Playoff-percek: Jokicsra nem Davis a válasz, de Hachimura lehet az

Jokics sajátos szerepe és számai

Michael Malone érdekes taktikával kezdte a meccset, azt a feladatot adta a játékosainak, hogy támadják a gyűrűt a labdával, de ez alól Nikola Jokics kivételt képezett. A terv annyiból állt, hogy Anthony Davis úgyis le fog segíteni Jokicsról, amennyiben valaki más megindul a gyűrű felé, viszont a szerb center ezt kihasználva csak a nyitó játékrészben 6 támadólepattanót gyűjtött be, és sorozatosan második esélyekhez jutott a Nuggets. Ennek köszönhetően percek alatt 16 pontos előnyt alakított ki a Nuggets, amiből 12 megmaradt a negyed végére is.

A második negyedben már jóval megszokottabb szerepet kapott Jokics, sokkal inkább arra koncentrált, hogy Jamal Murray kezébe jó helyeken jusson el a labda, és a hátvéd ekkor magának is jóval könnyebben tudott helyzeteket kialakítani, nem csupán a handoff-okból élt – ebben a negyedben 12 pontot szerzett 5/5-ös mezőnymutatóval.

Jokics az egész meccset nézve is elképesztő számokat ért el: ő lett az első játékos a rájátszások történetében, aki egymást követő meccseken úgy ért el 30 pontos tripla-duplát, hogy közben legalább 70 százalékkal dobott mezőnyből. Pályafutása során ez volt a negyedik 30/10/15-ös tripla-duplája a rájátszásban, ezzel szinté rekordot állított fel.

Jokics Davisszel párban is történelmi magasságokig jutott, az elmúlt 50 évben harmadszor fordult elő a rájátszásban, hogy mindkét csapat centere legalább 30 pontot érjen el – az előző két alkalom egyaránt az 1995-ös rájátszáshoz és Hakeem Olajuwonhoz köthető, aki David Robinsonnal és Shaquille O’Neallel is vívott hasonló pontpárbajt.

Az NBA az 1996/97-es szezontól kezdve tartja számon negyedekre lebontva a játékosok statisztikáit, és azóta Jokics az első játékos, aki egyetlen negyed alatt legalább 10 lepattanót, 5 gólpasszt és 2 blokkot ért el, ezt rögtön az első negyedben csinálta meg. Emellett ő lett az első játékos ebben az időszakban, aki egyetlen félidő alatt legalább 15 pontot, 15 lepattanót és 5 gólpasszt ért el a rájátszásban – az alapszakaszban Kevin Garnett tudott ehhez mérhető félidőt felmutatni 1999. december 27-én, akkor egy Magic elleni meccs első félidejében 15 pontig, 19 lepattanóig, 5 gólpasszig és 3 blokkig jutott a Timberwolves színeiben. 2022. december 19-én Domantas Sabonis is közel járt ehhez, akkor ő 14/16/5-ös félidőt rakott össze a Hornets ellen.

Jokics végül 34 ponttal, 21 lepattanóval és 14 gólpasszal zárta a meccset, 8/10 dobását elsüllyesztette olyankor, amikor Davis fogta őt (miközben Davis 11/19-et hozott össze Jokics mellől), viszont a következő meccsre így is készülnie kell, mert Ham talált ellene valamit, illetve valakit…

 

Alakul a Lakers taktikai csomagja

Darvin Ham már a meccs elején igyekezett meglepni a Denver védekezését azzal, hogy az a Lakers-játékos, akit Jamal Murray védett, folyamatosan mozgott LeBron James felé, majd a legtöbbször sikerült is a váltás, James pedig ott maradt a gyűrűnek háttal az alacsonyabb Murray-vel. Ezekből elég szépen is dolgozott James, kosarakat szerzett, jól passzolt (9 gólpasszra 3 eladott labda). Bár nagyon nem tudta magát megszórni, a hangsúly azon volt, hogy a Lakers a lehető legtöbb támadásnál elég egyszerűen tudott matchup-előnyt csinálni, így konstans mozgásra és figyelemre késztette a denveri hátsó alakzatot.

Ennek a játéknak a fő kárvallottja D’Angelo Russell volt, aki alig jutott dobáshoz, és azok nagyrészt el is rontotta, ráadásul védekezésben egyáltalán nem találta a helyét. A Lakers hátul egy alacsonyabb, háromhátvédes rendszerrel próbálkozott (Schröder-Reaves-Russell), de ez a meccs nagy részében nem működött, a magasabb és erősebb Nuggets egyszerűen leizmozta őket.

A Lakers legnagyobb gondja természetesen a Nikola Jokics-Jamal Murray kettő-kettő volt, ráadásul Kentavious Caldwell-Pope-pal is majdnem olyan hatékonyan játszott össze a szerb center, ezeket a játékokat egyszerűen nem tudta megállítani a Lakers – Jokics a Murray-t/KCP-t fogó hátvédet rendre le tudta szedni az elzárással, Davis pedig nem ért oda a megfelelő helyekre.

A harmadik negyed végére, negyedik negyed elejére állt össze az a csomag, ami már működött Jokics ellen: a három magasemberes rendszer. Reaves és Schröder mellett James, Davis és Hachimura fejezte be a meccset, és Ham jó érzékkel Hachimurát tette rá Jokicsra. A szerb három negyed alatt dobott 31 pontot, a záró játékrészben viszont csak a legvégén szerzett három büntetőt. A japán csatár meg tudta tartani testtel, odaért a kettő-kettőkre lábbal, amikor pedig Jokicsnak sikerült megvernie, jött a besegítés a palánk alatt Davistől és Jamestől. Eleinte még sikerült kipasszolnia ezeket a helyzeteket, utána viszont szépen ráérzett a Davis/James páros, hogy mit kell csinálnia a Joker ellen. Bár a végjátékban kikaptak, de sikerült belepiszkálniuk a denveri ritmusba – ez az utolsó negyed fontos és pozitív tanulságokat hozott számukra, a magasított felállás a későbbiekben nagy hasznot hozhat számukra.

 

Caldwell-Pope és Gordon triplái fontosak lehetnek

A Lakers negyedik negyedes taktikája Jokics ellen azzal is járt, hogy Hachimura nem teljesen egyedül védte őt, hanem sokszor egy második védő is megpróbált rásegíteni, ami miatt el kellett indítania a labdát, és az általában Caldwell-Pope kezében kötött ki. Lehet úgy nézni, hogy ez felemás eredményt hozott, mert a negyedik negyedben is 2/4 dobását elsüllyesztette a hátvéd, és összességben 21 pontot szerzett 9/17 jó dobással, de a triplákat nem dobta magabiztosan, a negyedik negyedben csak 1/3 kinti dobása ült, és nem is mindig mert beleállni ezekbe a helyzetekbe. A Lakers számára kifizetődő lehet arra fogadni, hogy dobjon inkább ő, mert hiába ért el egymást követő két meccsen is 21 pontot, eddig is voltak gyengébb estéi ebben a rájátszásban, és jó eséllyel lesznek is még.

Ami még problémás lehet a Nuggets számára, hogy Aaron Gordon sem egy stabil triplázó, ebben a rájátszásban csak két olyan meccse volt, amit egynél több bedobott hármassal zárt, emellett már háromszor hozott össze 0/3-as triplamutatót, illetve két olyan meccset is lejátszott már, amin nem is próbálkozott kintről. Amennyiben KCP dobásai továbbra is ülni fognak, evidens lépés lesz a Lakers részéről, hogy áthelyezik a hangsúlyt a perimétervédekezésben, és inkább arra kezdenek el fogadni, hogy Gordon nem dobja be a tripláit.

 

Támadásban megvan a Lakers

Noha az első meccset elbukta a Lakers, ez nem a támadójátékuk miatt volt, James és Davis is agresszívan támadta a festéket, mindketten 11 büntetőt dobhattak, és a gyűrű közeléből csapatként 16/19 dobást értékesítettek. A kiosztások is működtek, James és Reaves is rendre jó döntést hozott, hogy mikor hová kell passzolni, ketten együtt 17 gólpasszt hoztak össze, és csapatként is 30-ig jutottak. Az egyetlen komolyabb hibapont ezen az oldalon abból állt, hogy Russell elveszett, viszont abban azért fejlődhetnek még, hogy akkor is agresszívabban keressék az ellenfél legjobbjait (Jokics, Murray), amikor faultgondok miatt alternatív matchup-ok mellett teszi le a voksát Michael Malone, mert komoly sebet tudnának azzal ejteni, ha valamelyiküknek huzamosabb ideig le kellene ülnie.

 

A Nuggets vezet

A Lakers gondolkodhat úgy, hogy Hachimurával találtak valamit a negyedik negyedben védekezésben is, de ne feledjük azt, hogy a Nuggets ezzel együtt is célba tudott érni, nem adták le teljesen az előnyüket. Ez eléggé szubjektív vélemény, de a deadline óta a Lakers rendszerint megnyerte az ehhez hasonló mérkőzéseket, arra is volt példa, hogy a mai 21 pontos hátránynál nagyobbat is ledolgoztak, most viszont hiába mutattak be komoly zárkózást, ez mégsem ért győzelmet. Elbizakodott hozzáállás lenne a Lakers részéről, ha azt gondolnák, hogy a második meccsen elegendő lesz végig azt erőltetni, ami ezúttal működött a negyedik negyedben, mert most a Nuggets is készülhet már erre, és ha úgy nézzük, akkor Ham úgy fedte fel az egyik ütőkártyáját, hogy az nem is ért győzelmet. Az megint másik kérdés, hogy a Nuggets mit fog kitalálni erre, mert ha Malone nem megfelelő válasszal áll elő, akkor legközelebb igenis egyenlítést érhet ez a taktika.

A Lakersnél amellett sem mehetnek el szó nélkül, hogy elsőre Murray lassítása sem jött össze, a hátvéd az első negyedet követően végig hatékonyan tudott támadni, és azt inkább Malone bealvásának lehet betudni, hogy miért nem erőltették őt jobban a negyedik negyedben, amikor Jokics dolgát már meg tudta nehezíteni a Lakers. Schröder elsőre nem volt megoldás ellene, vele szemben is 4/6 dobását elsüllyesztette, de Reaves (3/5) és Walker (2/2) sem volt ellene megfelelő megoldás, ellenben Vanderbilt mellől dobásig sem jutott, és amikor ő védekezett rajta, az 1 gólpasszára jutott 1 eladott labda is – Ham részéről az lehet a következő húzás, ha Vanderbilt visszakerül a kezdőbe, viszont ebben az esetben a támadójátékból is fel kell adnia valamennyit. Ham ugyanakkor úgy is gondolkodhat, hogy az első meccsen extrát játszó Hachimura kerül be a kezdőbe, de azt is mondhatja, hogy egy meccs után még nem variál a kezdővel, csak a rotáción belül máshogy osztja el a perceket, hogy az első meccsen találtak jobban ki tudjanak domborodni.