Playoff-percek: Hogyan tovább, Grizzlies?

Támadólepattanók és kihagyott büntetők

Az elmúlt meccsek leginkább Kevon Looney palánk alatti elképesztő teljesítményeiről szóltak, ugyanakkor most Domantas Sabonis agresszívabbá vált, és nagyban neki köszönhető, hogy a Kings simán behúzta a lepattanózást a hatodik meccsen, csapatként 18 támadólepattanót szedtek, és ennek a felét Sabonis hozta. A Kings centere ugyan csak 23 percet játszott faultproblémák miatt, ki is pontozódott, de nagyban neki köszönhető, hogy csapata extra dobásokhoz jutott, így a második esélyekből 18-8-ra múlták felül a Warriorst. A Kings a festékben is ponterősebb volt, innen 44-36-ra nyertek, és futni is jobban tudtak, 18 pontot szereztek gyorsindítások után, míg a Warriors csak ennek a felét.

A Warriors vereségében az is közrejátszott, hogy a büntetőikkel sem sáfárkodtak jól, hiába állhattak oda 35 alkalommal a vonalra, csak 25 egypontost dobtak be. Stephen Curry tőle nagyon szokatlan módon csak 6/9 büntetőt dobott be, Jordan Poole is megállt 2/4-nél, de jobb napjain Andrew Wiggins is háromnál többet dob be a 6 büntetőjéből. A Warriors sok hibával játszott, mindössze 20 gólpasszal zártak, miközben eladtak 18 labdát is, de önmagában az utóbbi bele is fért volna, mert a Kings is elszórt 20 labdát, de a többi kis apróság összeadódott, és ez jelentette a különbséget.

 

Mike Brown megkavarta a kártyáit

A Kings vezetőedzője belenyúlt a rotációjába, Alex Lent elfelejtette, helyette Trey Lyles töltötte be a cserecenter szerepét, és a korábbiakkal ellentétben alig használta őt együtt a pályán Sabonisszal. A védekezésben eddig nagy munkát végző, de a dobásaival többször is hadilábon álló Davion Mitchell percei is megcsappantak, helyette az a Terence Davis játszott többet, aki az ezt megelőző két meccsen pályára sem került, és ugyan kipontozódott 19 perc alatt, de így is hatalmas munkát végzett. Brown emellett jobban erőltette a háromhátvédes felállásokat is, és ezt leginkább Harrison Barnes percei bánták, aki a 15 percet is csak alulról súrolta, miközben az első öt meccs mindegyikén 30 perc felett játszott – helyette inkább Keegan Murray kapta meg a bizalmat, az egész mezőnyből legtöbbet játszva 45 percet töltött a pályán. Murray nem dobott ugyan jól, de végig agresszív volt, folyamatosan nyomást helyezett a Warriors periméter-védekezésére, emellett 5 támadólepattanót is gyűjtött.

 

31-0 és 0-18

LeBron James a pályafutása során 31 alkalommal került kétmeccses előnybe egy párharc során, és kivétel nélkül mindig továbbjutott ilyenkor. Ezzel a mérleggel megközelítette Kareem Abdul-Jabbart, aki 32-0-ra áll azt követően, hogy egy párharcban kétmeccses előnybe került a csapata.

A Grizzlies történetében 18 alkalommal fordult elő, hogy félidőben legalább 10 pontos hátrányuk legyen a rájátszásban, és egyetlen alkalommal sem jött össze a fordítás. Ezúttal tulajdonképpen már az első negyedben megpecsételődött a sorsuk, a Lakers elleni párharcuk során minden meccset az a csapat nyert, amelyik egy negyed után vezetett – a hatból négy meccsen már 12 perc alatt kétszámjegyű különbség alakult ki a csapatok között.

 

Mit tanultunk ma a Lakersről?

Egy 40 pontos győzelemből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, mert könnyen torz eredményt kaphatunk, de azt azért érdemes megjegyezni, hogy Darvin Ham szűkebbre szabta a rotációját, és amíg nem dőltek el az érdemi kérdések, mindössze három cserét használt. Nem meglepő módon Rui Hachimura és Dennis Schröder is megőrizte a helyét a rotációban, ugyanakkor a harmadik csere nem Malik Beasley, nem Troy Brown Jr., és nem Lonnie Walker IV volt, hanem az a Wenyen Gabriel kapott még lehetőséget, aki először az ötödik meccsen töltött a pályán érdemi játékidőt. Ham a párharc végére elvetette azt a felállást, hogy Hachimura legyen a center olyankor, amikor Anthony Davis ül, és ugyan így sem tudták elvenni a Grizzlies támadólepattanóit, de azt el tudták érni, hogy a 6/10 dobását elsüllyesztő Santi Aldama után Dillon Brooks legyen a Grizzlies második leghatékonyabb támadójátékosa, noha ő is csak 4/11-et hozott össze…

 

Hogyan tovább, Grizzlies?

A Grizzliesnek komoly tanulópénz lehet ez az év, és a legfontosabb tanulság, amit elkönyvelhetnek, hogy a jövőben több alázatra lesz szükség a csapattól. Ja Morant még decemberben jegyezte meg, hogy ő egyetlen nyugati csapat miatt sem aggódik, majd februárban ugyanezt elmondta, és lehetne ugyan mentegetni őt, hogy akkor még nem lehetett látni, hogy milyen csapat lesz ez a Lakers, de egyszerűen ezt nem érdemli meg azzal együtt sem, hogy sérülten játszott, mert egy döntő meccsen nem fér bele egy csapat húzóemberétől, hogy 3/16-tal zárjon mezőnyből. Dillon Brooks is közelről nézhette végig, hogy milyen az öreg LeBron James, és Desmond Bane sem tudta alátámasztani jó játékkal azt az ígéretét, hogy visszaviszik Memphisbe a párharcot, szóval nem csupán Morantnek kellene kicsit magába nézni, csapatszintű jelenség ez.

Valamennyire beárnyékolta a rájátszásukat, hogy Steven Adams és Brandon Clarke is sérülés miatt maródi volt a Lakers ellen, ugyanakkor hiba lenne a csapat részéről, ha ezt kifogásként használnák, mert Xavier Tillman többször is jó teljesítménnyel pótolta a két magasembert, és azt sem szabad elfelejteni, hogy Adams tavaly a rájátszás közben kiszorult a Grizzlies rotációjából, mert nem lehetett pályán tartani. Most is lehet, hogy a palánk alatt egy-két alkalommal jobban megnehezítette volna Davis dolgát, viszont a Grizzlies azzal jött vissza ebbe a párharcba, hogy megtalálták annak a módját, hogy tudjanak futni, ebben viszont csak hátráltatta volna őket Adams – Clarke más történet, ő már csak amiatt is jól jött volna, mert vele a pályán Jaren Jackson Jr. nyakába sem hullik annyi teher.

A nyár legnagyobb kérdése, hogy mi lesz Brooks jövője, mert neki lejár a szerződése, és megmutatta, hogy jelentősen visszafogja a Grizzlies támadójátékát, viszont a védekezésére lehet, hogy a továbbiakban is szükség lenne Memphisben. Nem véletlenül pletykáltak arról a szezon közben is, hogy OG Anunoby és Mikal Bridges is érdekelné a Grizzliest, legalább egy olyan wingre szükségük lenne a Morant-Bane kettős mellé, aki kiemelkedően védekezik és triplázik is. A triplázásra általában véve is rá kell feküdniük a nyáron, mert a Lakers ellen csak akkor voltak veszélyesek távolról, amikor Luke Kennard pályán volt, de ő önmagában nem töltheti be azt a szerepet, hogy széthúzza a pályát, további megbízható kinti dobókra is szükség van Memphisben. Ha a piacról akarják megoldani a gondjaikat, akkor nem lesz könnyű dolguk, mivel elkezd ketyegni Morant új szerződése a nyáron, nekik innentől inkább cserékben kell gondolkodni, de azért nem jönne rosszul, ha tudnának igazolni egy-két olyan veteránt, aki az öltözőben rendet tart.

A problémáikat részben megoldhatja a belső fejlődés is, Morant, Bane és Jackson Jr. is olyan korban van, amiről az feltételezhető, hogy egyikük sem érte még el a felső plafonját. Ziaire Williams és David Roddy is mutatott biztatót dolgokat, ha ők tovább fejlődnek, akkor az már egy jó kiindulási pont lehet a következő szezonra nézve, de mindkettejüknél kérdésesnek tűnik jelenleg, hogy mennyire válhatnak stabil dobókká, márpedig Morant mellé ilyen játékosok kellenek.