Playoff-percek: Jokics és a Nuggets ellen ez túl kevés, túl későn

Túl kevés, túl későn

A klasszikus közhellyel minden szempontból tökéletesen összefoglalható a mérkőzés a Lakers oldaláról.

Darvin Ham végre betette a kezdőbe Rui Hachimurát, sőt végül 42 percet töltött a parketten. A japán csatár nem mozgott rosszul védekezésben, leszedett 7 lepattanót, ugyanakkor a támadójátékát mostanra már kiismerte a Denver, 3/12-vel dobott, és ami fontosabb, 0/3 triplát engedett el, ami mennyiségben és hatékonyságban is kevés. Közel sem bizonyult akkora faktornak, mintha ezt a lépést a 2-3. meccsen meghúzta volna a vezetőedző. A Lakers egyébként a Davis-James-Hachimura-Schröder-Reaves ötössel kezdett, ami korábban remekül működött, és most is jól kezdték a meccset, bár ebben vastagon benne volt a Nuggets gyengébb rajtja is – nem a Lakers védekezett jól a meccs elején, hanem a denveri játékosok hagyták ki sorra a félüres dobásokat. 

Ugyanez igaz Ham másik döntésére, amivel az elmúlt két meccsen szinte használhatatlan Jarred Vanderbiltet leültette a padra és a veterán Tristan Thompsonnak adott lehetőséget. TT boxscore számai  (4 pont, 2/4 mezőnyből, 1 lepattanó) nem adják vissza, mennyire hasznosan játszott abban a tíz percben, amíg fent volt: hátul remekül dolgozott, támadásban pedig kosarakat szerzett és több jó összjátéka is volt James-szel. Ha őt mondjuk a második meccsen elkezdi felépíteni Ham, akkor sem biztos, hogy továbbjut a Lakers, de elkerülte volna a söprést. 

LeBron James összesen 4 másodperc pihenőt kapott még a nagyszünet előtt, egyébként végignyomta a meccset. Kicsit olyan érzésem vvolt, mintha Kobe Bryant búcsúmeccsét látnám, ahol már szegény Kobe-nak nem volt hová tartalékolnia és mindent kiadhatott magából. A lefújást követő James-nyilatkozat fényében még inkább erősödött az érzésem, hogy LeBron komolyan gondolta, amit a visszavonulásról-pihenésről mondott. 

Az első negyedben tényleg úgy játszott, mint akin nincs teher. Ültek a távoli dobásai, szinte minden megoldása bejött, úgy nézett ki, mint fénykorában. A második negyedben azért már kezdett elfogyni a mágia, de itt is labdákat szerzett és végül 31 ponttal zárta az első félidőt. 

A nagyszünet után viszont óriási szükség lett volna arra, hogy a társa is felvegye a kesztyűt, de Anthony Davis-nek ez csak pillanatokra sikerült. A harmadik negyedét majd külön veszem át, a 6/15-ös mezőnymutató nagyon gyenge, a 9/10 büntetőt pedig árnyalja, hogy az első félidő végén volt egy pár perc, amikor mindenre megkapta a fújást, de egyáltalán nem tűnt agresszívebbnek, mint előtte-utána. A végjátékban azért igyekezett odatenni magát, itt megint megkapta a fújásokat, de amikor arról beszélünk, hogy D’Angelo Russell könnyűnek találtatott ebben a párharcban, ez ugyanúgy igaz AD-re is, sőt. 

James még a végén előkapott valamit a régiből, két 50-50-es helyzetből kiharcolt két támadóhibát Jokicson, de a játékvezetők itt talán érezték, hogy egymás után ez a két ítélet kissé erős, így elengedték Jokics elég tisztának tűnő faultját Davis-en, amivel kipontozódott volna. Hozzá kell tenni, hogy a meccset látva az a Davis-Jokics eset nem nagyon lógott ki, a palánk alatt igencsak engedték a „répázást” a sípmesterek. 

Nikola Jokics végleg beárazta Anthony Davis-t?

Davis már az első félidőben sem dobott jól, de legalább hátul tette a dolgát, ám a harmadik negyedben eljött az igazság pillanata. Ha meg akarjuk érteni, mi a különbség a kiváló játékos és a korszakos játékos között, a harmadik negyedet érdemes végignézni, kizárólag Davis-re és Jokicsra fókuszálva. 

A teljesség igénye nélkül: Jokics beforgatta Davis-t, többször jól védekezett mellette, leblokkolta, kétszer futott fel és tett vissza támadópattanót. Később tripladobás közben harcolt ki faultot Hachimurán, miközben Jamal Murray simán megforgatta Davis-t és dobott mellőle középtávolit. Jokics később leszedte James-t MPJ-ről, aki így tudott dobni egy ziccert, levédekezte Hachimurát, majd levezényelt egy gyorsindítást, aminek a végén KCP-t hozta helyzetbe, aki faulttal együtt dobta be a ziccert. 73-58-ról így lett 81-83, Jokics pedig már a 31. perc környékén összerakta az újabb tripla-dupláját. 

83-83-nál akadt egy eset, amikor Jokics védekezett Hachimura saroktripláján, majd konkrétan lefutotta a mezőnyt - miközben Davis mindkét oldalon csak szenvedett a szerb mellett, a negyed végefelé pedig Aaron Gordon is üres hármast dobhatott mellőle. A Denver által 36-16-ra megnyert, kritikus harmadik negyed szinte kizárólag a két magasember közötti ordító különbségnek köszönhető. 

Itt már nem volt rotáció, a legjobb játékos csapata nyert

A Lakers-nél D’Angelo Russell 15, Tristan Thompson 10, Lonnie Walker IV hét percet kapott, összesen 32 percet pihenhettek a kezdők, de ugyanez igaz volt a túloldalon is: Bruce Brown 20, Jeff Green 10 percet kapott. Brownnak most jött el a hullámvölgy, nem igazán találta a helyét, Jeff Green sem villogott Thompsonhoz képest, ami utólag megint egy olyan dolog, hogy a Lakers és Ham verheti a fejét a falba, hogy miért nem nyúlt hamarabb TT-hoz. Még egyébként Russell is kifejezetten hasznosan játszott a második sorból érkezve – alig dobott rá, mindössze 2 gólpasszt adott, de sokkal jobban el tudták rejteni a hiányosságait, ebben a szériában a +6-os plusz-mínusz mutató nála az extrák extrája. 

James 48 percéről már írtunk, de Davis, Reaves és Hachimura is 40 perc felett kapott, Schröder is 38 minutumot volt fent, a szinte egyetlen használható ötösből mindent kisajtoltak, amit csak lehetett, de sajnos ez sem volt elég. A túloldalon ugyanis hasonló számokat hoztak a kezdők: Jokics 45, Murray 43, Gordon és MPJ 41, KCP 39 percet töltött a parketten. A második félidő elején, amikor James-től már nem jött extra, a Denver kezdője pillanatok alatt átvette a program irányítását, kidomborodott a Jokics-probléma. 

Bár a végén James és Davis még mindent megpróbált, szembejött a playoff-alapigazság: általában az a csapat nyer, ahol a legjobb játékos játszik, őt pedig ebben a szériában Nikola Jokicsnak hívták. 102-105 után minden kosárból részt vállalt: belöbbölte a labdát Gordonnak a palánk alá, irtózatos egylábas buzzer hármast vágott Davis arcából, megint megtalálta Gordont egy backdoor belépésnél, majd Davis mellett tört be és tette fel azt a ziccert, amivel végül nyert a Nuggets. 

Egy kis statisztika

A szerb center négy meccsből háromszor tripla-duplázott, a mai pedig már a 8. TD-ja volt az idei playoffban, amivel megdöntötte Wilt Chamberlain rekordját. Az egész konferencia-döntőben tripla-duplát átlagolt (27.8 pont, 14.5 lepattanó, 11.8 gólpassz), amivel illusztris társaságba került: előtte Jason Kidd (2002-ben a Celtics ellen), Magic Johnson (1983-ban a Spurs ellen), illetve Wilt Chamberlain (1967-ben a Celtics ellen) hozott hasonlót egy konfdöntőben. 

Ami még különleges: Jokics az előző körben a Suns ellen is tripla-duplát átlagolt. Ilyen back-to-backre korábban csak Chamberlain volt képes még 1967-ben. 

A Nuggets története során először játszhat nagydöntőt – ehhez 94 playoff-meccset kellett megnyerniük, ami a legtöbb a liga történetében. A Denver eddig 43 playoff-párharcot vívott meg, és bármilyen hihetetlen, a 44. párharcban sikerült először söpörniük. Ez volt a két franchise 5. találkozása a playoffban, és először jutott tovább a Denver. 

A Lakers korábban nyolc alkalommal állt 0-3-ra a playoffban, és mind a nyolcszor kisöpörte őket aktuális ellenfelük – ez a sorminta most sem tört meg, mellesleg a liga történetének legrosszabb ilyen mutatója. 

LeBron James csapatát eddig kétszer söpörték ki, 2007-ben és 2018-ban a döntőben a Spurs és a Warriors, hozzájuk csatlakozott most a Nuggets. James 26. alkalommal hozott 40-5-5-ös meccset – mögötte áll Michael Jordan 17-tel, mindenki más tíz alatt. James lett a legidősebb játékos, aki valaha a playoffban elérte a 40 pontot egy mérkőzésen. Az első félidőben szórt 31 pontja a legtöbb, amit valaha egy félidőben szerzett. 

Hogyan tovább, Nuggets?

A söpréssel komolyabb, 9-10 napos pihenőhöz jutott Michael Malone csapata, hiszen a tervek szerint június 1-én (magyar idő szerint június 2-án hajnalban 02:30-kor) kezdődik a nagydöntő, ráadásul az első két meccset Denverben rendezik. A szokásos playoff-nyavalyákat kikúrálhatják, azokon kívül komolyabb sérüléseik nincsenek, így teljes rotációval vághatnak neki a finálénak. 

A Nuggets keretében egy játékosnak van aranygyűrűje: Kentavious Caldwell-Pope 2020-ban a Lakers-szel nyert. Ugyanakkor igazi döntő-hangulatot ő sem élhetett még át, hiszen anno az orlandói buborékban rendezték a szezon utolsó részét. Rajta kívül csak Jeff Green járt fináléban, de nincsenek jó emlékei: 2018-ban a Cavaliers-t kisöpörte a Golden State. Reggie Jackson 2012-ben ott volt az Oklahoma City Thunder keretében, de az akkor újonc hátvéd egyetlen percet sem kapott abban a rájátszásban. Az edzői stábból csak Michael Malone-nak van döntős tapasztalata, mivel 2005 és 2010 között a Cleveland Cavaliers segédedzőjeként dolgozott – az ő emlékei sem szépek, hiszen ahogy arról már szó esett, 2007-ben a Spurs kisöpörte a Cavs-t. 

Hogyan tovább, Lakers?

LeBron James a meccs után azon lamentált, hogy talán valamiféle pihenőt, szünetet kellene tartania, de azért inkább tennék arra pénzt, hogy visszatér a következő szezonra. 2023-24-re még James-nek és Davis-nek is élő kontraktusa van, utána viszont mindketten játékosopcióval rendelkeznek.

Rajtuk kívül Mo Bamba, Jarred Vanderbilt, Max Christie és Shaq Harrison van szerződés alatt, vagyis elmondható, hogy gyakorlatilag a teljes érdemi rotáció helyzete bizonytalan. 

A hírek szerint Austin Reaves-t és Rui Hachimurát mindenképp szeretnék megtartani, ami főként a hátvéd esetében lesz nehéz, mert szenzációs playoffot rakott össze, nagy ajánlatokat is kaphat. Hachimurával kapcsolatban könnyebb a helyzet, mert egy 8.5 milliós QO-t rakhatnak elé, elképzelhető, hogy ilyen tartományban sikerül vele megegyezni. 

Dennis Schröder és Lonnie Walker IV is fontos láncszemei a gárdának, viszont az ő sorsukat befolyásolhatja, hogy mi lesz D’Angelo Russellel. Russell a klubváltása előtt és után is megbízható, jó játékot mutatott, azonban a playoffban és különösen a Denver ellen már sokkal kevésbé tűnt meggyőzőnek. Ő várhatóan egy nagyobb szerződést akarhat, de a szigorodó CBA miatt nem biztos, hogy neki és Reaves-nek egyszerre jut komolyabb pénz. 

Az biztosnak tűnik, hogy Malik Beasley 16.5 milliós csapatopcióját nem fogják lehívni, ahogyan Troy Brown Jr., Davon Reed, Tristan Thompson vagy Wenyen Gabriel is pótolható, vagy veteránminimumért visszahozható. Érdekesnek tűnik a nyár, ahol némileg szokatlan módon még a draftról is behúzhatnak egy jobb játékost, mivel birtokolják a saját 1/17-es pickjüket.