Playoff-percek: James és Davis is elfáradt, tehet még bármit a Lakers?

Elfogytak a Lakers statisztikai kapaszkodói, történelmi siker kapujában a Nuggets

A mérkőzés előtt 62 olyan párharc volt a konferenciadöntők történetében, ahol 2-0-ra vezetett a hazai pályán kezdő csapat, és 56-szor be is húzták a szériát. A maradék hat párharcból kétszer LeBron James csapata tudott fordítani, így ebben is bízhatott a Los Angeles a mai meccs előtt. A 0-3-as állás viszont olyan statisztikai kőszikla, amit eddig senkinek nem sikerült összetörni az NBA-ben: mind a 149 esetben a 3-0-ra vezető gárda nyerte a párharcot. Összesen háromszor fordult elő, hogy egy csapat 0-3-ról egyáltalán kiegyenlítsen (1951-es nagydöntőben a Knicks, 1994-ben a második körben a Nuggets, 2003-ban az első körben a Trail Blazers), de a sorozat utolsó meccsét minden esetben idegenben kellett megvívniuk, és mindhárom felzárkózó csapat elbukott.

A Nuggets nyilván addig nem dőlhet hátra, amíg nincs meg a negyedik győzelem, de ha sikerül behúznia, akkor megtöri a csapatot 47 éve sújtó átkot. A Nuggets (korábbi nevén Rockets) 1967 és 1976 között az ABA-ben játszott, ahol kétszer jutott konferenciadöntőig, majd az ABA utolsó évében, amikor már hét csapatra olvadt a liga, sikerült bejutnia a döntőbe, ahol végül kikapott a Nets-től. A csapat azóta vár egy újabb döntőre.

1976 nyarán négy ABA-s csapat csatlakozott az NBA-hez. A Spurs 1999-ben jutott be a fináléba, amit meg is nyert, a Pacers 2000-ben döntőzött, a Nets pedig 2002-ben lépte át a küszöböt, azonban a Nuggets-nak eddig még nem sikerült nagydöntőt játszania - most másfél lábbal már bent vannak.

 

Nikola Jokics “rossz” meccse is belefért

A Denver klasszisa az előző öt meccsen négyszer tripla-duplázott, az ötödiken pedig csak azért nem, mert 53 pontot dobott, minden idők egy legdominánsabb playoff-teljesítményét nyújtja az elmúlt időszakban. Nyilván ezt nem lehet fenntartani a végtelenségig, és Jokics számára most jött el a hullámvölgy. Az első félidőben 5 pontig, 3 lepattanóig, 4 gólpasszig és 3 faultig jutott, egyrészt a Lakers jól forgatta rajta a védőket és hátul is nagy erőkifejtésre késztette, másrészt ekkor Jamal Murray a hátán vitte a Denvert.

A harmadik negyed elején viszont beütötte a 4. faultját és le kellett ülnie. Úgy tűnt, hogy a Denver ezt is kimozogja, azonban a negyedik negyed elején úgy tűnt, hogy a Lakers elkezdi átvenni a meccs irányítását. Ekkor jött vissza a pályára Jokics, aki párszor megforgatta Hachimurát, majd amikor elkezdték duplázni, remekül passzolta ki a labdát, ami továbbment a sarokba, Jeff Green pedig beverte az üres hármast.

Ez a hármas jelentette egy pusztító, 13-0-s rohanás kezdetét. Előbb MPJ passzolt nagyon önzetlenül Brownhoz, aki újabb hármast vert, majd egy tranzíciós játékból Murray is bevert egy újabb hármast. Murray homály tempóját Brown tette vissza, majd Murray dobatott ziccert Jokiccsal.

A végén aztán jött Coach Nikola. Michael Malone vezetőedző elmondása szerint Jokics ötlete volt, hogy a támadásoknál ürítsék ki az egyik oldalt neki és Murray-nek, a két sztár pedig végleg lerendezte a meccset, a kettő-kettőikre nem tudott válaszolni a Lakers védelme. Különösen rosszul nézett ki, amikor LeBron James bevágott egy hármast Jokicsról, amivel 101-108-ra feljött az LA, erre rögtön válaszolt Jokics egy üres triplával, mert Schröder és Davis nem értette meg egymást, mindketten rámozdultak Murray-re...

Jokics az előző két meccsen 3 pontot dobott 0/6-os mezőnymutatóval a negyedik negyedekben, most 5/7-es mezőnymutatóval szerzett 15 pontot - jót tett neki a hosszabb pihenő a 3. negyedben...

 

A Denver kiegészítői szinte jobban működtették a rendszert, mint Jokics

Bruce Brown és Jeff Green negyedik negyedéről már ejtettünk szót, kicsit részletesebben: Brown 6/11-es mezőnymutatója, 5-5 gólpassza és lepattanója extra, Green pedig ezúttal sem hozott brutális boxscore számokat, de jóval hasznosabb volt, mint az előző mérkőzésen, az ő rutinja nagyon kellett a negyedik negyedben. Kentavious Caldwell-Pope a harmadik negyedben, megborult rotációnál nyújtott óriási segítséget, abban a játékrészben 12 pontot szerzett, végül 17 pontig jutott 4/7 hármassal, 2 labdaszerzéssel - a végjátékban ő sem kapott szerepet, de addig már 34 percet töltött a pályán, megtette, amit kellett. Aaron Gordon ma alig nézett a gyűrűre, viszont 4 gólpasszt adott, vele +6-ban volt a Nuggets, míg Michael Porter Jr. 4/10 triplát emelt rá, de remekül olvasta a Lakers védekezését, tőle a 6 gólpassz óriási extra, ráadásul 10 lepattanót is szedett, ami szintén kiemelkedő.

Ami igazán ijesztővé teszi a Denver játékát, hogy a Gordon-MPJ-Brown trió 15 gólpasszt adott, a Jokics-Murray duó 14-et. Egyszerűen járt a labda, megvoltak az extra passzok, amiből 17/41 hármast szórtak be (majdnem 42%-os mutató), a Lakers hiába kapcsolta ki hosszabb időre Jokicsot, továbbra is csak időszakosan tudta lelassítani a ritmusukat. Az egész meccsen 30 gólpasszukra 6 (!) eladott labda jutott, ez egy alapszakasz-meccsen is brutális adat, hát még egy konferenciadöntőben...

A Los Angeles kis túlzással a 11 támadópattanónak, a 29 büntetőnek és Jokics faultgondjainak köszönhetően maradt sokáig meccsben, de a végjátékban megint jött egy rövidzárlat, ahol mindkét oldalon becsődöltek, illetve nem bírták el a Denver nyomását védő- és támadóoldalon sem. Ahogy már az előző meccseken, most sem jött az az X-faktor a padról, ami a Warriors elleni sorozatban igen, és a történelmet tekintve szinte már mindegy is, hogy a következő meccse(ke)n megtalálják-e a rejtélyes Mr. X-et.

 

Malone taktikai húzásai ültek a második félidőben

A Denver mestere az első félidőben végignézte, hogy Jokics szenved, mivel ekkor még Jamal Murray 30 pontos teljesítménye miatt némi előnyt szerzett a csapata - beszédes adat, hogy a Nuggets egyetlen labdát adott el, mégis csak három ponttal járt előrébb.

A második félidőben aztán négy és fél perc után változtatnia kellett Jokics 4. faultja miatt. Támadásban ugyan sokszor nem értették meg egymást a pályán lévők, ugyanakkor hátul az alacsonyabb, de pörgősebb védekezés nagyszerűen fogta le a Lakers támadásait. A negyed végén már érezhetően fáradt a Denver, különösen az addig összesen négy percet pihenő Aaron Gordon kezdett lemaradozni - itt kicsit visszaütött, hogy Christian Braun megint csak három percet kapott, mindössze Jeff Greent és Bruce Brownt forgatta Malone.

Ez a cserepáros viszont extrát hozott a negyedik negyedben. Jokics rendszeresen James-re került, aki ekkorra már erősen fáradtnak tűnt, nem is tudta igazán megverni lábon a centert, Jeff Green pedig teljesen kikapcsolta az addig remeklő Anthony Davis-t, míg Brown a periméteren végzett óriási munkát - a két cserejátékos konkréten végigjátszotta a negyedik negyedet. Malone-t dicséret illeti, mert nem nyúlt bele a jól működő felállásba: 8 és fél perccel a vége előtt visszajött Jamal Murray KCP helyére, a meccs végét a Jokics-Green-MPJ-Murray-Brown ötös hozta le.

 

Anthony Davis elfáradt a negyedik negyedre, James a térdén járt

AD hullámvasútjáról már többször írtam, most sem változott a képlet, annyi különbséggel, hogy a végére elfogyott. A 33-34. perc környékén 26 pontnál járt 10/15-ös mezőnymutatóval, 16 lepattanóval, hatalmas meccset játszott elöl-hátul. A maradék 14-15 percben 2 pontot és 2 lepattanót tudott hozzátenni, a végjátékban támadásban leszedte a pihentebb Jeff Green, védekezésben pedig ő sem tudott mit kezdeni a feltámadó Jokiccsal. 42 percet játszott, úgy tűnik, hogy ennyit egyszerűen nem bír végig, már az előző meccsen is erős jelek mutattak erre, de mögötte egyszerűen nincs más - talán Mo Bamba felépül a 4. meccsre és akkor lesz egy másik hasonló méretű magasembere a Lakers-nek, de Bambának nagyjából 10 percnyi playoff-tapasztalata van és sérülésből jön, igazi lutri lehet a játéka egy olyan meccsen, amin az életben maradás lesz a tét.

A nagyobb probléma, hogy LeBron James is láthatóan küszködik, a második meccsen összeszedett bokasérülése ellenére 43 percet játszott, és ugyan védekezésben nem lehetett rá panasz, a túloldalon pedig 12 gólpasszt osztott ki, a dobásaival szűk három negyeden keresztül csak szenvedett. Amikor Davis 26 pontnál járt, James 9-nél 4/10-es mezőnymutatóval. Innen jött fel végül 23 egységig, a negyedik negyedben végre beesett pár távoli dobása, de összességében a 8/19-es mezőnymutató, azon belül a 3/9 tripla, illetve a 4/7 büntető mutatja, hogy nem nagyon maradt láb a dobásai alatt. Beszédes, hogy egy-egyben bizonytalankodott, hogy támadja-e Jokicsot a negyedik negyedben.

A legnagyobb gond, hogy Austin Reaves és Rui Hachimura mellett egyszerűen továbbra sincs meg az az ötödik-hatodik ember, akikkel működne legalább egy minimális rotáció. Jarred Vanderbilt nagyjából semmit nem tudott kezdeni ma Murray-val, támadásban Jokics nagyon látványosan feladta a kinti dobását, Dennis Schröder elveszik a nagyobb-erősebb-gyorsabb védők között. Még Lonnie Walker IV-ban mozgott ma valami, bevert két hármast, adott 2 gólpasszt, kiharcolt 4 büntetőt, viszont védekezésben ő is lyuk.

Persze nem akkora, mint D’Angelo Russell, aki valószínűleg leért ma a gödör aljára. 20 perc alatt 1/8-as mezőnymutató, abból 1/6 tripla, 3 lepattanó, 4 gólpasszra 3 eladott labda, összesen 3 pont és rossz védekezés. Neki kellene lennie a harmadik keréknek James és Davis mellett, de ma (is) látványosan csődöt mondott a Nuggets ellen. Az egy dolog, hogy védekezésben utaznak a gyengeségeire, de cserébe támadásban kellene villognia, ez azonban egyelőre nagyon nem megy neki a párharcban.

 

James elfogy a meccsek végére

A három meccs alatt 15 alkalommal fordult elő, hogy egyik oldalon valaki legalább 10 pontot szerezzen egy negyedben, viszont ebből kilencszer a Nuggets játékosai csinálták ezt meg. Murray már négy olyan negyedet játszott ebben a párharcban, amiben kétszámjegyű termést ért el, közte a második meccs negyedik negyedében és a harmadik találkozó első két negyedében is. Őt a sorban Jokics és Davis követi 3-3 ilyen negyeddel, míg Caldwell-Pope és Reaves egyaránt kér ilyen játékrészt rakott össze, a fennmaradó egy ilyen teljesítmény pedig Hachimura nevéhez kötődik.

Szembetűnő, hogy Jamesnek egyetlen pontszerzésben extra negyede sem volt még a párharc során, hanem inkább eloszlanak a pontjai, és nagyobb mértékben koncentrál a játékszervezésre (3 meccsen 31 gólpassz), ugyanakkor ez eddig nem vezetett eredményre. A Lakersnek egy agresszív Jamesre lett volna szüksége a harmadik meccsen is, viszont a betöréseiből inkább csak a kiosztásokra koncentrált, és nem arra, hogy maga fejezze be a támadásokat. Az első két meccsen 0/10 triplával zárt, és erre nem az volt a válasza, hogy akkor kevesebbet próbálkozik kintről, hanem az, hogy beleállt 9 hármasba is – ebből 3 beesett ugyan, volt back-to-back fontos triplája a harmadik negyedben, de ezt sem tudta meglovagolni a záró játékrészben, akkor csak 1/4 hármasa ért célba.

Jamesnél visszatérő jelenség ebben a párharcban, hogy a negyedik negyedre elfárad, a három meccsen 34 negyedik negyedben játszott perc alatt 20 pontot dobott 6/17-es mezőnymutatóval és 7/10-es büntetőzéssel. A Grizzlies ellen az öt lejátszott negyedik negyedében 7/24 dobását süllyesztette el, míg a Warriors elleni öt negyedik negyedében 7/17-tel zárt (mindkét körben volt egy-egy olyan meccs, ahol kiülte teljesen az utolsó 12 percet). Nagyon úgy tűnik, hogy kezd fenntarthatatlanná válni az, hogy a rájátszásban 38,1 percet átlagol, mert hiába hoz összességében jó számokat (15 meccsen 23,5 pont, 9,9 lepattanó és 6,3 gólpassz), illetve szerzi összességben elfogadható hatékonysággal a pontjait (57,3%-os True Shooting), a negyedik negyedekben már nem tud ugyanaz a James lenni, aki hosszú évekig volt. Lehet itt takaródzni a sérülésével, aminek a jelentőségét nem szabad alábecsülni, ugyanakkor az mégis fura, hogy az első három negyedben általában jó számokat hoz, és csak a negyedikben nem, emiatt tűnik nagyobb faktornak a fáradtság.

 

Mit tehet a Lakers?

Ugyanaz a nóta szól ismét, ebből a meccsből is sok olyasmit megtanultak Los Angelesben, ami hasznos lehet számukra a továbbiakban, három negyeden keresztül hatástalanítani tudták Jokicsot, és az első félidei megőrülései után már Murray lassítása is ment, de az újabb tanulság mellé behúzhatták az újabb vereséget is.

Nagyon újat nem tudunk ahhoz képest írni, mint amit a második meccset követően is leírtunk, a két sztártól kell több, mert az egyszerűen elfogadhatatlan, hogy Davis és James együttes erővel 9 pontot szerezzen 9 dobásból a teljes negyedik negyedben. Emellett az sem mutatott jól a harmadik meccs végén, hogy az addigi egyetlen reménysugár a kiegészítők közül (Reaves) egyetlen dobáshoz jutott a negyedik negyedben. Az szép és jó, hogy ekkor Hachimura összekapta magát támadásban és dobott 9 pontot ekkor, de ez pont nem volt elég semmire sem.

Úgy tűnik, hogy Darvin Ham is kezd kifogyni az ötletekből, erre a meccsre az volt az egyetlen nagyobb találmánya, hogy fizikálisabban védekeztek Jokics ellen, viszont a Murray-Porter-KCP trió 13 triplát bombázott be, a perimétervédekezésük megsínylette ezt, ahogyan azt is, hogy Murray-nek is kiemelt figyelmet kellett szentelniük. Ham számára az a nagy kérdés, hogy melyik ujjába harapjon, ugyanis huzamosabb ideig nem tudják egyszerre megfogni Jokicsot és Murray-t, és amikor ez sikerült is a harmadik negyedben, jött KCP is dobott 12 pontot.

Ham igazából két poszton tud variálni, mert a Davis-James-Reaves trió megkerülhetetlennek tűnik, ők tartják életben a támadójátékot, és védekezésben sincs velük különösebb gond. Az első meccs után logikusnak tűnt Vanderbilt előléptetése, mert azon a találkozón Murray rá sem tudott nézni a gyűrűre olyankor, amikor ő fogta, viszont az elmúlt két találkozón ismét kidomborodott, hogy öli a Lakers támadójátékát, a harmadik találkozón egy olyan triplába is beleállhatott, aminél a legközelebbi védő is a gyűrű alatt helyezkedett, hogy lepattanót szedjen – „természetesen” el is rontotta ezt a dobást.

Russell újabb „pazar” teljesítményét már ecseteltük fentebb, úgyhogy ezt nem is ragoznánk jobban, azt viszont igen, hogy Ham a sikertelen második meccs után kitartott ugyanannál az összeállításnál. Eddig is adta volna magát, hogy Hachimura és Schröder kezdjen inkább, elvégre ők azok, akik valamennyire képesek védekezni az ellenfél két legjobbjával szemben. Jokics három meccs alatt 7/17-tel dobott Hachimura mellől, és ezeknél a labdabirtoklásoknál a 6 gólpasszára jutott 6 eladott labda is, míg Murray 11/25-tel dob Schröder mellől, és 27/48-cal minden más Lakers-játékossal szemben.

Persze az a lényeg, hogy milyen összeállításban fejezi be egy csapat, és nem az, hogy milyenben kezdi, de minden olyan perc, amiben Vanderbilt öli a spacinget és Russell dobálja a téglákat, elpazaroltnak tekinthető. A három meccset összesen 22 ponttal buktál el, de amikor Russell pályán van, 54 ponttal jobb a Nuggets, és Vanderbiltnél is csak azért -15 ez a mutató, mert az első meccsen csak csere volt, illetve 41 percet játszott a párharc során, és nem 79-et, mint Russell.

A Schröder-Reaves-James-Hachimura-Davis ötös három meccs alatt 26 percet játszott együtt, és ezalatt 21 pontot vertek a Denverre. A Russell-Reaves-James-Vanderbilt-Davis ötöst Ham egyáltalán nem használta az első meccsen, majd a másodikon és a harmadikon is ezzel a kezdővel küldte ki a csapatát, és velük ugyancsak 26 perc alatt 11 ponttal rosszabb a Lakers az ellenfelénél. Azt sem lehet mondani, hogy az előbbi ötös csak a Nuggets ellen működik, az egész rájátszást figyelembe véve is 34 pontot vertek eddig az ellenfeleikre ebben az összeállításban, noha csak 46 percet használta ezt a sort Ham, míg a jelenlegi kezdője már 177 percet játszott együtt, messze a Russell-Reaves-James-Vanderbilt-Davis ötös a Lakers legtöbbet használt sora. Az szép és jó, hogy a Grizzlies ellen működött ez az összeállítás, de a Warriors is akkor volt a legjobb, amikor ez a sor játszott ellenük, és a Nuggets is könyörtelenül kihasználja ennek az ötösnek a gyengéit. Lehet ezt makacsságnak nevezni, de az is lehet, hogy itt mutatkozik meg, hogy Ham csak az első rájátszását futja vezetőedzőként, míg a túloldalon a sokkal tapasztaltabb Malone dolgozik.

 

Ez a tipp nem talált

Nem hallgatnám el, hogy a párharc felvezetőjében a Lakerst hoztam ki győztesnek, és az már egészen biztos, hogy nem fogják 4-2-re megverni ellenfelüket. Akkor az tűnt a döntő faktornak, hogy a Lakers állhat több lábon, és képesek lehetnek lebontani a Nuggets játékát Jokics körül, ugyanakkor a Nuggets kiegészítői megcáfolták ezt a tézist: Brown folyamatosan bizonyít a padról, KCP már a második nagy meccsét játszotta, Gordon is rendre megtalálja, hogy mivel teheti magát hasznossá, és Porter is rendíthetetlenül dobja el a triplákat, hogy azzal széthúzza a pályát. Ezzel szemben a Lakersnél Russell, Vanderbilt és Schröder sem faktor támadásban, Walker nem játszik sokat, és Davis sem szállt le a hullámvasútról, náluk a két sztáron túl csak két emberben (Reaves, Hachimura) van pont. Három meccs alatt eldőlt, hogy ez a tipp nem talált, és ezen az sem változtatna, ha a Lakers történelmet írna – mondjuk ez nem tűnik valami valószínűnek…