Playoff-percek: kétszer üt, ki gyorsan üt

Essen szó a rekordokról

10 hármast egy negyedben eddig egyetlen csapat rakott össze, a 2016-os bajnok Cleveland Cavaliers az Atlanta Hawks ellen 2016. május 4-én - hasonló különbséggel is nyertek akkor Jamesék. A 22 beszórt hármas franchise rekord, ugyanakkor érdemes felidézni, hogy mindez nem érhette váratlanul a Heatet - pár hónapja, december 29-én a Bucks NBA-rekordot jelentő 29 hármast szórt nekik...

A Bucks kezdőötösének védekezése alapozta meg a kiütést

Bár az első negyed a tíz tripláról szólt, az már csak a következménye volt annak, hogy a Milwaukee kezdői egészen kiválóan szedték szét a Miami legfontosabb játékkapcsolatait, Adebayót és Butlert gyakorlatilag kikapcsolták a játékból. A vendégek a negyed végén néhány Dragic-Dedmon összjátékból tudtak építkezni, amikor már bőven 20 pont felett járt a különbség. 

Később sem változott a képlet, hátul a festékben brutális fölényben voltak a hazaiak, az azért nem mindennapi, hogy mind a 14 (!) pályára lépő játékos belekapaszkodik egy védőlepattanóba, összesen 40-et kaptak le miközben a vendégek összesen szedtek 36-ot. 

Amit még fontos kiemelni, hogy a Bucks ma az ellenfél palánkja alatt kezdte a védekezést, 21 támadópattanót szedtek le, így aztán a kinti dobók is nyugodtan tüzelhettek, mert ha nem is mentek be a kísérleteik, sorra jöttek a második esélyek. 

A második negyedben próbálta feljebb tolni a védekezését a Miami, de ekkor a palánk alatt lett hirtelen nagy hely, amit Giannisék szépen kihasználtak. Ami a Heat szempontjából ijesztő, hogy bár a hazaiak tökéletesen építették fel a taktikát, a látottak alapján a triplafesztivál nélkül is hozták volna a 2-0-t...

Bryn Forbes ma foghatatlan volt

A hátvéd négy évet töltött San Antonióban, ahol az utolsó két évben már rendre kezdő volt, három playoff-szériában is edződött, Milwaukee-ban viszont a második sorból kell érkeznie. Kevés szó esett róla a szezon során, de Forbes 45% felett dobálta a hármasokat, ami nála abszolút karriercsúcs és egyébként is a liga krémjéhez tartozott ezzel. Igazán akkor vált fájdalmassá a meccs a Miami számára, amikor őt (és Pat Connaughtont) becserélték, mert hezitálás nélkül, egy leütésből kezdte el dobálni a triplákat, és az első félidőben 19 pontot termelt. 

Jrue Holiday elkezdte törleszteni az árát

A hátvéd áprilisban hosszabbított idő előtt négy évre 160 millióért, az alapszakaszban is jól teljesített, de eddig a playoffban más szint. Elsőre dobott 20 pontot 11 lepattanó mellett, másodjára 11 pontja mellett 7 pattanót és 15 gólpasszt tett a közösbe, emellett védekezésbeli erényeit is csillogtatja - és nem csak azzal, hogy a két meccsen 5 labdát szerzett. 

Mit tehet a Miami?

Csődöt mondott a Heat, ami nagyon ritkán fordult elő a csapattal azóta, hogy Jimmy Butler a vezérük, de ma sem ő, sem Adebayo nem volt hatással az eseményekre. Azt azért hozzá kell tenni, hogy többen máshol jártak fejben, az például nem férhet bele, hogy Tyler Herro a negyedik negyedben dobjon először kosarat, Kendrick Nunn 4/14-gyel célozzon, vagy hogy Duncan Robinson ilyen szinten összetörjön egy szorosabb védőőrizettől. A ruinrókák, Iguodala, Ariza sokat nem tettek hozzá, és bár Dedmonnak is jól mutat a 19 pont-9 lepattanó, vele is átjáróház volt a Miami védelme. 

Jó kérdés, hogy mi lehet a kiút, mert ha a Bucks így dob és ilyen kiegyensúlyozottan támad, akkor sok keresnivalójuk nincs, mert sem egy alacsonyabb szerkezettel és a periméter nyomás alá helyezésével, sem a lepattanókra figyeléssel hiába próbálkoznak, fizikálisan erre nem tűnnek alkalmasnak. Bam Adebayótól kell valami más, de kérdés, hogy mi - az alacsonyabb védők ellen kicsit lassúnak tűnt, Giannis ellen a magassági fölénye is elveszik, pedig az ő sokoldalú játékára szükség lenne. Próbálkozhatnak egy Adebayo-Dedmon magas szerkezettel, hogy kontrollálják jobban a lepattanókat és bízhatnak abban, hogy Giannis betörés-kiosztásait elvéve megakaszthatják a támadójátékot, de ez önmagában kevés - a támadójátékosaiknak egyszerűen fel kell nőniük a feladathoz. 

A negyedek elején nekiment ellenfelének a Nuggets

Teljesen más felfogásban kezdett ezúttal a Nuggets, a meccs elején erőből mentek neki a Blazersnek, amire ellenfelüknek nem akadt válaszuk, így ezt el tudták játszani a többi játékrész elején is. Az első negyedet 19-7-tel, a másodikat 14-4-gyel, a harmadikat 8-5-tel, a negyediket 13-7-tel kezdték, az első ütést mindig ők tudták bevinni, és innentől kezdve ellenfelüknek kapaszkodnia kellett. Ez ugyanakkor nem ment könnyen, mert Nikola Jokics szinte nem tudott hibázni, 15/20 dobását elsüllyesztette, és ismét köszönte szépen, hogy engedik ők pontot dobálni, így a játékszervezést nagyrészt ismét meghagyta a Campazzo-Morris kettősnek. Jokics most azért már eljutott 5 gólpasszig, de a két irányító ismét nagyobb felelősséget vállalt ebben, a legutóbbi 10 gólpasszuk után most 13-ig jutottak el.

Lillardnak nem ízlik a magasabb védő

Ha valakire, akkor Damian Lillardra nem lehetett panasz ezúttal sem, bár azért erősen árnyalja az esetében a képet, hogy a félidei 32 pontjához csak 10 jött hozzá a fordulás után, miközben mezőnyből ekkor csak 2/9 dobását tudta elsüllyeszteni. Ebben óriási szerepet játszott Aaron Gordon, aki kiválóan védekezett ellene, és sokkal több hibára tudta őt késztetni, mint a párharc első 3 félidejében Campazzo vagy Rivers. Lillardnak nemcsak abban kell javulnia a folytatásban, hogy Gordon ellen jobban célozzon, mint az eddig összehozott 2/7, hanem a jelenleginél jobban kellene kihasználnia azokat a lehetőségeket is, amikor Jokics vált rá, mert két meccs alatt 4/9 dobását dobta be vele szemben – nem rossz, nem rossz, de ezekből a lehetőségekből többet is kihozhatna, főleg annak fényében. Az is furcsa, hogy eddig inkább átdobni próbálta őt, de csak 2/6 tripláját süllyesztette el ellene, míg amikor befelé indult el vele szemben, 2/3 jó dobásnál jár, illetve két kiharcolt büntetőnél.

Nurkic nem olyan rossz, mint amilyennek kinéz

Jusuf Nurkic egyelőre nem néz ki túl jól védekezésben, és ezúttal támadásban is csak 7 pont, illetve 1 gólpassz jött tőle. Hátul az történik vele, ami miatt inkább Jokicsot lehetett félteni a párharc előtt, sokszor nem tudja tartani a lépést a váltások után, nem egyszer le van maradva, azt az egyet viszont nem lehet elvenni tőle, hogy egyedül több rontott dobásba hajszolta bele Jokicsot két meccs alatt, mint a Blazers többi játékosa összesen. A problémát az okozza számukra, hogy ellene is 12/23 dobását elsüllyesztette egykori csapattársa, de ennél is rosszabbul néz ki az a 17/24-es mutató, amit olyankor hoz Jokics, amikor nem Nurkic fogja őt a dobásánál.

Most a Nuggets kispadja tudott felülkerekedni

Az első Nuggets-Blazers meccsen a hazai kispad 20 pontig jutott, míg a túloldalon csak Carmelo Anthony 18-ig, és az ő vezetésével 34-20-ra nyerték meg a második sorok csatáját. Ma hajnalban fordult a kocka, Anthony 1/5 dobását süllyesztette csak el, megállt mindössze 5 pontnál, míg Anfernee Simons egyetlen dobást vállalt csak a 14 pontos estéje után. ezzel párhuzamosan Paul Millsap megrázta magát, a múltkori 3 pontos teljesítményét most egy 15 pontos követte, és a vezetésével 38-21-re húzta be a Nuggets a kispadok csatáját.

Stotts is megérdemel egy kis szidást

Az első meccsre a Blazers remekül felkészült, kiválóan védték le Jokics előtt a passzsávokat, miközben támadásban sem reagálták túl azokat a labdabirtoklásokat, amikor Lillard ellen kettőzött a Nuggets. A második meccsre látszólag ugyanazzal a felfogással, taktikával készültek, mintha nem számítottak volna arra, hogy ellenfelük változtatni fog, pedig ez elég nyilvánvaló volt azt követően, hogy Jokics passzainak limitálásával el tudták venni egy komoly fegyverüket. Azt követően, hogy egy csapat elveszti a pályaelőnyét az első meccsen, nem kellene meglepetést okoznia annak, hogy a következő összecsapáshoz sokkal keményebben állnak neki, de nagyon úgy tűnt, hogy a Blazerst ezt meglepte, és nem is tudtak mit kezdeni ezzel. Aggódniuk még nem kell, mert így is övék a pályaelőny, de most Stottsnak kell lépnie, miközben azon is gondolkodnia kell, hogy a túloldalon Malone mit találhat ki a következő alkalomra.