Playoff-percek: Kerr mindenkit átvert, Budenholzer "csak" Stevenst?

Steve Kerr átverte a ligát?

Ne gondoljunk semmi mágiára, de amikor a GSW erejét feszegette a világ az alapszakaszban, sőt, a playoff első körében is, akkor Steve Kerr azért kicsit talán belenevetett a markába, hiszen ő pontosan tudta, amiről szinte mindenki más elfeledkezett: a Death Lineupot gyakorlatilag nem használta a tavalyi rájátszás óta, márpedig bármennyire is megöregedett Andre Iguodala, szűk egy évig arra jegelték, hogy ebben a pár hétben elő lehessen őt húzni. Kerr aztán az első meccsen rögtön betette a kezdőbe Iggyt, aki azóta is kiválóan szívja Harden vérét és az is csak most domborodott ki megint (egy év után), hogy ez az az ötös, amellyel egészen más szinten van a GSW védekezése - egyszerűen csak ezzel az öt játékossal tudnak igazán elváltani mindent és eredményesen besegítgetni, körberotálni úgy, hogy közben támadásban is öt gyors, atletikus, okos, labdával is ügyes playmakerről beszélünk. Kerr már a korábbi években is "rejtegette" ezt az ötöst az alapszakaszban, idén pedig szinte teljesen kihúzta a fegyverek közül egészen addig, amíg igazán nagy szükség nem lett rá - márpedig amikor a playoffban ezzel az ötössel kezdtek, összesen egyetlen egy vereséget szenvedtek el eddig... 

Durant és a támadópattanók

Két dolog döntötte romba a második meccsen a Rockets egyébként ismét kiváló védekezését, Kevin Durant foghatatlansága és a Warriors támadópattanózása. A Houston mindent váltós rendszere kellő keménységgel és fegyelemmel fűszerezve továbbra is feladja a leckét Curryéknek, akik csak Iguodala játékintelligenciájával tudnak ez ellen komolyabb játékot bemutatni (mármint ha ő az ötödik ember a Curry-Thompson-Durant-Green sor mellett), de még így is bőven elég munkát végeztek Paulék a dobókon és ezúttal sem engedték megőrülni a GSW-t távolról. Csak hogy a mindent váltás nem állítja meg Durantet, aki olyan magas, gyors és olyan jól dob labdavezetésből is, hogy bárki kerül rá, az bizony mismatch és bár az ő dolgát is igyekeznek megnehezíteni, mégis ő jelenti azt a plusz faktort a Warriors számára, amivel még egy ilyen védekezéssel szemben is képesek eljutni 110 pontig.

Ráadásul mindezt most tetézte az, hogy a Rockets nem tudta "befejezni" a védekezéseket, vagyis nem volt meg a kizárás és a lepattanó, bár tegyük hozzá, hogy a Warriors nagyon agresszíven támadta is a támadópattanókat. Csak az első félidőben négy olyan eset volt, amikor az üresen befutó GSW-játékos azonnal visszazsákolta a labdát a gyűrűbe és az összesen leszedett 18 támadó olyan luxus, amit a Houston nem engedhet meg magának - sőt, inkább nekik kéne uralni ezt a szegmenst, ehelyett ezek és az eladott labdák miatt jóval kevesebb lehetőségük volt kosarat szerezni, hiába védekezték le egyébként remekül Thompsonékat. 

Durant ellen többet nem tudnak tenni ennél, most is emberi számokon tartották és bár ő az X-faktor, ezt még elbírhatnák, de a lepattanózáson mindenképpen változtatniuk kell a következő meccsre.

Ennél több kell Hardentől

James Hardennek alapvetően nincsenek rossz számai a szériában, ráadásul az első meccsen az elmaradt faultok, most pedig a szemsérülése miatt "csillagozhatjuk meg" a teljesítményét, de akár így, akár úgy, ennek a csapatban egy ilyen GSW ellen nem elég az, ha Harden "csak" sztárjátékosként kosárlabdázik. Arra van szükségük, hogy az alapszakaszban látott MVP legyen, nagy dobásokkal, clutch végjátékokkal, 35-40 pontokkal, 8-10 gólpasszokkal, mert jelenleg inkább erőlködő, a meccs egészére gyakorolt hatását tekintve magához képest jóval szerényebben teljesítő játékost látunk - és ugyanezt elmondhatjuk Chris Paulról is, aki például a tavalyi playoffban (vagy idén, amikor Harden nélkül verték a GSW-t az alapszakaszban) sokkal-sokkal jobb volt a mostaninál a sérülése előtt. Amíg ez a két játékos nem teljesít úgy, mint ahogy tud és ahogy egy bajnokságra törő csapat első két opciójának kell egy ilyen játékrendszerben, addig a Warriors akarata fog érvényesülni.

Ehhez tartozik, hogy Harden egyik kedvenc megoldását, a betörés után Capelának fellöbbölt passzokat Draymond Green gyakorlatilag egymaga elveszi a Rocketstől, tökéletesen érzi, hogy meddig kell Capelán maradnia ahhoz, hogy Harden már ne tudja odaadni neki és a legjobb pillanatban lép be mégis Szakáll elé, hogy megnehezítse a befejezését - ezzel rögtön leegyszerűsíti a Houston támadójátékát és mivel az Iguodala-Durant páros egyébként is remek munkát végez a texasiak MVP-jén egy-egyben, így meg is bízhat bennük annyira, hogy Capelára figyeljen. A második meccsen igazából csak akkor szerzett több kosarat is ilyen helyzetből Harden, amikor fent volt Kevon Looney és őt váltották rá, őt meg tudta verni lábon úgy, hogy már Green sem ért oda - viszont ez csak néhány percet jelent, úgyhogy nem lehet rá igazán alapozni. 

A 2-0 jó ómen

A Steve Kerr-érában 13 playoff-párharcban szerzett 2-0-s vezetést a Warriors mindössze 18 próbálkozásból és mindezekből egyetlen egyszer nem tudta behúzni az adott szériát - természetesen a 2016-os nagydöntőben.

Mike Budenholzer jégre vitte Brad Stevenst

Az első meccs a bostoni mester védőtaktikájáról szólt, amire menet közben már nem tudott reagálni a Bucks vezetőedzője, most viszont igyekezett hamar keverni a lapokat - a kisebb sérüléssel bajlódó hátvéd, Sterling Brown helyett például Nikola Mirotic-csal magasított (ez egyébként nem a semmiből jött, amikor Malcolm Brogdon megsérült az alapszakaszban, Mirotic játszott a kezdőben, de aztán ő is megsérült, így került be Brown anno). 

Elsőre úgy tűnt, hogy bár ez védekezésben nem jött be, támadásban több helye lett Brook Lopeznek, aki kicsit bele tudott melegedni a meccsbe - annál inkább, mert bár Budenholzer nem vette ki a labdát Antetokounmpo kezéből, de sokkal okosabban játszották a kettő-kettőket. Igyekeztek leszedni Horfordot a MVP-jelöltről, egyúttal tempóelőnyt és/vagy matchup-előnyt kreálni számára, amiből ugyan nem sok kosarat dobott, de sokszor csak faultok árán tudták megállítani. Az is változás volt, hogy az első meccsen a játékból teljesen kivont Bledsoe jóval többet labdázhatott, ez a páros pedig szépen lassan elkezdte lebontani a Boston alapvédekezését - ezekből jött Lopez-tripla, Middleton-tripla, Antetokounmpo betörései után pedig alapvonali belépésekkel is operált a Bucks. 

Bár Miroticot hamar le kellett cserélni az elején két fault miatt, és a Celtics ekkor még a túloldalon rendre büntette Lopez lassúságát, a nagyszünet előtti percekben a spanyol-montenegrói jött fel a center helyére, egyszerre volt fent Eric Bledsoe és George Hill, ez a small-ball pedig nagyon nem ízlett a Celticsnek - már itt nem tudták befejezni a támadásokat kosárral, hagyták futni és dobni a Milwaukee-t, valahol itt lehetett a meccs fordulópontja. 

Budenholzer itt ráérzett a meccs ritmusára, Stevens pedig nagyon nem, a harmadik negyed elején meglepően jól működött együtt az eredeti Bucks-kezdőötös, amikor pedig nagy nehezen megállította a játékukat a Boston, a Bucks mestere fokozatosan elkezdte gyorsítani a csapatát: az Antetokounmpo-Middleton páros mellé jött Mirotic helyett a hátvéd Connaughton, Lopez helyett a mozgékonyabb Ilyasova, majd Bledsoe helyett Hill. Ebben az ötösben Antetokounmpo elöl-hátul lubickolt, amikor pedig a görög leült, a Bledsoe-Hill-Connaughton-Middleton/Mirotic-Lopez felállás befejezte a munkát - a negyedik negyed elején majdnem 30 pontra nőtt a differencia. 

Nem működött a Boston alapjátéka támadásban

A Milwaukee egy dologra figyelt kiemelten, hogy a labdás ember, jellemzően Kyrie Irving ne tudjon alkotni - azonnal agresszíven támadták, nem hagyták egy-egyezni, folyamatosan elváltották, a váratlan helyzetekből pedig időnként ugyan kiszabadult, de a magasított ellenfél ellen nem tudott elmenni a gyűrűig, nem harcolt ki büntetőt, a középtávolijait levédték, szervezni sem tudott - gyakorlatilag a senki földjén mozgott egész meccsen, kvázi ugyanúgy, mint az első összecsapáson Antetokounmpo. Terry Rozierrel ugyanilyen keményen bántak, és amíg az első félidőben a játékszervezést és a dobást még megoldotta Horford és Morris (a két magasember 6 triplát szórt és 12/18-cal dobott), fordulás után ők is teljesen elvesztették a fonalat, elöl-hátul tele lett a kezük. Komoly problémának bizonyult, hogy addigra Jaylen Brown és különösen Jayson Tatum keze “lefagyott”, ők sem tudtak itt előlépni, Hayward pedig karrierje talán legrosszabb meccsét játszotta, 31 perc alatt vele mínusz 30-ban volt a csapat. Gyakorlatilag ugyanazt láthattuk, mint az első meccsen, csak fordítva: az egyik csapat szétszedte a másik támadójátékát, és a szoros első félidő után a jobban működő rendszer begyalulta a rosszabbul működőt. 

Ha nem tudják levédeni, ilyenekre képes a Bucks rendszere

Félidőben 11 triplát vert be a Milwaukee 26 kísérletből, végül 20 beszórt hármasig jutottak, az összes franchise-rekordnak számít a playoffban. Az első meccs után azt mondhattuk, hogy Brad Stevens megállította ezt a hengert, most pedig azt, hogy Budenholzer újraindította - most megint Stevens-en a sor, hogy lépjen.