrációja megmarad (Spoelstra szerint most nagyon éhesek voltak) és hasonlóan pontosan játszanak, mint a negyedik meccsen (az első félidőben nem adták el a labdát, ez sosem fordult még elő velük a playoffban), akkor véget ér a párharc.

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.