Playoff-percek: Így nem jó a Bucks védekezése

A Bucks védekezése így nem jó

Az első mérkőzéshez képest változtatott Mike Budenholzer, védekezésben ismét jobban odafigyeltek a festékre és kevésbé a triplákra, de ez így még mindig kevés - egyszerűen nem tudják kizökkenteni a Miamit és bár most nyertek a palánk alatt, de a Heat így is kényelmesen játszhatta a saját játékát. Middletonék egyrészt próbálják Jimmy Butlert a bal keze felé terelni, mert az eddigi statisztikák alapján ez egy jónak tűnő gondolat, de Butlert ezek a védők nem tudják annyira megfogni, hogy ne verje meg az emberét egy lépéssel balra is úgy, hogy utána akár jobb kézzel is befejezhesse az akciót. Itt jön a képbe az, hogy az első mérkőzésen gyakorlatilag semmilyen besegítést nem alkalmaztak Lopezék, a betörő játékos teljesen szabadon alkothatott, befejezhette egymaga, vagy megdobathatta a zárást adó társat - Butler és Dragic számára ez nem okoz problémát, könnyedén játszották át a kettő-kettőket. Mostanra kicsit változtatott ezen Budenholzer, több volt a besegítés, de egyrészt ezek is túl "egyértelműek" voltak, másrészt későn érkeztek - amíg a túloldalon a Heat már a betörés elején leszűkíti a területet, ezzel hezitálásra készteti Bledsoe-ékat, addig a Milwaukee-nál "csak" a palánk alá lép be valaki, aki így feladja az emberét. A kiosztások működtek is most, több üres hármast is eldobhattak a Heat jó shooterei, 17-et a gyűrűbe is küldtek, úgyhogy ez a terv sem működött igazán jól. Nagy kérdés, hogy a folytatásban merre indul Budenholzer, az első meccsen látott terven akar egy kicsit csiszolni, vagy ezt a mostani, "megszokottabb" Bucks-védekezést igyekszik kicsit pontosítani.

A támadójáték nem rossz, de nem az igazi

Erik Spoelstra azzal kezdte ezt a párharcot, hogy szépen felkészítette csapatát a Middleton-Antetokounmpo kettő-kettők levédésére - tökéletes ütemben váltják el, tudják, hogy mikor, kinek, hova kell lépni és nagyon okosan szűkítik le a területet. Ahogy indul a pick-and-roll, a gyenge oldalról már be is segít egy védő a zárást adó emberre, így bár a túloldali sarok üresen marad, de mire a labdás ember ezt meglátja, majd megpróbálja odalőni a játékszert, addigra már nem is ez a helyzet - ugyanúgy a betörő játékosokra is "rálegyeznek" kicsit a gyenge oldalról, amivel sokszor megállásra, vagy legalább gondolkodásra késztetik őket.  Ha Giannis a zárás után lemegy pozícióba, akkor ott marad rajta Butler, majd érkezik a segítés, a görög pedig mindent erőből akar megoldani, amiben benne van persze a kosár, a kiharcolt fault, de a támadóhiba is. Mindebből az lesz, hogy rendkívül lassú, stagnáló támadójáték marad a Bucksnál, nincs meg az igazi ritmus és talán ez is benne van abban, hogy most nagyon rosszul dobtak kintről. Budenholzer itt is javított valamennyit, most már sokkal jobban és tudatosabban használták Giannist, akinek egy (borzalmas, gyűrűt sem érő) triplakísérlete volt csak, kevesebbet volt nála a labda, többet kellett tenniük a kicsiknek és ez azért jobban is nézett ki - már persze a triplamutatót leszámítva. Az biztos, hogy ezen az úton kell haladniuk tovább, de még mindig nem az igazi a gépezet, még mindig sokszor akadnak meg, ezekből jönnek az eladott labdáik és most csak 16 gólpasszuk volt csapatszinten, amelyből nyolcat egyedül Khris Middleton vállalt magára.

Egy dolgot erőltethetnének jobban, hogy az aktuális irányító több pick-and-rollt játsszon Giannisszal, mert akit Dragic fog, az szabadabban mozog, mint az, akit mondjuk Butler (tehát Middleton), csak az a gond, hogy Eric Bledsoe vagy nem elég képzett, vagy nem elég gyorsan gondolkodik, de ő nem igazán tudta ezeket jó ütemben megpasszolni, végigjátszani. George Hill sokkal jobban nézett ki ilyen szituációkban, bár gólpassza végül neki is csak egy lett, de eredményesebbek voltak vele, fordulhatnának többször is ehhez a fegyverhez.

Még mindig fordítható minden, de a nyomás nő

Eddig tizenegy olyan alapszakaszgyőztes csapat volt az NBA történetében, amely 2-0-s hátrányba került egy négy győzelemig tartó PO-párharc során és mind a tizenegy el is vesztette azt a szériát, ráadásul ezek közül csak egy ment el hetedik meccsig. Ez nem a Bucks mellett szól, de éppen Giannisék tudják jól, hogy milyen az, amikor 2-0-ra vezet valaki, minden róla szól, majd jön egy fordulat és 2-4 a vége. Amúgy ha csak a konferenciaelsőket nézzük, akkor 1984 óta háromszor fordult elő, hogy az első, vagy a második körben 0-2-vel állt a csapat és ebből kettő nyerni tudott ezek után, egyedül a 2018-as Toronto esett ki a Clevelanddel szemben, igaz, ott 0-4 lett a vége.

A baj az a Milwaukee szempontjából, hogy a játékot eddig inkább a Miami irányította ÉS meg is nyerte mindkét meccset - ez nagyon fontos kitétel, mert hiába irányít valaki, ha nem tudja lezárni és megnyerni ezeket a mérkőzéseket. A Heat is kis híján elrontotta a másodikat, de végül megúszta, ami azért fontos, mert így kevesebb ideje van a Bucksnak válaszolni és nagyobb nyomás alatt kell megtennie - most már 0-2 után óriási teher lesz Giannisékon, egyszerűen muszáj nyerniük a harmadik összecsapáson. Egyszerre kell választ találni a fentebb részletezett taktikai dolgokra és azokat rögtön meg is kell valósítani, méghozzá gyakorlatilag úgy, hogy nincs lehetőség hibázni - oké, egyszer még kikaphatnak, de ahhoz, hogy valaki ötből négyszer megverjen egy másik csapatot, ahhoz ezen a szinten már nagyon egyértelmű fölényben kell lennie. Mert hiszen még ha taktikailag sikerült is dominálni, akkor is benne van, hogy a másik oldal szupersztárja "elszabadul", jön egy extra dobóforma, vagy éppen a "domináló" csapatnál érkezik egy betli, egy leolvadás, akár csak öt rossz perc, ami egy mérkőzést bármikor elvihet. Ez (mármint a taktikai fölény a Bucksnál) viszont egyelőre nincs meg, sőt, inkább a Milwaukee van alul, ezen a második meccsen végig a Miami diktált.

Nem kellenek azért csodák, elég kicsit finomítani a védekezésen, kicsit tudatosabban, átgondoltabban megoldani a feladatokat elöl, jobban bedobni a triplákat és már fordulhat is a kocka, de egyrészt ezeket meg kell tenni, másrészt nem szabad megremegni, végre is kell őket hajtani - ráadásul térjünk ki a szoros végjátékokra is, ahol azért Butlerrel még mindig van egy jó fegyvere a Heatnek egy rosszabb meccs hajrájára is, míg mondjuk Giannis most is kihagyott két clutch büntetőt az utolsó percben.

A görög egyébként elmondta a mérkőzés után, hogy szerinte ez az egész csak rajtuk múlik, nem a Miamin, nem számít, hogy Butlerék mit csinálnak, nekik kell elvégezniük a saját dolgukat és akkor nyerni fognak - kíváncsiak vagyunk, hogy az egy pihenőnap után hogyan jönnek ki a "must-win" harmadik meccsre.

James Harden ezúttal valami mással lépett elő, mint szokott

Megszokhattuk, hogy a Rockets vezérével kapcsolatban általában a pontjait és a hatékonyságát emeljük ki, ám erről most szó sincs. Az is előkerült már nem kevésszer, hogy a fontos meccseken milyen teljesítményt nyújt Harden, és ha azt nézzük, hogy 15 mezőnykísérletből és 9 büntetőből szerzett 17 pontot, akkor bizony ezt nem (sem) teszi ki az ablakba. A végén azonban az ő blokkjával jutott tovább együttese a következő körbe - ez meg az a mondat, amit még egészen biztosan nem tudtunk leírni vele kapcsolatban, a végén ki is szakadt belőle, hogy mennyire akart. Összességében a Thunder ellen is nagyon jól játszott Harden támadásban: 29.7 pontját 61.1%-os TS-mutatóval hozta, ami az alapszakaszhoz (és főleg a buborékos részhez) képest visszaesés, de még így is kiemelkedő. 8.0 gólpasszára ráadásul mindössze 3.1 eladott labda jutott, ami szintén jó - igaz, az utolsó négy meccsen ez a mutató már 4.5 volt. A Los Angeles Lakers ellen várhatóan még ennél is több kell majd tőle, hogy egyáltalán reális sansza legyen a texasiaknak a főcsoportdöntőre, de ez a blokk nagyon könnyen át is szakíthat egy gátat nála.

A kiegészítők most megoldották

Nagyon úgy néz ki az elmúlt mérkőzések alapján, hogy Robert Covington a legkiegyensúlyozottabb Harden segítői közül - kérdés, mi marad majd belőle úgy, hogy valószínűleg LeBron Jamest kell fognia a következő körben. Ezúttal Eric Gordon (21 pont, 5/9 tripla) és Jeff Green (13 pont, 3/4 tripla) is hozták magukat, Russell Westbrook ha nem is túl hatékonyan, de eljutott 20 pontig, PJ Tucker pedig a két jó mezőnykísérlete közül az egyikkel megnyerte a találkozót csapatának - miközben újfent embertelen munkát végzett védekezésben. Harden fog ennél jobban is dobni, Westbrook pedig jobb formába lendülhet az idő előrehaladtával, de a Rockets hosszabb PO-jához Gordonéknak stabilizálniuk kellene ezt vagy egy ehhez hasonló teljesítményt - ez az, ami nem ment eddig, rettenetesen hullámzott a dobóhátvéd teljesítménye, de Green is szinte a poraiból tért vissza erre a meccsre.

Büszke lehet magára a Thunder, szép jövő áll a csapat előtt

Bár a hetedik meccs végjátékában több esélye is volt a győzelemre, mégsem tudott győzni az OKC - mindkét oldal sokat hibázott, a Houston 1-gyel kevesebbet. Fel lehet ugyan róni ezt a végjátékot Chris Pauléknak, hogy elchokerkedték, viszont a szezon nagy részében rengetegszer jöttek vissza vesztett helyzetből, és a Houston ellen is behúzták eddig a szorosabb mérkőzéseket. Egy vereség már a nagy számok törvénye alapján is benne volt egy ilyen kiélezett küzdelemben - érzésem szerint nem kell rájuk húzni a vizes lepedőt, vagy komolyabb következtetéseket levonni abból, hogy ez most nem sikerült számukra.

Összességében nézve a szezon talán legnagyobb pozitív meglepetése volt a Thunder, amely viszonylag rövid időn belül meg is csinálhat egy teljes és sikeres újjáépülést. Shai Gilgeous-Alexander tehetségét rendszeresen méltatja a legtöbb szakíró, és bár a kiegyensúlyozottságon még dolgozhat SGA, a szezon során és a Rockets ellen is többször megvillantotta a benne rejlő lehetőségeket. Luguentz Dort a liga (egyik) legjobb szerződése - ha a védekező specialista újonc a külső dobását is stabilizálni tudja, három évig ingyen van a Thundernek egy ligaelit 3&D-je. A két fiatal mellett többen is hozták magukat a szezon során, Dennis Schröder visszajátszotta magát a ligába, Chris Paul pedig igazi vezérként viselkedett végig - annak ellenére is, hogy most, a hetedik meccs utolsó percében volt egy fájó kihagyott dobása.

Hogy mi lesz CP3 sorsa? Ezt szerencsére Sam Prestinek kell eldönteni, nem nekem. Danilo Gallinari és Andre Roberson összesen 33.35 millió dollárja kiesik, így a sapka nem feltétlenül szorítja az OKC-t, hogy mindenképpen el kelljen passzolnia szellemi vezérét - márpedig SGA és Dort (meg esetleg a többi fiatal) megfelelő fejlődése többet érhet, mint egy kései első körös pick, ezért azt is elképzelhetőnek tartom, hogy Paul marad. Óriási kérdés, hogy mi most a játékmester csereértéke, hiszen két év alatt 85.5 milliót keres majd, ami főleg a Kína és a koronavírus miatt kieső bevételek okán rengetegnek tűnik. Ettől függetlenül a játékát lényegében a liga összes csapata tudná hasznosítani vagy ezért (eredmények), vagy azért (fiatalok fejlődése mondjuk egy PO elérésével), ezért igazából az sem lenne meglepő, ha valaki egy komolyabb csomagot összerakna Paulért. Bármi is lesz a vége, az biztos, hogy Presti sokkal jobban jár, mint azt Paul megszerzésének pillanatában gondoltuk vagy akár saját maga gondolta volna.