Playoff-percek: Ízlelgessük kicsit ezt a Nuggets-Clipperst

44 éves átok megtörésére kap esélyt a Denver

A Nuggets először és utoljára 1976-ban járt nagydöntőben, de a dolog szépséghibája, hogy még az ABA-ben – a denveriek így részt vehettek az ABA utolsó mérkőzésén, hiszen a 1976 nyarán a „kalózliga” beolvadt az NBA-be. Akkor négy csapat csatlakozott a „nagy” ligához: a Nuggets mellett a Spurs, a Pacers és a Nets. 

Az elmúlt 44 évben a négy csapatból három eljutott a nagydöntőig – először a Spurs 1999-ben, másodszor a Pacers 2000-ben, harmadszor a Nets 2002-ben, sőt 2003-ban összejött az első „ABA”-döntő is az NBA-ben, amikor a Spurs játszott a Nets-szel. Egy csapat képtelen átlépni a főcsoportdöntő küszöbét, a Denver, pedig akadt pár lövésük. 

Rögtön a második évben, az 1978-as rájátszásban eljutottak a nyugati döntőig, de hiába ült a kispadon az akkor még nagyon fiatal edzőlegenda, Larry Brown (aki egyébként egyedüliként mind a négy ABA-s csapatot edzette!), a Seattle SuperSonics 4-2-vel búcsúztatta őket. Ez volt az a szezon, amikor az alapszakasz végén David Thompson megpróbált rámenni a gólkirályi címre és 73 pontot szórt egy meccsen…

1985-ben jött a második esély, az első körben verték a Spurst, a másodikban a Jazzt, a főcsoportdöntőben viszont megállította őket a Magic Johnson vezette Lakers, 4-1-gyel estek ki. Itt már a kétszeres gólkirály Alex English vezette őket, az 1978-as gárdával pedig a korábbi All-Star, az ABA történetének egyik legjobb játékosa, az ekkor már 36 éves Dan Issel jelentette a kapcsolódási pontot, akinek ez volt az utolsó szezonja. 

24 évvel később jutottak el megint a nagydöntő előszobájába, erre már sokan emlékezhetünk. A George Karl edzette gárdát Carmelo Anthony és Chauncey Billups vezette, olyan játékosok kaptak markáns szerepet, mint a most a túloldalon található JR Smith, Kenyon Martin, Nene Hilario, Linas Kleiza vagy Chris „Birdman” Andersen. A 2009-es rájátszásban 4-1-re verték a New Orleanst, majd a Dallast is, a főcsoportdöntőben viszont a Kobe-Gasol-Odom-Bynum-Fisher féle Lakers az útjukat állta és 4-2-vel ment tovább. 

Negyedszer futhat tehát neki a Denver, ebből harmadszor a Lakers ellen, és ezúttal sem vár kisebb feladat rájuk, mint az elődökre: a prime Showtime Lakers és Kobe Bryanték után most a LeBron James-féle garnitúra ellen kellene továbbjutni.

10/38

Az előző meccseken az volt a jellemző, hogy legalább Kawhi Leonard és Paul George hozta magát többé-kevésbé a Clippersnél, ha nem is egész meccseken át, de legalább egy félidőn keresztül. Ezúttal viszont mindketten hatalmasat betliztek, 38 dobásból jutottak el 24 pontig, és a Nuggets sem tette meg nekik azt a szívességet, hogy folyamatosan odaüssenek nekik. George egyetlen alkalommal álhatott oda a vonalra, azt a lehetőségét is elhibázta, míg az első 6 meccsen 6,5 kiharcolt büntetőt átlagoló Leonard egyszer sem ért oda a vonalra. A 38 eleresztett dobás ellenére hiányzott belőlük az agresszivitás, nem támadták eléggé a gyűrűt, ahogyan a Denver gyengeségeit sem. A 4. negyedben kétszer is Jokics váltott ki Leonardra a hárompontos vonalnál, de ahelyett, hogy megpróbálta volna megverni őt lábon, az egyik alkalommal inkább átdobni akarta, míg a másik lehetőségénél inkább passzolt.

A társakat sem szabad azért teljesen felmenteni, Lou Williams és Marcus Morris Sr. egy hasonlóan harmatos 5/20-at tett hozzá a két sztár teljesítményéhez, Montrezl Harrell 20 pontos extrája egyedül nagyon kevés volt.

Rivers ezt csúnyán benézte

Doc Rivers védekezésben mindent arra tett fel, hogy elvegyék Nikola Jokics pontjait, ezért az első félidőben nagyon agresszíven duplázták őt. A terv félig-meddig működött, mert csak 4 dobást vállalt a szerb center, illetve eladott 3 labdát is, de így is bekerült a neve mellé 10 pont és 5 gólpassz. Utóbbi számadat ugyanakkor csalóka, mert sokszor jött egy-két további passz is a Nuggetsnél, miután megoldotta a duplázásokat, és ez egészen kezdett emlékeztetni az alapszakaszban mutatott játékukra. A fordulás után hiába hagyta abba a duplázásokat a Clippers, és hiába próbáltak többet váltani védekezésben, Jokics passzaival továbbra sem tudtak mit kezdeni. Végül semmire sem mentek azzal, hogy Rivers tervének azon része bejött, hogy hagyták kihűlni Jokicsot, mert a center 2/9-es mezőnymutatója ellenére is dominált.

Gary Harris a meg nem énekelt hőse a párharcnak

Nikola Jokics, Jamal Murray, Paul Millsap és Michael Porter Jr. is hozott olyan teljesítményeket a Clippers elleni párharcban, amik nagyot szóltak, de Gary Harris is megérdemli a vállveregetést, mert végig megbízható és jó teljesítményt tett le az asztalra. A második körben 10,7 pontot átlagolt 50%-os mezőnymutatóval, és ebbe belefért átlagosan 1,9 bedobott tripla 41,9%-kal. A nagyobb hatást ugyanakkor védekezésben generálta, és nemcsak az 1,9 labdaszerzése mondatja ezt, hanem az is, hogy milyen munkát végzett a Clippers két sztárján. Paul George ugyan 11/23 volt ellene, közte 8/14 triplából, de amikor megpróbált valami mást csinálni, mint kintről betalálni, bajba került: a 3/9 kétpontos kísérletéhez 5 eladott labda is jött tőle Harris szorításában. Kawhi Leonard ellen sokkal kevesebbet dolgozott, de amikor őt kellett őriznie, megállta a helyét, 2/8-as mezőnymutatón tartotta a Clippers első opcióját.

Miértek mindkét oldalon

A Clippers oldalán jelenleg a legfőbb kérdés, hogy miért fogytak el rendre a második félidőben támadásban, erre kell válaszokat keresniük a következő hónapokban. El kell gondolkodniuk azon, hogy ebben a formában mennyire működőképes a csapat, illetve fenntartható-e, hogy a két legjobb játékszervezőjük Kawhi Leonard és Lou Williams, mert most biza elfért volna náluk egy irányító, aki nehéz helyzetekben is elő tud hozni egy-egy játékot.

A Nuggets oldalán most két jelentős kérdés van, és mindkettőre választ kellene találniuk a Lakers elleni párharc kezdetére. Az egyik kérdés, hogy miért csak az 5. meccsen kezdenek el azon a szinten játszani, amit már két körön keresztül megmutattak az idei rájátszásban? Az nem tűnik kielégítő válasznak, hogy ilyenkor az életükért küzdenek, valami mást is kellene találnia Malone edzőnek. A másik kérdés erősen összefügg az elsővel: miért nem tudják hozni azt a védekezést a párharcaik nagyobb részében, amivel megnyerték a Jazz elleni 7. meccset, illetve a Clippers elleni 6. és 7. meccset? Ha ezekre választ találnak Denverben, akkor a Lakers dolgát is megnehezíthetik, ellenkező esetben viszont nem biztos, hogy ők is leadnának egy esetleges 3–1-es előnyt.

Doc Rivers "elsőzött"

A Clippers vezetőedzője az első, aki háromszor is 3-1-es előnyről esett ki a playoffban: korábban 2003-ban a Magic vezetőedzőjeként a Detroit ellen, 2015-ben már a Clippers mestereként a Rockets ellen esett meg vele ez a csúfság. 

Riversnek játékosként sem volt szerencséje. Az 1988-as playoffban a Boston Celtics ellen 0-2-es hátrányból fordított az Atlanta Hawks 3-2-re, de végül 4-3-ra kikapott Rivers csapata Larry Birdéktől, 1993-ban pedig a New York Knicks 2-0-ra vezetett a főcsoportdöntőben a Bulls ellen, de végül Michael Jordanék jutottak a döntőbe - mindkettő a playoff-történelem legemlékezetesebb csatái közé tartozik, Rivers számára viszont igen fájdalmas emlékek. 

Ízlelgessük ezeket a statisztikákat

Egyszerűen csak nézzük végig az alábbi érdekességeket a Nuggets-Clippers párharc után:

- Nikola Jokics a harmadik játékos az NBA történetében (Russell Westbrook és Rajon Rondo után), aki két hetedik meccsen is tripla-duplát hozott és ő az első, aki hetedik meccsen 20 lepattanós TD-t csinált

- Jokics és Jamal Murray két PO alatt három hetedik meccset nyert meg, Michael Jordan egész pályafutása során összesen kettőt

- A Nuggets sorozatban hat olyan meccset nyert meg, ahol a kiesés elkerülése volt a tét

- Többször megénekeltük, de a rend kedvéért: a Nuggets az első csapat az NBA történetében, amely egy rájászáson belül kétszer is továbbjutott 1-3-ról

- Paul George legutóbbi olyan meccsei, ahol a kiesést kellett volna elkerülni: 

2017 vs CLE: 15 PTS, 5-21 FG, 3-9 3P
2018 vs UTA: 5 PTS, 2-16 FG, 0-6 3P
2019 vs POR: Damian Lillard róla dobta a párharcnyerő hármast
2020 vs DEN: 10 PTS, 4-16 FG, 2-11 3P

- A Nuggets úgy jutott el a nyugati döntőbe, hogy -21 a pontkülönbsége eddig a PO-ban

- Jamal Murray az NBA történetének második legfiatalabb játékosa (LeBron James mögött), aki hetedik meccsen legalább 40 pontot dobott

Erik Spoelstra még nem adott egyértelmű választ

A párharc egyik nagy kérdése a Heat oldaláról az, hogy Erik Spoelstra hogyan oldja meg a two-way bostoni játékosok ellen a rotációt - a Miami keretében vannak nagyon jó támadók és jó védők, de a két tulajdonság elég kevés embernél találkozik. Nos, Spoelstra egyelőre nem nagyon nyúlt bele, annyi történt, hogy Duncan Robinsont elég hamar elengedte: a dobógép már a Bucks ellen sem tudott komoly hatást gyakorolni a meccsekre, most alig 17 percet játszott kezdőként és 2/7 triplával zárt. 40 percet játszott viszont Tyler Herro, akit az aktivitása miatt egyszerűen muszáj volt fent tartani, volt 9 gólpassza és két clutch dobása, Dragic pedig 29 ponttal a csapat legjobb dobója lett, őt szintén nem nagyon lehetett lehozni - a második negyedben egymaga tartotta meccsben csapatát, de a negyedik játékrészben is büntetett. Spoelstra jobb híján meglehetősen sűrűn cserélt, főleg a végjátékban, amikor bizony szükség volt Andre Iguodalára és néha Derrick Jones Jr. atletikusságára is - a védőötösökben ők kaptak helyet, amikor támadni kellett, akkor jött Dragic és Herro, már ha volt lehetőség cserélni. A végén Walker azért Herróról dobta a clutch tempóját, ez is jelezte, hogy ha van gyengepont, akkor azt a Boston meg fogja találni - viszont Spoelstra egyelőre nem nyúlt bele nagyon a rotációba, a rendszerbe, kicsit több zónát játszatott övéivel, ami jól is nézett ki, máshoz egyelőre nem folyamodott.

Nagyon azért nem kell aggódnia a Bostonnak

Ugyan vereséget szenvedett a Celtics, de összességében jól nézett ki ezen a mérkőzésen Brad Stevens csapata, amely az első perctől érvényesíteni tudta a védekezését - megfogta Butlert, elvette a Miami ritmusát, irányította a játékot. A második negyedben Goran Dragic 5/6 jó dobása tartotta meccsben és indította be kicsit a Heatet, mert rá azért sokszor jutott Kemba Walker, vagy éppen Wanamaker, ellenük pedig megoldotta a dolgát - ettől függetlenül alapvetően működött a Boston terve. Ugyanez elmondható a támadójátékról is, oké, Smart most megint éppen jó napot fogott ki, de Tatum sokkal könnyebben került dobóhelyzetbe, mint a Raptors ellen és összességében olyan offensive ratinget produkáltak, amelyet a Raptors ellen egyszer sem, sőt, ilyet átlagban az alapszakaszban sem hoztak. Az egy kicsit problémás volt, amikor a váltások után Adebayo került Walkerre, az irányító ritkábban tudott hozzászólni, de alapvetően a pálya mindkét oldalán apróságokat kellene kiigazítani és módosítani - a baj tényleg csak a vereség ténye, más nem.

Walkerrel azért kezdeni kell valamit

Kemba Walkernek most is voltak fontos dobásai clutch helyzetben, ez a specialitása, de összességében nem tudott feljavulni a Heat ellen azok után, hogy a Raptors már eléggé lebontotta az ő játékát az előző körben. Az irányító nehezen birkózott meg a Miami atletikusabb, magasabb védőivel, ráadásul Adebayo sokszor parádésan dolgozott rajta a váltásokat követően, emiatt a festékbe nem nagyon jutott el, kintről őedig csak 1/9-et dobott - így is lehetett volna nyerőember, de tény, hogy Walkertől ennél több kell majd a Celticsnek. Ezúttal nem volt szükség semmi különös védekezésre ellene, nem kellett box and one, vagy ilyesmi, egyszerűen megfelelő védőket lehetett rajta forgatni, ő pedig nem találta az ellenszert - viszont ahhoz, hogy a Boston támadójátéka igazán éljen, ahhoz ő is kell, mert mindig nem várhatnak ilyen dobóformát Smarttól és nem tudni, hogy Gordon Hayward mikor kapcsolódhat be.