Playoff-percek: intő jelek és falra festett ördög a Golden State-nél

Újabb intő jel a Golden State-nél

Az alapszakasz során is többször említettük már, hogy az idei Warriors egyszerűen nem olyan jó, hogy megfelelő koncentráció nélkül is nyerni tudjon - amint csökken a figyelem, lazábbra veszik a dolgot Curryék, nem csak annyi történik, hogy csökken az előnyük (mint a korábbi években), hanem rendszeresen meg is lepik őket. Tizenegy meccset vesztettek az alapszakasz során az Oracle-ben és ezek túlnyomó részét ilyen helyzetben, volt, hogy a mérkőzés közben veszett ki belőlük az energia és volt, hogy már a feldobásnál is ilyen mentalitással kezdtek, ezek pedig idén abszolút nem férnek bele. Nem véletlen a gyenge védekezésük sem, amelyben a korábbi évekhez képest messze elmaradnak önmaguktól.

Ezt még elintézhettük annyival, hogy jó, majd a playoffban. Aztán jött a második meccs történelmi leégése, ahol 31 pontos előnyből kaptak ki - még erre is mondhattuk azt, hogy jó, egy ilyen előfordul, meg különben is sz*ba nyúlt a Clippers. Ez viszont most más. Sorozatban másodszor verte őket szájba saját közönségük előtt egy lesajnált, gyakorlatilag eszköztelen csapat pusztán annyival, hogy nem adta fel és jobban akart. 129 kapott pont egy szériazárónak szánt meccsen, otthon? Nem akarunk erős jelzőket használni, de ez egy triplázásra gyúró csapatnál már közelít a szégyenhez...

És ez most már tendencia, az egész szezon erről szól a Warriorsnál, hogy amint kicsit is kiengednek, bajba kerülnek. Ez a párharc a sima győzelmeik mellett pontosan azt mutatta meg, hogy nincs meg az a bizonyos playoff-kapcsolójuk, sokkal inkább ráerősített a velük kapcsolatos kételyekre, ez pedig akkor sem fog változni, ha a hatodik meccset megint megnyerik 30 ponttal. Azt tudjuk, hogy bárkit és bárhol képesek megverni 30-cal, a kérdés az, hogy egy hosszabb, nehézségekkel teli párharcban képesek-e még folyamatosan hozni a legjobbjukat, kihasználni az ellenfél hibáit és a nyerhető meccseiket mind behúzni, nem elszórakozni. Beszélhetnénk taktikai dolgokról, rövid kispadról, öregedő rotációról, de a lényeg náluk továbbra is ez...

A Clippers tudta, mi az esélye, és ki is tudta használni

Mi is pedzegettük az előző meccs után, hogy Doc Riversnek nagyjából egy esélye van, ha Durantet kvázi feladja, mert a befektetett energia nem éri meg, hogy ne 45, csak 35 pontot dobjon – hajszálpontosan ezt csinálta a Los Angeles, nem is nagyon volt kinevezett védője, fogta Beverley, Gallinari, Green, kis túlzással az, aki visszarendeződésnél a legközelebb állt hozzá. Arra figyeltek, hogy dolgozzon meg a pontjaiért, de simán hagyták, hogy leüsse a labdát, elkezdjen kreálni, inkább arra figyeltek, hogy a játékszervezését limitálják, és nem csak övét, a teljes Warriors-ét. Ezt leginkább úgy érték el, hogy klasszikus ötös hiányában (Zubac ismét nem került pályára) betömörültek a festékbe, nem nagyon engedtek senkit ziccerezni, körbevették a labdás embert, aki így jellemzően vagy dobott egy hármast félig emberről, vagy elindult a festék felé és megpróbálta megpasszolni a széleket, illetve  a 45-öt. A gyors védekező lábmunka miatt viszont ezekből nem sok klasszikus, GSW-s hármas érkezett, rendre le kellett ütnie a labdát a megpasszolt játékosnak is. 

Ezek a helyzetek nem okoztak annyira nagy problémát Currynek és Thompsonnak, de nem is tudtak igazán felpörögni, amikor pedig a második vonal volt fent, gyakorlatilag nem tudták feltörni a diót. A vége az lett, hogy a triplavonalon túlról (15/39, 38%) is átlagosan játszottak (ne feledjük, a Clippers is 13 triplát szórt), a festékben is mindössze 38 pontot jegyeztek (a LAC 54-et), és hiába dobtak relatíve sok büntetőt (20/22), ezt bőven ellensúlyozni tudta az ellenfél (24/26). Fontos még kiemelni, hogy ezzel a kissé zónaízű védekezéssel a kulcsjátékosaik kevésbé fáradtak el, Patrick Beverley bátran elvállalt 11 hármast, amiből ötöt be is szórt, Green 3/6-tal célzott kintről, Lou Williams végig lendületesen tudott bontani, amiből Harrell is nagyot profitált. 

Nem festjük a falra az ördögöt, de…

A Warriors nem mostanában kapott ki kétszer otthon egy playoff-párharcban, 2016-ban történt ilyen – a nagydöntőben, amit el is vesztettek. 

Hogy mennyire nagy meglepetés a két Clippers-győzelem?

1993 és a Los Angeles Lakers óta nem fordult elő az NBA-ben, hogy egy csapat két mérkőzést is megnyerjen egy rájátszáson belül úgy, hogy az ellenfél legalább 10 pontos favoritnak számított - ezt hajtotta most végre Doc Rivers Clipperse. A Lakers akkor 2-0-s előnybe került a Phoenix Sunsszal szemben 13,5 és 14 pontos underdogként, majd 3-2-re kikapott és kiesett. Viszont a LAC ma hajnalban 15 pontos underdogként lépett pályára, ennél esélytelenebbnek tartott csapat 1991 óta csak egyszer tudott playoff-meccset nyerni az NBA-ben...

Lou Williams lassítása lehet a GSW kulcsa védőoldalon

Tim Legler, a SportsCenter szakértője, egykori triplaspecialista beszélt arról az ESPN-en, hogy a Warriorsnak azzal volt a legnagyobb gondja védekezésben, hogy Lou Williams ritmusváltásait hogyan oldják meg - itt nagyon hiányozott, hogy a GSW-játékosok kevesebbet beszéltek, nem voltak jók az elváltások, amikből Lou-Will parádésan dolgozott. Az kiderült, hogy Klay Thompson nem jó védő rá, így a Clippersnek a hatodik meccsen is ezt a párost kellene erőltetni. Íme a négyperces elemzés, amiben még pár érdekes apróságot elmond Legler.

A saját hibáinkból tanulva lehetünk sikeresek

Donovan Mitchell fogalmazta meg érzéseit, miután a Jazz kiesett a playoff első körében, és esetében tulajdonképpen erről szólt a párharc. A tavalyi eufórikus playoff után, ahol 11 meccsen 42%-kal dobott mezőnyből, 31.3%-kal triplázott és 90.7%-kal büntetőzött, idén beletört a bicskája a Houston védekezésébe. Mezőnyből 32.1%-kal, a triplavonal mögül 25.6%-kal, míg büntetőből 72.7%-kal célzott – volt ugyan 1-2 meccs, ahol megrázta magát, de alapvetően nagyon sok hibát vétett a dobáskiválasztásban, a rutinos Rockets nagyon csúnyán bevitte az erdőbe támadásban. Tavaly 51.2%-os TS%-kal, idén 42.3-mal dolgozott – előbbi első opcióként elfogadható, utóbbi nagyon nem. A csapat eredményességére komoly hatással, volt negatív értelemben: az Offensive ratingje brutális zuhanást mutatott – tavaly 101 volt a mutató, idén 82…

Azt már a korábbi meccseknél is említettük, hogy nagyon nem kell leszedni Mitchellről a keresztvizet, mert egy másodéves játékosról beszélünk, aki elsőre egyáltalán nem újoncteljesítményt rakott le 2018-ban, és nem arról van szó, hogy elszállt volna a sikerektől. Egyszerűen most már sokkal jobban figyelnek rá, nagyobb mintát lehet vele kapcsolatban elemezni (ez igaz volt az alapszakaszra is), és a Houston nem csak fel tudta tárni, de ki is tudta használni a hátvéd rutintalanságát. Az dicséretes, hogy Mitchell nem bújt el, felvállalta a felelősséget, a franchise playerré válás útján ez egy fontos lépcsőfok – a következő 1-2 évben pedig majd eldől, hogy képes-e tanulni a hibákból. 

Kap-e még esélyt együtt ez a Jazz?

Ugyan Ricky Rubio még csak 29 éves lesz októberben, de 15 éves kora óta profi, és idén bizony már jelentkeztek arra utaló jelek, hogy fizikálisan akadnak gondjai kezdőjátékosként, a combhajítója folyamatosan rizikófaktor. Nyáron lepörög közel 15 milliós szerződése, ennyit ma már nem biztos, hogy megér egy komolyabb playoff-terveket szövögető gárdának, ugyanakkor a keretben rajta kívül nem nagyon van irányító (Dante Exum nem az, ráadásul sokadik súlyos sérüléséből épül fel éppen), és összességében a mostani playoffban kifejezetten jól teljesített – az már más kérdés, hogy ilyen hektikus dobással hátvédként manapság már nagyon nehéz megélni a ligában. A keretből Sefolosha és Udoh szerződése szintén lejár, Jae Crowder, Derrick Favors, Raul Neto és Kyle Korver pedig utolsó évébe lép – nem biztos, hogy ez az ideális felállás arra, hogy a gárda továbbra is stabilan ott legyen a playoffért küzdő csapatok között. Természetesen még hátravan a draft (23. helyen választanak) és egy nyári FA-piac/csereidőszak, meglátjuk, milyen lehetőségekkel gazdálkodhatnak. 

Egy ilyen Hardennel is 4-1 lett

Nagyon felemás képet mutatott a Jazz elleni párharcban James Harden, hiszen az alapszakaszban 36 pontos átlaga visszaesett 28 alá, a 61,6-os TS%-a 52,9 TS%-ra, azaz nem egy, hanem rögtön két szintet lépett vissza támadásban. Nyilván ebben nagy szerepe volt a Jazz védekezésének, Rubióék összességében mégis csak kihúzták Harden igazi méregfogát a teljesen abszurd, hátulról befelé terelős védekezéssel, hiszen a több kategóriával rosszabb dobása mellett 5,6 eladott labdát is átlagolt, két olyan meccse is volt, amikor nyolcszor vesztette el a játékszert. Igazából csak az első találkozón játszott nyugodtan és jól, ahogy haladtunk előre, úgy vált ő is egyre frusztráltabbá és úgy jöttek az egyre rosszabb dobóteljesítményei, konkrétan a második meccs második félidejétől kezdve az ötödik meccs második negyedéig 25%-kal (!) dobott mezőnyből, ami természetesen egészen vállalhatatlan és szégyenletes - főleg, hogy a játékszervezése sem volt az igazi.

Hogy Harden teljesítménye mégsem került annyira középpontba, az természetesen a 4-1-gyel lehozott, igazából sima párharcnak köszönhető, de ebben nem a támadójáték volt a "ludas", hanem az a védekezés, amely már az alapszakasz végén is ligaelitté javult - háromszor is száz pont alatt tartották ellenfelüket és tökéletesen lebontották a Utah játékát. Az első két találkozón azért még rendben voltak elöl is, Harden is magabiztosabban mozgott, de aztán szép lassan alakult át ez a széria egy nagyon brusztolós, pontszegény párharccá, amelyben szintén fel tudták venni a kesztyűt a texasiak, ami különösen például a Golden State-hez képest mutat nagy kontrasztot.

A Jazz az NBA egyik legjobban védekező csapata, nyilván nem számíthattunk rá, hogy a Rockets mindig 120 pontokat fog szórni, de az igazi erejüket talán az az akarat és az a fizikalitás jelzi, amelyhez egyébként maga Harden is hozzáidomult - a harmadik meccsen, amikor nem ment neki a dobás, akkor hat labdát szerzett, a szériát lezáró találkozón pedig három labdalopása mellett négy blokkot is kiosztott. Az túlzás, hogy elit védővé vált, de hogy az utóbbi hetekben/hónapokban és ebben a párharcban is kőkemény védekezést tett le az asztalra, az nem lehet vitás, ráadásul ilyen számokat (26 pont, 3 labdaszerzés, 4 blokk) párharcot lezáró meccsen egyetlen ember produkált az elmút 25 évben: egy bizonyos Kevin Garnett.