Playoff-percek: Howardék megfogták Jokicsot és ezzel a Denvert

Rajon Rondo megelőzte Jordant

A Lakers csereirányítója nem csak bedobott egy zseniális palánk mögötti egykezest, kiosztotta karrierje 1025. playoff-gólpasszát is, amivel lehagyta MJ-t, és egyúttal belépett a Top10-es klubba. Ha ebben az ütemben osztja a passzokat, akkor még ebben a rájátszásban megelőzheti Kobe Bryantet (1040), Scottie Pippent (1048), Steve Nash-t (1061) és Larry Birdöt is (1062), vagyis az all-time lista 6. helyére kerülhet. Az aktív játékosok közül természetesen csak LeBron James előzi meg, ő az örökranglista 3. helyén áll jelenleg 1787 gólpasszal - ő John Stocktont csípheti meg (1839), utána Magic Johnson még nagyon messze van (2346). Az aktív játékosok közül Chris Paul (902, 19.) és Russell Westbrook (815, 25.) fér fel jelenleg a Top25-ös listára. 

Passz, passz, passz

Nikola Jokicsot nagyon lelassította a Lakers "védekezési csomagja": egyrészt faultgondokba kergették, másrészt nagyon közelről, fizikálisan védték, harmadrészt a passzsávokat is igyekeztek tőle elvenni - ebből jött a szerb magasember négy eladott labdája és két gólpassza, utóbbi nála általában az első negyedben összejön. Innentől kezdve a Lakers vidáman együtt tudott élni Jamal Murray, Michael Porter Jr. (!) és Jerami Grant játékszervezésével, a Denver támadásai az idő előrehaladtával egyre esetlegesebbek, nyögvenyelősebbek lettek. A másik oldalon pedig teljesen fordított volt a képlet: a két rutinróka passzkirály egymaga majdnem megverte a Denvert ebben a műfajban (21-23), pedig mindketten kiülték már a végjátékot, kiválóan járt a labda, mindketten jól vezényelték a lerohanásokat is. Három negyed után 103 dobott pontnál járt a Los Angeles, az első negyed ütőtáv-keresése után a két középső játékrészben összesen 41 ponton tartották Jokicsékat, vagyis nem nehéz megtalálni, hogy miken kell(ene) nagyot javítania a második meccsre a Denvernek. 

Dwight Howard picit belemászott Jokics és a Nuggets fejébe

A második negyed elején kezdett kicsit elhúzni a Lakers, a Denvernél pedig gyorsan beküldték a két faulttal álló Jokicsot, a húzás azonban nagyon nem jött be. Ugyanis vele együtt érkezett a pályára Dwight Howard is, aki az első pillanattól kezdve ott lihegett a szerb center fülében, folyamatosan birkózott vele már a triplavonalnál is, ami láthatóan nem ízlett neki: nagyon gyengén játszotta meg a kettő-kettőket, Howard egyszer alaposan be is takarta, majd a nagy birkózásban ráfújtak egy (kicsit véleményes) támadóhibát is, ami miatt hamar le is kellett ülnie, mert benne volt a levegőben a negyedik is. Howard maradt a pályán, ebben az időszakban Jamal Murray is összeszedett egy technikait, mert nem tetszett neki a fizikálisabb Lakers-védekezés, majd a veterán center még kiblokkolta Gary Harris ziccerét is a kispadra - a játékrész későbbi szakaszában egyébként Jamal Murray is rajta szedte össze a harmadik személyijét. Akadtak néha hibák a védekezésében, de a lábmunkájával, besegítéseivel és a lepattanózásával nem nagyon tudtak mit kezdeni a denveriek, rengeteg faultot is kiharcolt (és a kezdeti bizonytalanság után jól is dobta a büntetőket). Óriási szerepe volt abban, hogy a Los Angeles ebben a játékrészben el tudott húzni, majd meg is tudta tartani az előnyt, ráadásul Jamesszel és Davisszel is hatékonyan dolgozott - összességében néhány percre felvillantotta, hogy miért is számított évekig a liga legjobb centerének. 

Craig elsőre nem volt faktor

Torrey Craig az alapszakaszban 3 meccs alatt 4/15-ös mezőnymutatón tartotta LeBron Jamest. A rájátszás első körében Donovan Mitchellt (7/20) és Jordan Clarksont (5/12) is sikerrel lassította, majd a második körben Kawhi Leonard (9/21), Paul George (5/13) és Lou Williams (1/8) is pocsékul dobott olyankor, amikor Craig védekezett rajtuk. Ezért is érthetetlen, hogy Mike Malone miért csak 10 percet játszatta őt a Lakers elleni első meccsen, és hogy ebben az időszakban miért főleg a Kuzma–Caldwell-Pope–Caruso hármas valamelyikét fogta. A liga statisztikái alapján mindössze 6 másodpercen keresztül volt ő az elsődleges védő James ellen. A Lakers játékosai is igyekeztek tán elkerülni őt, mindössze 2 dobást vállaltak vele szemben, és mindkét alkalommal kosarat ünnepelhettek.

Senki sem lépett fel Jokics és Murray mellé

Az elmúlt időszakban rendszeresen jött egy-egy extra teljesítmény valamelyik denveri játékostól, szinte mindenkinek volt már náluk egy-két kiemelkedő meccse támadásban. Ma hajnalban viszont senki sem tudott fellépni a két sztár mellé, egyedül Michael Porter Jr. lépte át rajtuk kívül a 10 pontos határt, de ő is akkor tudott csak eredményes lenni, amikor már nem igazán számított. 14 pontjából 10 az utolsó negyedben érkezett, az első 3 játékrészben mindössze 1/6 volt mezőnyből. Persze nem csak ő gyengélkedett támadásban, a Harris–Grant kettős 5/18-at dobott együttesen, Paul Millsaptől pedig bántóan kevés az 5 kísérlet, még akkor is, ha az elmúlt időszakban nem idegen tőle ez a visszafogott szerep.

Nagyon élt a Lakers gépezete

2010 óta először jutott el a nyugati döntőig a Los Angeles és elég emlékezetesre sikerült a visszatérés, hiszen tükörsima győzelem lett belőle. Érdekesség, hogy éppen az említett 2010-es nyugati döntő óta nem fordult elő az a csapattal, hogy ennyi pontot dobjon egy PO-párharc első meccsén és külön is kiemelendő, hogy LeBron James meglehetősen gazdag PO-pályafutása során sem fordult még elő soha, hogy egy széria első meccsén ennyi pontot szerzett volna az aktuális csapata.

A gárda egyébként 33 gólpasszt osztott szét, ami a legtöbb számukra az idei rájátszásban, de az is érdekes, hogy 19/24-et dobtak az olyan helyzetekből, amelyeket passz előzött meg és nem ért oda rá a védő - ezekből egyébként 7/8 James passzából érkezett.

A denveriek reklamáltak a rengeteg Lakers-büntető miatt, pontosan 32 alkalommal állhattak a vonalra a nagyszünetig Dwight Howardék - az utóbbi húsz rájátszás során csak négyszer fordult elő hasonló, ez a mostani Lakers viszont már másodszor csinálta meg ebben a PO-ban.

Végezetül pedig némi statisztika Anthony Davisről, aki 37 pontot és 10 lepattanót jegyzett: Lakers-mezben legalább 35-10-et konferencia-döntőben utoljára Shaquille O'Neal produkált 2002-ben, a legutóbbi olyan játékos pedig, aki élete első konf. döntős meccsén ilyen számokat hozott, az bizony Dirk Nowitzki volt még 2003-ban.